Budapesti Hírlap, 1899. október(19. évfolyam, 272-302. szám)

1899-10-26 / 297. szám

1899. október 26. BUDAPESTI HÍRLAP. (297. sz.) Jöttség készül ebben az ügyben panaszt tenni a miniszterelnöknél és az igazságügyminiszternél. — A gyilkos elmeállapota. Szalk-Szent- Márton község határában rablógyilkosság történt a múlt év junius huszonnegyedikén. Juhász Lajos dunavecsei napszámos kalapácsosai agyonütötte Túri István fuvarost s az áldozat kocsiját, lovát el­rabolta. A kalocsai törvényszék Juhász Lajost halálra ítélte, a királyi tábla azonban ma föloldotta az ítéletet s elrendelte, hogy figyeljék meg a bűnös elmeállapotot. — Mérgezett kutak. Temesvári levelezőnk jelenti: A legújabb zsebelyi mérgezésről a legka­landosabb hírek terjedtek el ma Temesvárott. A vizsgálat érdekében a bíróságnál titkolják a dolgot csak ennyit lehetett megtudni, hogy két megmérge­zett kútról van szó, melynek vizébe gonosz asszo­nyok arzenikumot öntöttek. A kutakat a hatóság elzárta és a vízből mintát küldött Budapestre a törvényszéki vegyészhez. — Határidőnapló ügyvédek és közjegyzők részére. Az 1900. évre szerkesztette és kiadja Török Sándor dr. budapesti ügyvéd. Teljes elismerés illeti az immár közkézen forgó munka szerzőjét, ki naplóját az eddiginél sokkal fényesebb kiállításban és gazdagabb tartalommal saját kiadásában bocsá­totta közre. Oly szakszerűen, de a mellett könnyen föltalálható módon rendezte el a fáradságos anyagot, hogy az nem csupán a szakembereket elégíti ki a legteljesebben, hanem egyéb körökben is, mint keres­kedők, iparosok, gyárosok, háztulajdonosok stb. kitűnő szolgálatot tesz. A munka nagyobb felét a naptárrész foglalja el, mely a folyó ügyek nyilvántartására szolgál ügyesen beosztott rovatokkal, másik fele pedig az igazságügyi szervezetet tárgyalja a lehető legna­gyobb részletességgel, a legújabb hiteles adatok alapján. A kir. kúriától kezdve fokozatosan lefelé halad és az igazságügyi szervezet minden ágára kiterjeszkedik, kellő figyelemmel a kapcsolatos in­tézményekre ; felöleli nemcsak Magyarországot, Horvát­-Szlavóniát, hanem Ausztriát és Boszniát is ugyanoly lelkiismeretességgel tárgyalja, sőt ismerteti az összes külföldi államok szervezetét is. Dicséretre méltó újítás a munkában, hogy a bélyeg- és illeték­szabályok leggyakrabban előforduló eseteit is tár­gyalja és pedig már figyelemmel a korona számí­tásra. Végül ismerteti a budapesti kir. bíróságok ügybeosztását és díjszabását, a kamatszámítást stb. Megrendelhető minden könyvkereskedésben vagy magánál a szerkesztőnél, Budapest, VL Nagymező­utca 66. Ára 2 frt 60 kr. ben az illető körjegyzők zsarolásai a fenyítő tör­vényszék előtt vannak. „Ha ezek pánszlávisztikus üzelmek, akkor nem tudom, el nem képzelhetem, hogy mi az a jog, igazság és törvényesség az önök fogalma szerint?“ Végül a fölhívásra ekként igazolja magát: „A híres cikk megteremtője azt mondja: — Ivánka Zsigmond úrhoz, ki a kormány többrendbeli válto­zásai dacára következett következetlenséggel meg­marad az ellenzéken és folytonosan politikában utazva a megyében szítja az elégedetlenséget, a­hol csak alkalmas erre a talaj.­­ Ezen állításban egy az igaz, hogy mindig következetes voltam és vagyok a politikában és kijelentem, miszerint oly hiperlojális sohasem leszek, hogy mint napraforgó, mindig és minden kormányt összes rendszerével dicsérjek és kövessek, mert hát ez a lágygerincű talpnyalás még nincs benne a magyar vérben és karakterben. Ilyen az öreg Ivánka Zsigmond. VIDÉK. Ivánka Zsigmond — a pánszláv. — Levél a szerkesztőhöz. — A politikai bolondgombák között, melyeket a pártoskodás terem, kikelt Hontmegyében a kormány­­párti Nógrádi Lapok és Honti Lapok hasábjain az az állítás, hogy az öreg Ivánka Zsigmond „a pán­­szlávok korifeusaival csukott ajtó mögött konferált,“ tehát fölcsapott pánszlávnak. S rögtön rá föl is hívják őt, hogy „tisztázza magát e súlyos vád alól.“ Hát ez a vád nem súlyos, csak nevetséges. Az öreg úr, a­ki az utolsó pozsonyi országgyűlésen az 1848-iki törvények megszavazásában résztvett s az első magyar képviselőháznak tagja volt elejétől végig, Világos után Kossuthtal menekült s 1861 óta szerepel közéletünkben a küzdők közt mindig leg­esül Hontmegyében vagy az országgyűlésen — éppen az aradi vértanuk jubileumáról tért haza, mikor a hozzá intézett megyei levelet olvasta, hogy pánszláv lett, a ki a magyar állam ellen zárt ajtók mögött összeesküszik s hogy e miatt Bakabányáról küldöttség járt a főispánnál, Horváth Bélánál s átadott neki egy panaszlevelet tizennégy aláírással. Tréfának rossz tréfa , de egészen beleillik a honti állapotokba, a­hol, úgy látszik, most sincs béke és új rendszer. A­ki ismeri az öreg Ivánkát, tudja, hogy az ilyen vádaskodásra ő nem hallgat, hanem el­be áll és nyilatkozik. A Nógrád-Honti Ellenzék hasábjain felel a vidéki félhivatalosoknak azzal, hogy nem vonhatja kérdőre a cikk íróját, mert „a névtelenség zárával csukja el magát.“ Ez annyit tesz, hogy két megbízottját küldte a szerkesztőségbe, hogy nevez­zék meg az Írót, de nem tették. Tehát kérdőre vonja Hont megye főispánját,­­hogy „ha nem tartott eddig vizsgálatot, rosszul tette, mulasztással kell őt vádolnia, mert ő nem megyei tisztviselő, de a megtámadott államnak kiküldött őre, szemet hunynia államellenes ü­zelmeknél neki nem szabad. Ő a felelős s én, úgy­mond, mint merészségüknek állítólagos istápolója sem kihallgatva, sem meg­idézve nem voltam, nem is vagyok. Elvárom, hogy vagy engem, vagy a memorandumot aláírókat, ki­derítve a valóságot, bűnvádi eljárás alá helyezzen. Elmondja azután, mik történtek Bakabányán, Báton, Besenyődön, mily panaszok merültek föl a megyei közigazgatás ellen, melyek miatt jogorvos­latért a minisztériumhoz folyamodott s hogy rész­. Az erdélyi katolikus státusgyülés. Kolozsvárott, mint tudósítónk táviratozza, ma volt az erdélyi katolikus státusgyülés, mely két ülésben, délelőtt és délután, elvégezte munkáját. Régen volt státusgyűlés, mely ilyen simán és nyugodtan ért véget. A gyűlésen a vagyoni, adminisztrácionális és tanügyi kérdésekről volt objektív vita. A csiksomlyói és Csíkszeredai versengésről Ugrón Gábor beszélt humorosan. A csikszeredaiak ugyanis Csíksomlyóról át akarták helyezni a gimnáziumot is. Ugrón azt mondotta, hogy az egész ügy két falu versengése ; legjobb lesz tehát, ha a gimnáziumot a két helység közé teszik, hogy így idővel egy nagy város legyen belőlük. G­yörffy Ferenc Csíkszereda mellett kardos­kodott, de az ügyben nem döntöttek. A gyűlést Majláth gróf püspök nyitotta meg rövid beszéddel. Az igazoló bizottság jelentése szerint megjelent 68 egyházi és 130 világi tag. Egyházi jegyzőnek Uj­falusi drt választották, világi jegyzőnek Szamosi János drt, Korniss Viktor gróf alelnök indítványára a pápának üdvözlő táviratot küldtek. A jelentés egyes pontjait jelentősebb vita nélkül tudomásul vették. Nevezetesebb határozat, hogy a kolozs­­monostori uradalom egy részét a kincstárnak elad­ták, illetőleg a kolozsi kincstári uradalmakért cse­rébe adták. Nagyobb vita indult az uradalmak felülvizsgálására kiküldött ■ szemlebizottságok jelen­téséről. A vitában részt vett Ugrón Gábor, Kornis Viktor, Sándor János gróf főispán, Rudnyánszky báró, Jósika Samu báró és Pótsa József. A gyűlés Majláth­ püspöknek az iskola célokra adott több mint 20.000 forintnyi adományáért jegyzőkönyvi köszönetet sza­vazott. Megválasztották végre a különböző bizottsá­gokat és igazgató-tanácsosokat. Igazgató-tanácsosok lettek az egyházi rendből: Biró Béla, Fábián Sándor, Tamási Áron, Vajda Gyula ; a világi rendből: Jósika Gábor báró, Mikó Bálint, Pótsa József, Betegh Ferenc, Haller Rezső, Pap Farkas, Torma Miklós. Délután a püspök ebédet adott. Schlauch bíboros este a kassai és székesfehérvári püspökökkel Kolozsvárra érkezett. A pályaudvaron az erdélyi katolikus státus tagjai fogadták a papsággal. Az üdvözlő beszédekre válaszolva örömét fejezte ki, hogy Magyarország patronájának ünneplését feleke­zeti különbség nélkül szivesen látják Kolozsvárott, a mi a város műveltségére vall. Ezután a bíboros a plébániára hajtatott, hol Majláth­ püspök fogadta.­­ — A makói polgármester ügye. Ismeretes az a hajsza, a­melyet Széll György makói polgár­­mester ellen idítottak. A város gazdálkodásánál többféle szabálytalanságot konstatáltak, a­melyekért minden felelősséget az ősz polgármesterre akartak hárítani, habár ő egész hivatali működése alatt arra törekedett, hogy megszüntesse a zavarokat és helyrepótolja a régebbi mulasztásokat. A miniszter­­elnök tudvalevőleg vizsgálatot indított a makói szabálytalanságok dolgában s a belügyminisztérium egyik hivatalnokát bízta meg a vizsgálat vezetésé­vel. Még mielőtt a miniszterelnök határozhatott volna, Széll György polgármester beadta lemon­dását, a­mit azzal okolt meg, hogy a vádaskodáso­kat megelégelte. A város közgyűlése tudomásul vette a lemondást. Most azonban a miniszterelnök másképp határozott. A polgármester részéről eléje terjesztett iratokból ugyanis meggyőződött arról, hogy a mulasztások nem terhelik s ezért nem is fogadta el a lemondását. Megbízta azonban Csanád­­vám­egye alispánját, hogy uj vizsgálatot indítson, a melyet maga a polgármester kért. — Pártegyesülés: Temesvár város szabadelvű pártja — mint a D. K. jelenti — ma este látogatott értekezletet tartott, a­melyen a volt nemzeti párt temesvári hívei beléptek a szabadelvű pártba. Az értekezletet JP­aíme­t Mátyás királyi közjegyző, párt­elnök nyitotta meg, tudatván, hogy a volt nemzeti párt hívei írásban bejelentették, hogy belépnek a temesvári szabadelvű pártba. Meg van győződve — úgymond — hogy az új párttagokat mindenki örömmel üdvözli abban a reményben, hogy ezentúl egyesült erővel fognak a haza és a város szolgálatá­ban működni. (Viharos éljenzés.) Petruss József indít­ványára a párt tisztikarát a következőképpen alakították meg: elnök: Plausich Mátyás; alel­nökök : Baader Henrik, Sternthal Salamon, Niamessny Gyula dr., Csusznek József, Hinterseer Ulrik, Schweiger Bertalan, ifj. Steiner Károly ; pártjegyzők: Varnay Ernő, Szidon Miksav , Sutura Szilárd dr., Stefánovits István dr., Barát Ármin, Buding József. Azonkívül kiegészítették a nagy választmányt. Blaskovics Ferenc országos képviselő lelkes szavak­kal ünnepelte a temesvári hazafias polgárság poli­tikai egyesülését, melynek csak üdvös eredménye lehet. Utána Telbisz Károly polgármester üdvözölte az új párttagokat. Indítványára a gyűlésből üdvözlő táviratot küldtek Széll Kálmán miniszterelnöknek és Fejérvári­ báró miniszternek, Temesvár város kép­viselőjének. A pártgyűlés után lakoma volt. x — Zi­rtz dr. kívánsága. A félhivatalos O. É. jelenti : Brassó város képviselő testületének mai közgyűlésén Lurtz dr. ügyvéd azt kívánta a polgár­­mestertől, indítsa meg az előzetes vizsgálatot a rendőrkapitány ellen, mert hirdetményében a bel­ügyminiszternek a zászlók használata ügyében ki­adott rendeletét állítólag elferdítette , mert a Teutsch­­ünnepről és a Brassóba érkezett külföldi vendégek tiszteletére rendezett ünnepről a főispánt állítólag tévesen informálta és most nem magyar feleknek is magyar nyelven állít ki bizonyítványt és más iratot. A polgármester megígérte az­­ előzetes vizsgálat megindítását.* — A nyitrai katolikus főgimnázium ün­nepe. A nyitrai katolikus főgimnázium épületét, a vezető kegyesrendiek buzgólkodására, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ujj­áalakíttatta. Az új épület­részt október 30-án avatják föl. A fölavató ünnepen hír szerint Wlassics miniszter is ott lesz. Az ünnep alkalmából Árpássy Imre bankigazgató, Janits Imre dr. országos képviselő, Kulinyi Endre királyi ügyész és Rudnay Sándor dr. polgármester fölkérik mindazokat, a­kik egykor, bár rövidebb ideig is, a nyitrai főgimnáziumnak tanulói voltak s illetőleg huszonöt évvel ezelőtt, 1874-ben ugyanott érettségi vizsgálatot tettek, hogy az ünnepen megjelenni szí­veskedjenek.* — Temesvár vízvezetéke. A Hughes és Lancaster angol céggel Temesvár városa tárgyaláso­kat folytat vízvezeték és csatornamű építése tár­gyában. Mind a két munkát költség nélkül elvégzik az angol vállalkozók. Kikötik azonban, hogy a ház­­tulajdonosok a nyers jövedelem után hat százalékot fizessenek nekik a csatornákért, öt százalékot pedig a vízvezetékért. Húsz év múlva az előre megállapí­tott feltételek mellett a város magához válthatja úgy a vízvezetéket, mint a csatornaműveket. * — A vasutasok községi adója. A közigaz­gatási bíróság legutóbb elvi jelentőségű határozatot hozott az államvasúti tisztviselők állására nézve. Több városban ugyanis az államvasuti tisztviselők nem fizettek községi adót, mert őket is állami tisztvise­lőknek tekintették. Legutóbb azonban ezt a kedvezést Nagyvárad városa megtagadta tőlük, még­pedig azzal a megokolással, hogy az államvasuti tisztvise­lők nem állami tisztviselők. A vasutasok a közigaz­gatási bizottsághoz felebbeztek, a­mely jóváhagyta a város határozatát. Kimondta ugyanis, hogy az államvasúti alkalmazottak, mint állami vállalat közegei, állami tisztviselőknek nem tekinthetők és pedig alkalmaztatásuk viszonyai, szolgálati minősé­gük és feladatuk miatt. Másrészt hivatkozik a hatá­rozat megokolása arra, hogy az államvasuti hivatal­nokok törvény szerint az állami tisztviselők részére megállapított nyugdíjjogosultságot sem élvezik s általában nincsen olyan törvény, mely az állam­vasuti tisztviselőket állami tisztviselőknek tekintené. * — Hontvármegye az alkoholizmus ellen. A túlságos pálinkaivás ellen Hontvármegye mozgal­mat indított s e mozgalom pártolására fölhívja a többi törvényhatóságokat is. A vármegye legutóbbi közgyűlése ugyanis elhatározta, hogy a képviselő­házhoz feliratot intéz az alkoholizmus terjedésének meggátlása végett. A vármegye arra kéri a kép­­viselőházat, hogy jövedelme rovására is szabjon gátat a nagymértékű szeszfogyasztásnak, a­mely a nemzet romlását idézi elő. Czibulya László alispán a közgyűlés határozatához képest a feliratot a minap küldte meg pártolás végett az ország összes tör­vényhatóságainak.* — Óvóiskola Demecseren. Szabolcs várme­­gyében, Demecseren óvóiskolát akar fölállítani a római katolikus hitközség. Az óvóiskola alapját Berthóty Benjámin kisvárdai plébános, a leg­előbb Demecsernek volt lelkésze, most megvetette azzal, hogy az intézet számára 4000 forintot adományozott 13

Next