Budapesti Hírlap, 1899. március (19. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-26 / 85. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (85. o.) 1899. március 26. nél is, az egyes üzemi ágak tiszta jövedelmét vagy veszteségét a föntebb emlitett ■ összes tényezők tekintetbevételével mutassák ki. Mark Twain Budapesten. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márc. 25. A hírneves amerikai iró, a kit Clemens Sámuelnek írnak és Mark Twainnek ejtenek ki (amit senki se vehet tréfának, aki az angol nyelv furcsaságait ismeri), ma este megtette azt, amiért tulajdonképp Budapestre lejött: megtartotta fölolvasását a lipótvárosi kaszinóban. Ez a kaszinó, mely tagjainak szórakoztatásáról igazán raffinirozottan gondoskodik, volt az, amely a kiváló irót Bécsből leutaztatta, nem törődve azzal, hogy a fölolvasást esetleg igen kevesen találják élvezni. S igaza volt, ha így gondolkozott, mert egy világhírű irót látni és hallani is valami, a megértés másodrendű dolog. Jó, ha Iván, de nem baj, ha nincs. A kipvárosi kaszinó pazarul világított dísztermébe az érdekes alkalom fényes közönséget gyűjtött össze. A kaszinó vendégeket is hívott meg s a fölolvasó asztal körül tág félkörben ott láttuk a következőket: Darányi Ignác, Perczel Dezső és neje, Csáky Albin gróf, Wlassics Gyuláné, Wekerle Sándor dr., Andrássy Tivadar gróf és neje, Andrássy Gyula gróf, Andrássy Dénes gróf és neje, Andrássy Géza gróf és neje, Batthyány Lajos gróf és neje, Teleky Sándor gróf és neje, Festetich Pál gróf, Széchenyi Imre gróf, Harkányi János báró és neje, Berzeviczy Albert, Heinrich Gusztáv és neje, Herczeg Ferenc, Hieronymi Károly, Portnyák altábornagy ,és neje, Kossuth Ferenc, Miklós Ödön, Pulszky Ágost és neje, Rákosi Jenő, Rohonczy altábornagy, Szalay Imre és neje, Szüry Dénes, Végh János, Emmer Kornél, Miklós Ödön, Svarcz Gusztáv egyetemi tanár. Mögöttük tömött sorokban a kaszinó tagjai és családtagjaik foglaltak helyet, estei toalettben, az urak frakkban, fehér nyakkendővel. Pont nyolc órakor megjelent az ősziró s egy alacsony pódiumra egy kis asztal mellé állt. Tömött fehér kajával, markitozott arcával érdekes alak volt az éles világításban. Kezébe vesz egy verses könyvet, játszik vele, kinyitja, becsukja, mintha abból akarna olvasni. Aztán félig behunyt szempillái alól végigjártatja tekintetét a közönségen s bejelenti, hogy ő most bolondságokat, nonsenseket fog itten elbeszélni. És beszélni kezdett szabadon, kézirat nélkül, mindig állva, gesztusokkal, hullámzó testmozgással, szemhunyorgatásokkal, de különben rettentő komolyan. Régi humoreszkjeiből adott elő négyet. Harris barátjával való svájci utazását, amikor fogadnak egymással, hogy megismerik, melyik utas miféle nemzetiséghez tartozik. Azután a prédikáció a vasárnapi iskolában, a dinnyelopó gyerekkel. Azután az intervjú egy hírlapíróval, amikor Mark Twain egy barátja tanácsára a legellentmondóbb feleleteket adja az újságírónak. Többek közt azt kérdezi Mark Twaintől: — Van-e önnek férfi-, vagy leánytestvére, avagy voltak-e önnek valaha férfi- vagy leánytestvérei ? Amire Mark Twain ártatlanul azt feleli: — Bocsásson meg, erre a kérdésre nem voltam elkészülve. Végül Mark Twain azzal a kijelentéssel lepte meg az újságírót, hogy nem lehetetlen, hogy ő (M. Twain) egyáltalán nincs is életben. — Hogyhogy ? — Tudja, uram, én egy ikertestvéremmel egyszerre jöttem a világra. Egyszer aztán a fürdőben elcseréltek bennünket és szüleink sohse tudták, hogy melyikünk az öcsém vagy a bátyám. Aztán ... képzelje . .. egyikünk meghalt... és máig sem tudjuk, hogy melyikünk halt meg .. . Lehet, hogy én haltam meg, lehet, hogy az öcsém, vagy a bátyám. Képzelhető az az óriási derültség, mely ezt a történetet elejétől végig kísérte. Az utolsó szám Mark Twain lóvásárlása és első lovaglása volt. A feldolgozása is rendkívül vidám, az előadása meg kitűnő volt. Folytonos hahota kisérte. Ezután az ősz író köszönetet mondott a közönségnek a lelkes fogadásért , lelkes éljenzés közt távozott. Mi is megköszönjük a kaszinónak az irodalmi élvezetet s megköszönjük Mark Twainnek, hogy nem németül, hanem angolul olvasott föl. * Ez az est, amely külsőleg is és mint ötlet is fényes volt, ha az ember a közönségen végig tekintett, beillett egy kis társadalmi eseménynek is. A klubok mi nálunk mind a társadalom egy-egy ötegének szórakozó orgánumai. Vannak közül elemeik, de igen kis számmal. Klub, mely egész társadalmunkat képviselné, nincsen. Ma a Lipótvárosiban ott volt válogatottan a főváros társadalma. A rendezőknek öröme telhetett benne. A vendégeknek öröme telt viszont a pazar termekben s az úri módban, ahogy őket fogadták. A fölolvasás után a hölgyeknek frissítővel szolgáltak. És öröme telt a vendégművészben is. Mert, ha Mark Twain mint író humorista, úgy mint előadó művész. Természetes közvetetlenséggel, hangban, taglejtésben, a kifejezés minden eszközével adja elő és jellemzi dolgait. A monológmondó színészek mintaképe lehetne. Mintha ott termelné a munkáját, a gondolkozás, a szókeresés bájos nehézségeit is belejátsza. Minden színpadiasság nélkül drámai és eleven. Elmésségeit, fordulatait oly keresetlenül mondja el, mintha értéktelen dolgokat osztogatna szét. Kitűnő érzékkel kapcsolja magához hallgatói érdeklődését s fogva tartja állandóan az által, hogy voltaképpen nem szaval, nem előad, hanem egész intimitással beszél hozzájuk, mintha szalonban egy kis társasággal beszélne. Egy kis külön művészet ez, amely a fölolvasásból nagy gyakorlat útján fejlődött ide s ha sok jó humorista volna Európában (és Amerikában), talán már iskolát csinált volna. * Mark Twain meglátogatta ma délután negyednégy órakor Jókai Mórt. A két világhírű zseni találkozása igen meleg volt. A vendéglátó Jókai hosszan megölelte az amerikai humoristát s bevezette dolgozószobájába. Megmutatta neki híres könyvtárszekrényét, a melyben összes munkái vannak. Sorra előszedte Jókai a diplomáit, kitüntetéseit s ajándékait, amelyek bámulatra ragadták Mark Twaint. Félóra hosszáig beszélgetett barátsággal a két nagy öreg s Jókai aláírásos arcképét adta emlékül vendégének. Mark Twain holnap délután valószínűleg elmegy családjával a Magyar Színházba, hogy meghallgassa Mákod Jenő énekes legendáját, A bolondot. TÁVIRATOK. Az osztrák németek nagygyűlése. Bécs, márc. 25. (Saját tudósítónktól.) Az osztrák német nemzetiek ma délelőtt a Sophien-Such-ban nagy népgyűlést tartottak, melyen négyezernél többen vettek részt. Az elnöki széket Wolf képviselő foglalta el. Az első szónok Antoniusz Gyula luteránus pap volt, aki Bismarckról mondott nagy emlékbeszédet. A témája Bismarcknak az a híres mondása volt, hogy „mi németek csak Istentől félünk és senki mástól e világon.“ Beszédjét az osztrák nemzetekre alkalmazta. Beszéde végén azt mondotta, hogy mint tavaszkor, úgy most is, új szellem lengedez, mely azt mondja, hogy evangélikus keresztények akarnak lenni. Viharos tetszést aratott ezzel a befejező mondásával. Antoniusz után Pacher, a német nemzetiek lapjának szerkesztője beszélt és élesen megvilágította a veszedelmet, amely Bécs városát és Ausztriát a csehek terjeszkedésével fenyegeti. Beszéde végén határozati javaslatot adott be, melyet el is fogadtak. E határozati javaslat a többi közt a következőket mondja: Kijelentjük, hogy minden német polgárnak kötelessége, hogy erejéhez képest részt vegyen a németek tulajdonának megvédelmezésében a szlávok törekvéseivel szemben. A leghatározottabban visszautasítjuk azt a vakmerőséget, melylyel a Bécsbe és Alsó-Ausztriába bevándorolt szlávok a vendégjoggal visszaélnek és a német nyelvnek kizárólagos érvénye ellen áskálódnak és a város és tartomány német karakterének megrontására törnek. Tiltakozunk a szláv tisztviselők térfoglalása ellen és üdvözöljük a tervet, hogy Bács és Alsó-Ausztria számára Donau Wacht-ot teremtsenek és fölszólítunk minden német polgárt, hogy a Donau, Wacht-ban cselekvőleg közreműködjék és ezzel a csehek törekvéseivel minden téren, a társadalmi és gazdasági életben hathatósan szembeszálljon. Ezt a határozati javaslatot nagy lelkesedéssel elfogadták. Ezután Förster dr. bécsi községtanácsos mondott erős beszédet az antisemiták és Lueger ellen. A következő szónok egy csehországi munkás volt, aki elmondotta, hogy északi Csehországban a német nemzeti mozgalom mellett a szociáldemokrácia folyton tért részit, mert a munkások is csatlakoznak a német nemzeti mozgalomhoz. Egy csehországi német szerkesztő beszéde után Wolf képviselő mondott hosszú beszédet, melyben kijelentette, hogy a németek a szlávok előrehaladását tovább nem fogják eltűrni és harcra szólítja föl a németséget a szlávok ellen. Végül pedig egy hosszú rezoluciót nyújtott be, melynek szövege kivonatban a következő : Szintelen békekötést, a kormánynak minden engedményét a leghatározottabban vissza kell utasítani addig, míg a kormány a nyelvrendeletek előtti állapot visszautasításával a parlamenti tárgyalás újból való fölvételével és új nyelvtörvény alkotásával, melyben a német nyelv elismertetik állami nyelvnek — nem teszi meg az első lépést az ausztriai német nép kibékítésére. A legkisebb engedmény is alkalmas a németek állásának meggyengítésére. Ezért fölszólalunk a visszaélések ellen, a német polgárság nevében, melynek célja a németek követeléseinek képviselése. A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a kormány a 14. paragrafus alapján visszaéljen a szükségrendelet kibocsátó jogával. A rendőrség képviselője az utolsó passzust nem engedte fölolvasni, a gyűlés mindazáltal a legnagyobb rendben oszlott szét. Angol-orosz egyezkedés, London, márc. 25. A Daily Graphic az Anglia és Oroszország között folyó tárgyalásokról ír és azt mondja, hogy a mucsványi kérdést az angol kormány teljes megelégedésére tartósan rendezték. Az orosz kormány végre is módosította a mandsuraiai kérdésnek erre a részére vonatkozó eredeti követeléseit és egyidejűleg utasította Staat londoni orosz nagykövetet, közölte Salisbury lorddal, hogy Miklós cárt a leszerelő értekezlet előestéjén az az a buzgó törekvés vezeti, hogy Angliának ezt a kézzelfogható bizonyítékot adja békés és barátságos érzelmei felől. Hanem azért Oroszország nem mond le arról a jogáról, hogy elégtételt kérjen Kínától az 1898. március hónapjában kötött egyezmény és az 1898. július hónapjában Pavlovnak tett ígéretek megszegéséért, amely ígéretekre Griss orosz követ legutóbbi követeléseit alapította. London, márc. 25. A Reuter-ügynökség értesülése szerint az Anglia és Oroszország között Kínára nézve folyó tárgyalások pozitív alakot öltöttek. Alapos a remény, hogy a tárgyalásoknak nem sok idő múlva kielégítő eredményük lesz. London, márc. 25. Hereford miniszter tegnap a Litteral Union Club-km beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy Franciaországgal való megegyezés eredményeképp Angliának most már kilátása van Egyiptom és Szudán békés okkupációjára. A kormány reméli, hogy Oroszországgal is sikerül barátságos viszonyba lépnie, ami Angliának lehetővé tenné, hogy a szélső Keleten fölmerülő differenciákat teljesen megszüntesse. Delbrück tanár elítélése, Berlin, márc. 25. A fegyelmi bíróság ma Delbrück tanárt a slezvig-kolszeini kiutasításokról írt kritikája miatt feddésre és ötszáz márka pénzbüntetésre ítélte. London új közigazgatása, London, márc. 25. Az alsóház három napos vita után második olvasásban elfogadta a londoni helyi közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslatot. Gladstone Herbertnek az indítványát, amely rosszul minden olyan törvényjavaslatot, amely a mai rendszert zavarja, de nem egyszerűsíti és az egységes igazgatást megnehezíti, 245 szavazattal 118 ellenében elvetették. A Fülöp-szigetek harca, Washington, márc. 25. Manilái táviratok jelentik . Ma reggel az egész amerikai harcvonal előre nyomult a felkelők hadállásai ellen, mire heves ütközet fejlődött ki, főként Malaban irányát