Budapesti Hírlap, 1898. január (18. évfolyam, 1-31. szám)
1898-01-01 / 1. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) 1898. január 1. not ? Ezért hallgathatott volna. Vagy hogy a függetlenségi párt támadásait visszaverje ? Nem, mert hisz disputába nem bocsátkozott. Hogy megerősítse a függetlenségi pártot ellenszegülésében ? Ellenkezőleg: nem az obstrukciónak, hanem a kormánynak kívánt módot nyújtani, hogy az ellenzéket megnyugtassa, hogy a provizórum szentesítés alá jöhessen. Tette, nem Bánky minisztériuma, sem pedig a függetlenségi párt kedvéért, hanem politikai meggyőződésből, hogy az országot a törvénytelen állapot zavaraitól és az országgyűlést a nagyobb viharoktól megmentse. Egyéb cél szeme előtt nem lebeghetett. Most mégis Bécsből arról értesítenek bennünket, hogy Apponyi második, rövid beszéde a döntő körökben kedvezőtlen benyomást okozott, mivel azt úgy magyarázták, hogy előbbeni álláspontjáról letért, hogy a szélsőbalnak kedvezzen. Csodálatos fölfogás, melyben nincs igazság, mely ellenkezik Apponyi intencióival s azzal a nyilvánvaló dologgal, hogy ha a kormány is megcselekszi második nyilatkozatával, amit Apponyi, úgy ma a provizóriumos törvényt kihirdették volna. Horánszky minden kétséget kizárólag bebizonyította Apponyi két nyilatkozatának teljes azonosságát. íme tehát, három azonos nyilatkozat bizonyít egymás mellett s az egész közönség ítélhet rajta. Ha mégis Bécsben, a királyi várkastélyban más fölfogás talált kifejezésre, ez nem eredhetett a beszédek összehasonlításából és megfontolásából, hanem csak téves információból származhatott, mely a távirat gyorsaságával megelőzte magát a beszédet és utat talált a kabinetbe. Nem a magyar kormányra gondolunk, hanem azokra, kik a szabadelvű párt lapjaiban is rögtön előállottak az irányzatos váddal, hogy Apponyi elhagyta december 17-én vallott álláspontját, hogy újra a szélsőballal szövetkezzék a kormány és a szabadelvű párt ellen. Igazságtalanul ráfogták, akik ezt kívánják. Nem készek őt bevádolni, hogy övék legyen a prima információ. Ily módon hitték megakaszthatni hatását Apponyi beszédeinek azok, kiknek inkább kellett a törvénytelen állapot, semmint a provizórium törvényesítése apponyi segítségével. Ez az eset jellemzi pártéletünk elfajulását. Az ország dolga, az igazság és a törvény hátra esik a cselszövés és a pártérdek mögé. Ami nyilvánosan, százak szeme láttára történik a képviselőházban s az egész ország előtt, azt letagadják és elferdítik titokban működő befolyások, melyek be nem vallott célokat követnek. És ezért nem tudunk boldogulni, e miatt jutottunk oda, hogy a kiegyezés fonala megszakadt, hogy törvény nélküli állapotok uralkodnak Magyarországon, parlamentünk munkaképtelen s az uj esztendőt nehéz gondok közt ünnepeljük. Mentséget romlott pártviszonyaink gyógyítására ne keressünk egyébben, csakis a nyílt és becsületes őszinteségben. Abban a politikában, mely nem keresi a saját kedvét és a párt érdekét, hanem az igazságot és a közjónak szolgálatát. Gibraltár hercege. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Már diákkoromban megálmodtam nagy drámámnak a meséjét, de reggelre kelve, teljesen kiröppent a fejemből. Csak arra emlékeztem, hogy egy jó mesét álmodtam. Ez történt szerdán és páratlan számú napon. A legközelebbi szerdán, mely szintén páratlan napra esett, ugyanaz az álmom volt. De ekkor a mese is megmaradt a fejemben. Reggel neki ültem és megirtam a meséjét. Ezt félretettem s évekig a kezembe sem vettem. Egyszer, újra páratlan napon és szerdán, különös álmom volt. Shakspere, Katona ,József és Prém József kalabriászt játszottak. Én és egy idegen ur kibiceltünk, még pedig az idegen ur Prémnek, én pedig Shaksperenek. Az idegen úr beleszólt a játékba, ami Vilmost (a kinek én kibicértem) idegessé tette. Végre kifogyott a türelméből, letette a kártyáját és szólt: — Hallja, ha beleavatkozik, legalább mutassa be magát. Az idegen hidegen fölkelt és szólt: — Adorján báró vagyok, — s újra leült. — Örülök, — felelt Vilmos, — és most már fogja be a száját. Adorján báró még hidegebben fölkelt és intett nekem. Én is fölkeltem, de nem intettem senkinek. Adorján báró megkért, hogy még egy úrral provokáljam Shaksperet. — Nem, tehetem, — feleltem, — én neki A következőkben adjuk mindama gyűjtéseink kimutatását, melyeket lapunk kiadóhivatala jelenleg kezel és melyeket a lefolyt év alatt kiosztott. Kimutatjuk az összegeket úgy, a hogyan 1897. dec. 31-én vannak. Az összes fejelés alatt levő pénzek kezdettől fogva esetrőleáep® a pesti hazai első takarékpénztárba helyeztettek el és a kimutatásban jelezzük is az illető takarékpénztári könyvecskék számát: Margitszigeti Arany szobor: 66261/d. sz. könyvben .... 362 frt 61 kr. II. Rákócsy Ferenc hamvainak hazaszállítása: 77717/d. sz. könyvben . 403'03 79919/d. sz. „ . 319-39 10185. f. sz. „ . 125-19 847 frt 61 kr. kibiceltem és csak neki segédkezhetem. Tetszik tudni, én gentleman vagyok. Adorján erre távozott, de csakhamar visszatért két gabonaügynökkel, akik provokálták Vilmost. Azonnal ajánlkoztam a nagynevű írónak, a ki elfogadott, csak azt kötötte ki, hogy segédtársamnak ne Palágyi Lajost, hanem Cervantest vegyem. Kímélni akartam Shakspere Vilmos urat s azért az Adorján báró Shakspere-ügyben becsületbiróságot ajánlottam. A becsületbiróság elnöke (milyen különösek az álmok!) Babó Emil volt. A becsületbíróság egyhangúlag diszkvalifikálta Adorján bárót a Bosnyák Anna kisasszonynyal szemben elkövetett inkorrekt magaviseletéért. A nemes báró ezt a szegény leányt egyszerűen tönkretette, úgy, hogy szégyenletében nyomtalanul eltűnt. Mikor Adorján báró diszkvalifikálását hírül vittem Vilmosnak, a tehetséges angol a nyakamba borult és rohiskyvel kínált. Én a pálinkát visszautasítottam, de megkértem, engedje meg, hogy egy drámámnak a meséjét elmondjam. — Hát még mindig írnak az emberek? kérdé bágyadt mosolylyal. — Jobban, mint valaha. — Halljuk — ezzel egy ó-skót fapipára gyújtott s álmodozva fújta a füstkarikákat a levegőbe. Az öreg várurral kezdtem, a ki kastélyának boltozatos fegyvertermében döngő léptekkel járt föl s alá. Következtek a lány, az apród, a németalföldi választófejedelem, a canterbury érsek, a szomszéd várúr, a ciprusi levente, a cseh ellentengernagy — és a többi, úgy ahogy egykoron, ifjú éveimben megálmodtam. Shakspere Vilmos füstkarikái egyre kisebbek és halványabbak lettek. Végre az ó-skót pipa kialudott, alvó szívem pedig meggyulladott az előadás hevétől. Egyszerre aztán elhallgattam. Csak most vettem észre : Vilmos halálsápadt volt. — Vége ? — kérdő a vén brit azon a torokhangon, melyet angol matrózoktól oly gyakran hallottam. — Vége. — Honnan vetted ? — Megálmodtam. Kétszer egymásután, mindig páratlan napon és mindig szerdán álmodtam meg. — Különös, különös, különös . . . Három botanikát szívtam el és ő még mindig azt morogta : különös. Különös! Egyszerre aztán megállt, rám nézett és így szólt: — Kallod öcsém, ez különös... te megálmodtad Shakspere utolsó drámáját. — Nem értem. — Hallgass ide. Én egygyel több drámát írtam, mint a mennyiről a világ tud. Életem utolsó napjaiban fejeztem be, s nehogy ellopják tőlem írótársaim, elrejtettem a sommerseti apátság templomának vörös kereszttel megjegyzett kőkockája alá. Melegen rám nézett és igy szólt: — Térdelj le! Megtettem. Háromszor megérintette a fejemet, megcsókolt, fölemelt és keblére szorított. — Sexpirré vagy ütve, — mondá elérzékenyülve, — eredj Sommersetbe, ásd ki a drámámat, fordítsd le és adasd elő a saját A Budapesti Hírlap gyűjtéseinek mérlege 1387 dec. 31-én. Szabadságszobor: 83757/d. Bt. könyvben .... 221 frt 60 kr. Szent István-szobor: 83757/d. sz. könyvben .... 23 frt 40 kr. Báthory István sírjára: 13985/f. sz. könyvben .... 5 frt — kr. Petőfi hamvainak fölkutatására : a 30550/f. sz. könyvben .... 9 frt — kr. Hadikfalvi polg. Iskolai alap: a 25716/f. sz. könyvben . . . 129 frt — kr. Millenium: a 72826/f. sz. könyvben . . . 127 frt 91 kr. Debreceni egyetem: a 42368/k. sz. könyvben ... 13 frt — kr. Fővárosi emberbarát-egyesület: a 18845/k. sz. könyvben ... 20 frt — kr. Az Amerikában élő Ruttkaynénak : a 18846/k. sz. könyvben ... 6 frt — kr. Szarvas Gábor-emlék: a 20781/k. sz. könyvben ... 10 frt — kr. Vörösmarty-szobor: a 29010/k./33015/k. sz. könyvben 47 frt 57 kr. Különféle jótékony célra: a 13761/f. sz. könyvben: Fényes Elek sírjára 3 frt — kr Szemere emléktáblára 3 „ 30 „ Leány szeretet házra 2 „ — „ Kölcsey-szoborra 1 „ — „ 9 frt 80 kr. Kezelés alatt van összesen: 1833 frt — „ A többi, a lefolyt évben hozzánk érkezett jótékony célú adományokat mind átszolgáltattuk rendeltetési helyükre és pedig: Kossuth Lajos szobrára. . . , 58 frt 74kr. (A múlt év végén kimutatott 23,481 frt 41 krral együtt összes gajtósunk a a Kossuth Lajos szobrára 23,620 frt 15 krt tesz ki.) A hírlapírók nyugdíjintézetének . A menza akadémikának .... A Kármán-szoborra (1 frt 13 kr. kamattal együtt) ..... A Szemmalveisz emlékre . . . Az E. M. K. E.-nek................... A főv. gyermekkert-egyletnek . A budapesti önkéntes mentőegyesületnek ............................ A főv. hirlapkiadóhivatali tisztviselők segítő egyesületének . Az isaszeghi emlékre................... A felvidéki magyar közm. egyesületnek ...................................... A szünidei gyermektelepnek . . A dunántúli közm. egyesületnek . A segesvári Petőfi-ermlékre . . . 35frt kr. 10 ji — 11 6 13 11 50»7411 5n60 11 5n30 ji 35M40 n 1n80 11 30frt80kr. 4»50n 139n—n 2»—ii 11 40ii