Budapesti Hírlap, 1898. szeptember (18. évfolyam, 241-270. szám)
1898-09-11 / 251. szám
Budapest 1398. XVIII. évfolyam 251. sz. Vasárnap, szeptember II. Budapesti Hírlap ■•fjelaajk naidennip, hétfőn és ünnep után való napon is. BUfDi tisl árak: Egénz évre 11 írt, télimre 7 fit, negyedén* S irt M kr., egy hónepam 1 firt 36 kr. Egyed szám ára helyben 4 kr., vidéken A kr. Főezerkesztó" és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: TVI. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Eiélletii- a hirdítú-SMM: hú Jauí- kérni í. u. Lotútia. Apróhirdetések éra: Egy szó 8 kr., Tkstegabb betüvel 1 kr. Hirdetések nonparellle islmi&val diJauU. szerint. Meghalt a királyné. Budapest, szeptember 10. Nincsen szavunk, amely méltón kifejezte rettenetes gyászunkat; nem találunk kifejezést, amely érdeme szerint sújtaná e hanyatló század legundokabb gaztettét. Egy aljas, elállatosodott férfi, aki megöli a legártatlanabb asszonyt, azt, aki bíborban járhatna, de már hosszú éveken át csak gyászruhát visel, aki gyémánt helyett töviskoronát hord, meggyötrött szivétől nyugtot nem lelve bolyong; a művészet templomaiban és a jótékonyság oltárainál keres enyhületet. ’ Mert nem a könyörületes halál ivén szállt föl a mi fájdalmas anyánk a másik fájdalmas anyához, Magyarország pátronájához, hanem orgyilkos kéztől taszítva bukott Isten zsámolyához. Egy gaz, egy söpredék ember, egy lelki nyomorék, egy csodaállat emberi formában kést köszörült rá és áldott nemes szivébe döfte. És ott csuklott össze, idegen földön védtelen, akit itthon milliók hordanak szivekben, a kinek szép nevét, nemes alakját, Istentől való szép cselekedeteit legendába szövi a magyar nép. Évekig bolyongott itt köztünk, erdei ösvényen, elhagyott utakon, hegyi magaslatokon. Szegény és gazdag áhítattal nézte, szemével követte és szive áldását utána küldötte, a merre léptei vitték. Idegen országban is áldották. Ott is suttogták, mikor elhaladt: itt megy a legkúsabb anya, itt megy a királyi szenvedő. Mégis ott akadt egy istentelen kéz, amely kést fogott ellene. Ami itthon hihetetlennek, gondolhatatlannak látszott, ott akadt elvetemült lélek, a ki valósággátette, véres valósággá. Mily katasztrófája a kin és gyötrelem amaz epopeiájának, melynek hősévé Erzsébet királynét avatták a a kegyetlen istenek. Megváltója lett a nemzetnek, melynek a szűz anya a pátrónája és az ő szivét is az a fájdalom járta által, melyet a szent szűz szenvedett, mert ő is egyszülött fiát vesztette, a kiben minden reménysége volt és gyönyörűsége tellett. Vérében fagyva látta Rudolfot, kiterítve koporsóban , megtörve kísérte le a kriptába s azóta jártkelt hegyeken, tengereken, mintha keresné s nem hinné, hogy meghalt. Elindult utána, de ki hitte volna, hogy ilyen halál révén fogjon reája akadni! Hogy igy egyesüljenek a halálban, igy kövesse fiát a sírboltba. Soha ennél szomorúbb történetet. A fejedelmi családok végzete nem költött. Mert nem vétettek ők az emberiségnek semmit, csak jót tettek és jót akartak, a fiú és édesanyja. Áldást rebegtek a népek reájuk, de sötét balsors szövődött az áldásból. Ennek a szép, jó asszonynak, Erzsébet királyasszonynak a nagy fényességben csupa csalódás, szomorúság, bubánat és gyász volt élete. Keveset ismerte a boldogságot, kinek oly sok jutott a dicsőségből. Tiz esztendő óta örömet nem látott, nem ismert s ha közeledett is feléje, még ő kerülte. Ha magyarokat látott, arcáról a köny lepergett fekete ruhájára és fekete legyezőjével a szemét elfödte. Nem mosolygott többé az éljeneknek s mégis oly szép volt bus fenségében. Mily undok, vad indulat lakozott alacsony lelkületében annak, ki ezt a szent fájdalomtól megtört anyát, mindenkitől tisztelt királynét, senkinek nem ártó asszonyt megtámadta s megölte. Vérszomjas állat nem kegyetlenebb. Megfoghatatlan romlottsága nemünknek.* És kényes szemünk föl a királyra tekint, Ferenc Józsefre s újra megborzad lelkünk. Az Atricák végzete nem gyászosabb, mint a sors, mely Ferenc József királyt üldözi. Agyonlőtték fivérét, Miksát, Mexikó császárját; megölték egyetlen fiát, Rudolf trónörököst; elégett huga, Albrecht királyi herceg leánya; lóról lebukva, nyakát szegte bátyja, Vilmos királyi herceg; tengerbe veszett Orth Járást ; királyi herceg nyomtalan; vadászaton szerencsétlenül vesztette el szép életét az ifjú László királyi herceg s most hetedszer jelentkezik a gyilkos halál s elragadja a Habsburg-család fejétől magát a királynét, feleségét. Az uralkodás nehéz gondjaihoz ennyi csapást és végül ily borzasztót és nagyot mért egy emberre az élet. Van-e vigasztalás Ferenc József királyunknak s enyhitheti-e fájdalmát népeinek és az egész világnak részvéte ! * Mikor bájos fiatalságban először köztünk megjelent Erzsébet asszony, amnesztiát hozott a börtönben szenvedőknek és megszüntetését az ostromállapotnak. És mikor mindenki ellenségünk volt Bécsben, Erzsébet királyné magyarul tanult. És midőn férje hadat viselt, ő zsenge gyermekeivel Budapestre jött. Magyarul nevelte őket, Rudolfot és Mária Valériát s a kiegyezést megkötni segített a királynak, Andrássynak és Deák Ferencnek. Mikor Szent István koronájával a vállát érintették Mátyás templomában, ez volt életének legszebb ünnepe. Gyászában sem feledkezett meg soha mi rólunk és velünk sirt Deák ravatalánál. Fölkereste olykor-olykor Mai számunk 24 oldal.