Budapesti Hírlap, 1896. október(16. évfolyam, 270-300. szám)
1896-10-09 / 278. szám
Budapest, 1896. Péntek, október 9. XVI. évfolyam 278. sz. Előfizetési árak: Egész évre 11 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 firt 50 kr., egy hónapra 1 firt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn én ünnep útrn való naponte. Szerkesztőség és kiadóhivatal: TOL, Rökk Szilárd utca 1. sz. Hirdetések nonparellte-számítással díjszabás szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Liberális válság Angliában. Budapest, okt. 8. Angolországot a konzervatívok kormányozzák, Gladstone bukása óta minden választáson többségben vannak. Okozta pedig győzelmüket az agg szabadelvű, nagy államférfiu makacssága az ir kérdésben, hogy oly szabadságot akart adni az íreknek és önállóságot Izlandnak, mely Anglia állami és nemzeti egységével s az angol faj szupremáciájával összeférhetetlen s ezért a gyakorlati angolok elfordultak a liberalizmus nagy mesterétől. Bukását viszszavonulása követte a politikától agg korára és betegeskedésére hivatkozással, s a szabadelvű párt ekkor Roseberyt választotta elnökévé, angol szokás szerint a parlamenti párttagok titkos szavazattöbbségével. Rosebery az előtt külügyminiszter volt, a kérdéseket tehát diplomáciai szempontból ítéli meg s az angol diplomáciának tág szemhatára van. Egyszerre csak eszébe jutott Gladstonenak, hogy a keleti kérdésben neki szerepelnie kell, hiszen ez volt kedves témája az előtt is, a hetvenes években, mikor a szerb háború, a bolgár fölkelés és az orosz hadjárat alatt a törökellenes metingeket rendezte s a törököknek Európából való kiűzését hirdette. Szlávokkal és oroszokkal barátkozott s a hagyományos angol politikát, mely Törökország integritását fogadta elvül, egészen fölforgatta. Másfél évtized múlt el azóta s most, hogy újra kitörtek a török birodalomban a faj- és vallásháborúk, a keresztények épp úgy föllázadnak, mint száz esztendő óta minduntalan, a törökök pedig épp úgy kegyetlenkednek, mint betörésük óta összes háborúikban. — Gladstone nem állhatta tovább,hogy ne ismételje a barbárság elleni támadásait s ne követelje Törökország megszüntetését s a szultán elűzését. Lázitó levelei az örményekhez és görögökhöz föltünést keltettek ugyan Európában, de mélyebb hatással csak Angliában voltak, hol a közvélemény elkezdte követelni, hogy ha Európa be nem avatkozik az örmények és görögök mellett, Anglia egyedül is induljon Törökországba s fenyítse meg s foszsza meg trónjától a szultánt. Cladstone ez agitációja mindig nagyobb mértéket öltött, az örményeket és görögöket a forradalomra fölbátorító, az angol kormányt kínos helyzetbe hozta, mert Angliában nem a királyné és nem a minisztérium, hanem a parlament és a közvélemény uralkodik. Vájjon mit fog tenni Anglia, ha a keleti zavarok meg nem szűnnek? Belebocsátkozik-e elszigetelten fegyveres akcióba, avagy visszatér az európai koncertbe, mely együttes eljárást és békét akar? Talál-e Anglia szövetségest Olaszországban? S ha e nélkül betörne a Dardanellákba, nem szenvedne-e kudarcot? Nem idézne föl még nagyobb mészárlásokat s európai háborút? Máris eljátszotta minden befolyását Konstantinápolyban s a szultánt és Törökországot Oroszország karjaiba kergette; hát még, hogy ha Gladstone merészségével ágyúit elsüti Konstantinápolynál a szeraila? A kormányzó angol államférfiak nem vállaltak felelősséget ily merész és kétes eredményű politikáért, tartózkodóbbak lettek és Salisbury az orosz cárral kereste a megegyezést valamely békés megoldásra. Hogy Salisbury mit ért el, azt majd meghalljuk Páriából, ha elment a cár. Akkor fog kisülni, hogy történt-e megállapodás a Keletre nézve és minő. Angol és francia hírek mind a cár békés politikájáról beszélnek s ez nem az, amit Gladstone kívánt. Roppant tekintélyével az öreg liberális vezér izgatni meg nem szűnt Törökország ellen akkor sem, midőn politikájának sikertelensége nyilvánvalóvá lön. A kabinetek nem hajtottak szavára, a népek sem keltek az örmények segítségére, noha megborzadtak a gyilkosságoktól. Nagyon elfásult világot élünk s az a liberalizmus, melylyel Anglia Görögország és Olaszország föltámadását pártolta s Romániának kedvezett, nem modern többé. Gladstone még sem hagyta abba a humanizmus és a kereszténység nevében követelni az örmények fölszabadítását s a törökök megbüntetését és kiűzését s a civilizáció és a nemzetek szégyenének mondotta, hogy ha eltűrik egy keresztény nemzetnek legyilkolását. Alkalmasint igaza van neki, de a századvégi államférfiak más kaliberűek, mint és előtte Palmerston volt. Roseberg, vagy élnek ezek a kis állatkák itt a fagyos hónak hideg felületén ? És mi a céljuk, mi a rendeltetésük nekik az ő életükkel oly messze távol az állati élet minden más nyilvánulásától? Ki az, aki ezt biztosan megmondhat? Alattam az örökhó legalsó és az örönyészet legfelső határai között, a pusztul enyészet sivár, szomorú képét tárja , egymásra torlódott vad kőgörgeteg,nek mázsányi darabjait, mintha titélel állták volna együvé; pedig csak az sokszázados idő mállasztotta le .-őket , lassan-lassan enyésző sziklákról. Mily puszta, kietlen és vigafián "0 : r ez a kép, ha nem táplálna ez p .Tt k.y., számlás is életet! De ráteleped' n' í ot i és még virágokat is nyitnak var.ők törpe mohák az ö szegény világuk jól esik látnunk, hogy a tárc'.J&r ‘, lapony, a merev fatalj, a rö *v':- í, hérlenek ; a sárga ripacs, az 1-zuzmó, hogy sárgállanak, adnak mindenfelé azokon s fion. Élnek, virágoznak, utód éppen úgy, mint a mindenfel oltak : a fogrojtok, a hipóroha, az aranymoha és a tö’ . .. Élnek és éltetnek is sok él föltételezett, életet. Ör‘ és a vízzel szövetkezett mu- u . 0, hogy évszázadok folyatt / szétmállott és földdé válto.r .kő is, a mely t ! A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Távol az emberektől — közel az Istenhez. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Láthatatlan ólomsuly húz le a földhöz, a melytől megszabadulni nem tudok. Leküzdhetetlen vágy vonz föl az ég felé, a melyet pedig elérni nem birok. Irigy szemmel nézem a szárnyas madarat, a miért hogy csak ösztöne van neki s az is elégséges, hogy a szárnyat akadálytalanul vigyék oda, a hová én, az ember csak a ki nem elégíthető vágyaimmal követhetem : föl a magasságba, föl oda a tiszta levegőbe, ahol nincsenek emberek. Miért is mondják hát az embert a teremtés remekének, amikor van nálánál tökéletesebb állat is: olyan, amely röpülni is tud és gondolkozni sem kénytelen? . . . Miért, hogy az ember le van kötve a földhöz, amelyről menekülni szeretne? Miért van vágyunk az ég után, ha oda soha el nem juthatunk? Miért van akaratunk, hogy az emberektől szabaduljunk, ha ezt az akaratot élve végrehajtani képesek nem vagyunk? . . . Törpe ember! Mit kutatod az Isten intézkedéseit ? Rendezkedj be te is a földön csúszók és mászók között . . . Férj meg közöttük, tanulj tőlük, utánozd őket, alkalmazkodj hozzájuk; majd ,igy aztán nem lesz vágyad szárnyak után és nem kívánod meg a tiszta levegőt . . . Mert majd megtalálod ezen az után te is az isteneket . . . Ha pedig, szerencsétlenségedre, erre képtelen vagy, akkor is elégedj meg az elérhetővel. Menj, fáradj föl a magas, a legmagasabb hegyekre, s nézz körül ott és vizsgáld látó szemekkel az ormok kopasz szikláit és a körülöttük terjeszkedő szűz erdőket az ő gyönyörűségteljes rejtelmeikkel. Itt kárpótlást lelsz, mert megtalálod bennük, távol az emberektől, a sóvárgott békét és megnyilatkozik előtted minden lépten-nyomon — az Isten . . . * A magas hegység tetején, az eget érő ormokon! Erdők fölött, felhők között, a menyországnak küszöbén! . . . Nyár van. Messze mélyen lent, ott, ahol emberek laknak, nagy hőséget áraszt a nap, tüze égeti a lankadt növényzetet és tikkasztóvá teszi az átfult levegőt. Idefönt még fényesebbek a sugarai, de azért melegíteni itt nem tudnak. Amott a messze távolságban látszó tereken pompázik a dús nyári élet, míg itt nem látok körülöttem mást, csak holt sziklákat és az örökhavat, mely sem megfagyni, sem elolvadni nem bír a nyár folyamán. De igen, van azért élet itt is. Itt-ott, egyes csoportokban, sok-sok ezernyi mennyiségben mozognak, élnek a hó tetején és örvendenek az ő egynapos életüknek a fényes, fekete, parányi hóatkák. Vájjon miből lesznek, hogyan és miből Mai számnunk 18 oldal