Budapesti Hírlap, 1895. március (15. évfolyam, 59-88. szám)

1895-03-26 / 83. szám

Budapest, 1895. XV. évfolyam 83. sz. Kedd, március 26. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 11 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr.; egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és finnep után való napon is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Rökk Szilárd utca 1. sz. Hirdetések: nonpareille - számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy alap szétküldése fennakadást szenvedjen. A német nemzet és Bismarck. Budapest, márc. 25. A német szabadságharc I. Napóleon ellen véget ért, midőn 1815. április 1-én Bismarck Ottó született. Most következik nyolcvanadik születésenapja a nagy német államférfiúnak, ki a francia császár által összetörött hazáját, a német császárságot III. Napóleon legyőzésével helyreállította. Az új német birodalomnak honalapítója lön e rendkívüli ember nagy eszével, erős akaratával és heves szenvedélyével, egy kegyetlen óriás, ki rombolni és alkotni egyaránt tudott. A világtörténet ítélete még sokára fog dönteni Bismarcknak és műveinek értékéről. De hogy a német nemzetnek nagy embere, az mindörökre bizonyos. E férfiú születésenapját a hatalomtól elűzve, északi kastélyában ünnepli meg és oda mennek a császár, fejedelmek és hercegek, a porosz országgyűlés s a német városok küldöttségei s ezernyi deputáció ajándékokkal s tisztelgő beszédekkel. Várjon jelen lesz-e Friedrichsruhban az egész nagy német nemzet? Nem lesz jelen. Vilmos császár „a legmélyebb megbotránykozással“ konstatálja, hogy a német birodalmi gyűlés megtagadta a Bismarck-ünnepségen való részvételét. Megtagadta, azt mondja a német birodalom feje, „tökéletes ellentétben az összes német fejedelmek és népek érzelmeivel“. Szép a császártól, hogy az elbocsátott agg kancellárt igy megvigasztalja. De vájjon nem téved-e Vilmos császár? A fejedelmek hogy mit éreznek, ki tudná megmondani, azok nem fognak hiányzani üdvözletükkel Bismarcknál, akár szeretik, akár nem, mert a német királyok és nagyhercegek moccanni sem mernek, midőn a császár parancsol. És kétségkívül a német nép milliói lelkesedéssel követik uralkodójukat ama férfi elébe, ki a német nemzetet a legmélyebb megaláztatásból a legmagasabb dicsőségre emelte. Egészen bizonyos, hogy Bismarcknak Németországban roppant népszerűsége és pártja van, de az egész német nemzet nem tart vele. Nem, Berlin, a birodalom fővárosa volt az első, melynek képviselőtestülete megtagadta a zarándoklást és az üdvözletet. Azután megtagadta maga a német birodalmi gyűlés. Pártok ünnepük és pártok ellenzik. Sokaknak, kik nem németek, érthetetlen a főváros és a német parlament magatartása. A német császár megbotránykozásában nemcsak a konzervatívok osztoznak, alkalmasint a külföld még inkább, mint a belföld, és boldog lennék, ha együtt láthatnálak benneteket , de én térden állva könyörgök neked. Ígérd meg üdvödre, boldogságodra, hogy e kérésemet teljesíted. Térdre rogyva, összetett kézzel nézett leányára, mint egy őrült. A leány látta apja szemeiben a félelmetes égő sötétséget, megrettent különös nézésétől. — Irgalmazz, atyám. — Irgalmazz nekem, te irgalmazz, Ami. Könyörgök, Ígérd meg. Az alázat mély fokában vonaglott lánya előtt. Mindketten elhallgattak. Lánya nyita föl először szemét és ott látta maga előtt apját, csaknem önkívületi állapotban. Az ártatlan lány szive óriás lett s átszellemült arccal ölelte át térdelő apját. — Apám, kelj föl, engedelmeskedem kérésednek. Párnáira hanyatlott vissza. — Ami, mi bajod van, szólj ! — Beteg vagyok. Az erős ember lerogyott, átölelve karjaival leánya ágyának lábait; sirt, zokogott, mint egy gyermek és hangosan kiáltozá: — Oh gyógyulj meg, lelkem, szép leányom . . . A múltnak egy köszörületlen hagyománya ült győzelmet. Leánya másnap ismétlé fogadását. Iharossy Leó elvesztette mindenét, de megmentette a hagyományt. A vagyon kicsiny volt előtte, a hagyomány volt nagyobb. Németország meghasonlását nem látták idáig azok, kik egységét megbámulták. Most pedig kitűnik a szakadás és az elégületlenség, mely nagyobb gyűlölettel viseltetik amaz állapotok iránt, melyeket Bismarck Németországban teremtett, mintsem tisztelettel és ragaszkodással a babérok és a művek iránt, melyeket szerzett. Szép a császárnak hódolata, megragadó a birodalmi pártok, vagyis a konzervatívok és nemzeti szabadelvűek lelkesedése, a németek rajongása a hősi alak előtt impozáns. Az ellentállás pedig férfias. Azt mondja az egyik párt: üldözted vallásomat, katolikus vagyok s meg nem bocsátok. Azt mondja a másik : ostromállapotba helyeztél s törvénynyel és karhatalommal elnyomni igyekeztél, mi, szocialisták, hozzád nem járulunk. A haladópárt és Berlin polgárai kijelentik, hogy ellensége volt a szabadságnak és polgárságnak kezdettől végig, ki elvének vallotta a vasat és vért és jelszónak választotta: „Macht geht vor Recht“, a hatalom több, mint a jog. A negyedik igy szól: mi lengyelek vagyunk s minket meg akart fosztani anyanyelvünktől és anyaföldünktől, feléje nem megyünk. A velsek, kik már a Hohenstaufokkal szerencsétlenül vívtak s a Hohenzollernekkel szemben elvesztek, óvást tesznek, hogy a hűt Hannover hűtlen legyen ezeréves dinasztiájához és önállóságához s tisztelegjen annál. Fölemelt fővel lépett be bankárjához. Azt hitte, egy embert fog ott találni, ki szemrehányásokkal fogja illetni. Föltette magában, hogy eltűri és megnyugtatja arról, miként fogja kifizetni a hiányt, mi a bankár számítása szerint is fedezetlenül áll. A legnyíltabb, a leghatározottab szándékkal lépett be. Meg fogja mondani, hogy mindenét átadja. Nem lesz szüksége költeni sem perre, sem más segítség közbejöttének jutalmazására. Ő, a főur, ebben is megtartja büszkeségét. A bankár irodájában mindenki felállott asztalától, üdvözölték a grófot. A bankár elébe jött komoly alázattal és bevezette szobájába. — Minek közönhetem e kitüntető szerencsét, méltóságos uram, hogy irodámban kegyeskedett meglátogatni. Iharossy Leónak rosszul esett a komoly alázat. Gúnyt látott benne. — Bankár úr, mennyi pénzt adott ki ön részemre a legutóbbi tizenöt év alatt? A bankár behozató könyvét s kikereste belőle a gróf lapjait, átolvasta az összegezett számtételeket. — Egyesített főösszeg tizenkét millió forint. ) ■ ' — Helyes. — A gazdasági központból az összes bevételek hozzánk küldetvén, ennek összege hat millió nyolcszázezer forint. Regény-Csarnok. A NAPSZÁMOSOK. IRTA:: KUPA ÁRPÁD 41 ---- — Én Ari Györgyöt szeretem. — Ari Györgyöt? — Azt szeretem.• Iharossy Leó némán ült sokáig leánya előtt, s fölriadva, a fájdalomtól átváltozott arccal szólott leányához. Ez ember lelkéből néma hallgatása alattkülönös érzelmek szakadtak föl. — Amit mondá tompa hangon — a mit most mondtál, nem lepett meg, szived tiéd. De nekem van egy kérésem hozzád. Én ■botlottam, ne büntess meg érte, szemeimnek gyönyörűsége. Eltékozoltam mindenemet s ha majd egykor őseim elé megyek, szégyelve pirul el arcom; de te ne tékozold el a még megmaradt tulajdont: ne menj te nőül máshoz, mint osztályunk valamelyik tagjához. Én eshettem , de ha te elhagyod osztályunkat, ezzel elveszítettem mindent, ezt nem élem túl. Szeress. Maradj leánynak. Csak ezt ne tedd. A beteg leány rémülten alkoltott fel: — De apám, ő sem az. — Tudom. Nekem e derék ifjú ellen settmn kifogásom , üdvözölném oldalad mellett Mai számunk 16 oldal.