Budapesti Hírlap, 1900. július (20. évfolyam, 178-208. szám)

1900-07-01 / 178. szám

1900. ju­lius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (178. sz.) mint nem lehet. Másodszor Magyarországnak nem áll érdekében követelni az uralkodó csa­lád tagjai számának a szaporítását. Harmad­szor és főként becstelen­­politika volna leendő királyunkat esküszegésre kötelezni. * A rimaszombati választás megvolt. A kerületben, a­mely a kormánypárté volt, a szél­sőbal, a Kossuth-párt győzött egyhangúlag. Miképp bukott a kormánypárt és miképp győ­zött a Kossuth-párt, ez tanulságos, meg pikáns is. Török G­yula Kossuth-párti. De a rima­­szombati szélsőbal megegyezett a rimaszombati szélsőjobbal, a Bánffy-féle csoporttal, hogy Draskóczy kormánypárti ellen­jelöltet nem állít és támogatni fogja Draskóczy urat. A rimaszombati Kossuth-párt tehát szükség ese­tén szélső szabadelvű, úgynevezett klauzula­­párti. De Draskóczy visszalépvén, a rimaszom­bati szélsőjobb egyszerűen belépett a szélső­­bali táborba. A rimaszombati szélsőjobb-párt tehát voltaképp, vagy szükség esetén Kossuth­­párti. Közjogi különbség tehát e szerint a Kossuth- és a Bánffy-párt közt nincs". A Kossuth-párt egy jelese így magya­rázta munkatársunknak a rimaszombati vá­lasztást . — Nem nagy história ez a választás. Ezen a mondáson alapszik: inter ditos . . A két veszekedő kormánypárti csoport közt győztünk mi. Hogy pártunk a pánszlávokkal szövetkezett, az mellékes, nem fontos; a pak­tum-pontok nevetségesek, mert a közölt kortes­­igéretek olyan dolgokra vonatkoznak, a­me­lyek nem a függetlenségi párt, hanem a kor­mány ingerenciája alá tartoznak. Ebből csak az látszik, hogy Gömörben ügyesek a szélsőbalt kortesek. Még egy nevezetes vonása van a rima­­szombati választásnak. Török Gyula úr politikai hitvallásában benne van­ az egyházpolitikai revízió is. Ezt adja hírül az Alkotmány. * A választás gondolata is foglalkoztatja az elméket. A rimaszombati választás alkalmas volt a kormánynak demonstrálni azt, hogy a hivatalos nyomást csakugyan tilalmazza. Jó lecke volt ez a választás arra, hogy ki-ki nagyon vigyázzon a báránykáira. A választók nem igen csinálnak már skrupulust maguknak az elvek­ből. A múlt választáson részint a hatalom ök­lének, részint a hatalom pénzének meghódol­tak , most már nagyon is megkívánják, hogy meghódítsák őket. Legnyilvánosabban készül a választásra a néppárt. Mindenfelé tartja szervező gyűléseit. Megjelent már a Székelyföldön is. A Csik­­széken úgyszólván egyszerre hét községben tartanak szervezkedő nagygyűlést. A Kossuth­­párt készülődéséről ez a nyilatkozat ad fölvi­­lágosítást. — Örülök, hogy a B. K. mi hozzánk is intéz kérdéseket s nemcsak ellenfeleinket igyekszik megszólaltatni. És jó lesz, ha önök is hírül adják, hogy a Kossuth-párt, igazabban a 48-as és függetlenségi párt teljes bizalommal várja a legközelebbi választást. Kossuth Ferenc már a múlt őszszel megkezdte a kerületek szer­vezését egész csöndben s ma már úgy áll a dolog, hogy százhúsz kerületben állíthatunk jelöl­tet. Jelöltjeink közt sok új és kiváló erő van, köztük országos nevű emberek. A választástól pártunk megerősödését, megújulását várjuk, mely aztán a jövő országgyűlésen nagyszabású működést fejthet ki minden oly törekvés ellen, mely a népet uj terhekkel akarja megrakni. ❖ A nagyváradi szózatra keletkezett össze­tűzés hullámai elsimulóban vannak. Tisza István gróf személyesen is adott magyarázatot beszédének és élőszóval is sietett kijelenteni, hogy távol állott tőle a volt nemzetipártiak méltó érzékenységének az érintése. Ebből a dologból őszre most már nem lesz komoly civódás. Sokkal nagyobb és igen jelentős ügyek kerülnek majd az őszi ülésszak elé, a­melyek szükségessé fogják tenni a sza­badelvű párt tagjainak egy csatasorban állá­sát. Ezt hirdette a múlt vasárnapi számunkban A helyzet kritikája címen egy volt miniszter is, a­ki többek közt az összebékü­lés rugóját abban a motívumban is kereste, mely szerint a nemzeti párt is lemondott nemzeti politiká­jának a túlhajtásáról. Erre vonatkozólag a leg­illetékesebb helyről ezt a két nyílt kérdést kaptuk: 1. Melyik nemzeti követelménye a volt nemzeti pártnak az, a­mely túlzott­nak ne­vezhető ? 2. Melyik az, a­melyről a volt nemzeti párt lemondott? Magas díjra méltó, a­ki e két kérdésre helyt álló választ tud kifundálni. Budapest, jan. 30. A hadügyminiszter megrendelése. Bécsi tudósítónk telefonon jelenti: A közös hadügy­minisztérium a Hirtenberg-féle töltésgyár magyar­óvári telepénél megrendelést tett a tüzérség számára. A megrendelés a N. W. Tagbl. szerint csekély ugyan, de arról tanúskodik, hogy a hadügyi kor­mányzat meg akar felelni a magyar delegáció uta­sításának, hogy a megrendeléseknél a magyar ipart is figyelembe vegye. A lippai kerület mandátuma nemrégiben cserélt gazdát. Az új képviselő, Fülöp Béla dr., már­is fölkereste kerületét Kabdebó Gergely temesi alispánnal. A két urat diadalkapuval, bandérium­mal és lelkesedéssel fogadták a föllobogózott Lippán. Steiner János ügyvéd mondta az üdvözlő beszédet s a banketten az alispán a királyt, Fülöp dr. pedig választóit éltette. Beszámolót azon az okon nem mondott, hogy még csak rövid ideje tagja a képviselőháznak és így politikai működést még nem fejthetett ki. Az új osztrák nyelvrendeletek. Lemberg­ből táviratoztak . A Szlovopolszki-nak jelentik Bécsből. Az uj nyelvrendeletek, a­melyekkel a nemzetisége­ket ki akarják békíteni, a nyár végén fognak meg­jelenni. Új házszabályok oktrojálásáról szó sincsen. Beszámoló: Palczner Jenő, Szeged város második kerületének képviselője tegnap fejezte be beszámoló körútját. Az utolsó stáció Szatymaz volt. Innen Szegedre ment, hol tiszteletére bankett volt. Halász Ferenc ünneplése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jan. 30. A magyar állami tanítók ünnepelték ma munkavezetőjüknek, Halász Ferencnek, az állami iskolák miniszteri ügyosztálya vezetőjének harminc éves tanfelügyelői jubileumát. Budapest környékéről az állami iskolák tanítói és tanítónői szinte teljes számban jelentek meg az ünnepelt tiszteletére. Az ország távolabb részeiből pedig kisebb-nagyobb küldöttségek képviselték a megyei tanítótestülete­ket, felsőbb iskolák tanár-egyesületeit és a feleke­zeti tanítókat. Nincs oly vidéke az országnak, a­honnét legalább üdvözlő távirat ne érkezett volna a jubilánshoz. A Vigadó dísztermében volt az ünneplés. Zsilinszky Mihály államtitkár és Molnár Viktor miniszteri tanácsos jelenléte emelte az ünnep fényét. Részletes tudósításunk itt következik: Kozma László (Debrecen), az állami tanítók országos egyesületének elnöke, nyitotta meg az ülést s üdvözölvén Zsilinszky Mihály államtitkárt és Molnár Viktor miniszteri tanácsost, háromtagú kül­döttséget menesztett Halász Ferencért, a­ki meg­jelenvén a zsúfolt teremben, a hallgatóság éljen­zése közben az elnök jobbján foglalt helyet. Kozma László üdvözölte. Halász Ferencben, úgymond, szent lelkesedés van az ügy­ iránt, a­melyet szolgál. Nem egyszerű akta-intéző beamter­ő, hanem lelkes kulturpolitikus, a­kinek törekvései­ben az eszményi szerencsésen egyesül a gyakorlati fölfogással s az a munkatér,melyet magának választott, még sem tette őt egyoldalúvá. Nem az üres forma, de a benső lényeg embere, a­kit a legnagyobbnak látszó akadályok sem riasztanak vissza a céljától. Szer­vező ereje és képessége bámulatos. Munkálkodásá­nak minden mozzanatában arra törekszik, hogy a magyar faj művelődése és haladása által kulturális és gazdasági téren egyaránt nyerjen. Hogy három­ezer állami tanító nevében szólhat az elnök, az ebben a pillanatban boldoggá teszi, mert érzi, hogy a vezér láthatja, hogy ime megértették intencióit, önzetlenül szeretik mindenfelé, kitartással követik és hosszú és boldog életéért imádkoznak. Sokszor megújuló éljenzés és taps után Molnár József, a délmagyarországi tanítóegyesület kikül­döttje üdvözölte az ünnepeltet. A hétféle nemzeti­ségtől lakott Dél-Magyarországon a honszeretet fény­évétől ragyogó templomokat látunk emelkedni. Sugaruk behatol a szívekbe, világít és melegít. Ezeknek a templomoknak papjai az állami tanítók, a­kiknek evangéliuma Halász Ferenctől ered. Józsa Dániel, újpesti igazgató tanító, a buda­­pest-környéki állami iskolák nevében üdvözölte a jubilánst, díszes emlékkönyvet nyújtván át neki. Most Deltl Erna kisasszony, állami tanítónő óriás virágbokrétát adott át Halász Ferencnének, az ünnepelt hitvesének. Ezután rendre egész serege a küldöttségek­nek lépett az elnöki asztal elé, hogy megbízóik nevében tolmácsolják az országos szeretetet és nagyrabecsülést. A küldöttségek sora ez volt: A magyarországi tanítók országos bizottsága (szónok Lakits Vendel), az Eötvös-alap és a tanítók háza (szónok Péterffy Sándor); a tanítóképző intézeti tanárok egyesülete (szónok Nagy László); a nép­nevelők budapesti egyesülete (szónok Schön József); az országos zsidó tanítóegyesület (szónok Pfeifer Ignác); a kisdednevelők országos egyesülete (szó­nok Peres Sándor); a budapesti tanítótestület (szó­nok Gáti Győző); az újpesti tanitók nevében Földes Károly; a beregmegyei tanitó-egyesület (szónok Sárkány Gábor, a­ki disztagsági oklevelet is adott át); a pestvármegyei tanitó-egyesület (szónok Gosztonyi József); az ungmegyei tanitó-egyesület (szónok Takács Lajos, a­ki díszoklevelet adott át); az alsófehérmegyei tanitó-egyesület (szónok Szal­­mágyi Imre, kir. tanfelügyelő); a nyitramegyei tanitó-egyesület (szónok Kropácsi István); az ugocsa­­megyei tanitó-egyesület (szónok Matyi János); a heves megyei tanító­ egyesület (szónok Havas Pál); a hatvani polgári iskola tantestülete (szónok Bod­a László); a beregszászi állami iskola tantestülete (szónok Nagy Lajos). Az ünnepi beszédek hosszú sora után az ün­nepelt emelkedett szólásra. Első­sorban a tisztele­tére megjelent Zsilinszky államtitkárt és Molnár Viktor miniszteri tanácsost üdvözölte. Hálájával ezután a minisztert aposztrofálta, a­kinek eszméit szeretettel és ragaszkodással ülteti az iskola tala­jába. Hogy mennyi történt a legutóbbi években a tanítóságért és a nemzeti iskoláért, azt egy tekintet erre az intézményre, megvilágosítja. Az állami ta­nítók anyagi helyzete évről-évre javul s nincs messze az az idő, a­midőn az állami tanítók mint állami tisztviselők javadalmazás tekintetében ezek­kel egyenlő ellátásban fognak részesülni. Az állami népoktatás, öt év előtti terjedelméhez képest, szinte megkétszereződött s az egész ország közvé­leménye helyesléssel fogadja a miniszter kultúr­politikáját, a­melylyel a magyar faj kultúrái emelé­sére veti a fősúlyt. A felekezeti tanítók anyagi hely­zetének javítása immár évi két millió korona állami támogatásnál is többet vesz igénybe. A tanítóság egyetemének hő óhaja, a­melyet sokan még csak pár év előtt is megvalósíthatatlan ábrándnak tekin­tettek, immár teljesült a Ferenc József tanítók­­házával, egy vidéki tanítói internátus megnyitásá­val s a Kolozsvárott is létesítendő tanítók­ házával. A népoktatás intenzív és nemzeti irányú fejlesztése az egész vonalon munkába van véve s a miniszter nemcsak el nem zárkózik a­­ tanítói kar szakvéleménye elől, de sőt ki is kéri. A népoktatásnak a gyakorlati életre való kihatását mutatják a gazdasági ismétlő iskolák. Mindezekben neki, mint osztálytanácsosnak, csak annyi az érdeme, hogy szeretettel valósítja meg minisztere eszméit és szereti munkatársait le egészen az utolsó taní­tóig. Szerénytelenség volna, úgymond, önmagáról beszélnie, de nem hallgathatja el, mert büszkén érzi, hogy a magyar tanítóság véréből való vér és éppen ezért nemcsak a magyar tanítóságra háramló hazafias kötelességek pontos teljesítésének éber szorgalmazója, hanem egyszersmind a tanítói kar jogos és méltányos érdekeinek is minden alkalom­mal legmelegebb szószólója volt és lesz. Szűnni nem akaró taps és éljenzés követte az ünnepelt beszédét. Fölolvasták még az üdvözlő táviratokat. A kisszebeni, a győrvidéki, a torda-aranyosi, a fo­­garasi, a nógrádmegyei, az aranyosi, a gyöngyösi, a máramarosi, a pásztói, a losonci, a nagyági, a balatonfüredi állami iskolai testületek és tanító­egyesületek, valamint az ünnepelt tisztelői nagy­számban küldöttek üdvözlő táviratokat. A díszközgyűlést lakoma követte, melyen 3

Next