Budapesti Hírlap, 1898. február (18. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-14 / 45. szám

Hétfő, február 14 Budapest, 1898. XVIil­. évfolyam 45. sz. Megjelent­ mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Elmilítetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 írt, negyedévre 6 írt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Szaárd­ utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-főktétel: Ugyanezen ház József-körut 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések Ára : Egy szó 8 kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonparet­le számítással díjszabás szerint. A titkos tanács. Budapest, febr. 13. Bánffy báró tegnap hirtelen Bécsbe ment, ma pedig gyorsan haza jött. Vá­ratlan telegram szólította őt oda s ő fölrándult egyedül, Lukács, Darányi, Dániel, Popovics és más segédminisz­terek és miniszteri segédek nélkül. Nagy nyugtalanság keletkezett a sza­badelvű párton, hogy mi lehet ennek oka. Mert hiszen a kiegyezési kérdések részben tisztában vannak, a­mennyiben a szerződések régen készek, csak elő­terjesztésük föltételeit és lehetőségét várják. A­mi nincs tisztázva, amiről a minap tárgyaltak, az a kvóta. A kiegye­zésbe úl pontképpen az osztrák kormány az őrlési forgalomnak azonnal való meg­szüntetését követelte volt, a­mit a magyar miniszterek megtagadtak s hatvani Deutschnak s a malmok kül­döttségének kijelentették, hogy a kor­mány ragaszkodik a külföldi búza vám­mentes behozatalához a malmok ré­szére s az osztrákok hiába tiltakoznak ellene, a­minek a budapesti malmok részvényesei sokkal inkább megörültek, mint a magyar gazdák. A magyar kormány járadékkötvényeink­ bélyeg­mentességét kérte az osztráktól, de meg nem kapta. De ez a kérdés nem is tartozik a Bánffy szakköréhez. Viszont az osztrák belügyekbe nem avatkozunk, de meg sem engednék, hogy ebbe Bánffy beleszóljon. Nem könnyű tehát elképzelni, miért utazott a miniszterelnök Bécsbe. A király mindenekelőtt külön ki­hallgatásra bocsátotta Bánffyt, ki azután még szombat délelőtt Gautschoz ment, az osztrák miniszterelnökhöz. Három órakor lett volna az a nagy, közös értekezlet a Burgban, hol állítólag ő felsége elnökölt, külügym­iniszter, had­ügyminiszter, bosnyák miniszter és a két miniszterelnök lett volna jelen. Ezt az értekezletet az egyik félhivatalos kőnyomatos (és utána minden lap) teg­nap jelentette, ma a másik letagadja. Meg­volt-e, nem-e, intézzék el egymás közt a kőnyomatos újságok. Minket az érdekel, és a szabadelvű­ pártot az nyug­­talanítja, mert kellett a miniszterelnök­nek Bécsbe menni az udvar lejövetele előtt, miről tanácskoztak akár tanács­ban, akár magánvizitelesen. Lehetetlen másra, mint a keleti kérdésre gondol­nunk, melyben, Goluhovszki és Kállay jártasak, a­­hadügyminisztert pedig illeti az akció, ha a bék­ejövendölések be nem válnak. Nagyon éles ellentétek fejlődtek ki hirtelen a krétai kormány­zóság kérdése miatt. Pedig mit tarto­zik ránk Kréta? Kréta kicsiny, Mace­dónia pedig nagy nekünk. Hogy a kül­­ügyek foglalkoztatták a minisztereket, abból is gyanítjuk, mert Bánffy Golu­­hovszkinál járt ez utóbbinak a palo­tájában. Vájjon minő utasításokkal érke­zett haza? Interpellációra sem fogná megmondani. De nekünk fölötlik viszo­nyunk Romániához, az ellenünk Buka­restben folytatott hajsza s a helynevek m­agy­ar­o­sí­tás­áról szóló törvényjavaslat szentesítésének késése. Vagy Bánffy kivitte, hogy a fölterjesztés meg­­ny­erje a király aláírását, vagy ellen­kezőleg Groluhovszki vitte keresztül, hogy elhalaszszák a szentesítését. Erről értekezhetett Bánffy négyszem­közt Groluhovszkival. De G­autschsal is tárgyalt. Mondják, hogy a kvóta deputációk kiküldéséről és a kiegyezés beterjesztéséről, tehát az eljárásról, mely most a legfontosabb s Gautsch tudhatja, mikor hívja össze a Reichsrathot, miután a tartomány­­gyűlések nemsokára befejezik működé­süket. Ha a magyar budgetet e héten letárgyalják, a kormány jövő héten a magyar kvótaküldöttséget is meg akarja választani, a szívességből Ausztria iránt, hogy szelid nyomást gyakorljon a Reichsrath­ra s ez se vonakodjék bizottságát kiküldeni. Mi ugyan nem látjuk be, hogy minek siessünk, inkább szeretnék látni, a Reichsrath mit csi­nál. De csak az lényeges, kik lesznek a magyar kvótabizottság tagjai, Széll Kálmán-e, vagy Ruffy Pál? Lehet az is, hogy Bécsben föladták a reményt, hogy a Reichsrath és Gautsch együtt működhetnek s a ki- Regény-Csarnok. Angol regény. Irta: Bram Stoker. 41 -----­A Westminsteri Újság. Szegi. 25. A stampstead-i rejtély. Hampstead környékét sajátságos esetek sorozata tartja izgalomban. Az elmúlt három­négy nap folyamán több ízben előfordult, hogy apróbb gyermekek, a­kik felügyelet nélkül kószáltak el hazulról játszani, nem tértek meg estére a hajlékukba a pusztáról. Minden egyes előforduló esetnél a gyermek sokkal kisebb volt, hogy sem kellő fölvilágosítást­ tudott volna adni elmaradásáról, de valamennyi ment­ségének az alapja egybehangzóan az volt, hogy a „fehér asszonynál“ voltak. Mindenkor este­felé tűntek el a gyermekek és két ízben nem találták meg a hiányzókat, csak másnap reggel korán. A környékbeliek azt hiszik, hogy mi­után az első gyerek, a­ki elveszett, mesélte, hogy őt a fehér asszony hívta magával sétálni, a többieknek megtetszett ez a mese és alkalom­­adtán ők is előveszik. Már annyira belejöttek a dologba, hogy rendes játékaik közé tartozik a fehér asszony, a­ki a kicsinyeket sétálni csalja. De a különös dolognak alighanem ko­­m­olyabb oldala is van, mert a gyermekek némelyikének sőt tán valamennyijének, a­ki eltűnt éjszakára, a torka kissé meg volt re­kedve vagy tépve. A seb olyanforma volt, a­milyet egy patkány vagy pici kutya ejtene és noha magában véve nem súlyos, mégis azt látszik bizonyítani, hogy bármely állattól ered is, az egy bizonyos rendszert követ az eljárá­sában. A rendőrséget megbízták, hogy szemmel tartsa a kószáló gyermekeket, kivált ha ki­csinyek, mindenütt a hampsteadi puszták kö­rül és elfogjon minden csavargó kutyát. A Westminsteri Újság. Szept. 25. (Külön­keiad­ás.) A Hampstead borzalma. Ismét egy sebzett gyermek vagy A fehér asszony. Épp most vettük hírét, hogy ismét egy gyermeket, a­ki az elmúlt éjjelen eltűnt, csak ma reggel találták meg egy bokor alatt a hampsteadi dombok alján, a­mely meglehe­tősen elhagyatott hely. Ugyanolyan sebhely van a torkán, mint a többi eddig eltévedt gyermekekén. Roppant el volt gyengülve, szinte átlátszónak tetszett. Ez is, a­mikor ma­gához tért, a rendes mesével állt elő, hogy a „fehér asszony” csalta magával. XIV. Harkerné Minna naplója. Szept. 23. Jonathán úr, egy rosszul töltött éjszaka után jobban van. Oly boldog vagyok, hogy annyi dolga van, hogy nem gondolhat semmi másra sem. Ma is távol lesz egész nap, még villásreggelire sem jöhet haza. A Lázi teen­dőkkel mára készen vagyok, előveszem tehát az ő külföldi naplóját, bezárkózom a szobámba és elolvasom. Szept. 24. Nem volt kedvem tegnap este a jegyez­­getéshez. Az a rettenetes, Jonathan által írott napló igazán kivett a sodromból. Szegény drágám! Mennyit szenvedhetett, akár igaz, akár csak képzelődés volt az egész, a­mit irt. Azon tűnődöm, hogy lehet-e valami igazság a dologban. Lázbeteg volt-e már, mikor ezeket a borzalmas dolgokat írta, vagy van-e valami alapja a dolognak? Lehet, hogy soha sem fogom megtudni, mert nem merem előtte szóvá tenni az dolgot ... És mégis, ez az ember, a­kit teg­nap láttunk! Jonathán, mintha egész bizonyos lett volna felőle . . . Szegény fiú! Lehet, hogy csak a temetés izgatta fel és juttatott eszébe mindenfélét . . . Bizonyos, hogy ő hisz a dolog­ban. Nagyon jól emlékszem, a­mint esküvőnk napján mondta : Hacsak valamely komoly köte­lesség nem kényszerit visszatérni azokhoz a keserű órákhoz, a­melyeket ébren vagy alva, őrülten vagy józanon éltem át. És van vala­mely borzalmas összefüggés az egészben . . . Az a rettenetes gróf is Londonba készült . . . Ha csakugyan úgy volna és Londonba jött volna a nyüzsgő milliók közé . . . Lehet, hogy komoly feladat vár ránk,­­ a­melytől nem sza­bad visszarettennünk ! . . . Én kész vagyok. Még ma hozzá fogok látni, hogy ezeket a gyorsírási jegyzeteket gépemmel tisztába írjam, hogy mások szeme is elolvashassa, ha kell. És ha csakugyan úgy fordulna és én készen leszek, nem kell szegény Jonathánémat izgatni vele, önért én beszélhetek helyette. (Folyt. köv.) Mai számunk 8 oldal.

Next