Budapesti Hírlap, 1900. március (20. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-26 / 84. szám
Budapest, 1900. XX. évfolyam 84. sz. Hétfő, március 26. Hiojelenti mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési iraki Égéstévre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 SL, vidéken 10 fi. Telefon: szerk. 64—83, kiadók: 65—96, igazg. 66—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Sanára utca 4. sz. Előfizetés- és hírdetes-lötétek: Pjane ház Jómi-kint 5. n. a. oldalán. Apró hirdetések ára: egy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 ill. Hirdetések newparellre számítással, díjszabás szerint. Szünetelés a harctéren. Budapest, márc. 25. Két hete, hogy az angolok Bloemfonteint elfoglalták. Azóta nagyobb csata nem volt. Kik a háború gyors befejezését várták, megcsalatkoztak. Minden békekisérlet meghiúsult s az angolok fölhívása, hogy a búrok tegyék le a fegyvert, eredménytelen maradt. Miután bebizonyosodott, hogy az angolok a búr köztársaságok teljesmeghódítását elhatározták, Krüger és Steyn a szabadságszerető népet a háború folytatására szólították föl s készülnek a kétségbeesett önvédelemre. A burok magatartása érthető. Vagyonuk és nemzeti létük forog kockán s hogy mi vár rájuk, ha Anglia köztársaságaikat elfoglalta, jól tudják a szomszéd gyarmatok sorsából. A hat hónapja tartó háborúban több és nagyobb győzelmet arattak, mint az angolok, önérzetük és katonai gyakorlottságuk kifejlettebb, még mindig eléggé tekintélyes sereggel rendelkeznek, mely megerősített hadállásokban várja az ellenséget. Transzvál még nem látott angol katonát, a natáli szorosok a burok kezében vannak, Oránzs állana északi részét még nem foglalta el az angol, a burok szemében tehát a hadjárat sorsa még végképp nem dőlt el. Kétségkívül sikerrel ellentállni s győzni remélnek, mert ha ezt nem hinnék, oly makacsul nem folytatnák szabadságharcukat. Mi nem bízhatunk a hadi szerencse jobbra fordulásában, tekintve, hogy kétszázezer angol katona van Dél- Afrikában s még mindig küldik le az uj csapatokat és hadiszerük bőven van az angoloknak. De legyen bár a buroknak csak negyvenezer emberük, a védelmi harc erősebb s a támadás nehezebb. Otthon harcolni könnyebb, mint idegen országban ellenséges nép között. A búr katona többet ér, mint az angol, mely az éghajlattól szenved és nincs megszokva a nélkülözéshez. Kétségkívül Roberts főparancsnok okos ember s tudja, miért nem űzi az ellenséget s mért vesztegel inkább Bloemfonteinban. Nyilván nem érzi magát elég erősnek az előrenyomulásra s előkészületeket tesz, melyek befejeztéig az angolok támadása szünetel. Úgy látszik, husvétra sem jutnak el Pretoria alá. Még egy körülmény magyarázza Roberts késedelmeskedését: az Oránzsállam déli részében s a Fokföld gyarmatban még mindig vannak búr csapatok, melyek seregének összeköttetéseit fenyegetik. Ez a kis háború nagyon alkalmatlan neki, mit az is bizonyít, hogy legjobb tábornokát, Kitchenert elküldte seregével Prieszkába, mely város Kimberleytől délnyugatra, az Orenzs-folyó partján fekszik, hogy ott nyomja el a felkelést, mivel ez a Fővárosba vezető vasutat veszélyezteti. Egy másik búr kommandó Roberts háta mögött délnyugatra Fauresmith mellett verekszik Galacre-rel. Egy harmadik Bloemfonteintól délkeletre Sandrivernél táboroz Olivier vezetése alatt, kit az angol Brabant tábornok üldöz. Ezek a kommandók a Fokgyarmatból jöttek át s kóborolnak Oránzs déli vidékén s kétségkívül apróbb csapatok is vannak, mert ahol néhány búr összejön, az mind ellenség. A Manchester Guardian írja, hogy Bloemfontein és Kimberley között a tanyák mind el vannak pusztítva, bennük minden elrontva, sok helyütt maguk az épületek lakhatatlanná téve. Akár az angolok, akár maguk a burok tették, az angol sereg helyzetét és ellátását, élelmezését nagyon megnehezíti, ha mindenben a vasúti szállításra vannak utalva s az egész vasúti vonalat is őrizniük kell. Roberts tehát előbb a már megszállt tartományt tisztítja meg az ellenségtől s rendet akar csinálni, mielőtt tovább haladna. Csak ha majd ezeket a kisebb kommandókat szétszórta, elfogta vagy kiűzte s a néptől a fegyvert elszedte; ha majd Galacre, French, Brabant és Kitchener dandárjait ismét magához vonhatja, akkor nyomulhat előre északnak. Ez az idő a buroknak kétségkívül nyereség, mert táboraikat ez alatt jobban megerősíthetik és elláthatják. Mind : Regény-Csarnok. KÉSŐ BÁNAT. Regény két kötetben. Irta: Beniczkyné Bajza Lenke. 57 -----— Bér ügy volna, sóhajtott föl Julie, kit nem elégített, ki ez a válasz, de nem akarta erőltetni a további vallomást. — Úgy van, leányom, mert légy meggyőződve, hogy valótlanságot nem mondanék neked. Its végre is, ki tudhatná a jövőt! Tivadar szabad, te is úgy vagy és . . . De nem mondok többet; talán ennyit sem kellett volna mondanom, ki soha sem avatkoztam fiam ügyeibe s legjobb, ha most félbeszakítjuk ezt a tárgyat. — Igaza van néném , monda Julie felugorván helyéről, s bájos lényének egész melegségével ölelte meg öreg barátnőjét, kinek jó indulatának , immár meggyőződött. Köszönöm azt is, a mit mondott nekem s most megyek, hogy Róza után nézzek, ki még mindig nem tudja elfelejteni a kiállt ijedtséget . . . TIZENHARMADIK FEJEZET. ’ ' v ... ' A következő nap a legszebb őszi reggellel virradt meg s bár a nap sugarai csak sárgás fénynyel törték át a ködös levegőn, mind a mellett enyhe volt a jég és kellemes szél zörgeté az ékességüktől már megfosztott fák száraz leveleit. A karancsi park harmatban csillogott, midőn Karelin csöndes reggeli sétájára indult az erdészház felé és teljes mértékben élvezte az üde erdei levegőt, bár nem oly könnyű szívvel és gondtalansággal, mint azelőtt. Julie grófnő Karancsra érkezése, hosszasan tervezett ottléte s a grófi ló kitüntető nyájassága iránta tűnődésre adott neki okot. Rettegett attól a gondolattal, hogy annak jövetele mint sejti, bizonyos céllal van összekötve, bár nem Tivadar részéről, de öreg pártfogónőjét is félt csalódásnak kitenni is egyetlen fia által megszomorítani. Nehéz szívvel, aggodalommal gondolt a közeljövőre. Mi fog történni anya és fiú között, ha Tivadar tudatja vele elhatározását házasságára nézve.. Azt mindig tudta, hogy simán nem fog folyni a dolog, mert ismerte a grófné büszkeségét, de remélte, és Tivadar biztatta, hogy az anyai szeretet le fogja győzni előítéleteit, most azonban meghalványodott ez a remény, miután vetélytársnőt látott Enyinghy Juliéban. Fájó érzéssel gondolt arra, hogy ne adja-e vissza Tivadar szavát s kérje őt, hogy mondjon le róla, ki nem akar a szülő és gyermek viszályának okozója lenni, annál is inkább, mert az öreg grófné jótevője volt s neki köszönhette jelenlegi boldog helyzetét. De nem tudott határozni. Oly mély bensőséggel és heves szenvedélylyel szerette Tivadart, hogy nála nélkül nem tudott képzelni életet, létért, jövőt és még kevésbbé bolsogságot. Ő volt rá nézve a kezdet és a vége tudta, hogy ha válni kellene tőle, ránézve nem maradna más, mint a halál! E gondolatok, tűnődések okozták, hogy arca szomorúbb, halványabb volt, mint rendesen, midőn az erdészházhoz ért, hol Tivadar már várt rá s megpillantván őt, örömteljesen futott elébe. — Miért ily későn jön édes kedvesem? — kérdé tőle kezét megragadva, de nem vonta azt ajkához, mert az erdészné már fogadásukra sietett ki a házból. — A reggeli várja méltóságtokat, — monda nyájasan. Tessék belépni, ma hajnalban sütöttem friss kenyeret. A fiatal pár, mielőtt Karolin felelhetett volna a gróf kérdésére, mosolyogva követte a meghívást. Helyet foglaltak a fehér-piros szélű abroszszal leteritett asztalnál, mialatt az erdészné sejtvén, hogy ő fölösleges, szerényen kihúzódott az ajtón. — Magának valami baja van, Karolin — kezdé az ifjú közél hajolván hozzá s aggódva tekintett szemébe. — Arca szomorú, tekintete nem a rendes elfogulatlan, mondja, mi az oka e változásnak? A leány szemébe köny jelent meg. — Tegnap óta valami szomorúság vett rajtam erőt, mit nem tudnék világosan megmagyarázni . . . Talán kínos előérzet okozza. — Ah, ne adjon előérzetekre, nincs azoknak jelentősége. Mi érhetné magát, ki szeret és forrón szerettetik? Ellenkezőleg, boldognak, vidámnak kellene lennie. Én mondom ezt, kinek boldogsága össze van kötve a magáéval. (Folyt. köv.) K*tartanak 8 old*!