Budapesti Hírlap, 1899. október(19. évfolyam, 272-302. szám)

1899-10-26 / 297. szám

1899. október 26. BUDAPESTI HÍRLAP. (297. sz.) a körzet. Egyedül a közmunkatanács volt ellene s a kereskedelmi miniszterhez fordult több kifogással. A kereskedelmi miniszter azonban illetékes elbírálás végett az aktákat áttette a belügyminiszterhez. Széll Kálmán belügyminiszter — mint értesülünk — vasárnap döntött ebben a régen vajúdó kérdésben s jóváhagyta, hogy az alsóparton viaduktszerűen építsék meg a vasutat. A kereskedelmi miniszter ennek alapján legközelebb elrendeli az engedelme­­zési tárgyalást s valószínű, hogy a jövő esztendőben megépítik a dunaparti vasutat. Összekötik az eskü­téri vonalat az akadémiai vonallal a Dunaparton s meglesz a pesti körvasút. — Szegények segítése. A Dankó-család alapítványból évenkint tizenhat szegény özvegynek és árvának adnak negyven forint segítséget. A tanács az alapítványra most hirdetett pályázatot. A kérelmet december 20-áig kell beadni. — Budapest a huszadik században. E cím alatt ma érdekes munka jelent meg a könyvpiacon, a melynek szerzője Lord Albert műépítő. A munka a fejlődő főváros jövő rendezésével foglalkozik s mint ilyen a legelső a magyar irodalomban. Lord Albert — mint azt az előszóban mondja — igyek­szik a kérdéseket olyan modorban tárgyalni, hogy a nagyközönséghez is szóljon. A könyv sorra veszi a főváros jövő rendezésének fontosabb kérdéseit. Az esztétika a városrendezésben, a jövendő deák­város a Lágymányoson, az új gyárváros a Kelen­földén és Promontoron, a kereskedelmi kikötő, a lakáskérdés azok az eszmék, a­melyekkel Lord Albert foglalkozik. Kiállításra a könyv eredeti és szép alkotása a magyar könyviparnak. A művet Grill Károly adta ki. A könyv ára három korona. IRODALOM és MŰVÉSZET, Budapest, okt. 25. A Kisfaludy-Társaság ülése. Az emlékezetes elnökválság óta a Kisfaludy- Társaság ma délután 5 órakor tartotta első rendes ülését, a­melyen az elnöki széket Vadnay Károly, mint korelnök foglalta el. Vadnay, mint a társaságnak 34 éves tagja, elfoglalván az elnöki széket, sajnálattal je­lenti, hogy a társaság alelnöke, Szász Károly balesete következtében nem jelenhetett meg, hogy az ülésen elnököljön s ennek tulaj­donítható, hogy ő mint a társaság legrégibb munkása foglalja el azt a helyet. Annak az őszinte óhajtásának ad kifejezést, hogy a társaság élén áll­jon a jövőben is oly szépirodalmi férfiú, a­ki épp oly buzgón és épp oly szakértelemmel fogja vezetni a társaság ügyeit, mint Gyulay Pál. Beöthy Zsolt titkár Patterson Artur haláláról emlékezett meg, a­ki 1896. óta levelező tagja volt a társaságnak. A társaság koszorút helyezett koporsójára s ezt mintegy a nemzet nevében tette. Jelenti továbbá, hogy az aradi vértanuk szobrára helyezett koszorú költségéből megmaradt 25 forint. Bemutatja aztán az eperjesi Széchényi-Kör levelét, a melyben meghívja a társaságot az október 29-én tartandó Petőfi-ünnepre, továbbá fölolvassa a pozsonyi Toldy-kör hasonló tartalmú lev­elét. Jelenti végül, hogy Sebestyén Gyula, a­kit a társaság a múlt télen a dunántúli regés­ének gyűjtésére kiküldött, visszaérkezett s hogy küldetése sikerrel járt, a­mennyiben több, mint negyven eredeti dallamú, etnográfiai és költői szempontból fontos regés éneket gyűjtött, a­melyek az elnyomatás előtti idők­ből valók. Mindez tudomásul szolgál. Az első fölolvasó Endrődi Sándor volt, a­ki új könyvéből Kisfaludy Károly irodalmi arcképét mutatta be. A könyv valószínűleg francia nyelven is meg fog jelenni, a párisi kiállítás alkalmából. Padó Antal műfordításokat olvasott föl : Mungerből, Sully-Prudhommeból, Coppéeből, Maupassant­­ből, Leconte de Litleből és Bourgetből. A költemények a Kisfaludy-Társaság nagy francia antológiája számára készültek. Bartók Lajos a Nemzeti Színház­ról tartott­­ föl­­olvasást, kapcsolatban a nemzeti drámával. Nemzeti Színház, nemzeti dráma van-e ? kérdezi. Volt nem­zeti dráma, ha ma nincs. Ez hanyatlás. Drámai éle­tünk hervad, tehát virágzott s most sírja felé tán­torog. A legelső teendő szerinte szóvá tenni a bajt s félve a hatástól, nem kell az ablakot zárva tar­tani. A Kisfaludy-Társaság nem csak vitatkozó terem, hanem ítélő areopág s erre fényes múltja jogosítja. Fölsorolja mindazokat, kik e téren, mint bírálók, fordítók és drámaírók dolgoztak és a­kik bírálataikkal úttörők a műbírálat terén. A fordí­tások terén ne legyen az a cél, hogy a külföld rabjává alacsonyítsák a magyart, ha­nem az, hogy a külföldi termékek emeljék szellemi színvonalát. A nemzeti drámát mellőzik s helyette az idegen öletet a kandallónál melen­getik. A nemzeti drámát a színháznál vissza kell állítani jogaiba. A drámai művészek közül az idegeneket, főleg a franciát és olaszt bálványozzák hazánkban. A franciánál a szecesszió már annyira megy, hogy a legszebb drámai férfiszerepet asszonynyal töltik be s az olasznál küzdelem helyett patológiai mutatványokkal táplálják a közönséget. Végül Beöthy Zsolt titkár fölolvasta Lehr Albert vendégnek, az Akadémia levelező tagjának és jeles esztétikusnak Geöthe Hermann és Dorotheá­­jának szép fordítását.* A nyilvános ülés után zárt ülésre maradtak együtt a tagok. Ezen szintén Vadnay Károly elnö­költ. Az eperjesi Petőfi-ünnepre jövő vasárnap a Társaság képviseletében elmennek Beöthy Zsolt főtitkár, Berzeviczy Albert, Alexander Bernét, Padó Antal és Rákosi Viktor. Ezután az október végén lejá­randó pályázatok bíráló bizottságait választották meg, még­pedig magyar könyvillusztráció történe­tére Beöthy Zsoltot, Berzeviczy Albert és Keleti Gusztávot, a Petőfi költészetét szónoki formában méltató műre Alexander Bernátot, Péterfi Jenőt és Bartók Lajost, a kisebb költői elbeszélések megbi­­rálására Endrődi Sándort, Kozma Andort és Rákosi Viktort, a régi magyar irodalom egy kiváló alakjá­ról írandó essayk megbirálására Bayer Józsefet, Heinrich Gusztávot és Vadnay Károlyt. * (Operaház.) Alberti Werner az Operaház vendégtenoristája tegnap este Berlinből megérkezett s ma délelőtt részt vett a Troubadour próbáiban, a művész ebben az operában mutatkozik be holnap, csütörtökön este ; vele föllépnek a főbb szerepek­ben Penny Irén, Semsey Mariska, Takáts és Szendrői. * (Szulamit jubileuma.) A Magyar Színház nagysikerű darabja, a Szulamit című zsidó daljáték már e héten éri meg első jubileumát. Pénteken este kerül színre huszonötödször, a­mi annyival jelenté­kenyebb eredmény, mivel a bemutató óta, úgy­szólván megszakítás nélkül érte el ezt a számot, estéről-estére zsúfolt ház előtt. * (Vígszínházi hírek.) Szombaton, okt. 28-án, hosszabb pihentetés után a Trilby című dráma kerül színre 109-szer. A címszerepet T. Delli Emma játsza. — A legközelebbi újdonság az Osztrigás Mid bemutatója csak a Novelli vendégszereplése után lesz. — Benedek Elek, a Vígszínház megbízá­sából Többsincs királyfi címmel gyermek-előadásra három fölvonásos tündérmesét írt, melynek díszes kiállítással leendő bemutatását az igazgatóság karácsony tájára tervezi. Benedek darabjában számos magyar népmese motívumait használta föl. — Novelli I Ermete, a világhírű olasz színművész vígszínházi vendégszereplése iránt rendkívüli érdeklődés mutat­kozik. Mind az öt előadásra tömeges előjegyzés történt. A Vígszínház igazgatósága intézkedett, hogy mindegyik Novelli-előadás aznapi színlapján az illető darab részletes tartalom­ ismertetése is megjelenjék. * (A filharmonikusok.) A vigadóterem ellen való panaszokat figyelembe véve, a fővárosi tanács­hoz beadványt nyújtottak be az ottani bajok orvos­lása végett. A fővárosi tanács is elismerte a be­adványban foglalt panaszok jogosultságát és meg­ígérte, hogy a kért átalakításokat végre fogja haj­tani. E szerint központi fűtésre, jobb ventilációra, a ruhatárok átalakítására és egy új, nagy zenekari dobogóra van kilátásunk. Azonkívül a Vigadó kör­nyékét hangtompító faburkolattal fogják ellátni. A nagy terembe orgonát állítanak föl, s e célból már javában folynak a tárgyalások Angster és fia cég­gel. Hogy a műsor tekintetében minden igénynek megfelelhessenek, a hangversenyek számát nyolcról tízre emelték föl, mi­által a szokásos rendkívüli bérletszünetes hangverseny elmarad. * (Hangverseny.) Laidlaw Anna szentpéter­vári zongoraművésznő november 13-án Recht Sándor hegedűművész közreműködésével a Royal-szállóban hangversenyt rendez. Jegyek Méry Bélánál kaphatók. * (A színészegyesület alapszabályai.) Ma délelőtt folytatta az országos színészegyesület köz­gyűlése az új alapszabálytervezet részletes tárgya­lását. Napirend előtt megválasztották póttagul a tanácsba : ifj. Bokor Józsefet,­­ Mátrai Józsefet, Balla Kálmánt, Boros Endrét, Klenovics Györgyöt és Hunfi Imrét, Pintér Imre és mások felszólalása után kimondta a közgyűlés, hogy a színészegyesü­let tanácsa nem ad ki többé hivatalos szavazó­­lisztákat. Ugyancsak a napirend előtt terjesztette be Réthy Pál ötven közgyűlési képviselő által aláírt indítványát, hogy Rajkay I. István sírját, halottak napján koszorúzza meg az egyesület és nyomorban sínylődő felesége számára 50 forint segítést sza­vazzon meg. Pázmándy elnök erre megjegyezte, hogy a közgyűlésnek nem áll hatáskörében ebben határo­zatot hozni. Javaslatára kiadták az indítványt a tanácsnak, érdemleges tárgyalás végett. Ezek után a közgyűlés rátért az alapszabályok tárgyalására, a­melynek során nem merült föl er­­érdekesebb mozzanat. A délutáni tárgyalás során a közgyűlés foglalkozott egy pozsonyi lapnak egyik közleményével, mely szerint az egyesület meg­tiltotta tagjainak a német nyelvű előadásokban való részvételt. Az egyesület ma újból is kimondta, hogy kizárás büntetés terhe alatt megtiltja újból a tagoknak, hogy német nyelvű előadásokban részt vegyenek. * (Petőfi ünneplése.) A pozsonyi Toldi-kör Petőfi Sándor emlékére október 29-én ünnepet ren­dez, a­melyben dallal, szavalattal, ünnepi beszéddel közreműködnek: a pozsonyi dalkör, Sziklay János dr., Braunsteiner Márta, Vutkovich Sándor dr. és Beregi Oszkár. * (A szegedi árvízkép.) Szegedről jelentik: Lukács Béla, a párisi kiállítás kormánybiztosa, hosszabb levélben arra kérte Szeged város ható­ságát, hogy Vágó Pálnak a szegedi nagy árvízkép elkészítésére ötödfél hónapi halasztást adjon,­­ mert Vágó másképpen nem akar vállalkozni a párisi magyar pavilion tizennyolc méteres nagy huszár­képének megfestésére. * (Egy zeneszerző szobra.) Bécsből jelentik, hogy ma délelőtt leplezte le Lueger polgármester azt az emlékszobrot, a­melyet Bécs város közön­sége Bruckner zeneszerzőnek­ állított. * (Velasques-kiállítás.) Az Országos Képtár­ban, mint már jeleztük, Velasques, a spanyol festő műveinek másolataiból kiállítást rendeznek. A má­solatok rendezése most folyik a képtárban és no­vemberben a kiállítást megnyitják. A kiállításról a mester életrajzával kimerítő katalógus készült, a­mely most van sajtó alatt. * (Társadalmunk beteg­ségei.) Ily címmel adott ki egy gondosan megírt füzetet Nagy Gizella, polgári iskolai tanítónő Győrött. Nagy műveltség és társadalmi viszonyaink helyes látása szól e kis művecskéből, a­melynek tiszta jövedelmét a győr­­vidéki tanítók egyesületének szánta a szerző. A füzet ára 40 krajcár. * (A veszprémi püspökség­) római oklevél­tárának II. kötete, mely az 1276—1415. között való anyagot tartalmazza, megjelent, s ezzel a magyar történetírás újból nagy fontosságú adatokhoz jutott a vatikáni levéltárból. A 102 oldalas bevezetésből (latin fordítással együtt) és 467 oldalnyi szöveg és tárgysorozatból álló monumentális kötetet a római magyar történeti intézet bocsátotta közre, Hornig Károly báró, veszprémi püspök megbízásából, azaz költségén és áldozatkészségéből. A bevezetést fáradni nem tudó történetírónk, Fraknói Vilmos írta, a külföldi tudósvilág kedvéért klasszikus latin nyelvre fordította Rosty Kálmán, a tudós jezsuita, az okleveleket pedig hozzávaló szakértelemmel Pallay Miklós másolta, ugyanő állította össze a minden izében használható tárgymutatót. A Franklin­­társulatot dicséri a kötet nyomdai kiállítása, mely­nek anyaga túlnyomó részben egyházi javadalmak adományozására vonatkozó pápai bullából áll, tehát már e szempontból is jelentékeny az okle­velek köztörténeti és kulturhistóriai fontossága. A hazai történetírás azonban még két szem­pontból fogja ezt a kötetet megbecsülhe­­tetlennek tartani. Az egyik az, hogy ebben a kötetben kerülnek először napfényre a Magyar­­országra vonatkozó úgynevezett szuplikációk, azaz folyamodások, a­melyekben papjaink és világi fér­­fiaink javadalmakat, felmentéseket, kiváltságokat, stb. kérnek a pápától; mindezekből remek magyar kultúrtörténeti képet lehet rekonstruálni. A másik pedig az, — a mellett, hogy a pápai adók kivetésére vonatkozólag is találunk e kötetben újabb, becses adatokat, — hogy Fraknói összeállítja benne a vesz­prémi püspökség plébániáit a XIV. századbeli pápai tizedjegyzékek alapján s ugyanezt teszi a klastro­­mokkal, a mivel újból megalkotja a veszprémi egy­házmegye középkori képét, a melynek a területe akkor jelentékenyen nagyobb volt a mainál, úgy, hogy fölhatolt Budáig s Neszmélyig. Magyar­­ország középkori föld- és helyrajza tehát ezzel az egybeállítással megint fölötte sokat nyert. Itt volna az ideje a többi egyházmegyéknek is, a­melyek Szent István első királyunk alkotásai, gondoskodni a rájuk vonatkozó vatikáni oklevelek kiadásáról. Ki más volna kiadásukra illetékesebb, mint jelenlegi püspökük, kit a hála és kegyelet indíttat arra, hogy a magyar történetírást megaján­dékozza az egyházmegyéjére vonatkozó római ok­levelekkel. E tekintetben tudtunkkal nem történt annyi, a mennyit a magyar tudomány jogosan elvárhatna. * (A katonai mesterssék.) Irtuk volt, hogy Domaniczky István nyugalmazott ezredes számos magyar komandó-szót gyűjtött. Közlésünknek abban való helyreigazításával tartozunk, hogy az ezredes úr nem annyira gyűjtötte, mint inkább maga al­kotta a katonai mesterszavakat. A beküldött jegy­zékből azt látjuk, hogy Domaniczky a mesterszavak megalkotásában itt-ott kitűnő nyelvészek sugallata szerint járt el, nem fordította a németet,­­ hanem magyarán fejezte ki. Ilyenek hadikövet, hadra kelt sereg, halogató harc, harcszerű lövés, hárító lap, hosz­­szant lődözni, jóvalövés, karikás lövedék, késleltető gyújtó, kétásás, kétparti kém, kibogzó vég, kihatolni, kutató próba (Stichprobe), létrás ostrom, mederváltó folyó, nyomdok, nyomdokolni, oldalgás, pásztázat, szál­fegyver, szemrevenni, színcsapat, tábori ágyú, tájismerő 11

Next