Budapesti Hírlap, 1901. március (21. évfolyam, 60-89. szám)

1901-03-01 / 60. szám

1901. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) már szabni. Ma már nem az a lénye­ges kultur­politikai kérdés, hogy Kassa, Szeged vagy Pozsony kapja-e meg a harmadik egyetemet, hanem az, hogy legalább is ezeken a helyeken egyetemi fakultások legyenek, a­melyek tanítani és nevelni képesek, tudományos életet teremtenek s nemzeti kifejlődésünknek és megizmosodásunknak igazi faktorai lesznek. T. M. dr. Budapest, febr. 28. Csongrrád vármegye az önálló vámterület mellett. Szentesről táviratoztak. Csongrád vármegye mai közgyűlése nagy szótöbbséggel hozzájárult Heves vármegyének az önálló vámterület ügyében a képviselőházhoz intézett köriratához. A regnikoláris bizottság válasza: Zágráb­ból jelentik. A lapok ma, úgyszólván mind, a ma­gyar regnikoláris bizottságnak a horvát-szlavén bi­zottsághoz intézett válaszüzenetével foglalkoznak. Az Agramer Zeitung hangoztatja azt a testvériesen előzékeny hangot, a­melyet a magyar küldöttség a társországokkal szemben használ s a­mely kétségen kívül hozzá fog járulni a további tárgyalásoknál esetleg fölmerülő nehézségek elhárításához. Nagyjá­ban foglalkozva azután a válasz pontjaival, a renuncium egy adatát tévesnek mondja. Azt mondja a renuncium, hogy míg Magyarország ki­adásai az 1868. évi nettó költségvetés szerint 111 millió forintra, 1897-ben pedig 261 millió forintra rúgtak, tehát ez idő alatt 136 százalékkal emelked­tek, addig Hor­vát-és Szlavonországban az autonóm közigazgatásra 1868-ban 2,100.000 forint, 1897-ben pedig 7,810.000 forint fordíttatott, tehát az emelke­dés itt 318 százalék. Ezek az arányszámok azonban, mondja az idézett újság, azonnal igen lényeges korrektúra alá jönnek, ha szem előtt tartjuk, hogy Horvát- és Szlavónországokba 1868 óta bekebe­lezték a volt katonai határőrvidék terüle­tét, a­mi által Horvátország egész területe autonóm közigazgatásának költségei természetsze­rűleg megfelelő igen lényeges emelkedéshez jutot­tak. Ezek és más részletes kérdések a szóbeli tár­gyalásoknál azonban könnyen helyreigazíthatók lesznek. — Az Obzor a nuncium bevezetésében azt a burkolt állítást látja, hogy Horvátországot Ma­gyarország kitartja, a szóbeli tárgyalásoktól nem vár eredményt Horvátországra nézve.­­ A legéle­sebben a tiszta jogpárt közlönye nyilatkozik a renunciumról és azt mondja, hogy a renunciumból kivehető, hogy Magyarország a horvátokat alatta állóknak tekinti. Végül azt a következtetést vonja szocialista izgatásait. Erre kitették a szűrét a gyárból. Mindez még az első felvonásban tör­ténik. Ez a végső csapás. Most a család csak a félkezű apa fizetésére van utalva. A fiú azt mondja, hogy ő nem törődik semmivel, ő neki tervei vannak, izgatni fogja a munkásokat, nem hiába tanul és olvassa a szocialista könyveket. De ennek a döntő fordulatnak okait nem látjuk világosan. A munkások nem oly eszte­lenek, mint ez a fiú. Az, hogy néhány gimná­ziumi osztályt végzett, nem zavarhatta meg annyira e fiú fejét. Ennek a fiúnak helyén van a szíve, mert nincs helyén az esze is ? Fele­más ember, feleli a szerző. Ez a szó nem magyaráz semmit. Itt tűnik ki, hogy a dara­bot kezdő írta. A legfontosabb fordulatot a szerző nem készíti elő, nem mutatja be, nem okolja meg. A darab, mely eddig fennen járt, itt lebukik és ezentúl vonszolni kell, hogy előre haladjon. Párhuzamosan halad a leány sorsának fordulása. Eddig csak célzásokat hallottunk szeretőjére, most a fiú a maga nagy felindulá­sában ráront húgára. A­kit húga szeret, annak menyasszonya van. A leány megsemmisül. De ebben a pillanatban érkezik szeretője és a leány elébe szökik és keblére borul. De a szerző kivonja magát a további magyarázatokból, le­­bocsátja a függönyt. Ez szabadságában áll, de a következményeket ő lássa. Az első felvonásnak vége van, de mi egész tájékozat­lanok maradtunk. Csak a nagy szegénységet láttuk, mely szívünket összeszorította, mert ritka erővel van megrajzolva. De a fiút eszte­lennek tartjuk és a leányról nem tudunk sem­mit, csak hogy szeret és szeretője megcsalta. Mindez igen kietlen, de a közönséget meg­kapta a realista hang újsága, bátorsága, a raja ereje és több ízben kitapsolta a szerzőt. A második felvonásban tudjuk meg a leány dolgát. A gyáros fényes lakásán va­gyunk, kinél a munkásfiú dolgozott. A gyáros leányával jár jegyben a szegény leány sze­retője. Most is itt van leendő apósánál, a sze­gény leánytól egyenesen ide jött, és elmondja apósának, hogy viszonya van azzal a leánynyal és nem tudja, mit csináljon, nem meri a leány­nak megmondani az igazat, nem tud szakítani vele. E fiatal­ember alakját jól rajzolta meg a szerző. Nem éppen rossz fiú, szerette is egy ki­csit a leányt, ki nagyon rá tartós volt, minden­kit elutasított, de őt az első pillantásra meg­szerette és neki odaadta magát. Akkor még nem járt jegyben a gyáros leányával. Most azt szereti, igazán, szívből, de ez a munkás­­leány annyira ragaszkodik hozzá, hogy sajnálja. Most is ott volt nála, a leány csak azt kérdezte tőle, hogy szereti-e, ő immel­­ámival felelt, de a leánynak az ő vakságához ez is elég volt és ő elment, a­nélkül, hogy szólt volna. Mindez elég valószínű, ízlésre és megfigyelésre vall, de nem érdekes. Nem lát­tuk a dolgot. Nem ismerjük a leányt, nem tudjuk, hogyan érez, nem láttunk semmit ebből a szerelemből, csak azt az egy ölelést. Mindent csak elbeszélésekből tudunk meg. A fiatal­embert sem ismerjük eléggé. A felvonás további folyamán haza jő menyasszonya és tanúi leszünk a fiatal pár szerelmeskedé­sének. Egyszerre betoppan a szegény leány. Ha­­ vártuk volna! És mily könnyen kelt­hette volna a szerző ezt a várakozást. A szegény leány elmondja a gazdag leánynak, hogy vőlegénye az ő szeretője, hogy ő mily becsületes volt, hogy állott ellent minden csábításnak, míg ez jött ! A fiatal ember gyáván viselkedik. Azt mondja, a leány ha­­zudott, a leány elvetemedett teremtés. Menye­asszonya kiutasítja. Ez a jelenet nem szép. De Márkus Emma játszotta oly hatalmasan, oly mindent magával ragadó lendülettel, az indu­latnak akkora rohamával, hogy a közönség tárgyalása. Fasszie­r Tódor: Aggodalommal tapasztalja, hogy a rossz dotáció mindjobban aláássa biráink függetlenségét. Igazságszolgáltatásunk veszedelme, hogy a bíróságokon egyre nagyobb erőt vesz a bürokratizmus. Hiba, hogy a bírák előmenetele tel­jességgel a hivatali főnök minősítésétől függ. Módot kell nyújtani, hogy legalább egyszer egy esztendőben megtekinthessék a minősítési táblázatot, hogy esetleg fegyelmi eljárást követelvén maguk ellen, megjavít­hassák. Tagadja, a­mit Bartha Miklós állított, visszafojtott lélekzettel hallgatta és nyílt színen úgy tapsolta, hogy nem lehetett a jelenetet folytatni. Hálája azután a szerzőre is kiterjedt és a felvonás vége után igen sokszor kitap­solták. A harmadik felvonás ismét a szegény lakásban játszik. Reggel van. A fiú alszik, egész éjjel korcsmákban szónokolt. A leány alszik. Egész éjjel, ama drámai jelenet után, kóborolt az utcákon. Az anya összeszedte cókmókját, elszegődött szolgálatba, itt nem marad a házban. Mi történjék most? Mi mon­dani­valója van a szerzőnek? A család már el­­züllött, csak meg kell adni a módját. Ez ismét párhuzamosan történik. Először a fia sorsa fe­jeződik be. Barátjait magához hivatta, hogy velük terveit közölje.­ De barátjai kinevetik és azzal gyanúsítják, hogy az ő költségükön akar élni. Igazuk is van, a fiú elejétől végig eszte­len, a­mi a darabnak nagy kárára van. Alig hogy ezt elvégeztük, jó a leány szeretője. Mit akar? Gondoskodni akar a leányról. Lám, most nem irtózik a szerző a romantikától, elmon­datja a leánynyal a darab legszebb helyét, hogy nem akarja bemocskolni a múltját és pénzt fogadni el igaz szerelméért. Ez szép, megindító és költői értelemben igazabb, mint a darab egyéb realizmusai. Ezzel azután vége mindennek. Az anya már szolgálatban van, a fiúnak nincs munkája, a leány elvesz­tette becsületét és élete támaszát. Az öreg rimánkodik gyerekeinek, ne hagyják el. Ek­kor a fiú nagy beszédet mond el, majd­nem azt írtam volna: programbeszédet. Illető­leg nem a fiú mondja el, hanem a szerző, de minthogy ő maga nem léphet föl, elmondatja a fiúval a darab epilógusát. Ott áll a fiú az ajtónál húgával. Elmondja, hogy, mindketten fokról-fokra fognak sülyedni. Ő hű marad ügyéhez, el fog zülleni ugyan, a korcsmákban fogja hirdetni az evangéliumot, de nem tehet le, hogy a renuncium csak egy választ érdemel, t. i. azt, hogy minden horvát fogadja el Sztav­­csevics Antal tanait és követelje a pénzügyi ön­állóságot. Pártértekezletek: a függetlenségi és 48-as (Kossuth-) párt ma este 6 órakor Thaly Kálmán elnöklésével értekezletet tartott, melyen a hon­védelmi tárca költségvetését vették tárgyalás alá. Többek hozzászólása után a párt, különösen azzal a megokolással, hogy az újabb időben a honvédelem vezetésénél oly tendenciák merültek föl, melyek ezt a honvédelmi intézményt a közös hadsereg fiók­­intézményének tekintik, a költségvetést nem fogadja el. A párt álláspontját a képviselőházban Thaly Kálmán és Tóth János fogják kifejteni.­­ Az országgyűlési néppárt Molnár János elnöklésével szin­tén értekezletet tartott ma, melyen a honvédelmi miniszteri tárca költségvetését tárgyalták. A párt a költségvetést nem fogadja el. Visontai törvényjavaslata. A P. É. jelenti: Visontai Soma dr. országos képviselő holnap adja be a képviselőháznak az országos ügyvédi nyugdíj­alapról szóló tör­vényjavaslatát, közvetetlenül az igaz­ságügyi tárca költségvetésének letárgyalása után. A holnapi nap folyamán a házszabályok értelmében csak a miniszter és Visontai Soma dr. szólhatnak e tárgyhoz ; a miniszter nyilatkozata után szavazás alá bocsátják a javaslat tárgyalását. Ha a Ház el­fogadja a javaslat érdemleges tárgyalását, akkor a javaslatot az igazságügyi bizottságnak adják ki. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 28. Az igazságügyi költségvetést általános­ságban letárgyalták. A szavazás azonban el­maradt, mert délutáni félháromkor a képviselő urak már nem voltak együtt teljes számban. Az ülés elején Fasszie Tódor és Major Ferenc beszéltek. Az előbbi okosan mutatott rá az igazságügyi bürokratizmus túltengésére és han­goztatta a nem magyar anyanyelvűek hazafi­­ságát. Az utóbbi arról beszélt, a­mihez ért, az igazságügyi orvosi szolgálatról és éppen nem volt hallgatósága. Terjedelmes beszédet mondott még a vita rendén Plesz igazságügyminiszter. Kevés szó­noki lendülettel, a hatástól mintegy irtózva, de határozottan s világosan beszélt nagy és figyelmes hallgatóság mellett. A dolgos minisz­ter nagyrabecsült tagja a kormánynak és jogi tekintélye előtt meghajlott ma is az egész Ház, a­mely az igazságügyi vitából a pártpolitikát egészen kihagyta. A miniszter rámutatott arra a nevezetes körülményre, a­mi a magyar nép értelmességének erős tanúbizonysága, hogy a bűnvádi előnyom­ozat teljesítésénél a községi közegek meglepően jól beváltak. Minden dicsé­ret és effektus­keltés szándéka nélkül rámuta­tott ezután eddigi munkásságára s föltárta terveinek halmazát, nem úgy, hogy egyszerűen elsorolta a törvénytervezetek címeit, hanem megmutatta azok lényegét is. Mostanában leg­inkább a polgári törvénykönyvtervezet meg­­okolásával foglalkozik, a javaslat iránt a kül­földön is nagy érdeklődés mutatkozik , mun­kába jut a kereskedelmi törvény revíziója, más alapgondolatból, mint a­hogy Németországban történt, továbbá a polgári perrendtartás terve­zetének előkészítése, a javaslatot még ez évben szándékozik benyújtani, azután a végrehajtási novella, az életbeléptető törvényben a tőzsde­­bíróság korlátozása, a büntető novella, új betétszerkesztésre javaslat és még egész sor munkálat. Mindez megnyugtatóan hangzott, mint komoly tudósnak és komoly férfinak ki­jelentése. A katonai büntetőtörvény reform­járól azonban Plusz is csak óhajtást és reményt fejezett ki. Molnár Jenő, Kola János és Púder Rezső beszéltek még a vita során közrészvétlenség mellett, olykor pedig türelmét vesztett hallgató­ság előtt. A vita bezárása után Emmer Kornél előadó reflektált csípős módon az elhangzott beszédekre. Holnap alkalmasint végeznek az igazság­ügyi költségvetéssel. A honvédelmi tárcát tár­gyalásra tűzték. A képviselőim ülése. Elnök: Perczel Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Apáthy Péter az összeférhetetlenségi bizott­ság nevében jelenti, hogy a bizottság Apponyi Albert gróf, G­ulner Gyula, Hodossy Imre, Ho­­rsánszky Nándor, Pólyák Béla, Tisza Kálmán és Ugrón Gábor eseteiben inkompatibilitást nem látott. Következik az igazságügyi költségvetés .

Next