Budapesti Hírlap, 1900. február (20. évfolyam, 31-58. szám)
1900-02-01 / 31. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (31. sz.) 1900. február 1. Lány királya adománynak állítja és speciális célokra rendelt állami vagyonnak minősiti, melyről a rendelkezés csak a királyt, úgy is mint főpatrónust s a minisztériumot mint felelős kormányt illeti. Bizottságok dolgoztak, egész okmánytárak jelentek meg e kérdés vitatására, melyet azonban sem bírói döntés, sem királyi elhatározás, sem törvényhozási intézkedés nem rendezett. De ne csak erre tessék gondolni. Mert utóvégre az alapítványok nagy kérdésének ez csak egy, mindenesetre fontos része. Csak nagyjából soroljuk föl a különböző alapítványokat, hogy mindenkinek képét nyújtsuk, mily sokféle nagy érdek van velük kapcsolatban. Vegyük csak a legfontosabbakat. Alapítvány az Akadémia, a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, az Országos Képtár, az Egyetem, a Vakok és siketnémák intézetei, a Ludovika akadémia, a Ferenc József-intézet, a Zenekonzervatórium, a Természettudományi-, Földrajzi-, Történelmi-társulatok vagyona, a legtöbb kórház, az összes árvaházak, a honvéd menedékház, a szeretetházak, szegényházak, a jótékony egyesületektől kezelt alapítványok, a bányászok segítő pénztárai, a megyei, városi és községi alapok, a mindenféle nyugalmidij-alapok, a különböző családi alapítványok, az egyházi célokra rendelt s a káptalanok, esperességek, vagy konzisztóriumok által kezelt katolikus, görög-keleti, református, luteránus és zsidó alapítványok, a mindenféle iskolai ösztöndíjak, a felekezeti iskolai alapok, Sárospatak, Debrecen, Pápa, Nagy-Enyed, Pozsony, Eperjes kollégiumjai, az egri és pécsi jogakadémiák, a kolostor-iskolák, a Nőképzőegyesület intézete, a katonai nevelőintézetek a közös hadseregnél, a magyar alapítványi helyek, a javító intézem vették észre, aminthogy én se vettem észre, mikor pillantott a többire, pedig ugyancsak ügyeltem. Egyáltalában, roppant mód vigyáztunk egymásra, mi négyen. Ami engem illet, soha sem hazudtam az én áldott kis feleségemnek többet, mint azalatt a három hét alatt Cap-Corban. Hasztalan magyarázza az ember, az asszony nem érti az ilyesmit, pedig hát művész nem exisztálhat model nélkül! Mi ? ! Egy-egy természeti stúdiumért ki kell menni az életbe. Elkísértük néhány kirándulásra. Kedves volt. Tőlem kérdezte, milyen szinü szalagot kössön a kalapjára. Csónakáztunk a part mentén, andalító spanyol dalokat tudott s mi húztuk az evezőt, mint a gályarabok. Nagyszerűen mulathatott rajtunk! Nem telt belé hat nap, fülig voltunk mind a négyen s az a jeles, hogy egyikünk sem féltékenykedett a másikra, nem egymásra acsarkodóink, hanem az asszonyt- szidtuk: egyre kínálta magát s mikor utána nyúlt az ember -— akár a cigarettám füstjét markolásztam volna. Jóformán, most, hogy igy nyugodtan visszagondolok rá, nem is tudom, miért bolondultunk annyira ?! Csinos volt, de hát van olyan még bőven ! . . Alapjában véve, egy asszony sem érdemli meg, hogy bolondokat csináljunk érte, éppen azért az egyért — de, lássátok, én mindannyiszor bizonyos filozófiai magaslatra szoktam emelkedni az ilyen esetekben s lelkiismeretesen fogom föl a dolgot: valamennyit, minden asszonyt, az örök ellenséget akarom kapitulációra kényszeríteni abban az egyben. (Öreg Fausztunk bólintott, bizonyosan azt gondolta, hogy éppen ilyen a szelindek filozefek és a büntetés-pénzek országos alapja. De ki tudná elsorolni mindazokat az alapítványokat, melyek egyes jöttévek bőkezűségének és nemeslelkűségének köszönik létezésüket, hogy csak Rökk Szilárd és Királyi Pál nevét említsük. Ne felejtsük el Kun Kocsárdot és az Emkét s a többi magyar közművelődési egyesület alapítványait, úgyszintén a földművelési célokra szánt alapítványokat, az országos földhitelintézeteket és az Omgét se. Kell-e még több bizonyítéka annak, hogy Magyarország kultúrájának legnemesebb és legjelentősebb részét az alapítványok teszik ? És hinné-e valaki idegen ember, hogy Magyarországon az alapítványok nincsenek összeírva, nincsenek nyilvántartva, nincs róluk törvény, mely a kötelességeket és jogokat, az ellenőrzést és a felelősséget szabályozná s egyáltalán nincs gondoskodva semminő felügyeletről! Egy jellemvonás ez bennünk, mely harminc esztendős kormányzati és törvényhozási önállóságunkban sok érthetetlen jelenséget megmagyaráz. Budapest, jan. 31. Miniszteri tanácskozás. Ma délután minisztertanácskozás volt, amelyen a kabinetnek a fővárosban időző valamennyi tagja részt vett. Osztrák miniszterek Budapesten. Amint a Bud. Tud. értesül, Korber dr. osztrák miniszterelnök és Böhm Bamik osztrák pénzügyminiszter pénteken délelőtt Budapestre érkeznek, látogatást tesznek Széll Kálmán miniszterelnöknél. ... A horvát költségvetés. Zágrábból jelentik . A tartománygyűlés mai ülésén Pliverics tovább fejtegette Fiume helyzetét; azt mondta, hogy a corpus separatum záradéka megfosztotta Fiumét horvát jellegétől. Ezután kifejtette, hogy a kiegyezés jobban megóvja Horvátország jogait, mint az 1790-iki határozatok és azzal végzi beszédét, hogy a kiegyezés szerencse Horvátországra. (Élénk tetszés. A szónokot sokan üdvözlik.) Bauer dr. nemzófiája is, mikor a fára szaladt macskát ugatja . . .) Hogy mit csinált velünk? folytatta Buli. — A fene tudja! . . . Egyszer mellettem ült egy tengerparti sziklán, karja az enyémhez ért, majd megvesztem, olyan jól esett, ő is kipirult, elnémult, nem mozdult, ,sokáig; mikor meghatottam átöleltem a derekát, akkor sem mozdult,, sokáig, izgatottan pihegett; mikor meg akartam csókolni, elkacagta magát, fölállt s úgy nézett rám, mintha ő a tenger túlsó partján ült volna eddig, én meg az innensőn. Hogy miket beszélt ? . . . Roppant kedves volt, de nem emlékszem rá, hogy miket mondott. Az különben is mellékes, hogy mit beszélnek, azt soha sem szoktam megjegyezni, nem is érdemes, az a fő, hogy kellemes legyen a hangjuk. . . . Ugyan, melyik mondja azt, amit igazán gondol?! , kedves kis japáni figura volt. Inkább furcsa, ha megszerez az ember egyet az asztalára, rögtön másik után vágyik, kell harmadik, negyedik, sok . . . Az bosszantott, hogy nem tudtam hozzájutni! Végre dühbe jöttem. Nem szántam volna összetörni ... Aztán kínlódvaragaszthattam volna össze a cserepeit és talán búsultam volna, hogy miért törött össze ?! Egy keskeny hosszú balesniéreben, amilyenből a szigonyt vetik a cet után, együtt jártunk csónakázni a part mentén. Ő kezelte a kormányzsinórokat. Ketten voltunk. Beszéltem neki, mint már szokás az ilyen esetekben. A kék menüboltozatot kezdi az ember, aztán igazodhatsz, amerre tetszik. Előbb a kép hátterét választjuk meg, abból adódik ki a kellő hangulat. Nagyszerűen pózolt. De mihelyt elbocsátottam az evezőket s a lába elé akartam ülni, menten agyontisztelt, áradozott, hogy mekkora művész vagyok, fogadja el a költségvetést. Rauch Pál báró kijelentette, hogy csak azért fogadja el a költségvetést, mert a kiegyezés alapján áll. Atyja, Rauch bán, ma épp oly kevéssé ülne a mostani bán hívei közt, mint Brestyenszky oldalán, mert a nemzeti párt működése ma zérussal egyenlő. Ezután a délelőtti ülést berekesztették. A délutáni ülést, mely öt órakor kezdődött, Mazzuranks beszéde (a költségvetés ellen) és interpellációk töltötték ki. A legközelebbi ülés holnap lesz. A csehországi helytartó a királynál. Bécsből jelentik, hogy Coudenhove gróf csehországi helytartót ma a király külön kihallgatáson fogadta. Tanácskozás a választási fuvardijak ügyében. Beérkezett immár a belügyminisztériumba a legnagyobb része azoknak a vármegyei törvényhatósági határozatoknak, amelyekkel a kúriai bíráskodási törvény értelmében a képviselőválasztási fuvardíjakat szabályozták az illető municipiumok. Ennek folytán a belügyminisztériumot ideiglenesen vezető miniszterelnök, a Ház pénzügyi bizottságában tett kijelentéséhez képest , mint értesülünk, február 3-ára, a belügyminisztériumba tanácskozást hívott össze, amelynek tárgya lesz a fuvarköltségeknek lehetőleg egyöntetű szabályozására vonatkozó szempontoknak és alapelvieknek a megvitatása. A miniszter, mint halljuk, az értekezlet elé összeállítást fog terjeszteni az egyes vármegyékben megállapított fuvardíjakról. Vannak ezek között oly nagy — negyven koronás — fuvardíj tételek is, amelyek már erősen érintik a tiltott vesztegetésnek a határát. A tanácskozásra a képviselőház tagjai közül is többen hivatalosak. A néppárt értekezlete. Az országgyűlési néppárt ma délután 5 órakor Molnár János elnöklésével értekezletet tartott, amelyen a költségvetést tárgyalták. A párt elhatározta, hogy a költségvetést általánosságban sem fogadja el. A párt álláspontját a,. Ház holnapi ülésén ifj. Zichy Jenő gróf fogja ismertetni. Az oroszok politikája a Balkánon, Pétervárról táviratozzék: A Föl. Kory. konstantinápolyi leveléhez, mely azt mondja, hogy Angliának dél-afrikai balsikerei oly visszahatásokat szülhetnek, melyek nem állanak Törökország érdekében, a Herold a következő megjegyzéseket fűzi: Oroszország balkánpolitikája nem titokzatos , nem fedi azt sötét lepel, melyből hirtelen egy ököl nyúlik ki és markol. Ez nevetséges. Nyugalom és legitimitás az orosz balkánpolitikának irányvonala. . No megállj! Egy délután, kissé nyugtalan volt a tenger, de a part közelében sima, rávettem, hogy gyerünk ringatózni . . . Jókedvű volt, mint rendesen, enyhén megszorította a kezemet, mikor helyére segítettem s gyanútlanul foglalt helyet a csónak végében. Különben, az sem lehetetlen, hogy sejtette a szándékomat. Úgy integetett a partra a másik háromnak, mint az urának, az olajkereskedőnek,amikor búcsúzott tőle. Neki feküdtem az evezőknek s ki egyenesen a hullámzó tengerre, a Glénán- szigetek felé. Mint a nyíl. Azt hittem, megrémül, sikoltani fog s majd könyörög, hogy ne bolonduljak, maradjunk a part mellett! Szó sincs róla! Mosolyogva kérdezte: — Hova megyünk ? Komoran feleltem: — A boldogságba vagy — — — Vagy ? — tudakolta és igézően nézett rám. .— Vagy a halálba. — Pompás! Gyerünk! . . . Hát nem dühösitett volna ez benneteket a végletekig !?..., És az, hogy csúfolódásnak nyoma se volt a hangjában. Feszesen, ki a nyílt tengerre irányítva tartotta a kormány zsinórjait. Még nekem kellett volna őt kérni, ha vissza akartam volna térni. És azt vegyétek, hogy én nem láttam a kiint torlódó hullámokat, háttal ülvén az iránynak az evezőpadon, de ő láthatta s csöppet se félt. Ez egyre jobban lazított. A partról kiáltoztak, rémülten integettek utánunk. Azt meg ő nem látta. Az is boszantott. Gyerünk hát! Most már igazán! Majd megmutatom én neked, kivel van dolgod!