Budapesti Hírlap, 1896. november (16. évfolyam, 301-330. szám)

1896-11-01 / 301. szám

1896. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (301. ss.) Nyárád-Szereda : A kerület bukott ellenzéki képviselőjelöltjétől, Pálosy Dénes úrtól levelet kap­tunk, a melyben elénk tárja e választás adatait. E szerint a kerületben, a mely harminc év alatt csak egyszer választott kormánypártit, s a melyet két ízben legutóbb Szentiványi Kálmán képviselt nemzeti párti programmal (Szentiványi tudvalevőleg közve­­tetlenü­l a múlt országgyűlés berekesztése előtt lett nemzeti pártiból kormánypártivá), a választók a vá­lasztás napjáig az ellenzéki jelölt zászlaja alatt ma­radtak a kormánypárt rendkívüli erőfeszítései elle­nére. Szentiványi és kétségbeesett emberei a hely­zet ily állását távirati úton tudatták Bánffy minisz­terelnökkel, a­ki válaszképpen 17 ezer forintot küldött, azzal a parancscsal, hogy a kerületet meg kell venni. A szolgabirák, a községi bírák és a jegyzők hada egy éjjelt szentelt a munkának a választás előtt való napon és 2­ 800 forintot sikerült az ellenzék vezető embereit megvásárolni, a­kik, ha a rájuk bizott embereket nem tudták elcsábítani, ott­hon hagyták őket és elvitték magukkal a fuvaroso­kat. A fuvarjuktól megfosztott választók egy része gyalog ment a 4—6 óra járásnyi távolságból sza­vazni, de beérkezve a kerület székhelyére, újabb csalódás érte őket. Mert ha az újból kínált 5—10 forintot visszautasították, akkor nem szavazhattak le: a közs­égi birót nem vihették magukkal, a nélkül pedig nem fogadták el szavazatukat, így vették meg a nyárád-szeredai kerületet 25 ezer forintért. A jászberényi adóhivatal. A következő so­rokat kaptuk : „Tekintetes szerkesztő úr! A folyó évi Budapesti Hírlap 209-ik számában Nyílt levél Ap­­ponyihoz című cikk utolsó bekezdésében az állítta­­tik, hogy az adóhivatal, értvén a m. kir. adóhivatal utján a kormánypártnak 75 ezer forint kortespénz fizettetett ki. Miután azonban ez állítás nemcsak valótlan, de egész határozottan légből kapott ko­holmány s mint ilyent visszautasítom azzal, hogy a jászberényi m. kir. adóhivatal kortescélokra soha egy krajcárt sem fizetett ki. Jászberény, 1896. okt. 30. Schulhof Ignác, m. kir. adótáros. A konzervativizmus első fecskéje. Szápáry László gróf muraszombati képviselő, a múlt ciklu­son az egyházpolitikai ellenzék egyik tevékeny tagja, belépett a kormánypártba s ezt az alább közlött nyílt levélben tudatja Bánffy Dezső báró miniszter­­elnökkel. A levél e tényen kivül azért is és főképp azért érdekes, mert abból a Szápáry Gyula gróf volt miniszterelnök és Szápáry Géza gróf főudvar­­mester politikai véleménye és hangja hallatszik ki. Szápáryék politikai hite pedig ez: az egyházpoli­tikai vitákban vallott elveikhez továbbra is ragasz­­kodnak, de a revíziót csak egy általános európai mozgalom alkalmával óhajtják napirendre tűzni. Szápáry László gróf a liberalizmus diadal ünnepén csatlakozik a kormánypárt konzervatívabb elemeihez. ("Van ilyen is ?) főként azért, mert Bánffy báróban, szemben, ellentétben az előbbi (Wekerle-) kormány­nyal a korona limbusának hű őrét és gyarapítóját látja. Ez a kétségkívül udvari értesülés kettőt je­lent. Jelenti azt, miképp gondolkozik a korona a nimbuszának gyarapítójáról. És jelenti azt, miért bukott meg Wekerle Sándor, a­ki ellentétben Bánffy­­val, a korona nimbuszát nem gyarapította. A levél így hangzik: Kegyelmes uram ! Engedve Muraszombat választó­polgárai egy­hangú kívánságának és egyedül saját erőm és ezen kerület családom iránt mindenkor tanúsított tradi­cionális ragaszkodására támaszkodva, mint kormá­nyodnak híve léptem föl ebben a kerületben. Mielőtt azonban a kormánypárt küszöbét átlépném, a po­litikai ildom szempontjából is kötelességemnek tar­tom azokat, a neked, kegyelmes uram, már­is jelzett okokat nyilvánosságra hoznom, a­melyek engem erre a fontos lépésre indítottak. Mindenekelőtt a feldúlt belbékének helyre­­állítását tartom a haza legégetőbb szükségletének; azért, ámbár az egyházpolitikai törvényeket az országra nézve károsaknak tartottam és tartom maiglan is, azok revízióját most nem sürgetem, meg lévén győ­ződve, hogy az sikeresen és az országra nézve hasznosan csak­is egy ily irányú európai mozgalom alkalmával vihető keresztül; másrészt, hogy az élet ezekben a törvényekben és azok alkalmazásában annyi hiányra fog rámutatni, hogy ezek reformálása, vagy egy modus vivendi találása, később a kedé­lyek lecsöndesülvén, nyugodt megfontolással, a szerzett tapasztalatok alapján, sokkal alaposabban lesz keresztülvihető. E felfogásom az egyházpolitikai kérdésről közelebb hoz álláspontomhoz, és ama nyert meg­nyugtatás, a­melyet teljes bizalommal fogadok, hogy Te és kormányod nemcsak minden újabb, az egyház és a felekezetek jogait sértő akciótól tartózkodni fogtok, de ugyan e célt,­a békét és megnyugtatást tűztétek ki politikátok fő céljául, teszi nekem lehetővé, hogy az egyházpolitikai vi­tákban kifejtett elveimhez továbbra is szilárdan ra­gaszkodva és azokat mindenkor szabadon és fennen hangoztatva, pártodba lépjek. Nem képez akadályt az a körülmény, hogy én a felekezeti iskoláknak, mint a jövendő nemze­dék vallásos érzelmei legfőbb ápolóinak, javítását és gyarapítását óhajtom, mert tudom, hogy az a jelenlegi kormány tendenciáival nem ellenkezik. A másik fő ok, a­mi pártodba való lépésre késztet, az, hogy Benned, ellentétben az előbbi kor­mánynyal, a korona limbusának hi örét és gyara­pítóját látom. Meggyőződésemnél fogva az agrár­­politikának lévén híve, örömmel konstatálom, hogy a Te kormányod az előbbinél sokkal nagyobb súlyt fektet az ország agrárius érdekeire és ama remény, hogy a kormánypárt kebelében a földmívelő nép érdekeit jobban szolgálhatom, mint azt most már, fájdalom, izolált pártonkívüli állásomban tehettem volna, megvallom, nem csekély horderejű indokul szolgált, hogy pártodba lépjek. Miután végre a néppárt a konzervatív elve­ket nagyrészt mellőzve, inkább felekezeti alapokra helyezkedett, a többi pártok pedig a kormánypártnál még liberálisabbak törekszenek lenni, kénytelen vagyok egyelőre föladni ama reményemet, hogy hazánkban egy alkotmányvédő párt megalakulhat és csatlakozom a kormánypárt konzervatívabb elemeihez. Fogadd, kegyelmes uram, kiváló tiszteletem nyilvánitását, a melylyel maradok mindig kész híved Muraszombat, okt. 27. Szápáry László gróf. Ebből a levélből kiviláglik most az is, miért mondott le Szápáry Gyula gróf a miniszterelnökség iránt való ambíciójáról s miért fogadja el a főrendi­házi elnökség magpihentető zsöllyeszékét. A somlyóvásárhelyi választás. A somlyó­­vásárhelyi kerület Kossuth pártjáról téves az az ál­lítás, hogy pacturmot akart Bambergerrel, mert nemcsak én, de maga a párt vezetősége sem akart paktumról hallani sem, még­pedig azért, mert ott kormánypárt nem volt, hanem a függetlenségi köz­ségeket foglalták le Bamberger részére. Kenessey Dezső: Tüntetés Ugrón mellett. A Föl. Ért. értesü­lése szerint az összes budapesti függetlenségi pár­tok és az egyetemi fiatalság egy része nagyobb­­szabású tüntetésre készül, hogy Ugrón Gábor iránt kifejezze a közvélemény érdeklődését és tiszteletét. A budapesti munkások körében is készületeket tesznek, hogy Ugrón mellett, mint a munkások barátja és az általános szavazati jog mozgalmának megindítósa mellett, tüntessenek. Solymosi Elek jelöltsége. A vízaknai kerü­letben Sólymosi Elek a népszínház tagja, a­ki pártonkívüli programmal lépett föl, a választás előtt egy órával Zeyk Gábor kormánypárti jelölt javára lemondott, a­miből aztán az következett, hogy Zeyk nagy többséggel nyerte el a mandátumot. Solymosi programbeszéde különben igen nagy ha­tást tett a román választókra, s ha nem az utolsó vasárnap ment volna Vízaknára, alkalmasint megvá­lasztották volna. Solymosi Vízaknáról való elutaztában néhány óráig Nagy-Szebenben időzött, a­hol előkelő helyről jött felszólítás folytán ígéretet tett, hogy rövid idő múlva leutazik Szebenbe, hogy a román korifeusokkal a passzivitás feladásására és a Soly­­mosi által fölvetett Magyar-Román testvériségi kör­re nézve tárgyaljon. komoly figyelmet alig érdemelnének, mégis azoknál a közérdekű tekinteteknél fogva, melyek Apponyi Albert gróf mandátumának tisztaságához fűződnek, a jóhiszemű közönség a legrövidebb idő alatt ille­tékes helyről nyert számszerinti kimutatás utján fog a ma koholmányok alaptalanságáról, sőt vakmerősé­géről meggyőződést nyerni. A­ddig is, mig ez meg­történnék, egyszerűen konstatálhatjuk azt a köztu­domású tényt, hogy soha választó közönség na­gyobb kisértéseknek hősiesebb polgári erénynyel ellent nem állott, mint Jászberény derék választó polgársága és hogy Apponyi Albert gróf mandá­tuma éppen eme polgári erénynek a diadala. Buda­pest, 1896. okt. 30. A nemzeti párt elnöksége. A pótválasztások. Pest-Pilis-Sol-Kisk­unvármegye központi vá­lasztmánya ma délelőtt ülést tartott Beniczky La­jos alispán elnöklésérel. Bejelentette az elnök a vármegyében történt képviselőválasztás eredmé­nyét, valamint azt, hogy három kerületben: Rác­kevén, Dunapatajon és Vácon új választás válik szükségessé. E három kerületre nézve a választás határnapját november 12-ikére tűzte ki a központi választmány. Választási elnök lesz: Ráckevén Bellaágh Imre, Dunapatajon Lessák Ödön, Vácon Robitsek József dr. Baranya megye központi választmánya a szent­­lőrinci kerületben november 12-re, a mohácsiban november 19-re tűzte ki a pótválasztást. A szent­­lőrinci kerületben Jeszenszky Ferenc Kossuth-párti és Darányi Ferenc néppárti a jelölt, a mohácsiban Jagics József nemzeti párti és Szajevics János kor­mánypárti. Budapest, okt. 31. A jászberényi mandátum. A következő nyi­latkozatot kaptuk: Nyilatkozat. A jászberényi vá­lasztásra vonatkozólag nap-nap mellett olyan közle­ményeket olvasunk, melyeknek nyilvánvaló célja az, hogy gróf Apponyi Albert mandátumának kifogás­talansága a közvélemény előtt elhomályosittassék. Dacára annak, hogy e közlemények első pillanatra is nyilvánvaló képtelenségeket tartalmaznak és igy 3 Feszültség Belgrád és Gatinje között. Belgrád, okt. 30. A montenegrói fejedelem belgrádi látogatása óta a két udvar között a viszony egyre hidegebb lett. Október elején Vukovics montenegrói külügy­miniszter Belgrádban volt. Sokan azt hitték, hogy e látogatás eredménye okvetetlenül az lesz, hogy a két udvar között levő feszültséget szívesebb és barátságosabb viszony váltja fel. A­kik ebben a hitben voltak, csakhamar nagyon csalódtak, mert e látogatás után a két udvar között levő feszültség egyre nagyobb lett. Hogy ennek a feszültségnek igazi oka micsoda, azt jóformán senki sem tudta, bár találgatásokban nem volt hiány, így sokan azt állították, hogy Sándor királyt bántotta az a men­torkodás, melyet Nikita fejedelem vele szemben gyakorolni igyekszik minden alkalommal. Mások szerint Sándort különösebben az a diplomáciai siker bántotta, a­melylyel a montenegrói kormány a por­tánál ki tudta eszközölni, hogy a szultán beleegye­zett abba, hogy Macedóniában két új óhitű püs­pökséget állítsanak föl. Azt is beszélték, hogy Sán­dor féltékenységét az az emelkedő befolyás is iz­gatja, melyre Montenegró szert fog tenni ama házasság folytán, melyet a montenegrói herceg­­kisasszony kötött az olasz trónörökössel. Most azonban egyre világosabb lesz, hogy mi okozza ezt a feszültséget? Régóta ismeretes, hogy a Balkán félsziget szlávjainak egyetértésében Pie­­mont szerepében mindig Szerbia tetszelgett. Most azonban a délszláv Piemont szerepét, mint azt a montenegrói hercegkisasszony esküvője alkalmával tett nyilatkozatok elárulták, Montenegró akarja Szerbia eddigi sikereinél fényesebb eredménynyel játszani. E szerepet azonban az Obrenovics dinasz­tia nagy sérelme, sőt megbuktatása nélkül nem le­het eljátszani. Mondják, hogy Nikita belgrádi láto­gatásának sem volt más célja, minthogy ez alka­lommal bemutatkozzék Szerbiában mint a nagy­­szerb eszme egyedül való méltó és erős képvise­lője. Sándor királyt megdöbbentette az a népszerű­ség, melylyel Nikita Szerbiában ezen a címen ren­delkezik. Az is bizonyos, hogy tervbe volt véve egy Balkán szövetség, Szerbia, Montenegró és Bul­gária között, természetesen orosz patronatus alatt. E szövetségben Sándor rovására Nikita fejedelem játszotta volna a főszerepet. Mikor Sándor ezt ész­revette, a Balkán szövetségtől elfordult és másutt keresett támasztékot. Hogy ezt a támasztékot hol találta meg, az kitűnik a radikális Narod című bel­grádi újság ama cikkéből, melylyel Sándor király bukaresti útját kommentálja. Montenegró és Bulgária fejedelmei — írja a Narod — a mi királyunkat Belgrádban meg­látogatták. Ez a kettős látogatás rendkívül fontos volt, mert azt jelentette, hogy a Balkán ál­lamok között a dinasztiák versengése és a régi fél­tékenység helyébe testvéries közeledés lépett és létrejövőben van egy Balkán szövetség, mely leg­jobb útja a Balkán szlávok önállósága biztosításá­nak. Csak az volt hátra még, hogy a szerb király ezt látogatásokat Cetinjében és Szófiában visszaadja. És ime egyszerre e látogatásokat jobb időkre ha­lasztják és a helyett királyunk Bukarestbe, Bécsbe és Rómába megy. Annyi bizonyos, hogy e két csoport: Cetinje,Szófia és Bécs, Bukarest, Róma két ellen­tétes irány képviselői. Miután az első csoport meg­látogatása helyett a második került napirendre, világos, hogy Novakovics külügyi politikája vissza­tért a régi haladópárti vágányba, a­mely azonban az igazi szerb és a Balkán szlávok érdekeivel el­lentétesen halad. Annyi bizonyos, hogy e fordulat is egyik sikere a hármasszövetségnek. Tudvalevő azonban, hogy a hármasszövetség minden sikere az osztrák-magyar monarkia megerősödését jelenti a

Next