Budapesti Hírlap, 1898. január (18. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-01 / 1. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) 1898. január 1. not ? Ezért hallgathatott volna. Vagy hogy a függetlenségi párt támadásait visszaverje ? Nem, mert hisz disputába nem bocsátkozott. Hogy megerősítse a függetlenségi pártot ellenszegülésében ? Ellenkezőleg: nem az obstrukciónak, hanem a kormánynak kívánt módot nyújtani, hogy az ellenzéket megnyug­tassa, hogy a provizórum szentesítés alá jöhessen. Te­tte, nem Bánky mi­nisztériuma, sem pedig a függetlenségi párt kedvéért, hanem politikai meg­győződésből, hogy az országot a tör­vénytelen állapot zavaraitól és az országgyűlést a nagyobb viharoktól megmentse. Egyéb cél szeme előtt nem lebeghetett. Most mégis Bécsből arról értesíte­nek bennünket, hogy Apponyi máso­dik, rövid beszéde a döntő körökben kedvezőtlen benyomást okozott, mivel azt úgy magyarázták, hogy előbbeni álláspontjáról letért, hogy a szélsőbal­nak kedvezzen. Csodálatos fölfogás, melyben nincs igazság, mely ellenkezik Apponyi intencióival s azzal a nyilván­való dologgal, hogy ha a kormány is megcselekszi második nyilatkozatával, a­mit Apponyi, úgy ma a provizóriu­­mos törvényt kihirdették volna. Horánszky minden kétséget kizárólag bebizonyította Apponyi két nyilatkoza­tának teljes azonosságát. íme tehát, három azonos nyilatkozat bizonyít egy­más mellett s az egész közönség ítél­het rajta. Ha mégis Bécsben, a királyi várkastélyban más fölfogás talált kife­jezésre, ez nem eredhetett a be­szédek összehasonlításából és meg­fontolásából, hanem csak téves in­formációból származhatott, mely a táv­irat gyorsaságával megelőzte magát a beszédet és utat talált a kabinetbe. Nem a magyar kormányra gondolunk, hanem azokra, kik a szabadelvű párt lapjaiban is rögtön előállottak az irány­­zatos váddal, hogy Apponyi elhagyta december 17-én vallott álláspontját, hogy újra a szélsőballal szövetkezzék a kormány és a szabadelvű párt ellen. Igazságtalanul ráfogták, a­kik ezt kí­vánják. Nem készek őt bevádolni, hogy övék legyen a prima információ. Ily módon hitték megakaszthatni hatását Apponyi beszédeinek azok, kiknek in­kább kellett a törvénytelen állapot, semmint a provizórium törvényesítése apponyi segítségével. Ez az eset jellemzi pártéletünk el­fajulását. Az ország dolga, az igazság és a törvény hátra esik a cselszövés és a pártérdek mögé. A­mi nyilvánosan, százak szeme láttára történik a kép­viselőházban s az egész ország előtt, azt letagadják és elferdítik titokban működő befolyások, melyek be nem vallott célokat követnek. És ezért nem tudunk boldogulni, e miatt jutottunk oda, hogy a kiegyezés fonala megsza­kadt, hogy törvény nélküli állapotok uralkodnak Magyarországon, parlamen­tünk munkaképtelen s az uj esztendőt nehéz gondok közt ünnepeljük. Mentséget romlott pártviszonyaink gyógyítására ne keressünk egyébben, csakis a nyílt és becsületes őszinteség­ben. Abban a politikában, mely nem keresi a saját kedvét és a párt érde­két, hanem az igazságot és a közjónak szolgálatát. Gibraltár hercege. — A Budapesti Hírlap eredeti t­á­r­c­áj­a. — Már diákkoromban megálmodtam nagy drámámnak a meséjét, de reggelre kelve, tel­jesen kiröppent a fejemből. Csak arra emlé­keztem, hogy egy jó mesét álmodtam. Ez történt szerdán és páratlan számú napon. A legközelebbi szerdán, mely szintén pá­ratlan napra esett, ugyanaz az álmom volt. De ekkor a mese is megmaradt a fejemben. Reg­gel neki ültem és megirtam a meséjét. Ezt félretettem s évekig a kezembe sem vettem. Egyszer, újra páratlan napon és szerdán, különös álmom volt. Shakspere, Katona ,József és Prém József kalabriászt játszottak. Én és egy idegen ur kibiceltünk, még pedig az ide­gen ur Prémnek, én pedig Shaksperenek. Az idegen úr beleszólt a játékba, a­mi Vilmost (a kinek én ki­bicér­tem) idegessé tette. Végre kifogyott a türelméből, letette a kártyá­ját és szólt: — Hallja, ha bele­avatkozik, legalább mutassa be magát. Az idegen hidegen fölkelt és szólt: — Adorján báró vagyok, — s újra leült. — Örülök, — felelt Vilmos, — és most már fogja be a száját. Adorján báró még hidegebben fölkelt és intett nekem. Én is fölkeltem, de nem intettem senkinek. Adorján báró megkért, hogy még egy úrral provokáljam Sh­aksperet. — Nem, tehetem, — feleltem, — én neki A következőkben adjuk mindama gyűjtéseink kimutatását, melyeket lapunk kiadóhivatala jelenleg kezel és melyeket a lefolyt év alatt kiosztott. Ki­mutatjuk az összegeket úgy, a hogyan 1897. dec. 31-én vannak. Az összes fejelés alatt levő pénzek kezdettől fogva esetről­eáep® a pesti hazai első ta­karékpénztárba helyeztettek el és a kimutatásban jelezzük is az illető takarékpénztári könyvecskék számát: Margitszigeti Arany szobor: 66261/d. sz. könyvben .... 362 frt 61 kr. II. Rákócsy Fe­renc hamvainak hazaszállítása: 77717/d. sz. könyvben . 403'03 79919/d. sz. „ . 319-39 10185. f. sz. „ . 125-19 847 frt 61 kr. kibiceltem és csak neki segédkezhetem. Tetszik tudni, én gentleman vagyok. Adorján erre távozott, de csakhamar visszatért két gabonaügynökkel, a­kik provo­kálták Vilmost. Azonnal ajánlkoztam a nagy­nevű írónak, a ki elfogadott, csak azt kötötte ki, hogy segédtársamnak ne Palágyi Lajost, hanem Cervantest vegyem. Kímélni akartam Shakspere Vilmos urat s azért az Adorján báró­ Shakspere-ügyben becsü­­letbiróságot ajánlottam. A becsü­letbiróság elnöke (milyen külö­nösek az álmok!) Babó Emil volt. A becsü­letbíróság egyhangúlag diszkvali­fikálta Adorján bárót a Bosnyák Anna kis­asszonynyal szemben elkövetett inkorrekt magaviseletéért. A nemes báró ezt a szegény leányt egyszerűen tönkretette, úgy, hogy szé­­gyenletében nyomtalanul eltűnt. Mikor Adorján báró diszk­valifikálását hírül vittem Vilmosnak, a tehetséges angol a nyakamba borult és rohiskyvel kínált. Én a pálinkát visszautasítottam, de megkértem, en­gedje meg, hogy egy drámámnak a meséjét elmondjam. — Hát még mindig írnak az emberek? kérdé bágyadt mosolylyal. — Jobban, mint valaha. — Halljuk — ezzel egy ó-skót fapipára gyújtott s álmodozva fújta a füstkarikákat a levegőbe. Az öreg várurral kezdtem, a ki kastélyá­nak boltozatos fegyvertermében döngő léptek­kel járt föl s alá. Következtek a lány, az apród, a német­­alföldi választófejedelem, a canterbury érsek, a szomszéd várúr, a ciprusi levente, a cseh ellentengernagy — és a többi, úgy a­hogy egykoron, ifjú éveimben megálmodtam. Shakspere Vilmos füstkarikái egyre ki­sebbek és halványabbak lettek. Végre az ó-skót pipa kialudott, alvó szívem pedig meg­gyulladott az előadás hevétől. Egyszerre aztán elhallgattam. Csak most vettem észre : Vilmos halálsápadt volt. — Vége ? — kérdő a vén brit azon a torokhangon, melyet angol matrózoktól oly gyakran hallottam. — Vége. — Honnan vetted ? — Megálmodtam. Kétszer egymásután, mindig páratlan napon és mindig szerdán ál­modtam meg. — Különös, különös, különös . . . Három botanikát szívtam el és ő még mindig azt morogta : különös. Különös! Egyszerre aztán megállt, rám nézett és így szólt: — Kallod öcsém, ez különös... te megál­modtad Shakspere utolsó drámáját. — Nem értem. — Hallgass ide. Én egygyel több drámát írtam, mint a mennyiről a világ tud. Életem utolsó napjaiban fejeztem be, s nehogy ellop­ják tőlem írótársaim, elrejtettem a sommerseti apátság templomának vörös kereszttel meg­­jegyzett kőkockája alá. Melegen rám nézett és igy szólt: — Térdelj le! Megtettem. Háromszor megérintette a fejemet, megcsókolt, fölemelt és keblére szorított. — Sexpirré vagy ütve, — mondá elérzé­­kenyülve, — eredj Sommersetbe, ásd ki a drámámat, fordítsd le és adasd elő a saját A Budapesti Hírlap gyűjtéseinek mérlege 1387 dec. 31-én. Szabadságszobor: 83757/d. Bt. könyvben .... 221 frt 60 kr. Szent István-szobor: 83757/d. sz. könyvben .... 23 frt 40 kr. Báthory István sírjára: 13985/f. sz. könyvben .... 5 frt — kr. Petőfi hamvainak fölkutatására : a 30550/f. sz. könyvben .... 9 frt — kr. Hadikfalvi polg. Iskolai alap: a 25716/f. sz. könyvben . . . 129 frt — kr. Millenium: a 72826/f. sz. könyvben . . . 127 frt 91 kr. Debreceni egyetem: a 42368/k. sz. könyvben ... 13 frt — kr. Fővárosi emberbarát-egyesület: a 18845/k. sz. könyvben ... 20 frt — kr. Az Amerikában élő Ruttkaynénak : a 18846/k. sz. könyvben ... 6 frt — kr. Szarvas Gábor-emlék: a 20781/k. sz. könyvben ... 10 frt — kr. Vörösmarty-szobor: a 29010/k./33015/k. sz. könyvben 47 frt 57 kr. Különféle jótékony célra: a 13761/f. sz. könyvben: Fényes Elek sírjára 3 frt — kr Szemere emléktáblára 3 „ 30 „ Leány szeretet házra 2 „ — „ Kölcsey-szoborra 1 „ — „ 9 frt 80 kr. Kezelés alatt van összesen: 1833 frt — „ A többi, a lefolyt évben hozzánk érkezett jó­tékony célú adományokat mind átszolgáltattuk ren­deltetési helyükre és pedig: Kossuth Lajos szobrára. . . , 58 frt 74kr. (A múlt év végén kimutatott 23,481 frt 41 krral együtt összes g­ajtósunk a a K­ossuth Laj­os szobrára 23,620 frt 15 krt tesz ki.) A hírlapírók nyugdíjintézetének . A menza akadémikának .... A Kármán-szoborra (1 frt 13 kr. kamattal együtt) ..... A Szemmalveisz emlékre . . . Az E. M. K.­ E.-nek................... A főv. gyermekkert-egyletnek . A budapesti önkéntes mentő­egyesületnek ............................ A főv. hirlapkiadóhivatali tiszt­viselők segítő egyesületének . Az isaszeghi emlékre................... A felvidéki magyar közm. egyesü­letnek ...................................... A szünidei gyermektelepnek . . A dunántúli közm. egyesületnek . A segesvári Petőfi-ermlékre . . . 35frt kr. 10 ji — 11 6 13 11 50»7411 5n60 11 5n30 ji 35M40 n 1n80 11 30frt80kr. 4»50n 139n—n 2»—ii 11 40ii

Next