Budapesti Hírlap, 1896. november (16. évfolyam, 301-330. szám)
1896-11-01 / 301. szám
1896. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (301. ss.) Nyárád-Szereda : A kerület bukott ellenzéki képviselőjelöltjétől, Pálosy Dénes úrtól levelet kaptunk, a melyben elénk tárja e választás adatait. E szerint a kerületben, a mely harminc év alatt csak egyszer választott kormánypártit, s a melyet két ízben legutóbb Szentiványi Kálmán képviselt nemzeti párti programmal (Szentiványi tudvalevőleg közvetetlenül a múlt országgyűlés berekesztése előtt lett nemzeti pártiból kormánypártivá), a választók a választás napjáig az ellenzéki jelölt zászlaja alatt maradtak a kormánypárt rendkívüli erőfeszítései ellenére. Szentiványi és kétségbeesett emberei a helyzet ily állását távirati úton tudatták Bánffy miniszterelnökkel, aki válaszképpen 17 ezer forintot küldött, azzal a parancscsal, hogy a kerületet meg kell venni. A szolgabirák, a községi bírák és a jegyzők hada egy éjjelt szentelt a munkának a választás előtt való napon és 2 800 forintot sikerült az ellenzék vezető embereit megvásárolni, akik, ha a rájuk bizott embereket nem tudták elcsábítani, otthon hagyták őket és elvitték magukkal a fuvarosokat. A fuvarjuktól megfosztott választók egy része gyalog ment a 4—6 óra járásnyi távolságból szavazni, de beérkezve a kerület székhelyére, újabb csalódás érte őket. Mert ha az újból kínált 5—10 forintot visszautasították, akkor nem szavazhattak le: a községi birót nem vihették magukkal, a nélkül pedig nem fogadták el szavazatukat, így vették meg a nyárád-szeredai kerületet 25 ezer forintért. A jászberényi adóhivatal. A következő sorokat kaptuk : „Tekintetes szerkesztő úr! A folyó évi Budapesti Hírlap 209-ik számában Nyílt levél Apponyihoz című cikk utolsó bekezdésében az állíttatik, hogy az adóhivatal, értvén a m. kir. adóhivatal utján a kormánypártnak 75 ezer forint kortespénz fizettetett ki. Miután azonban ez állítás nemcsak valótlan, de egész határozottan légből kapott koholmány s mint ilyent visszautasítom azzal, hogy a jászberényi m. kir. adóhivatal kortescélokra soha egy krajcárt sem fizetett ki. Jászberény, 1896. okt. 30. Schulhof Ignác, m. kir. adótáros. A konzervativizmus első fecskéje. Szápáry László gróf muraszombati képviselő, a múlt cikluson az egyházpolitikai ellenzék egyik tevékeny tagja, belépett a kormánypártba s ezt az alább közlött nyílt levélben tudatja Bánffy Dezső báró miniszterelnökkel. A levél e tényen kivül azért is és főképp azért érdekes, mert abból a Szápáry Gyula gróf volt miniszterelnök és Szápáry Géza gróf főudvarmester politikai véleménye és hangja hallatszik ki. Szápáryék politikai hite pedig ez: az egyházpolitikai vitákban vallott elveikhez továbbra is ragaszkodnak, de a revíziót csak egy általános európai mozgalom alkalmával óhajtják napirendre tűzni. Szápáry László gróf a liberalizmus diadal ünnepén csatlakozik a kormánypárt konzervatívabb elemeihez. ("Van ilyen is ?) főként azért, mert Bánffy báróban, szemben, ellentétben az előbbi (Wekerle-) kormánynyal a korona limbusának hű őrét és gyarapítóját látja. Ez a kétségkívül udvari értesülés kettőt jelent. Jelenti azt, miképp gondolkozik a korona a nimbuszának gyarapítójáról. És jelenti azt, miért bukott meg Wekerle Sándor, aki ellentétben Bánffyval, a korona nimbuszát nem gyarapította. A levél így hangzik: Kegyelmes uram ! Engedve Muraszombat választópolgárai egyhangú kívánságának és egyedül saját erőm és ezen kerület családom iránt mindenkor tanúsított tradicionális ragaszkodására támaszkodva, mint kormányodnak híve léptem föl ebben a kerületben. Mielőtt azonban a kormánypárt küszöbét átlépném, a politikai ildom szempontjából is kötelességemnek tartom azokat, a neked, kegyelmes uram, máris jelzett okokat nyilvánosságra hoznom, amelyek engem erre a fontos lépésre indítottak. Mindenekelőtt a feldúlt belbékének helyreállítását tartom a haza legégetőbb szükségletének; azért, ámbár az egyházpolitikai törvényeket az országra nézve károsaknak tartottam és tartom maiglan is, azok revízióját most nem sürgetem, meg lévén győződve, hogy az sikeresen és az országra nézve hasznosan csakis egy ily irányú európai mozgalom alkalmával vihető keresztül; másrészt, hogy az élet ezekben a törvényekben és azok alkalmazásában annyi hiányra fog rámutatni, hogy ezek reformálása, vagy egy modus vivendi találása, később a kedélyek lecsöndesülvén, nyugodt megfontolással, a szerzett tapasztalatok alapján, sokkal alaposabban lesz keresztülvihető. E felfogásom az egyházpolitikai kérdésről közelebb hoz álláspontomhoz, és ama nyert megnyugtatás, amelyet teljes bizalommal fogadok, hogy Te és kormányod nemcsak minden újabb, az egyház és a felekezetek jogait sértő akciótól tartózkodni fogtok, de ugyan e célt,a békét és megnyugtatást tűztétek ki politikátok fő céljául, teszi nekem lehetővé, hogy az egyházpolitikai vitákban kifejtett elveimhez továbbra is szilárdan ragaszkodva és azokat mindenkor szabadon és fennen hangoztatva, pártodba lépjek. Nem képez akadályt az a körülmény, hogy én a felekezeti iskoláknak, mint a jövendő nemzedék vallásos érzelmei legfőbb ápolóinak, javítását és gyarapítását óhajtom, mert tudom, hogy az a jelenlegi kormány tendenciáival nem ellenkezik. A másik fő ok, ami pártodba való lépésre késztet, az, hogy Benned, ellentétben az előbbi kormánynyal, a korona limbusának hi örét és gyarapítóját látom. Meggyőződésemnél fogva az agrárpolitikának lévén híve, örömmel konstatálom, hogy a Te kormányod az előbbinél sokkal nagyobb súlyt fektet az ország agrárius érdekeire és ama remény, hogy a kormánypárt kebelében a földmívelő nép érdekeit jobban szolgálhatom, mint azt most már, fájdalom, izolált pártonkívüli állásomban tehettem volna, megvallom, nem csekély horderejű indokul szolgált, hogy pártodba lépjek. Miután végre a néppárt a konzervatív elveket nagyrészt mellőzve, inkább felekezeti alapokra helyezkedett, a többi pártok pedig a kormánypártnál még liberálisabbak törekszenek lenni, kénytelen vagyok egyelőre föladni ama reményemet, hogy hazánkban egy alkotmányvédő párt megalakulhat és csatlakozom a kormánypárt konzervatívabb elemeihez. Fogadd, kegyelmes uram, kiváló tiszteletem nyilvánitását, a melylyel maradok mindig kész híved Muraszombat, okt. 27. Szápáry László gróf. Ebből a levélből kiviláglik most az is, miért mondott le Szápáry Gyula gróf a miniszterelnökség iránt való ambíciójáról s miért fogadja el a főrendiházi elnökség magpihentető zsöllyeszékét. A somlyóvásárhelyi választás. A somlyóvásárhelyi kerület Kossuth pártjáról téves az az állítás, hogy pacturmot akart Bambergerrel, mert nemcsak én, de maga a párt vezetősége sem akart paktumról hallani sem, mégpedig azért, mert ott kormánypárt nem volt, hanem a függetlenségi községeket foglalták le Bamberger részére. Kenessey Dezső: Tüntetés Ugrón mellett. A Föl. Ért. értesülése szerint az összes budapesti függetlenségi pártok és az egyetemi fiatalság egy része nagyobbszabású tüntetésre készül, hogy Ugrón Gábor iránt kifejezze a közvélemény érdeklődését és tiszteletét. A budapesti munkások körében is készületeket tesznek, hogy Ugrón mellett, mint a munkások barátja és az általános szavazati jog mozgalmának megindítósa mellett, tüntessenek. Solymosi Elek jelöltsége. A vízaknai kerületben Sólymosi Elek a népszínház tagja, aki pártonkívüli programmal lépett föl, a választás előtt egy órával Zeyk Gábor kormánypárti jelölt javára lemondott, amiből aztán az következett, hogy Zeyk nagy többséggel nyerte el a mandátumot. Solymosi programbeszéde különben igen nagy hatást tett a román választókra, s ha nem az utolsó vasárnap ment volna Vízaknára, alkalmasint megválasztották volna. Solymosi Vízaknáról való elutaztában néhány óráig Nagy-Szebenben időzött, ahol előkelő helyről jött felszólítás folytán ígéretet tett, hogy rövid idő múlva leutazik Szebenbe, hogy a román korifeusokkal a passzivitás feladásására és a Solymosi által fölvetett Magyar-Román testvériségi körre nézve tárgyaljon. komoly figyelmet alig érdemelnének, mégis azoknál a közérdekű tekinteteknél fogva, melyek Apponyi Albert gróf mandátumának tisztaságához fűződnek, a jóhiszemű közönség a legrövidebb idő alatt illetékes helyről nyert számszerinti kimutatás utján fog a ma koholmányok alaptalanságáról, sőt vakmerőségéről meggyőződést nyerni. Addig is, mig ez megtörténnék, egyszerűen konstatálhatjuk azt a köztudomású tényt, hogy soha választó közönség nagyobb kisértéseknek hősiesebb polgári erénynyel ellent nem állott, mint Jászberény derék választó polgársága és hogy Apponyi Albert gróf mandátuma éppen eme polgári erénynek a diadala. Budapest, 1896. okt. 30. A nemzeti párt elnöksége. A pótválasztások. Pest-Pilis-Sol-Kiskunvármegye központi választmánya ma délelőtt ülést tartott Beniczky Lajos alispán elnöklésérel. Bejelentette az elnök a vármegyében történt képviselőválasztás eredményét, valamint azt, hogy három kerületben: Ráckevén, Dunapatajon és Vácon új választás válik szükségessé. E három kerületre nézve a választás határnapját november 12-ikére tűzte ki a központi választmány. Választási elnök lesz: Ráckevén Bellaágh Imre, Dunapatajon Lessák Ödön, Vácon Robitsek József dr. Baranya megye központi választmánya a szentlőrinci kerületben november 12-re, a mohácsiban november 19-re tűzte ki a pótválasztást. A szentlőrinci kerületben Jeszenszky Ferenc Kossuth-párti és Darányi Ferenc néppárti a jelölt, a mohácsiban Jagics József nemzeti párti és Szajevics János kormánypárti. Budapest, okt. 31. A jászberényi mandátum. A következő nyilatkozatot kaptuk: Nyilatkozat. A jászberényi választásra vonatkozólag nap-nap mellett olyan közleményeket olvasunk, melyeknek nyilvánvaló célja az, hogy gróf Apponyi Albert mandátumának kifogástalansága a közvélemény előtt elhomályosittassék. Dacára annak, hogy e közlemények első pillanatra is nyilvánvaló képtelenségeket tartalmaznak és igy 3 Feszültség Belgrád és Gatinje között. Belgrád, okt. 30. A montenegrói fejedelem belgrádi látogatása óta a két udvar között a viszony egyre hidegebb lett. Október elején Vukovics montenegrói külügyminiszter Belgrádban volt. Sokan azt hitték, hogy e látogatás eredménye okvetetlenül az lesz, hogy a két udvar között levő feszültséget szívesebb és barátságosabb viszony váltja fel. Akik ebben a hitben voltak, csakhamar nagyon csalódtak, mert e látogatás után a két udvar között levő feszültség egyre nagyobb lett. Hogy ennek a feszültségnek igazi oka micsoda, azt jóformán senki sem tudta, bár találgatásokban nem volt hiány, így sokan azt állították, hogy Sándor királyt bántotta az a mentorkodás, melyet Nikita fejedelem vele szemben gyakorolni igyekszik minden alkalommal. Mások szerint Sándort különösebben az a diplomáciai siker bántotta, amelylyel a montenegrói kormány a portánál ki tudta eszközölni, hogy a szultán beleegyezett abba, hogy Macedóniában két új óhitű püspökséget állítsanak föl. Azt is beszélték, hogy Sándor féltékenységét az az emelkedő befolyás is izgatja, melyre Montenegró szert fog tenni ama házasság folytán, melyet a montenegrói hercegkisasszony kötött az olasz trónörökössel. Most azonban egyre világosabb lesz, hogy mi okozza ezt a feszültséget? Régóta ismeretes, hogy a Balkán félsziget szlávjainak egyetértésében Piemont szerepében mindig Szerbia tetszelgett. Most azonban a délszláv Piemont szerepét, mint azt a montenegrói hercegkisasszony esküvője alkalmával tett nyilatkozatok elárulták, Montenegró akarja Szerbia eddigi sikereinél fényesebb eredménynyel játszani. E szerepet azonban az Obrenovics dinasztia nagy sérelme, sőt megbuktatása nélkül nem lehet eljátszani. Mondják, hogy Nikita belgrádi látogatásának sem volt más célja, minthogy ez alkalommal bemutatkozzék Szerbiában mint a nagyszerb eszme egyedül való méltó és erős képviselője. Sándor királyt megdöbbentette az a népszerűség, melylyel Nikita Szerbiában ezen a címen rendelkezik. Az is bizonyos, hogy tervbe volt véve egy Balkán szövetség, Szerbia, Montenegró és Bulgária között, természetesen orosz patronatus alatt. E szövetségben Sándor rovására Nikita fejedelem játszotta volna a főszerepet. Mikor Sándor ezt észrevette, a Balkán szövetségtől elfordult és másutt keresett támasztékot. Hogy ezt a támasztékot hol találta meg, az kitűnik a radikális Narod című belgrádi újság ama cikkéből, melylyel Sándor király bukaresti útját kommentálja. Montenegró és Bulgária fejedelmei — írja a Narod — a mi királyunkat Belgrádban meglátogatták. Ez a kettős látogatás rendkívül fontos volt, mert azt jelentette, hogy a Balkán államok között a dinasztiák versengése és a régi féltékenység helyébe testvéries közeledés lépett és létrejövőben van egy Balkán szövetség, mely legjobb útja a Balkán szlávok önállósága biztosításának. Csak az volt hátra még, hogy a szerb király ezt látogatásokat Cetinjében és Szófiában visszaadja. És ime egyszerre e látogatásokat jobb időkre halasztják és a helyett királyunk Bukarestbe, Bécsbe és Rómába megy. Annyi bizonyos, hogy e két csoport: Cetinje,Szófia és Bécs, Bukarest, Róma két ellentétes irány képviselői. Miután az első csoport meglátogatása helyett a második került napirendre, világos, hogy Novakovics külügyi politikája visszatért a régi haladópárti vágányba, amely azonban az igazi szerb és a Balkán szlávok érdekeivel ellentétesen halad. Annyi bizonyos, hogy e fordulat is egyik sikere a hármasszövetségnek. Tudvalevő azonban, hogy a hármasszövetség minden sikere az osztrák-magyar monarkia megerősödését jelenti a