Budapesti Hírlap, 1892. november (12. évfolyam, 302-331. szám)

1892-11-08 / 309. szám

__________________________________________ ugyan megfelelnek a valóságnak a mai nap folyamán érkezett távirati tudósítások, őket is meglepte. Azzal az alternatívával, melyet a mi­nisztertanács a király elé terjesztendőnek álla­pított meg, úgy tartják némelyek, nem áll tel­jes összhangban, a­mit e tudósítások a korona előtt történt miniszterelnöki előterjesztés tartalmáról jelentenek. Annyi mindenesetre kétségtelennek lát­szik, hogy a válságból való kibontakozás később fog bekövetkezni, mintsem a legutóbbi napok eseményei után hinni lehetett volna , és hogy Szapáry gróf aligha lesz abban a helyzetben, hogy szerdán megtehesse a képviselőházban a kilátásba helyezett előterjesztést. Arról, hogy a korona részéről bárki is meghívást nyert volna, hogy elmondja a néze­tét a helyzetről, mindez ideig semmit sem tudnak a kormánypártban.* Értesüléseinket kiegészítik és megerősítik a következő jelentések: A P. Lloyd egy bécsi távirata így hangzik: „A legjobb forrásból eredő információink szerint nem való, hogy Szápáry gróf azért jött Bécsbe, hogy a kabinet nevében felhatalmazást kérjen, hogy a kötelező polgári házasságra vo­natkozólag kötelező ígéretet tehessen az or­­szággyűlésen, a felhatalmazás megtagadása esetében pedig az egész kabinet lemondását bejelenteni. Szápáry gróf jelentette ő felségének, hogy a kormány ragaszkodik a három ismeretes törvényre vonatkozó s a legmagasabb beleegye­zéssel tett ígéreteihez, hogy azonban a szabad­elvű pártnak egy jelentékeny része ezenfelül kötelező ígéretet követel a kötelező polgári házasság behozatalára nézve. Ha a korona beleegyezik ilyen ígéret megadásába, akkor a mostani kabinet biztosítva lehetne az egész liberális párt támogatásáról. Ha ez a beleegye­zés nem történik meg, akkor a szabadelvű párt egy része a kormány ellen fordulna s minthogy ez — ha az egyesült ellenzék még megerősöd­nék a liberális párt egy részével — úgy sem tarthatná magát, ez esetben bele sem akar menni a harcba, hanem inkább azonnal vissza­vonul. Ő felsége egyelőre tudomásul vette a jelentést, de még nem határozott. Valószínű, hogy legközelebb a szabadelvű párt néhány tagját (köztük, mint mondják, Tisza Kálmánt és Andrássy Tivadar grófot) fogják idehívni.“ A félhivatalos Bud. Kerr. a következőket jelenti Bécsből: „Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, ki ma délután Kálnoky gróf közös külügyminisz­terrel és későbben Kállay közös pénzügymi­niszterrel értekezett és a külügyminiszternél ebédelt, ma este Budapestre visszautazott. Döntés a fennforgó kérdés tekintetében még nem történt és magától érthető, hogy a kabinet feje a poli­tikai helyzet, illetőleg az e helyzet felett ural­kodó egyházpolitikai ügyről legelőbb is a sa­ját pártja körében fog nyilatkozni, addig nem is lehet szó arról, hogy politikai személyiségek hi­vassanak meg Bécsbe. Fejérváry báró miniszter holnap Budapestre utazik.“ A kormánypárti Magyar Újság Szapáry audienciájáról ezeket jelenti: „Ő felsége utalt volna arra, hogy a magyar nép nagy zöme egyáltalában nem óhajtja a kötelező polgári házasságot. Utalt volna arra, hogy a köte­lező polgári házasság, tudtával, nem volt a szabad­elvű párt programmjában, sem Tisza alatt, sem most, s hogy a képviselőválasztások alatt e kérdés egy­általában nem vizetett a választási harcba, s így a közvéleménynek — melynek nem volt alkalma nyi­latkozni — kívánságáról beszélni nem lehet. S utalt különösen arra, hogy a főrendiház többsége koránt­sem biztos a kötelező polgári házasságról esetleg szóló törvényjavaslat mellett. Utalt volna arra, hogy a keresztény-zsidó házasságról szóló törvényjavas­latot sem tudt­a az előző kormány keresztül vinni.“ A bécsi Montagszevue ezeket írja: „Még az esetre, ha a korona beleegyezését adná a minisztérium javaslataihoz, még­sem való­színű, hogy az ügyeket továbbra is a jelenlegi mi­nisztérium vezetné. Szapáry gróf ugyanis lojális mó­don kijelentette, hogy nem érzi magát a jelenlegi helyzet urának és kész arra, hogy az olyan kabinetet támo­gassa, mely a liberális pártból alakulna. A kabinet azonban még­sem adta be formálisan lemondását és Szápáry gróf nem is ajánlott még utódot. Nem lehetetlen, hogy a király már holnap határoz és Szápáry gróf mint az ügyek vezetésével ideiglene­sen megbízott miniszterelnök tér vissza. Irányadó politikai körökben nem hiszik, hogy a végleges döntés egyhamar bekövetkeznék és hogy a szerdai értekezletre már behatóbb közlések volnának várha­tók. A király bizonyára kikéri majd több kiváló személyiség, igy Tisza Kálmán, Szlávy József, Bánffy b. és Wekerle pénzügyminiszter nézeteit. Hogy Apponyi gr. nem lesz e személyiségek közt, az biztosnak látszik“. Ez információktól eltérőleg a Fremdenblatt, valamint a N. Fr. Presse ma esti lapja azt jelentik, hogy Szápáry benyújtotta a kormány lemondását, ő felsége azonban nem határozott még. A N. Fr. Presse tudósítása így szól: „A nap eseménye a magyar kabinetválság. A magyar miniszterelnök, Szápáry gr. tegnap reggel óta Bécsben időzik és tegnap, valamint ma is a királynál kihallgatáson volt. Szápáry gróf az összes kormány lemondási kérvényét nyújtotta át. De e kérvény fölött még nem hozatott határozat és nem is várható, hogy az hamarosan el fog intéztetni. Szá­páry gróf a király kivonatára ma még itt maradt és csak ma este tér vissza Budapestre, a­hol a minisz­terelnök a legközelebbi időben alkalmasint eszme­cserét fog folytatni a liberális párt tagjaival. Ebből az következtethető, hogy a Szapáry-kormány rekon­strukciójának megkísérlése előtérben áll. Hogy minő eredménynyel, azt a közel­jövő fogja megmutatni. Egyidejűleg azonban több kiváló parlamenti férfit fognak Bécsbe hívni, a­kikkel a király a hely­zetről és a kormány újjáalakításáról fog tanács­kozni.“ Ad audiendum verbum. Bécsi levelezőnk jelenti telefonon . A magyar kormányválság mikénti elinté­zése a szabadelvű párt szerdai klub­ülésétől függ ; ekkor fog kitudódni, hogy milyen a párt tagjainak hangulata. Itteni politikai körökben nem hiszik, hogy Tisza Kálmán legyen Sza­páry gr. utódja ; az lehetséges, hogy a király Wekerlét, vagy Széll Kálmánt bízza meg az új kabinet megalakításával. A király Andrássy Tivadar grófot nem azért szólította Bécsbe, mintha őt akarná az új kormány megalakítá­sával megbízni, hanem azért, mert Szápáry gr. azt jelentette a királynak, hogy Andrássy gr. a kötelező polgári házasságot követő pártnak feje. A király tehát őt vagy ad audiendum verbum idézte Bécsbe, vagy azért, hogy a gróftól sze­mélyesen tudja meg a kötelező polgári házas­ságot illető nézeteit. A válság a parlament előtt. A képviselőház ülése. Háromnegyed órán át vitatkoztak ma képviselők és miniszterek a helyzet felől, a nélkül, hogy e vitából a helyzetnek csak vala­mennyire is határozott képét lehetne kihámozni. Hogy válság van, azt tudtuk eddig is. S mind­össze ennyi az, a­mit a kormány nevében fel­szólalt Lukács és Szilágyi miniszterek ma meg­erősítettek, midőn beleegyeztek Eötvös kíván­ságába, hogy t. i. a képviselőház törvényhozói működését egyelőre függessze föl. Egyébként a vitából semmi világosság a helyzetre nem hárult, még csak annyi sem, hogy megtudtuk volna, mikor fog a kormány a ház előtt nyi­latkozni. Szilágyi megígérte ugyan, hogy a szerdai ülésben a kormány mindenesetre fog előterjesztést tenni — a ház jövő munkarend­jére nézve, de nyomban tiltakozott, hogy ebből bármiféle konzekvenciák vonassanak. A vita különben, mely Eötvösnek ma reggeli lapunkban már ismertetett indítványa nyomán támadt, igen élénken pergett le. Részt vettek benne : Polónyi Géza, Helsz Ignác, Ugrón Gábor, Madarász József és Horváth Gyula. Általános feltűnést keltett, hogy Eöt­vösnek a miniszterelnök helyetteséhez intézett kér­désére Lukács Béla válaszolt, a rangban leg­fiatalabb miniszter. Az ellenzékkel való birkó­zás azután egészen Szilágyi Dezsőre maradt, holott jelen volt Wekerle is. A pénzügyminisz­ter azonban csak végigülte s végig mosolyogta a vitát, részt nem kért magának belőle. Az ülés történetéhez tartozik még, hogy a tanácskozás kezdetét megelőzőleg kire ter­jedt a folyosón, hogy Apponyi táviratot ka­pott Bécsből. Valóságos szenzációt okozott ez a hír s egyik merész kombináció a másikat követte, míg végre kiderült, hogy jött ugyan Apponyihoz telegramra és Bécsből jött, de a válsághoz semmi köze. Mihelyt ez bizonyos lett, Tisza Kálmán is feloszlatta folyosói kon­­ventikulumát és bement a tanácsterembe. A válság­vita eredménye — mint már említettük — az a határozat, hogy a ház a napirenden levő javaslatokat leveszi a napi­rendről s szerdán délben ülést tart, a­mikor a kormány a jövő napirendre nézve tesz elő­terjesztést. Kezdete : d. e. 10 órakor. Elnök : Bánffy Dezső báró. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső és Lukács Béla. Az elnök bejelenti az érkezett kérvényeket, S felhatalmazást kér, hogy Békésen új választás el­rendelése iránt intézkedhessék. (Helyeslés.) Hegedűs Sándor előadó beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését az indemnitás­t az 1893-ai költ­ségvetés felől. — A ház annak idején, az osztályok mellőzésével, fogja napirendre tűzni. Szuhányi Ferenc a kérvények új sorjegyzéké­­ről tett jelentést. Eötvös Károly a napirendre kitűzött tárgyak felvétele előtt a kabinethez kérdést kíván intézni. Komoly és illetékes hírlapokban oly hírek jelentek meg, melyek szerint a kabinetben bizonyos válság kö­vetkezett be, s komoly és illetékes képviselők érte­sülése szer­int e hírek nemcsak nem alaptalanok, hanem nagyon is alaposak. Minthogy pedig a napi­rendre tűzött javaslatok közt pénzügyi terhekkel járók, tehát némileg bizalmi természetűek is vannak, a képviselőháznak tisztában kell lennie az iránt, hogy a kabinetben csakugyan fennáll-e a válság, vagy sem ? hogy a kabinet szilárdan áll-e, vagy nem ? hogy továbbá, bizonyos függő kérdések akként álla­­nak-e, hogy mi bizton tudjuk, hogy minő kabinet­tel szemben megyünk bele ezen javaslatok tárgya­lásába ? Kérdi tehát a kabinet elnöke távollétében annak a képviselőjét, hogy abban a helyzetben van-e már a kabinet, hogy e válsághírek valódisá­gát megerősíthesse és e tekintetben a háznak je­lentést tehessen, vagy ha bármi oknál fogva ezt még most nem tehetné, nem látja-e elérkezettnek az időt arra, hogy az eféle javaslatok tárgyalása fölfüggesztessék ? A mai napirendre kitűzött tárgyak közül a telekkönyvi betétek helyesbítéséről szóló javaslat függőben maradt §-ait letárgyaltatni óhajtja. Egyéb­ként azonban indítványozza, hogy míg a kabinet­nek nincs módjában a házat egy vagy más irány­ban megnyugtatni, a kitűzött javaslatok a napirend­ről vétessenek le s üléseit a ház függessze föl. (Helyeslés a baloldalon.) Kéri a kormány vá­laszát. Lukács Béla kereskedelmi miniszter , Eötvös kérdésére, hogy abban a helyzetben van-e a kor­mány, hogy az állítólag fenforgó kabinetválságra vonatkozólag a háznak valami jelentést tegyen, vagy felvilágosítást adhasson, kijelenti, hogy az ily természetű és ilyen tartalmú kérdésekre, a do­log természeténél fogva, általában csak a kabinet elnöke van hivatva a választ megadni és nyilatko­zatot tenni, a­ki ez idő szerint, hivatalos ügyben, távol van és így akadályozva volt a jelen ülésben részt venni. A konkrét indítványt illetőleg a kor­mány nevében kijelenti, hogy a­mennyiben az meg­nyugtatásra szolgál, nem tesz észrevételt az ellen, hogy a törvényjavaslat tárgyalása néhány napig függő­ben maradjon, illetőleg elhalasztassék. (Helyeslés.) Polónyi Géza csak a forma kedvéért jegyzi meg, hogy ha válság van, a telekkönyvi betétekről szóló törvényjavaslatot még kevésbbé lehet tárgyalni, mert az terjedelmes meghatalmazást tartalmaz, a­mi egy kabinettel szemben, mely nem létezik, formai lehetetlenség. S minthogy a miniszter a kormány­válságra nézve nem adott határozott cáfolatot, kéri, hogy a függő kényes kérdések elintézéséig ez a ja­vaslat is vétessék le a napirendről. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter feleli, hogy a törvényjavaslatnak felhatalmazást tartalmazó részét a ház már megszavazta, a függőben maradt szakaszban csupán az eddigi törvényekben foglalt bélyegmentesség szabatosabb körülírásáról van szó, a­mi s­emmi összefüggésben sincs a kabinet­kérdés­sel. Általában, míg a háznak be nem jelentetik, hogy a kabinet megvált a helyétől, addig van ka­binet s ugyanoly felelősség mellett köteles helyén megmaradni és a kormányt képviselni. (Helyeslés jobbfelől.) Minthogy ezek szerint a szóban levő szakaszok nem egyebek, mint apró módosítások, melyeknek politikai jelentőségük nincs, kéri a házat, végezzen velük ma, mert ez a parlamenti kormány­zat maximáit semmiben sem alterálja. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza a miniszter okoskodásának el­lene veti, hogy a ház a törvényjavaslatokat har­madszori megszavazással szokta elfogadni. De nem is erről van itt szó, hanem arról, hogy lehet-e oly kabinettel érdemlegesen tárgyalni, mely már nem kabinet, mert beadta a lemondását. Minden eddigi praxis szerint a miniszterelnöknek, mihelyt lemon­dása benyújtására elhatározta magát, elvi köteles­sége a parlamenti érdemleges ülések felfüggeszté­sét kérni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szilágyi felvilágosításul megjegyzi, hogy a mai napirendre nem a törvényjavaslat harmadik BUDAPESTI HÍRLAP. (309. 82.) 1892. november 8.

Next