Budapesti Hírlap, 1893. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)

1893-09-11 / 251. szám

Budapest, 1893. Előfizetési árak . Egész évre 14 írt, félévre 7 írt, 3 írt 50 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap hétfőn és ünnep után való napon Szerkesztőség és kiadóhivatal: VHL, Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Bejárat a József-körút 5. szám alatt is. Hirdetések díjszabás szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A király szava. Budapest, szept. 10. (*) Feszült figyelemmel nézett az egész ország szeme ma Borossebes felé, hol a királyi főhadiszállásra gyüleke­zett össze, hódolni a magyar korona felsége előtt, az aradvidéki vegyesajku lakosság minden rétege és árnyéklata. Feszült figyelemmel vártuk mi is az uralkodó szavát amaz aggasztó jelen­ségek után, melyek ama vidék társa­dalmában csak a múlt hetek során is annyi izgalom közt tárták fel a fajbeli és felekezetbeli széthúzás, lappangó hűtlenség, az állameszme és az ország területi épsége ellen kivülről inditott forradalmi áramlat veszedelmeit. A király szavai alább olvashatók. Nagy megelégedéssel utalhatunk rájuk annak bizonyítékául, hogy e jelensége­ket a korona is látja s velük nemcsak foglalkozik, hanem az első alkalmat megragadja a róluk ünnepies megnyilat­kozásra. Ferenc József király nem beszél soha azzal a szónokias erővel, a rög­tönzés közvetetlenségével, mely pl. a német császár beszédein végig lüktet. A mi uralkodónk minden mondása sok­szoros megfontolás műve, mely a ko­rona semleges tekintélyét, viselőjének személyes érzületeit épp úgy megla­­tolja, mint az aktuális napi politika ér­dekeit, melyeket a korona oldalán a felelős tanácsadók képviselnek. Ezért jelentőséges az ő beszédeiben minden szó, minden árnyéklat és hangsúly. Ezúttal a helytelenítő akcentusok egész sora sulyosodik reá a görög ka­tolikus és óhitű román egyház papsága mögött a trón közelébe jutott izgatókra s a királyi válasz ez élét nem enyhit­­heté meg az a demonstrative hazafias hang sem, melyen. Pável Mihály püspök ez alkalommal a „magyar királyi felség­hez" mint magyar főpap szólt. Élesebben a korona, mely a napi események hullámzásainak magasan fö­lötte áll és a fejlő, enyésző jelenségek­kel szemközt az ezer éves állameszme állandóságát képviseli, nem nyilatkoz­­hatik. De az a mérték, h a meddig ő felsége a szuverén semlegesség köréből kilépett, egy uralkodói­­ elhatározás po­litikai eseményét jelenti, melynek végre­hajtása a felelős tanácsadókat obligálja cselekvésre. Midőn ezt megnyugvással jegyez­zük fel, várjuk a magyar kormánytól, hogy a cselekvés mezején váltsa be, mit a korona intelme jelez s a­mire a hely­zet aggasztó volta, az ország belső nyugalma, saját felelőssége egyaránt kötelezi. Tudósításunk itt következik: Borossebes, aug. 10. A király a templomban. Ma reggel 8 felsége misét hallgatott a bo­­rossebesi róm. kat. templomban, a melynek nincs ugyan tornya, de a mai napon gyönyörűen fel volt diszitve. A templom körül már kora reggel nagy és díszes közönség gyülekezett, a­mely zajo­san megéljenezte József főherceget és fiát, László főherceget, a­kik elsőknek érkeztek a misére. A király 8 óra tájt jött át a templomba s balra az első sorban foglalt helyet, mögötte a második pad­ban József és László főhercegek, a következőkben Wekerle, Fejérváry, Tisza és Hieronymi miniszte­rek, mögöttük Paar, Bolfras, Wolkenstein, Jekel­­falussy és a többi udvari méltóság. A jobboldalon elül Pável püspök, a második padban Wenckheim gróf és grófnő leányaival, mögöttük a család többi tagja. Közben Pábián főispán, Szathmáry alispán, Ürményi Pál, Bohus Zsigmond, Atzél Péter, , Ta­­gányi, Bánhidy báró és a küldöttségek foglaltak helyet. A misét maga Desselwffy Sándor Csanádi püs­pök ,celebrálta Németh címzetes püspök, Dobó ka­nonok, Kun makói apát, Grosz­lippai apát, Chri­­soveszte új­ aradi esperes, Szentidldvay törökbecsei plébános, ■ V­árady és Wittenberg udvari papok segéd­lete mellett; a kettős keresztet a makói apát vitte. A kóruson diszharmónika kísérete mellett négy pap énekelt egy régi magyar egyházkvartettet; a zene­­kíséretet Erdélyi szegedi kántor végezte. Mise után a király külön megjegyezte, hogy az ének nagyon érdekes és szép volt. A templomból a lakására visszatérve, bevárta, míg a küldöttségek az ebédlő­nek szánt teremben egybegyűltek. Később istentisztelet volt az ev. ref. templom­ban is és Széll Kálmán n.-szalontai esperes mondott szentbeszédet, ebben az egyházi szertartásban azon­ban az összes notabilitások közül­ csak Tisza Lajos gróf, ő felsége szerpélye körüli miniszter s a dunamelléld ev. ref. szuperintendencia főkurátora vett részt. Küldöttségek a királynál. Az istentiszteletek végeztével a király a küldöttségeket fogadta. Legelőször a róm­. ka­tolikus klérus tisztelgett Desselwffy Sándor csa­­ná­di­ püspök vezetése alatt, a­ki a következő beszédet­­intézte ő felségéhez: Császári és apostoli királyi Felség ! Legke­gyelmesebb urunk ! Az örömár, mely a Felséged kegyelméből leírt egyházmegyém összes lakosságá­nak szivét azon hírre átjárta, hogy Felséged e vi­dék hű népeit legmagasabb látogatásával szeren­cséltetni fogja, a Csanádi egyházmegye hit papsága kebelében is lelkes és örömteljes vágyat gerjesz­tett a szerencse iránt, hogy Felséged magas színe előtt hódolatát legalázatosabban bemutathassa. Felséges király! A Csanádi egyházmegye első püspökének szent G­ellértnek méltatlan püspök­utódja, a gondjaimra bízott papságommal ugyan­azon hűséggel és törhetetlen ragaszkodással állunk Felséged felkent apostoli személye körül, a melylyel viseltettek elődeink Felséged dicső elődének, Szent-István királynak alakja iránt, kik magasztos céljait megértve s az ő szellemében apostoli buzga­lommal működve, e vidéket a keresztnek és a ma­gyar hazának meghódították. Köszönjük felséged­nek, hogy alkalmat nyújtani méltóztatott tántorítha­tatlan, igaz magyar hűségünk ez ünnepélyes kon­­tesztációját Felséged előtt újból megtehetni. Buzgó imánkkal kérjük Istent, hogy Felségednek királyi erényekben diszeskedő atyái legmagasabb személyét a világbéke támaszára, összes alattvalóinak, különö­sen hű magyar népének örömére, magyar királyi trónjának dicsőségére, az igazság védelmére, az egész monarchia biztosságára még sokáig, igen so­káig éltesse. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) A király erre így felelt: Fogadják meleg köszönetemet hagyomá­nyos hűt érzelmeik ujabbi biztosításáért. Nem kétlem, hogy a római katolikus klérus szent hivatásának megfelelve, e vidéken is ápolni fogja a népességben a vallási nyugalmat és békés egyetértést, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül, mely törekvésében válto­zatlan kegyelmemre és jóakaratomra bizton számithat. (Élénk, hosszas éljenzés.) Ezután a görög katolikus klérus részéről Pável n.­váradi gör. kat. püspök a következő beszédet intézte a Felségéhez: Császári és apostoli magyar királyi felség! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn Felséged e vidé­ket, melyre egyházmegyém, a nagyváradi görög katolikus egyházmegye is kiterjed, a hadgyakorla­tok alkalmából legmagasabb látogatásával kitüntetni méltóztatik, a legboldogitóbb érzet árasztja el fiai és hi alattvalói keblünket, hogy Felségednek föl­ként királyi színe előtt megjelenni s úgy magam, valamint a jelenlevő vidéki papjaim, püspöki me­gyém összes papságának és hőn szeretett világi híveimnek Felséged s az egész uralkodóház iránt táplált tántoríthatatlan hűségünket, soha meg nem ingatható, mély és legbensőbb ragaszkodásunkat és jobbágyi hódolatunkat tolmácsolni szerencsés lehe­tek. Erős hit élteti hit alattvalói szivünket, teljes és mély a meggyőződésünk, hogy apostoli magyar királyi Felségednek éppen úgy, mint dicső őseinek legkegyelmesebb atyai gondoskodása oda irányul, hogy a dicső jogara alatt élő magyarországi összes honpolgárok, vallás-, faj- és nyelvkülönbség nélkül, a szabadság, testvériség és egyenlőség alapjain, szoros összetartásban és kölcsönös egyetértésben, nyugodtan élvezhessék e szép magyar hazában a békének és ebből kifolyólag a haladásnak és jó­létnek áldásait. S midőn magamat, püspöki megyém összes papságát s világi híveimet Felséged legma­gasabb kegyeibe ajánlani bátorkodom, egyszers­mind forrón kérjük a Mindenható Úristent, hogy apostoli magyar királyi Felségedet, Felséges kirá­lyi asszonyunkat és az egész dicső uralkodóházat az ég bőséges áldásaival elárasztva, drága hazánk­nak üdvére, valamint összes országainak és szere­tett népeinek javára s boldogitására az emberi élet legvégső határáig teljes erőben és egészségben boldogul éltesse. (Lelkes éljenzés.)­­ Felsége a következőket válaszolta a görög katolikus klérusnak: Örömmel hallom azon meggyőződésük nyilvánítását, miszerint atyai gondoskodásom oda irányul, hogy nedveit Magyarországom összes honpolgárai, vallás- és nyelvkülönb­­ség nélkül, szoros összetartásban és kölcsö­nös egyetértésben nyugodtan élvezzék a béke, haladás és jólét áldásait s nem kétlem, hogy önök is ezen óhajtásom megvalósításában teljes odaadással fognak közreműködni, mert mint egyrészt üres jelszavak hangoztatása, túlzó dhauvinizmus és kárhozatos utcai ki­hágások távol állanak az igazi hazafiasság­tól, úgy másrészt hazafias kötelesség és az összes honpolgárok valódi érdeke követeli, , hogy a békés egyetértés a nemzetiségek kö­zött, valamint az ország alkotmányának és törvényeinek tiszteletben tartása mindenütt és különösen e vidéken gondosan ápoltassák Mai számunk 8 oldal.

Next