Budapesti Hírlap, 1898. január (18. évfolyam, 1-31. szám)
1898-01-14 / 14. szám
Budapest, 1898. XVIII. évfolyam 14. sz. Péntek, január 14. Budapesti Hírlap Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő.. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Blőfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ugyanezen ház József-körút 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések éra: Egy szó 8 kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint. A Balkán, Budapest, jan. 13. Milán király kétségen kivül eszes ember. Barátainak száma sokkal kevesebb hazájában, mint ellenségeiés uralkodása nem volt szerencsés sem háborúiban Törökországgal és Bulgáriával, sem békéjében, mert a királyi koronát, melyet szerzett és az országot, melyet a berlini szerződésben Andrássy megnagyobbitott, elvesztette, vagy mondjuk inkább, eljátszotta. Pörben és kártyán egyaránt vesztett s boldogságot nem talált sem családjában, sem népe szeretetében, sem hazájában, sem a külföldön. Számkivetésbe ment, hogy fiának megmenthesse a trónját s Párisban mulatott, hogy felejtsen. A ki annyit tévedett, az sokat tapasztalt s ki annyi hibát követett el, kevés bizalomra tarthat számot és mégis, kik ismerik, eszesnek mondják s azt tartják róla, hogy nálánál senki sem ismeri jobban a szerbeket és Szerbiát. Legújabban Milánt fia, Sándor király, a szerb hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Állandóan Szerbiába tér vissza s most Bécsben van, bizonyára nem ok nélkül. Ámbár Groluhovszki megmagyarázta, hogy a világbéke és Kelet nyugalma biztosítva van az egyezség által, melyet Ferenc József királyunk Miklós cárral kötött a Balkán-félsziget államaira nézve s azt is megmondta, hogy ez az egyezség abban áll, hogy egyik nagyhatalom sem akar hódítani, sem túlnyomó befolyást gyakorolni, hanem a Balkán-államoknak szabad fejlődést engednek s ügyeikbe be nem avatkoznak, mig a béke tart, de ha megzavarnák a Balkán-félsziget rendjét, arra az esetre is Oroszország, Ausztria és Magyarország megegyeztek, hogy mit fognak tenni s megszabták érdekeiknek hatalmi körét, — mondom, külügyminiszterünk eme békebiztatásai mellett sem lehetünk soha sem bizonyosak az iránt, hogy a tűz nem áll-e ki valahol e délkeleti vidéken. És nem föltűnő-e, hogy midőn Milán Bécsben jár, mielőtt új hivatalát elfoglalná, mely visszaadja kezébe a karhatalmat Szerbián, ugyanakkor Ferdinánd, a bolgár fejedelem, Pétervárra készül menni a cárnak tisztelegni. Kiki oda húz, a honnét sorsa függ, noha mi semmiképpen nem akarunk beavatkozni Szerbia belügyeibe, valamint Oroszország tartózkodik Bulgáriától, melyért annyi vért ontott. Sőt mondják, hogy az orosz követ Konstantinápolyban ellenezte a három bolgár püspök kinevezését Macedóniába, ami miatt a szerbek oly féltékenyek lettek. De hiszen éppen azért ellenezte, mert félni lehet, hogy ezen összevesznek és Macedóniában — nem a törökök, hanem a szerbek és a bolgárok kapnak hajba s az ilyen lázadások és verekedések gyakran nagyobb események előidézői. Mégsem a bolgár ügyek tetszenek veszedelmesebbeknek mostanság, bármennyire feszült legyen a viszony Sándor és Ferdinánd udvara és kormánya között. A szerb állapotok az aggasztóbbak és az albánok a legnyugtalanabbak. Ezek a portával veszekesznek, a basák visszahívását, fegyvert és autonómiát követelnek a szultántól, ki Eiza bég albán vezért fogadja, túszul hagyván érte néhány török főembert Gyakovában. A szultán csak halogatja a reformokat Krétában, Albániában és Macedóniában s ámbár Görögországgal a békét megkötötte, csapatait Tesszáliából vissza nem vonta. Ez a hagyományos török politika, mely szószegésből él inkább, mint szótartásból. Most igen bízik magában a török császár, nemcsak mivel győzött és kiéhezett serege még együtt van, pénzt is vár az Ottomán-banktól Görögország terhére, hanem mert a hatalmak el vannak foglalva Kínában és Afrikában, oroszok és angolok, sőt még Perzsiában is az orosz és angol befolyás összeütközése trónválsággal és forradalommal fenyeget. Abdul Hamid azt hiszi, hogy most ráér s nem kénytelen Európának engedni sem Krétán, sem sehol, ha reformokat követelnek tőle a diplomaták. A valóság pedig az, hogy a török birodalom talán soha sem volt nyomorultabb, mint most és soha egy nap sem biztosítja arról, hogy valahol ki nem üt a zendülés, vagy Konstantinápolyban nem történik merénylet. És ezért a görög-török békekötés után sem lehetünk a Balkán-félsziget sorsa iránt a jövő tavaszra oly A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Régi magyar neveink. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Hazai történetirodalmunkban sajnosan nélkülözünk idáig egy oly könyvet, amelyből eredeti magyar neveink mivoltáról szükség és alkalomadtán egyetmást olvashatnánk. Nincs még nekünk egy jóravaló magyar névkönyvünk vagy névtárunk, egy olyan nnomasticon félénk. Történeti tény, hogy az ugor-török eredetű magyarság először a Kaukázus északi vidékéről, Persis tájékáról költözködött eleinte nyugat felé, azután mai hazájába, míg aztán itt végleg megtelepült. Már ide költözése előtt sokat járt-kelt a magyar, igényeihez képest sok mindent kölcsönzött másoktól, sokféle patakból és népeiből táplálkozott folyamszerű vándorlásaiba!), következőképp : sokat látott, sokat tanult és sokat is tapasztalt. Ily módon aztán többé-kevésbbé tarka lett az ő külső és belső ruházata? Vagy nem vallanak-e bizonyos fokú tarkaságra a következő nevek? Attila, Buda, Mundzuk, Detre, Bendegúz, Aladár, Ildikó, Ellák, Csaba, írnák. Ezek a hagyományok szerint hun nevek: Almos, Árpád, Egyek, Levente, Farkas, Jele, Tormás, Vál, Ezeled, Botond, Várbölcs, Szárd, Előd, Tuhutum, Tas, Zsolt, Gyerts. Ezek a vezérkarból való nevek: Vajk, Gyula, Aba, Kupa, Jenő, Vatta, Béla, Kara, Megyer, Tarján, Cholnik, Borisz, Gugus, Hegud, Medve, Ombud, Zarnacomut, Numkolohod. Ezek királykori és oklevélbeli nevek. 1548-ból egy bécsi levéltári névlajstrom szerint a székhelyeknek hat neme és ágából a következő nevek valának akkor még emlékezetesek: , Halom, Őrlik, Jenő, Medgyes, Adorján, Ábrán; ezekből valók: Dudor, Gerő, Balasy, Kürt, Váczmán, Gyáros, Náznán, Bőd, Veczke, Seprőd, Gábod. Önmagukban véve bizonyára tompa szint s értelmileg néminemű tarka hangzást mutatnak ezek a régi nevek, úgyszólva napkeleti pogány szavak, amelyek kissé idegenül hangzanak a mi héber-görög-latin tercetthez szoktatott füleinkben, de pogány hangzatuk mellett is lehetetlen ki nem hallani és érezni ezekből a nevekből egy erős, vitéz és zordán nemzet hatalmasságát és eredetiségét. De hát: verba, et nomina, volánt. Eme pogánykori és ősmagyar nevek legnagyobb részét nálunk eltemette és megsemmisíté a kereszténység. Azokat az ősmagyar neveket, amelyek közül egy-egy magyarnak egynél több neve nem igen volt, de annak az egynek aztán akkora volt elsőbbsége és súlya, hogy nálunk nem a helység adott nevet a személynek, hanem a magyar adott nevet a helységnek. Innét a: Buda, Gyulafehérvár, Zsolt, Szabolcs, Vál, Torda stb. helyneveink. Hazánkban a legfőbb névváltoztatás a X. és XI. században történt, a kereszténység fölvételekor. Akkor pogány nevének megváltoztatásában, a miben őt követték alattvalói, maga a fejedelem és vezér volt a legelső, a ki a keresztelés folytán Vajk ból Stephanus (görögül: koszorús, megjutalmazott) magyarul: Istefán, István lett és azután folyvást ezen a néven neveztette magát. Istvánnak e tette azonban nem puszta névváltoztatás volt. a kereszténység fölvételével, még a saját nevével is, egyszerűen hadat üzent az ősi vallási, rendi és műveltségi állapotnak. S hogy éppen ezek miatt alattvalóinak nagy része a névváltozásban mily nehezen volt hajlandó követni az ő példáját, eléggé bizonyítják az ellene irányult különféle lázongások... azután Endre király tilalmai, rendeletei, végül szent Lászlónak ősi név- és szokásirtó eljárása. Ö volt például az, „Lengyel László jó királyunk, az is nekünk ellenségünk“, a ki az erdélyi vajdának megparancsolta, szigorú rendeletben hagyta meg, hogy Erdélyben, különösen a székelyföldön ezután egy-egy szentnek a neve után nevezzék el mindenütt a létező falut, községet és a várost. Megtették. Ennek a rendeletnek hangja és foganatja még napjainkban is hallható. Az országban ugyanis jelenleg nincs annyi szent helynév sehol, mint a székelyföldön, nincs annyi keresztény és bibliai vezeték és keresztnév sehol, mint a székelyek között. A keresztény egyház eljárása kezdetben, mikor az ige kedvéért az ősi pogány neveket a magyarral letétetni törekedett s helyettük a megigazultaknak uj neveket adott, az volt, hogy valamint a zsidók a körülmetélésben. Mai számunk 18 oldal.