Budapesti Hírlap, 1893. október(13. évfolyam, 271-301. szám)

1893-10-01 / 271. szám

1893. október 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (271. sz.) Budapest, szept. 30. Oly hosszú bizonytalanság után ma végre Wekerle miniszterelnök a képviselőh­ázban nyi­latkozott a kormány egyházpolitikai akció-tervéről. Megtudtuk tőle, hogy az anyakönyvekről, a vallásszabadságról és a recepcióról szóló tör­vényjavaslatokat az illető bizottságok talán a jövő hét végén kezdik el tárgyalni, s hogy — úgy reméli — nemsokára beterjesztheti a pol­gári házasságról szóló törvényjavaslatot is. Minden esetben azonban „tudni fogja a köte­lességét.” A miniszterelnököt Polónyi kénysze­­rítette szólásra, egyenes kérdést intézvén hozzá, s ezt az alkalmat mellékesen arra is felhasz­nálván, hogy — Eötvösékkel szemben — tün­tessen a maga szabadelvűségével. Ma felelt meg Csáky miniszter is Okoli­­csányi szerdai interpellációjára, amelylyel szóvá tette a miniszternek azt a rendeletét, hogy a tanítóknak nyugdíj alapul szolgáló fizetéseik összeírásánál föld­illetményeik jövedelme a ka­taszteri becsű alapján tüntetendő ki. A miniszter, ellentétben azzal a félhivatalos fejtegetéssel, melyet annak idején a B. Il. megtámadott, teljesen megnyugtató magyarázatot adott, me­lyet a ház egyhangúlag tudomásul vett. Végül Bérezd Dezső interpellált a takar­­mányk­iviteli tilalom tárgyában. Hétfőn a ház a Tisza-szabályozásról szóló törvényj­avaslat tárgyalását kezdi meg. Kezdete d. e. 10 órakor. Elnök : Bánffy Dezső dr. A kormány részéről jelen vannak : Wekerle Sándor, Csáky Albin gróf, Bethlen András gróf. Bejelentések. Az elnök bemutatja az érkezett kérvé­nyeket. Antal Gyula beterjeszti a kérvényi bizottság jelentését a legújabban letárgyalt kérvényekről. Szabó Imre beterjeszti a közigazgatási bizott­ság jelentését a főváros kerületi elülj­áróságainak szervezéséről szóló javaslatra vonatkozólag. Pálffy Elemér beterjeszti a zárszámadási bi­zottságnak az állami számvevőszék jelentéseiről és a zárszámadásokról szóló jelentését. Mi lesz az egyházpolitikai javaslatokkal ? Az elnök javasolja, hogy a hétfői ülés napi­rendjére a Tisza-szabályozásról szóló törvényjavaslat tűzessék ki. Polónyi Géza hozzájárul a javaslathoz, de a törvényhozás jövendő munkaterve iránt is tájéko­zást óhajtván szerezni, néhány kérdést intéz a kor­— Először életében becsipett. — Ugyan! — Tessék csak ránézni. Milyen vörös és hogy üti az asztalt. Szóljon neki és vigye el, másra nem hajt. Odaléptem Mihály gazdához: — Jobbatlán úr, az amerikai levelek iro­dalmi részét szeretném elintézni, pénzügyileg. Az öreg­­ fölkelt és követni akart, de m­egtántorodott. Megkapta a karomat és ijedt hangon suttogta: — Tudtam, tudtam ... ne hagyjon el, tekintetes úr! Kiértünk az utcára, Jobbatlán rettenete­sen tántorgott és sinni kezdett. — Mi baja ? — Megkaptam, megint megkaptam . . . — Mit? — A tengeri betegséget. Sohse lesz ki­­gyógyulás belőle, halál oka lesz, halot­t­­kémileg. Szerencsésen hazaértünk a­­liliom-utcába. — Tudja mit, Jobbatlán ? Én tudom a gyógyítás módját. Ha vizen kap valaki ilyen betegséget, szárazföldre kell mennie. Ha szá­razföldön kapja, vízbe kell mennie. Gryüljön ! Ezzel a vízvezetéki csap alá nyomtam a fejét s öt percig rá­eresztettem a vizet. Öt perc múlva Jobbadán olyan józan volt, mint a csap, (mert­, kérem, tévedés azt hinni, hogy a csap részeg, hiszen nem tartja meg magában a bort). — A kúrát zajos helyesléssel, szerzőjét köszönettel illetem és a lefekvést mint utó­­korát tekintem. Ezzel Mihály gazda eltávozott, én meg lezártam az ő amerikai útlát,­mányhoz. Amaz egyházpolitikai kérdésekben, me­lyek a kormány exisztenciáj­ának fundamentumául szolgálnak, sajátságos szélcsend következett be, mely igen könnyen megengedi azt a föltevést, hogy­ a kormány e kérdéseket egyszerre csak nem tartja sürgőseknek. (Wekerle miniszterelnök taga­­dólag int.) Ő és elvtársai nagy súlyt fektetnek arra, hogy e kérdések mielőbb elintéztessenek s azzal a megzavart felekezeti béke helyreálljon. A kormány határozott ígéretet tett, hogy a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot már ez ülésszak elején beterjeszti, a­mi azonban csodálatos módon mindez ideig nem következett be s igen furcsa hírek keringnek e javaslat sorsáról. Nyújtson tehát a kormány felvilágosítást, hajlandó-e támogatni a függetlenségi párt abbeli törekvését, hogy az egy­házpolitikai javaslatok, addig is, míg a pénzügyi bizottság a költségvetést fogja tárgyalni, rendes bizottsági tárgyalás alá vétessenek, s hajlandó-e megígérni, hogy a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat is minél előbb a képviselő­­ház napirendjére kerül ? (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Wesserla miniszterelnök azt hiszi, Polónyi nem méltatta kellő figyelemre azokat, a­miket ak­kor mondott, midőn a ház közelebbi munkarendje iránt tette meg javaslatát (Halljuk ! Halljuk !), a­mikor is épp azzal okolta meg, hogy a ház bizonyos ügyek elvégzése után nyilvános üléseket ne tartson, hogy a bizottságokban a készen levő anyag egész nyugalommal és alapossággal feldolgoztassák. Arr­a is utalt, hogy nemcsak a pénzügyi bizottság, hanem a háznak más bizottságai is ilyen fontos javaslatok­kal el vannak foglalva. A­mi különösen az egyházpolitikai javaslatokat illeti (Halljuk ! Halljuk !), három ilyen javaslatunk van előterjesztve és ez bőséges anyagot fog a bi­zottságoknak közelebbi működésükre nyújtani. A kormány megállapodása e tekintetben az, hogy mi­helyt az az időpont beáll, hogy nyilvános ülések egy időre nem tartatnak és érdemleges tárgyalások nem lesznek, mondjuk a jövő hét végével, a készen levő egyházpolitikai javaslatok az illető bizottságokban azonnal tárgyaltassanak. A­mi a házassági javaslatot illeti, e tekintet­ben is legyen megnyugodva a t. ház, hogy a kormány ismeri kötelességét. Ismeri ezen nagy elvi kérdésben elfoglalt álláspontjának egész ko­molyságát és arra törekszik, hogy ezt a házas­sági javaslatot már legközelebb beterjessze. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De egy fegyvert nem fo­gunk kiadni a kezünkből. (Egy hang a szélső­balon : Csak rozsdás ne legyen! Egy hang jobb­felől : Nem tudja még, legalább várja meg! Polónyi iskolája!) és ez a fegyver az, t. hát, hogy megint fel ne hozhassák ellenünk azt, hogy mi kény­szerhelyzetbe hoztuk a koronát, hogy valamibe beleegyez­zék. (Mozgás a szélsőbalon. Helyeslés jobbfelől.) Mi egész lojalitással terjesztettük az ügyet a korona elé, figyelmessé téve őt a kérdés komolyságára és fontossá­gára, önmagunk kérve azt, hogy beleegyezését a kérdés­nek egész alapos, megfelelő tanulmányozása, minden irányban való tájékozásszerzése után adja meg s remé­lem, egész alapos, biztos reményem van arra, hogy ez legközelebb meg fog történni; ha pedig nem történik meg, akkor csak ismétlem, ismerni fogom kötelességemet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Erre a ház elfogadja az elnök által javasolt napirendet s interpellációs ügyek következnek. A tanítói fizetéseit összeírása. Csáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, válaszolva Okolicsányi László szerdai in­terpellációjára, kijelenti, hogy a tanítói nyugdíjak megállapításánál a fennálló törvény értelmében kí­ván eljárni, azaz a tényleges átlagos jövedelmet venni a kiszámítás alapjául. Sőt a­mennyiben a tör­vény bizonyos latitüdöt enged, azt inkább a taní­tók sorsának javítására, semmint károsításukra fogja felhasználni. Ha mindazáltal elrendelte a tanítói földjavadalmak kataszteri tiszta jövedelmének ösz­­szeirását, tette azért, mert az 1890-ki és 1891-is összeírások a nevetségig eltérő adatokat nyújtot­tak, s hogy a kataszteri jövedelem-kimutatásban egy biztos alap álljon rendelkezésre, melyből ki­indulva lehessen a tiszta jövedelmet megállapítani, még­pedig oly formán, hogy ez a kataszteri tiszta jövedelem összevettetik az eddigi bevallásokkal és vidékenkint megállapíttatik az, hogy micsoda hoz­­zászámítással, micsoda percentuális összegnek a hozzátételével lehet a legigazságosabban, a legmél­tányosabban a valódi jövedelmet megállapítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kéri válasza tudomásul vételét. (Helyeslés.) Okolicsányi László interpelláló s a ház is a választ tudomásul veszi. A takarmány­kiviteli tilalom. Ferczel Dezső, rövid megokolás után, a kö­vetkező interpellációt intézi a földm­ivelési miniszter­hez s általa az összes kormányhoz: 1. Mily indokokból bocsátotta ki 1. évi jú­lius hóban a kormány a takarmánykiviteli ti­lalmat ? 2. Tekintve, hogy azóta 2­­, ha folyt le, minő hatását tapasztalta ezen intézkedésnek köz­gazdaságunk, valamint főképp mezőgazdaságunkra nézve ? 3. Az eddigi tapasztalat és az eddig beszer­­zett részletes adatok alapján mi a kormány szán­déka e részben a jövőre nézve ? Az interpellációt kiadják a miniszternek, s ezzel a napirend ki lévén merítve, az elnök az ülést 3/41­-kor berekeszti. Evangélikus közgyűlés. Budapest, szept. 30. A bányakerületi evangélikusoknak ma volt az első kerületi közgyűlésük, mit az új zsinati törvé­nyek alapján hívtak össze. Az ülésen Fabiny Teofil és Sárkány Sámuel püspök elnököltek. Fabiny megnyitó beszédében felemlítette, hogy az egyház a jövőre mélyen kiható időszak előtt áll, mert a zsinat által alkotott új törvények végrehajtása új helyzetet fog teremteni. A közgyű­lés érzelmeit fejezi ki, mikor a koronás király irá­nyában a hódolattal párosult háláját nyilvánítja a zsinati törvények szentesítéséért, a­mi által az törvényerőt nyert. Majd a pánszláv mozgalmakról nyilatkozik. Egyházi életünk — úgymond — alig indult meg azon az alapon, melyet a zsinati törvé­nyek teremtettek, máris aggasztó jelenségek mu­tatkoznak a láthatáron, hogy azon jogok és sza­badságok, melyeket az egyház érdekében nyertünk és bírunk, az egyetemes egyház békéjének és egy­ségének veszélyeztetését vonhatják maguk után. E veszedelem elhárítására őrt kell állanunk, minden ily irányzatt ellen állást kell foglalnunk. Nem szabad semmiképpen megengednünk, hogy jogosulatlan nemzetiségi aspirációk és küzdel­mek egyházi életünkben tért foglaljanak, tárgyalá­saiba bele­vitessenek, mert egyházi alkotmányunk a hitéletünk fejlesztésére van hivatva és annak oly célok szolgálatára nem szabad felhasználtatni, me­lyek az egyházi élet körén kivül esnek. Annyi teendő vár ránk, hogy nyugodt, összetartó munkára kell készülnünk és az egyház hit fia nem lehet, ki üszköt akar dobni közibónk és az egyenetlenség magvát hinti el. Ezután áttér a zsinati törvények végrehajtá­sának módozataira. Szükségesnek mondja nemcsak az esperességek, hanem a kerületek uj beosztását is. A kerületek uj beosztásával válnék lehetővé, hogy a magyar állam egységének eszméje, mely egy­házunk egyetemét lelkesíti, minden kerületben tért foglaljon és sikerülhetne az egyház belbékéjét za­varó nemzetiségi törekvésektől megóvni a jövő nemze­déket, a­mivel az utókor hálájára teszszü­k magun­kat érdemesekké. (Élénk éljenzés.) Az egyházpolitikai kérdéseket is érinti a meg­nyitó beszéd. A zsinat a felekezeti szempont mellő­zésével a magyar­­állam érdeke és szuverenitása előtt meghajolva, az egyházpolitikai kérdésben a kor­mány álláspontját helyeselte. Kiemeli azonban, hogy az egyház állami dotációjának emelése nélkül az egyház nyugodtan nem tekinthet a jövőbe. Nem alamizsnát kér az egyház, hanem az 1848: XX. tör­vénycikk végrehajtását. Bízik a törvényhozás igazságszeretetében, hogy ezt a fontos ügyet az egyház érdekeivel egyértelműen fogja eldönteni. Ezzel az ülést megnyitja. (Élénk lelkes él­jenzés.) Ezután Sárkány Sámuel püspök mutatja be jelentését az egyházkerület beléletéről. Kiemeli az egyház szellemi életének és közigazgatásának ren­des menetét, iskoláinak föllendülését. Az egyházpoli­tikai kérdésekben az egyházkerület papsága tartóz­kodott az izgatásoktól. Elkeresztelések fordultak ugyan most is elő, de miután a törvényhozási intézkedé­sek az ellen közel állanak, az ágostai hitvallású evangélikus lelkészek tartózkodtak a pereléstől, me­lyek csekély pénzbüntetéseket eredményeznek és így csak olcsó mártírok teremtésére alkalmasak. Az egyházi közigazgatás köréből kiemeli Stelzer Frigyes kiszácsi lelkésznek régóta húzódó botrányos ügyét, melynek legutolsó stádiuma az, hogy ámbár Stelzert a kúria végérvényes ítélettel egy havi börtönre és 200 főt pénzbüntetésre ítélte, a kerületi konzisztóriu­m , m­égis visszahelyezte lelkészi állásába, úgy, hogy most Stelzer felfüggesztésének egész idejére járó fizetését követeli. A püspöki jelentés ezután felöleli az egyház­kerület összes eseményeit, a személyváltozásokat, anyagi állapotát. Kéri, hogy a püspöki hivatal mel­lett püspöki irodavezetői és segédlelkészi állás szer­­veztessék. A jelentést éljenzéssel fogadták. Pulszky Ágost terjesztette elő ezután indítvá­nyát az egyházkerületek új beosztása iránt, mely­nek kapcsában fájdalommal emlékezik meg arról, hogy találkoznak az egyházak bizonyos részében oly jelenségekkel és nézetekkel, melyeket a legéle­sebben és leghatározottabban kell elítélni, ha nem akarják, hogy az egyház autonómiája veszélyeztessék és régről ismert hazafiassága kétségbe vonassák. Ha sporadikus volna ez a jelenség, elég volna tapinta­tosan és óvatosan lépni fel ellene, de ha mint látjuk, szervezett és következetes formában lép fel minden alk­alommal, akkor szükséges a legkíméletlenebbül eljárni ellenük.­ ­ A képviselőház ülése.

Next