Budapesti Hírlap, 1897. október(17. évfolyam, 273-303. szám)

1897-10-01 / 273. szám

1897. október 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (273. sz.) , Sára. Mindezek tetejébe jön Károly király buda­pesti látogatása, a mely egyelőre befejezi azt a drámát, a melynek.ez. a­­címe : A magyarországi és erdélyi románok teljes egyenjogositására folyó küz­delem. A temesvári Dreptatea Romániának a hármas­szövetséghez való csatlakozásáról ir. Nem szüksé­ges — úgymond — hangoztatni, tudja azt az egész világ, hogy románia épp úgy csatlakozhatnék az orosz-francia szövetséghez is, mint a hármas­hoz. Tudjuk, hogy egyik is, másik is a kedvében jár, hogy megnyerje magának. A román királyság népe is megoszlik ebben a tekintetben. Ha meg lehetne olvasni a szavazatokat, könnyen rájöhetnénk, hogy többségben vannak azok, a­kik az orosz-francia szövetség hívei. A hármasszövetség pártja kisebb­ségben marad, de az is bizonyos, hogy e pártnak nyomatékos szavazói is vannak, köztük első­sorban Károly király és Sturza miniszterelnök. minisztertanfi.es. A miniszterelnöki palotá­ban ma délután minisztertanács volt, melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. Pák­tértekezlet. A nemzeti párt, holnap, ok­tóber elsején, este hat órakor értekezletet tart, melyen az indemnitit fogja tárgyalni. A képviselőhá­z hódolása. A képviselőház holnap déli 12 órakor ülést tart, melynek az eset­leges elnöki bejelentéseken kívül, egyetlen tárgya a Podmanitzky-féle indítvány megokolása. A házsza­bályok 149. §-a értelmében, az indítványozó kifejti az okait s a Ház érdemleges tárgyalás nélkül hatá­roz arról: várjon az indítványt tárgyalás alá ve­gyék-e vagy nem. Ez esetben kétségtelen az egy­hangú határozat: tárgyalás alá veendő az osztályok és bizottságok mellőzésével. Értesülésünk szerint, az indítványhoz minden párt részéről hozzászól egy­­egy képviselő. A felirat szövegének megállapítása dolgában, mint már írtuk, holnap az ülés előtt kon­ferencia lesz Szilágyi Dezső elnöklete alatt. Képvi­selői körökben úgy beszélik, hogy ha ez a konfe­rencia már az ülés előtt megállapítja a fölirat szö­vegét: úgy ezt, mint javaslatot, a fölszólalók egyike vagy az elnök a Ház elé terjeszti s nyomban a holnapi ülésből küldik föl a koronához. Szilágyi a­ konferenciának már kész javaslattervezetet mu­tat be. A szikszói mandátum. Péchy Tamás gazdát­lan örökségére, a szikszói mandátumra, idáig egy komoly pályázó van. Péchy Tamás veje, Darvas Béla, a­ki kormánypárti. Meséssy Béla és Leszkay Gyula függetlenségi képviselők már visszatértek a kerületből azzal a hírrel, hogy a kerület a központ­tól vár jelöltet. budapesti útja tárgyában. Egyhangúlag kimondották, hogy Sturza ellen a leghatározottabb állást kell foglalni. A Filipescu vezérlete alatt álló ifjú kon­zervatívok a mellett­ voltak, hogy az ország jelen­tékenyebb városaiban protest-meetingeket kell tar­tani a budapesti út ellen. Lascar Catargiu, az ó-konzervatívok feje azonban ellene volt minden ilyes fajtájú zajos tüntetésnek, azt állítva, hogy ilyesmibe a párt Carpnak és híveinek megkérde­zése nélkül nem mehet bele. Szóba került az a magatartás is, melyet az Epoca tanúsított ez alka­lomból. Lascar Catargiu kijelentette, hogy az, a­mit Filipescu és lapja tesznek, nem tulajdonítható a pártnak, mert az csak saját egyéni elhatározásuk következménye. A liga és a flovisták azon vannak, hogy ha­talmas és nagy arányú tüntetések által adják Vil­mos császárnak és egész Európának tudtára, hogy Vilmos a magyarság oly ekklatáns módon való ki­emelésével csak ártott a hármas szövetségnek, mert ez által provokálta a nem magyar nemzetisé­geket. Ezek most már a sorsukat szívükön viselő fajrokonaik segítségével meg akarják mutatni, hogy Magyarország belső konszolidáltsága nem oly erős, hogy — mint Vilmos császár hiszi — biztos alapja lehessen a hármasszövetségnek monarkiánkban. A konzervatívok szeretnék a helyzetet a ma­guk előnyére kizsákmányolni, de nem merik. Attól félnek, hogy kompromittálják magukat s tekintettel monarkiánkra, kormányképtelenekké válnak. Régi taktikájukhoz folyamodtak: a republikánus és radi­kális hajlamú körökkel igyekeznek a magok szá­mára kikapartatni a gesztenyét. Az Adeverul-ban és a Flera csoport lapjában, a Dreptatea-ben két kitűnő szövetségesre találtak. Bacalbasa és Fleva fölizgat­ják az utcát s mint legutóbbi értesítéseink szólnak, már meg is tették. A konzervatívok aztán a kika­part gesztenyét, mint a metropolita-ügyben is tet­ték, szépen zsebre vágják. Ez rövid összefoglalása a bukaresti pártpolitikának abban a stádiumában, melyet Vilmos császár pohárköszöntője és I. Károly király látogatása teremtett. Budapest hódolata. — Saját tudósítónktól. — A főváros törvényhatósága ma délután rend­kívüli közgyűlést tartott, hogy Budapest közönsé­gének nevében hálás köszönetet mondjon a ki­rálynak a legfelsőbb kéziratért, a­mely történel­münk tíz nagy alakjának ércben való megörökítését rendeli el. Már jóval négy óra előtt megtelt a nagy közgyűlési terem városatyákkal. Ott voltak azok a bizottsági tagok is, a­kiket a rendes közgyűléseken csak ritkán lehet látni. A karzatot pedig hölgyek foglalták el, a­mi szintén emelte az ünnepi kedvet. A közgyűlést Márkus József elnök a követ­kező beszéddel nyitotta meg: Tisztelt közgyűlés! Ő császári és apostoli királyi felsége, legkegyelmesebb urunk, királyunk (a bizottsági tagok zajosan éltetve a királyt, föl­állottak s igy hallgatták tovább) ez évi szeptember 25-én Bánffy Dezső báró miniszterelnök úrhoz inté­zett királyi kéziratával elrendelni méltóztatott, hogy Budapest székesfővárosnak erre alkalmas terei leg­magasabb udvartartásának költségei terhére oly szoborművekkel láttassanak el, a melyek a múlt idők ttt kiváló alakjának, nevezetesen szent Gellért Csanádi püspöknek, Pázmány Péter esztergomi ér­seknek, Bocskay István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek, Hunyady Jánosnak, Zrinyi Miklósnak, Pálffy János grófnak, Béla király névtelen jegyző­jének, Werbőczy Istvánnak és Tinódy Sebestyénnek emlékét lesznek hivatva megörökíteni. ő felségének ezen legkegyelmesebb elhatáro­zása az öröm, a hála és a lelkesedés érzelmeit kel­tette föl a haza minden fiában. (Úgy van ! Igaz !) De senkinek szivében sem lehet az öröm bensőbb, a hála mélyebb és a lelkesedés melegebb, mint éppen a székes­főváros polgárságának szivében, mert az ő felségének fejedelmi nagylelkűségéből alkotandó szoborművek, a­melyek e sok küzdelmet, megpróbáltatást, szenvedést, de egyúttal sok dicső­séget is átélt nemzet fönnállása legbiztosabb alap­jának, a trón iránti hűségnek, ragaszkodásnak s a hazaszeretetnek lesznek a késő unokák között is hirdetői — e székesfővárosnak fognak állandó dí­széül, állandó ékességéül szolgálni. (Szűnni nem akaró zajos éljenzés.). Sam tehát csak a székesfőváros polgársága közóhajának feleltem meg, a­midőn a törvényható­sági bizottságot a mai napra rendkívüli közgyűlésre összehívtam, összehívtam oly célból, hogy módja és alkalma legyen ő felsége legfelsőbb elhatározása felett érzett igaz örömének és hálájának méltókép­pen kifejezést adni. És most engedje meg a t. közgyűlés, hogy a tanácsnak a legfelsőbb elhatározás alkalmából a t. közgyűléshez intézett javaslata előterjesztessék. A bizottsági tagok percekig tartó éljenzése s halljuk! kiáltása visszhangzott a teremben s Bényi Dezső h. főjegyző csak néhány perc után tudta fölolvasni a tanács következő javaslatát: " Tekintetes közgyűlés ! Ő császári és királyi felsége, legkegyelme­sebb urunk és királyunk e hó 25-én kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelni méltóztatott, hogy magyar székesfővárosának terei oly szoborművekkel láttassa­nak el, a mely­ek a nemzeti életünk nagyjainak, történe­tünk kiváló alakjainak emlékét lesznek hivatva meg­örökíteni. Koronás királyunk nemes lelkének sugalatá­­ból eredő ezen elhatározásával drága ajándékot nyújtott hűséges magyar népének és magyar szé­kesfővárosának. Drága nekünk a királyi kegynek e ténye, mint apostoli királyunk kifogyhatatlan jóságának és nemzetünk iránt táplált atyai szeretetének és mint ezeréves múltúnk iránti kegyeletének fenkölt meg­nyilatkozása egyaránt. A királyi kijelentés nyomán épp azért a ha­tártalan lelkesedés, öröm és egyúttal a mély hála érzése ébredt fel minden magyar szívében. De sehol sem loboghat a lelkesedés lángja magasabban, a hála érzése sehol sem lehet erősebb, mint a székesfőváros közönségében és polgárságá­ban, mert nagyjaink emlékműveit királyi bőkezű­ségből a székesfőváros fogja beírni. Teljes mértékben áthatva annak tudatától, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága első­sorban fog sietni, hogy a köszönet és hála érzelmeinek a legmagasabb trón előtt méltó kifeje­zést adjon, javasoljuk, méltóztassék: 1. Ezen legfelsőbb elhatározásért ő császári és apostoli királyi felsége irányában a székesfővá­ros közönségének és egész lakosságának mély há­láját, tántoríthatlan hűségét, törhetetlen ragaszko­dását és szeretetét kifejezésre juttatni és 2. Elhatározni, hogy a székes­főváros közön­ségének és lakosságának ez érzelmeit a császári és apostoli királyi felsége előtt egy küldöttség tolmá­csolja, mely a polgármester úr vezetése alatt a tör­vényhatósági bizottság kebeléből alakítandó. A közgyűlés a javaslat minden pontját lelke­sen megéljenezte és fölhatalmazta az elnökséget, hogy gondoskodjék a küldöttség megalakításáról. Márkus József elnök: Mielőtt bezárom a köz­gyűlést, fölkérem a törvényhatósági bizottság tag­jait, hogy egyesüljenek mindannyian abban az óhaj­tásban, a­mely minden magyarnak szive vágya és őszinte kívánsága : Éljen a király ! A bizottsági tagok percekig éljeneztek a kar­zat közönségével együtt. Még a távozók is meg­állották az ajtóban s lelkesedéssel kiáltották vissza a terembe : Éljen a király! Ii Bukaresti ellenségeink. Budapest, szept. 30. A helyzetet, mely Vilmos császár pohár­­köszöntője és Károly király látogatása következté­ben Bukarest politizáló köreiben beállott, leghíveb­ben és legtalálóbban jellemzik a román kultur-liga hivatalos lapjának, a Liga Romana -nak következő sorai: „A német császár budapesti pohárköszöntője megdöbbentette a mi politikai köreinket. Senki sem hitte volna lehetségesnek, hogy Németország csá­szárja oly határozott demonstratív módon lépjen közbe a magyar prepotencia érdekében.“ Popovics Aurélt, a Replica-per önkéntes száműzöttj­ét a császári toaszt annyira alterálta, hogy azóta ágyban fekvő beteg. Azt hitte, hogy az a magyarellenes érzület, melyet az erdélyi szászok­tól sugalt németországi sajtó a német közvélemény­ben ápolt és az osztrák klerikális és antisemita pártnak Németország hasonló köreivel való szoros érintkezése még növelt, elég erős lesz arra, hogy a nemzetiségekkel szemben egyetlen német hatalmi tényezőnek sem legyen bátorsága a magyarság mellett állást foglalni. A német császár pohárkö­szöntője a hitet villámcsapásként semmisítette meg s igy teljesen érthető is Popovicsnak az a nyilat­kozata, hogy e köszöntő és Károly király bukaresti látogatása a román kérdést a románság kárára öt­­ven évvel vetette vissza. Mihelyt e pohárköszöntő híre megérkezett Bukarestbe, a konzervatív párt azonnal gyűlést tartott, melyben konstatálták először is, hogy e köszöntő következtében a helyzet megváltozott s a pártnak kötelessége állást foglalni Károly király A kivilágítás, Budapest, szept. 30. Az alkonyattal kigyulladtak a főváros abla­kaiban a gyertyák és mécsesek és Budapest csak­hamar fénybe borulva, tejfehér világosságban úszva köszöntötte Buda várában levő királyát. Az est gyönyörű volt. Enyhe, szinte tavaszi levegő áramlott az utcákon, tiszta csillagos ég bol­tozott fölöttünk. Félóra alatt a nagy városnak min­den utcája világosságban úszott széles körútjai és keskeny külvárosi utcái egyaránt csillogtak, ra­gyogtak. Csaknem minden ablak ki volt világítva s a nagyobb palotákat gázlángok és villamos körték fényvonala szegte be. A mai kivilágításnak az volt különben egyik érdekessége, hogy tisztán a polgárság világította meg díszesen házait és ablakait, a középületek, kivált a városiak, célzatosan háttérben maradtak, legfö­­lebb egy pár szál gyertyát raktak ki az ablakaikba. A város csak annyiban diszített, hogy a feje­delmek bevonuló útján s a két Dunaparton a póz­nákon most égtek a nagy villamos gömbök. Mint más alkalomkor, most is az Erzsébet­­körut, Andrássy-út, Dunapart és a Muzeum-körut volt legfényesebben kivilágítva. Ezekre az útvona­lakra özönlött a közönség ma is s nyolc órakor az Andrássy-uton oly sűrü tömegek hullámzottak, hogy a kocsik csak lépésben járhattak. A járókat és kocsiút nagy részét ellepte a közönség, mely zsi­bongva tolongott, csoportosult a fényesebb épüle­tek előtt.

Next