Budapesti Hírlap, 1896. július (16. évfolyam, 179-209. szám)
1896-07-01 / 179. szám
1896. julius L BUDAPESTI HÍRLAP. (179. sze mében autonóm községek jegyzői a belügyminisztert ünnepük, mint legfőbb pártfogójukat, a ki a kongresszus öt pontja közül háromban ott szerepel. A negyedik pont Tiszkay Bernét egyesületi főjegyző felolvasása a "községi szervezetet tárgyalja az állami közigazgatás keretében. Szegedi Albert a községi jegyző társadalmi hivatásáról olvas, amelyen eddig az állás súlypontja feküdt, ámde ez is fölötte megváltozik, mihelyt a jegyző az önkormányzó társadalom választott szervéből az állami szervezet kinevezett közegévé alakul át, amint a jegyzők többsége a kormányhoz és országgyűléshez tavaly benyújtott emlékirata szerint célszerűnek véli és óhajtja. Várjon Perczel belügyminiszter úrnak, ha szándékában áll is, módjában lesz-e a jövő országgyűlésre bejelentett közigazgatási törvényjavaslataiban az államosítást abban a francia centralizáción is túltevő mértékben megvalósítani? Alig hinnék, mert a szélsőbal mindkét árnyalatán kívül a törekvéssel szemben fogja találni az ellenzék összes mérsékelt elemeit is, melyek a kinevezést csakis a községnél nagyobb közigazgatási beosztásoknál kívánják érvényesíteni, a községi hivatalok betöltésénél ellenben a választási elvet akarják fentartani. A jegyzői kar körében is erős az önkormányzat híveinek pártja, mint a kongresszus alkalmából hozzánk beérkező felszólalások tanúsítják. A sok közül leginkább fején találja a szöget egy hevesi jegyző. A községi és körjegyzők nagy része a belügyminiszter által kinevezett állami anyakönyvvezető. Ámde azért az önkormányzati úton választott jegyző, egy dolog, a kinevezett állami anyakönyvvezető ismét más dolog. S amily helyénvalónak találnám a belügyminiszter fővédnökségét az anyakönyvvezetők gyűlésén, épp oly eltévesztettnek és sokakat megtévesztőnek tartom autonóm községek által választott községi és körjegyzők kongresszusán. A jegyző ma még nem állami tisztviselő és belügyminiszter nekünk, az önkormányzat bármily szerény tagjainak nem kormányzati félebbvalónak, aminek színét viseli Perczel nagyméltóságának máskülönben megtisztelő kongresszusi védnöksége. Mi még nem iszunk a meg nem lőtt államosítás bőrére. De sőt ragaszkodunk állásunk önkormányzati jellegéhez és ez okból a jegyzők kongresszusának fővédnökségét illőbbnek tartottuk volna a magyar önkormányzatot a gyakorlatban szolgáló valamely kiváló férfiúra, vagy az autonómiának a parlamenti vitákban kiváló bajnokára ruházni. A községi jegyzőség intézménye a Az európai nagyvárosok öngyilkossági koefficiense szintén alkalmas arra, hogy a szellemi haladásnak hozzávetőleges fokmérője legyen. A német kultúra központjaival: Lipcse, Drezda, Stuttgarttal csak Páris állja ki a versenyt. Váltakozva hol az egyik, hol a másik lesz e szomorú versenyben az első. Budapest rendesen a 3-dik, 4-ik helyre kerül. Fővárosunkban 1875—90-ig az öngyilkosságok száma így emelkedett: 1875-ben: 103, 1880-ban: 134, 1885-ben: 168, 1890-ben: 230. Budapest öngyilkosai közül — egy deceniumra kiterjeszkedve — kiszemeltük a tisztviselőket, minthogy ezeknek a száma jelentékeny és föltétlenül az intelligenciához tartoznak, viszont azokat is, kiknek soraiból a magasabb műveltség ki van zárva : a cselédeket és napszámosokat. Az eredmény az, hogy évente tízezer cselédleány közül 4, ugyanenynyi napszámos nő közül 3, szinte ennyi férfi napszámos közül 5 és ugyancsak ennyi tisztviselő közül 14 lesz öngyilkossá. A konklúzió tehát, mely e számokban elpalástolhatatlan határozottsággal megnyilatkozik , az, hogy az egyes ember műveltségi nívója és életingere között megfordított viszony áll fönn — vagyis mentül inkább fejlődik az egyéni műveltség, annál inkább lefokozódik az életinger és viszont mentül alacsonyabb az ember szellemi nívója,, annál kevésbbé csorbul meg benne a természetes életkedv. Ez a számok ítélete! És a számok igénytelen kommentátora, e soroknak írója, a következőkben kísérli meg ezt a kedvezőtlen ítéletet megokolni. Évtizedekkel ezelőtt, midőn még az öngyilkosságok sokkal ritkábban fordultak elő , akkor eszményekben voltak gazdagabbak az emberek, manapság problémákban gazdagabbak, magyar önkormányzat talajából sarjadozott. Nem az állam, hanem a maga erejére utalt község életében gyökeredzik. A jegyzők milleniumi kongresszusa, a régiekről emlékezve a jegyzői intézmény bár széles vonásokkal megrajzolt történetének is szoríthatott volna némi helyet. Legalább annyit, mint a fölkelő napnak, a belügyminiszteri védnökségnek. A múlt jövő nagyságunk egyik alkotó eleme, érdemel tőlünk annyi kultuszt, mint a miniszter, aki jön és megy, amint ment Hieronymi is, a hitelbe díszjegyzővé megválasztott belügyminiszter, az összes jegyzői kart törvényen kívül szánó előadói tervezetet hagyván maga után. Az önkormányzat ereje a nemzet ereje,a jegyzői intézménynek erős vára, amelyben a jegyzői intézmény alapját megvetette és századokon át biztos és fokozatos fejlődésnek indult. Ezt az erőt sem a miniszteri omnipotencia nem pótolja, sem a vele járó centralizáció. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, jan. 30. * (Müller Katica), az opera prima-ballerinája szabadságideje alatt két hetet rákoskeresztúri nyaralójában, két hetet pedig Tátrafüreden és a csorbai tó mellett tölt el. * (A városligeti színkörben) csütörtökön díszelőadás lesz a fővárosban tartózkodó vidéki tanárok és tanítók tiszteletére. * (Növendékszínészek vizsgálata.) Rákosi Szidi színésziskolájában ma folytatták a vizsgálatokat, igen sikeres eredménynyel. Nagyon örvendetes jelenség az, mely e vizsgálatok során kitűnik, hogy tudniillik ez az iskola nem tűri meg a tehetségtelenséget, hogy nem nevel proletariátust a színészetnek , csak azokat a növendékeket képezi ki, akikben érdemes színészi tulajdonság mutatkozik. A ma szerepelt növendékek közül is van akárhány biztató tehetség, így a kisringeket játszotta : Dézsi Sándor, a király személyesítője , Bárdi Ödön föltűnő tehetséges növendékek. E darab betanítása különben kitűnő tanúság Somló Sándor rendezői érzéke mellett. A mai vizsgálat során kiváltak továbbá : Simon Mariska, Soltz Anna, Jászai Olga, Szvoboda Gizella, Rózsa Lili, Kalocsa Emma, Kovács Lenke. * (Solymosi színésziskolájában) tegnap volt az idei utolsó vizsgálati előadás. A növendékek A falu rosszá-t játszották, melynek szereplői közül Régebben azok, akik kimagaslottak a tömegből, képviseltek egy-egy eszményt, egy-egy hiteles igazságot, manapság a legkiválóbbak is csak egy-egy problémát, egy-egy hipotézist képviselnek. Mert egy nagy ember eszméje előtt feltétlen hódolattal meghajolni, ez nem tartozik a jelennek gyöngeségei közé. Jelenünk szelleme oly hatalmas, hogy van ereje kétkedni mindenben, kivéve természetesen az emberi lélek föllendülésére nézve teljesen meddő tudományt, mely azzal kezdődik, hogy kétszer kettő négy!s . Darwin teóriája csak megokoltnak „látszik“ — Renan Jézus élete csak „valószínűséggel bír“ — Lombroso kriminalista elmélete, mely szerint a bűnös predestinálva van és testi alkatánál fogva egyenesen rászületik a bűnre, szintén csak a zseniális elméletek és nem a föltétlen igazságok közé van fölvéve. Egész szellemi világunk csupa „látszik“-ból áll, a német „scheint“, „durfte“ és könnte“-hez alkalmazkodik és az „így van“ , az ki van zárva! A lelket mozgató eszmék köréből kiüldözött hiteles igazság elmenekült a számok közé. A számok, súlyok és távolságok egymáshoz való viszonyán, az emberi szellem eme legridegebb területén kívül, csupán hipotézisekkel rendelkezünk. Ezeket csoportosítjuk egyszer így, másszor meg amúgy, míg végül azt súgja valami ott a szív tájékán, hogy: vanitatum vanitas. Mert föltétlen igazságok nélkül a tudás sugarának csak fénye van, de melege nincs. A kérdőjelekkel kibélelt lelki világ : az ingovány, a nyugtalanság, a megbízhatatlan alap, a hainyódás és vetődés képe. Hullámzó tenger az, melynek világító tornya nincs, küzködő hajó, melyet nem hiteget semmiféle révpart . . . De nyomozzunk tovább! Iparkodjunk a problémákkal és hipotézis A zárószámadás. A pénzügyi és gazdasági bizottság mai ülésén Lampel Hugó főszámvevő bemutatta az 1895-ik évi zárószámadást. Heltai Ferenc dr. elismeri, hogy a főszámvevő az egyes rovatokat nagy gonddal állította össze, de azt is szeretné, ha a számadás könnyebben áttekinthető lenne. Nevezetesen kívánja, hogy a rubrikákban ki legyen tüntetve az előirányzott összegen kívül az időközi pótköltségvetések útján megállapított összeg is, mert ebből a kettőből látható a tulajdonképpeni előirányzat, holott a most bemutatott szövegből mindezt csak fáradtsággal lehet összevetni. Ezen kívül az előző évi tényleges bevétel is kitüntetendő, hogy látni lehessen a valóságos eredményt. Kívánja továbbá, hogy lehetőleg csökkentsék a telekátírási díjhátralékokat. Hasonló értelemben szólt Virava József dr. is, míg Lampl Hugó főszámvevő ebben nem lát nagy hibát, mert hiszen az átírási díjak bekeblezés útján biztosítva vannak és a hátralékok után késedelmi kamatokat fizetnek. A zárószámadást a bizottság különben tudomásul vette. — Sertéshúsbehozatal Szerbiából. A közélelmező bizottság mai ülésén Matuska Alajos tanácsos jelentette, hogy ő, mint az ügyosztály vezetője, aggályosnak tartotta, hogy a nyári hónapokban Szerbiából sertéshúst szállítsanak Budapestre, azonban a polgármester elegendőnek tartotta, ha a Szerbiából behozott sertéshúst a legszigorúbban megvizsgálják. Burg Ferenc azt kívánja, hogy koncentrálják az elárusítást, s hogy a hús megvizsgálásáért díjakat szedjenek. Hasonlóképpen nyilatkoztak Glück Frigyes és Szabó Károly elüljáró. Fenyvessy Adolf pedig arra figyelmeztette a bizottságot, hogy a szerbiai sertéshús nagyon kétes, amit egyebek közt az is bizonyít, hogy Bécsben a Szerbiából érkező sertéshúsnak csaknem harmadát mindig megsemmisítik. Szükséges tehát, hogy nálunk is szigorúan gyakorolják az ellenőrzést. A bizottság elhatározta, hogy sertéshúst Szerbiából csupán a kőbányai alsó állomáson lehessen behozni, továbbá, hogy az eladás helyét hatóságilag állapítsák meg, s hogy a vásárdíj krogramonként egy krajcár legyen. sekkel megitatott közszellemet az egyes emberrel, a kor szellemének romboló erejét az egyes ember szellemének természetes gyengeségeivel szembe állítani. Minden társadalom különböző emberek összességéből áll. Hogy milyen a többség, ez dönt az érték a nívó fölött. Minden ember a különböző gondolatok egész társadalmát hordja a lelkében. Hogy milyen a többség, ez dönt az érték, a nívó fölött. Gondolataink , óriási többségéhez hozzá tapad a kételkedés. És ezek ugyanolyan szerepet játszanak a gondolatok társadalmában, mint az emberi társaságban a kétes exisztenciák. Csak érintkezünk velük, de nem barátkozunk. A megcsalattatás félelme kizárja a bizalmat. Ha a véletlen közös lépésre kényszerít, kedvetlenül teszszük meg, ha összeköttetésünk megszakadt, fölléleszünk. Míg az embernek, a viszonyok kedveznek, míg egyéni, vagy családi gondjai kisebb méretűek, addig az élet könnyebb terhei ellenében eléggé szilárd alap a természetes életkedv. De mikor az élet súlyosabb küzdelmei következtében a természetnek ez a befektetett erkölcsi tőkéje megfogyatkozik, akkor valamely hitelt érdemlő erkölcsi igazságnak kellene az élet értékét újból öntudatra ébresztenie, valamely biztos, kétségmentes, erkölcsi tartalomban gazdag, szellemi értékében fenséges igazságnak kellene a lankadó életkedvet megaranyoznia. Ilyenkor igazságra és nem problémákra volna szükség. Ámde bárhová tekintünk, ezt az igazságot manapság nem találjuk meg sehol! A kérdőjelek szellemvilága viharzik a fejünk fölött és süvölt a lelkünkön át! — Avagy hol van ez az igazság ez idő szerint? Hol hagyta azt meg épségében — vagy hol építette azt föl a kor szelleme? A templomokban ? Azok elvesztették hitelüket ! — A családi élet szentélyében ? An különösen kitűntek Kiss Mariska mint Feledi Boris, Tállián Ida mint Pinum Rózsi és Gyöngyösi Sarolta mint Bátki Tercsi. A férfiak közül első sorban Tirnovai Gyulát kell elnteni, aki Feledit játszotta, mely szerepében már a népszínházban is föllépett, továbbá Szigetiiy Antalt, Rónai Sándort, Duka Bélát, Remete Gézát és Magyari Lajost. Az intézet évzáró ünnepét ma délelőtt tartották meg. Laudai János végzett növendék a növendékek nevében biztosította Solymosit mindnyájuk hálájáról. Végül egy díszes ezüst babérkoszorút nyújtott át Solymosinak, aki a szeretet és ragaszkodás e jelétől meghatva köszönte meg a kitüntetést. FŐVÁROSI ÜGYEK, Budapest, jan. 30. 3