Budapesti Hírlap, 1894. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1894-01-13 / 13. szám
Budapest, 1894 XIV. évfolyam 13. sz. Szombat, január 13 Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 7 írt, negyedévre 3 írt 50 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetései, apró érdetések fölvétetnek József-korút 5. sz. a. utcai Myiséginkben is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Előfizetések, apróhirdetések fölvétetnek József-Kenti 5. sz. a. utcai fielyiség elen is. Dilemmák. Budapest, jan. 12. (bp.) Akárhogy titkolják, akárhogy takarják, nagy az izgalom az uralkodó párt soraiban. A bomladozó pártköteléket most még szorosabbra igyekeznek fogni, egymást még féltőbb gyanakvással őrzik: a gyanúsak besúgása, szemmel tartása, a kételkedők megrohanása, az aggódók gyanúsítása ott napirenden van. E szenvedelmek a pártlevegőt izzóvá tették s alkalmatlanná arra, hogy benne egészséges lélekzés essék. Csak kifelé, a külső világgal szemtül-szemben, meg a pártközlönyök pózoló cikkeiben szenvelgik a vidám elégültséget testi-lelki jólétük fölött, melyből néhány diszszidens elvesztése nem fogja őket kizavarni. Övék a többség — mondják — s övék is marad; pár szavazattal több avagy kevesebb náluk nem számit semmit : annak döglik, akinek van. De vájjon csakugyan ,oly biztos az a többség? A kormánypárt utolsó választásokból a két ellenzék fölött' 70 és néhány szavazat előnyben került ki. E többségből most 20 és néhány szavazat nemcsak elvesz, hanem az egyházpolitikai javaslatok s a kormány ellen lévén számítandó, a -többséget 5£-el sffifflitja.. le. Marad 20 és néhány, a mivel nagy politikai akciót a kormánypárt annál kevésbbé mérhet, mert igen kétes és homályos azok száma, ki a reformjavaslatoknak kénytelenségből nem hívei, rájuk szavazni nem fognak, a döntésből magukat kivonják s igy a többség számát még inkább leapasztják, így állván a dolgok, több valószínűség szerint beszélhetne a kormánypárt a biztos kisebbségről, ha nem találna auxiliárius csapatokat az ellenzéki pártokon. A^mei^ a~ a rothrmra kormány megmaradása s az eddigi párturalom tovább folytatása, vagy mindháromnak bukása. Ezért érthető a lázas állapot, mely a kormánypárt bensőjében dúl, mert e hatalmas szövetkezet, a mióta fennáll, (i)o nemekhek kényre-kegyre igy meg soha nem volt kiszolgáltatva. jOzasságot élt át 1877-ben, az első közgazdasági kiegyezés után, mikor a diszszidensek két raja szakadt ki belőle, torkig a Tisza-kormány rendszerével ; nehéz volt a válság 1878-ban, mikor a boszniai hitelt alig néhány szavazat ereje tolta keresztül a válóponton ; kínos volt 1888-ban, mikor a részleges polgári házasság ügyét a főrendek ellenében el kellett ejtenie, mert hiányzott az elszántság belőle, hogy e kérdésben az országot megszavaztatni merje ; keserves volt 1889-ben, mikor a véderő-vita harcaiba a felzudult országos közvélemény szava avatkozott s a Tisza-korszaknak a hatalom kezelésében véget vetett. De mindezt az uralkodó párt ki tudta heverni, mert amire rátükölte magát, amit megcselekedett, mindig a maga erejéből s a nélkül tette, hogy az ellenzékre rászoruljon. Most az első eset, mikor az ellenzéki pártok jóakarata nélkül meg nem élhet. S ennek betege most az uralkodó pártszövetkezet, mert az eddigi kizárólagosan, szertelenül bírt hatalmat érzi kisiklani keze ügyéből. Oly helyzet ez, melyhez szokva nincs, melynek előállására — úgy látszik — nem számított s melyből a konzekvenciákat levonni nem tudja, sőt rá gondolni se mer. Kiszámíthatatlan fordulatoknak látja kitéve magát a küzdelem alatt, melybe a tavalyi kormányválsággal belerohant. El kell fogadnia az ellenzéki pártokat nemcsak vótumaikkal, hanem indítványaikkal, módosítványaikkal is társnak a reform-mű megalkotásában; az eredmény az lehet, hogy a leglényegesebb pontok, elvi jelentőségű rendelkezések az ellenzék diktandájára alakíttatnak át s az alkotás a kormány tranzakciói nélkül megakad. Hol lesz e tranzakciók határa s a fegyverbarátság felbomlása— beláthatatlan, csak annyi bizonyos, hogy a magyar kormányra és hatalmas pártjára a dilemmák kínos és hosszú sora áll s belőlük leigazolni igen nehéz feladat lesz. De kényes a dilemmája az ellenzék mindhárom táborának is. Megmentse a mostani kormányzatot az el ! ! A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. „A papa.“ » — Vígjáték 3 felv. Irta Berczik A. Először adatott a nemzeti színházban jan. 12. — — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — A papa jó vígjátéki alak, egy férfi-anyósféle, aki két leánya közül az egyiket már férjhez adta, de sehogy sem tanult bele az apósságba. Nem tud beletörődni abba a lemondásba, áldozatba s veszteségbe, melylyel a gyermek kiházasitása jár. Tovább is az a középpont akar maradni, mely körül minden forog ; a vő csak mellékes járulék, ki az após számára s kedvéért van; a vő ezt a szerepet nem vállalja magára, s a vége az, hogy a közös háztartás feloszlik. Az öreg úr pedig erősen fölteszi magában, hogy a második leánya számára jobb férjet keres, olyat, ki egészen tőle függ. Ez a helyzet van adva a darab elején. Apa s hajadon leánya fürdőhelyen vannak, ahová nemsokára eljő a kiszemelt nő. A férjes leánya pedig férjével távol van. Egy jó vígjátékhelyzet és jó vígjátékalak, ámbár a típus ritkább, mert a papákban nincs meg a beleavatkozásnak az a szörnyű viszketege, a mely az anyóst oly nagy csapássá teheti. Mégis nagyon elfogadjuk, hogy az apai önzés ily túlzásig is elfajulhat s várjuk, mint megy majd neki az apa a falnak, amiből egyéb baj sem lesz, mint hogy nagyot koppan majd a feje. Minden azon fordul meg, hogy a szerző, aki ezt a jó alakot s helyzetet kigondolta, miképp tudta kiaknázni. Ezt leste a közönség az első felvonásban, amelyben elég kedvező várakozással nézett a továbbiak elé. A taps és kihívás az első felvonás végén a jó alaknak, a jó kezdetbeli helyzetnek s egy ügyes ötletnek szólott, melyről azonnal számot adunk. A darab folytatása azonban nem váltotta be, amit az első felvonás ígért. A második s harmadik felvonás nem tetszett. A közönség mulatott részleteken, de az egész hidegen hagyta. Azt hiszem, nem nehéz ennek az okait kitalálni. Baráti Alajos, a papa, jó vígjátékalak s jó bohózatos alak is ; a szerzőn állott a finomabb vagy a vaskosabb tónust választani. De ő összekeverte a kettőt, s ez az, ami nem tetszik. Bercziknél, emiél a jókedvű, ötletes szerzőnél sokszor tapasztaljuk, hogy nem bízik a legjobb ötleteiben sem, s ötletet ötletre halmoz, az eredeti alakot úgy felsallangozza, hogy az eredeti formája elvesz. Baráty Alajos férfianyós, ez eléggé komikus dolog. De ezzel a szerző nem éri be. Azonkívül Baráty hypokonder, a kinek száz baja van s a ki minden baj ellen orvosságot hord magában, egy skatulyát szerecsendióval, egyet olajbogyóval, egyet pörkölt kávészemmel. Továbbá Baráty nagy bortermelő, bolondja a maga borának s mihelyt egy orvosságot szedett, tetejébe húz egyet baráti borral megtöltött butykosából Ezek mind bohózatos dolgok, ami ellen semmi kifogásunk, csak az a baj, hogy közbe elfelejtjük a fődolgot, Baráty férfi-anyós voltát. S ebben sem bízott meg a szerző. Színre hozza a Kneipp-kúrát is. De minthogy a „knajpizmus“ már nem fér Barátyba, ezt a feladatot a fürdő vendégek, a fürdődoktor s Újházi vállalják magukra, akik dőzsölnek Kneipp páterben. Ezen is nevet a közönség. De minden közönség s főleg a mi közönségünk roppant logikus. Minden nevetése alján ott lappang az a fatális kérdés: Miképp kerülnek ezek a dolgok egymáshoz ? Mi köze ennek emehhez ? Mondjuk ki röviden : Bercziknek egy igen jó vígjátékötete volt, de bohózatosan dolgozta föl, ami a közönséget zavarba hozta. Tapasztalatom az, hogy a nemzeti színház premiereközönsége általában nehezen megy bele a bohózatba. Láttam, hogy a leghíresebb francia vaudevilleket mérsékelten fogadta a közönség. Aki viharos tempóban el nem tudja ragadni azt a közönséget, aki időt enged neki az elmélkedésre s megfontolásra, az a bohózattal elvesztette a játékot e közönség előtt. Naivabb közönségnek talán tetszeni fog Bérezik darabja. De van a darabnak más baja is. Amit Bérezik bizalmatlanságáról mondottunk, a mese szövésében is érvényesül. Ebben is újabbnálújabb hatásokat keres a szerző s közben eltéveszti az eredetieket, melyek jók. A kezdetbeli helyzet, amint mondottuk, az, hogy Baráty várja a kiszemelt vőt. Hozzá kell még tenni, hogy hajadon leánya már más ifjút választott, akiről az apa nem akar tudni. Ennélfogva mindnyájan azt hisszük, hogy e körül fog a Mai számunk 16 oldal.