Budapesti Hírlap, 1901. március (21. évfolyam, 60-89. szám)
1901-03-01 / 60. szám
1901. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) már szabni. Ma már nem az a lényeges kulturpolitikai kérdés, hogy Kassa, Szeged vagy Pozsony kapja-e meg a harmadik egyetemet, hanem az, hogy legalább is ezeken a helyeken egyetemi fakultások legyenek, amelyek tanítani és nevelni képesek, tudományos életet teremtenek s nemzeti kifejlődésünknek és megizmosodásunknak igazi faktorai lesznek. T. M. dr. Budapest, febr. 28. Csongrrád vármegye az önálló vámterület mellett. Szentesről táviratoztak. Csongrád vármegye mai közgyűlése nagy szótöbbséggel hozzájárult Heves vármegyének az önálló vámterület ügyében a képviselőházhoz intézett köriratához. A regnikoláris bizottság válasza: Zágrábból jelentik. A lapok ma, úgyszólván mind, a magyar regnikoláris bizottságnak a horvát-szlavén bizottsághoz intézett válaszüzenetével foglalkoznak. Az Agramer Zeitung hangoztatja azt a testvériesen előzékeny hangot, amelyet a magyar küldöttség a társországokkal szemben használ s amely kétségen kívül hozzá fog járulni a további tárgyalásoknál esetleg fölmerülő nehézségek elhárításához. Nagyjában foglalkozva azután a válasz pontjaival, a renuncium egy adatát tévesnek mondja. Azt mondja a renuncium, hogy míg Magyarország kiadásai az 1868. évi nettó költségvetés szerint 111 millió forintra, 1897-ben pedig 261 millió forintra rúgtak, tehát ez idő alatt 136 százalékkal emelkedtek, addig Horvát-és Szlavonországban az autonóm közigazgatásra 1868-ban 2,100.000 forint, 1897-ben pedig 7,810.000 forint fordíttatott, tehát az emelkedés itt 318 százalék. Ezek az arányszámok azonban, mondja az idézett újság, azonnal igen lényeges korrektúra alá jönnek, ha szem előtt tartjuk, hogy Horvát- és Szlavónországokba 1868 óta bekebelezték a volt katonai határőrvidék területét, ami által Horvátország egész területe autonóm közigazgatásának költségei természetszerűleg megfelelő igen lényeges emelkedéshez jutottak. Ezek és más részletes kérdések a szóbeli tárgyalásoknál azonban könnyen helyreigazíthatók lesznek. — Az Obzor a nuncium bevezetésében azt a burkolt állítást látja, hogy Horvátországot Magyarország kitartja, a szóbeli tárgyalásoktól nem vár eredményt Horvátországra nézve. A legélesebben a tiszta jogpárt közlönye nyilatkozik a renunciumról és azt mondja, hogy a renunciumból kivehető, hogy Magyarország a horvátokat alatta állóknak tekinti. Végül azt a következtetést vonja szocialista izgatásait. Erre kitették a szűrét a gyárból. Mindez még az első felvonásban történik. Ez a végső csapás. Most a család csak a félkezű apa fizetésére van utalva. A fiú azt mondja, hogy ő nem törődik semmivel, ő neki tervei vannak, izgatni fogja a munkásokat, nem hiába tanul és olvassa a szocialista könyveket. De ennek a döntő fordulatnak okait nem látjuk világosan. A munkások nem oly esztelenek, mint ez a fiú. Az, hogy néhány gimnáziumi osztályt végzett, nem zavarhatta meg annyira e fiú fejét. Ennek a fiúnak helyén van a szíve, mert nincs helyén az esze is ? Felemás ember, feleli a szerző. Ez a szó nem magyaráz semmit. Itt tűnik ki, hogy a darabot kezdő írta. A legfontosabb fordulatot a szerző nem készíti elő, nem mutatja be, nem okolja meg. A darab, mely eddig fennen járt, itt lebukik és ezentúl vonszolni kell, hogy előre haladjon. Párhuzamosan halad a leány sorsának fordulása. Eddig csak célzásokat hallottunk szeretőjére, most a fiú a maga nagy felindulásában ráront húgára. Akit húga szeret, annak menyasszonya van. A leány megsemmisül. De ebben a pillanatban érkezik szeretője és a leány elébe szökik és keblére borul. De a szerző kivonja magát a további magyarázatokból, lebocsátja a függönyt. Ez szabadságában áll, de a következményeket ő lássa. Az első felvonásnak vége van, de mi egész tájékozatlanok maradtunk. Csak a nagy szegénységet láttuk, mely szívünket összeszorította, mert ritka erővel van megrajzolva. De a fiút esztelennek tartjuk és a leányról nem tudunk semmit, csak hogy szeret és szeretője megcsalta. Mindez igen kietlen, de a közönséget megkapta a realista hang újsága, bátorsága, a raja ereje és több ízben kitapsolta a szerzőt. A második felvonásban tudjuk meg a leány dolgát. A gyáros fényes lakásán vagyunk, kinél a munkásfiú dolgozott. A gyáros leányával jár jegyben a szegény leány szeretője. Most is itt van leendő apósánál, a szegény leánytól egyenesen ide jött, és elmondja apósának, hogy viszonya van azzal a leánynyal és nem tudja, mit csináljon, nem meri a leánynak megmondani az igazat, nem tud szakítani vele. E fiatalember alakját jól rajzolta meg a szerző. Nem éppen rossz fiú, szerette is egy kicsit a leányt, ki nagyon rá tartós volt, mindenkit elutasított, de őt az első pillantásra megszerette és neki odaadta magát. Akkor még nem járt jegyben a gyáros leányával. Most azt szereti, igazán, szívből, de ez a munkásleány annyira ragaszkodik hozzá, hogy sajnálja. Most is ott volt nála, a leány csak azt kérdezte tőle, hogy szereti-e, ő immelámival felelt, de a leánynak az ő vakságához ez is elég volt és ő elment, anélkül, hogy szólt volna. Mindez elég valószínű, ízlésre és megfigyelésre vall, de nem érdekes. Nem láttuk a dolgot. Nem ismerjük a leányt, nem tudjuk, hogyan érez, nem láttunk semmit ebből a szerelemből, csak azt az egy ölelést. Mindent csak elbeszélésekből tudunk meg. A fiatalembert sem ismerjük eléggé. A felvonás további folyamán haza jő menyasszonya és tanúi leszünk a fiatal pár szerelmeskedésének. Egyszerre betoppan a szegény leány. Ha vártuk volna! És mily könnyen kelthette volna a szerző ezt a várakozást. A szegény leány elmondja a gazdag leánynak, hogy vőlegénye az ő szeretője, hogy ő mily becsületes volt, hogy állott ellent minden csábításnak, míg ez jött ! A fiatal ember gyáván viselkedik. Azt mondja, a leány hazudott, a leány elvetemedett teremtés. Menyeasszonya kiutasítja. Ez a jelenet nem szép. De Márkus Emma játszotta oly hatalmasan, oly mindent magával ragadó lendülettel, az indulatnak akkora rohamával, hogy a közönség tárgyalása. Fasszier Tódor: Aggodalommal tapasztalja, hogy a rossz dotáció mindjobban aláássa biráink függetlenségét. Igazságszolgáltatásunk veszedelme, hogy a bíróságokon egyre nagyobb erőt vesz a bürokratizmus. Hiba, hogy a bírák előmenetele teljességgel a hivatali főnök minősítésétől függ. Módot kell nyújtani, hogy legalább egyszer egy esztendőben megtekinthessék a minősítési táblázatot, hogy esetleg fegyelmi eljárást követelvén maguk ellen, megjavíthassák. Tagadja, amit Bartha Miklós állított, visszafojtott lélekzettel hallgatta és nyílt színen úgy tapsolta, hogy nem lehetett a jelenetet folytatni. Hálája azután a szerzőre is kiterjedt és a felvonás vége után igen sokszor kitapsolták. A harmadik felvonás ismét a szegény lakásban játszik. Reggel van. A fiú alszik, egész éjjel korcsmákban szónokolt. A leány alszik. Egész éjjel, ama drámai jelenet után, kóborolt az utcákon. Az anya összeszedte cókmókját, elszegődött szolgálatba, itt nem marad a házban. Mi történjék most? Mi mondanivalója van a szerzőnek? A család már elzüllött, csak meg kell adni a módját. Ez ismét párhuzamosan történik. Először a fia sorsa fejeződik be. Barátjait magához hivatta, hogy velük terveit közölje. De barátjai kinevetik és azzal gyanúsítják, hogy az ő költségükön akar élni. Igazuk is van, a fiú elejétől végig esztelen, ami a darabnak nagy kárára van. Alig hogy ezt elvégeztük, jó a leány szeretője. Mit akar? Gondoskodni akar a leányról. Lám, most nem irtózik a szerző a romantikától, elmondatja a leánynyal a darab legszebb helyét, hogy nem akarja bemocskolni a múltját és pénzt fogadni el igaz szerelméért. Ez szép, megindító és költői értelemben igazabb, mint a darab egyéb realizmusai. Ezzel azután vége mindennek. Az anya már szolgálatban van, a fiúnak nincs munkája, a leány elvesztette becsületét és élete támaszát. Az öreg rimánkodik gyerekeinek, ne hagyják el. Ekkor a fiú nagy beszédet mond el, majdnem azt írtam volna: programbeszédet. Illetőleg nem a fiú mondja el, hanem a szerző, de minthogy ő maga nem léphet föl, elmondatja a fiúval a darab epilógusát. Ott áll a fiú az ajtónál húgával. Elmondja, hogy, mindketten fokról-fokra fognak sülyedni. Ő hű marad ügyéhez, el fog zülleni ugyan, a korcsmákban fogja hirdetni az evangéliumot, de nem tehet le, hogy a renuncium csak egy választ érdemel, t. i. azt, hogy minden horvát fogadja el Sztavcsevics Antal tanait és követelje a pénzügyi önállóságot. Pártértekezletek: a függetlenségi és 48-as (Kossuth-) párt ma este 6 órakor Thaly Kálmán elnöklésével értekezletet tartott, melyen a honvédelmi tárca költségvetését vették tárgyalás alá. Többek hozzászólása után a párt, különösen azzal a megokolással, hogy az újabb időben a honvédelem vezetésénél oly tendenciák merültek föl, melyek ezt a honvédelmi intézményt a közös hadsereg fiókintézményének tekintik, a költségvetést nem fogadja el. A párt álláspontját a képviselőházban Thaly Kálmán és Tóth János fogják kifejteni. Az országgyűlési néppárt Molnár János elnöklésével szintén értekezletet tartott ma, melyen a honvédelmi miniszteri tárca költségvetését tárgyalták. A párt a költségvetést nem fogadja el. Visontai törvényjavaslata. A P. É. jelenti: Visontai Soma dr. országos képviselő holnap adja be a képviselőháznak az országos ügyvédi nyugdíjalapról szóló törvényjavaslatát, közvetetlenül az igazságügyi tárca költségvetésének letárgyalása után. A holnapi nap folyamán a házszabályok értelmében csak a miniszter és Visontai Soma dr. szólhatnak e tárgyhoz ; a miniszter nyilatkozata után szavazás alá bocsátják a javaslat tárgyalását. Ha a Ház elfogadja a javaslat érdemleges tárgyalását, akkor a javaslatot az igazságügyi bizottságnak adják ki. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 28. Az igazságügyi költségvetést általánosságban letárgyalták. A szavazás azonban elmaradt, mert délutáni félháromkor a képviselő urak már nem voltak együtt teljes számban. Az ülés elején Fasszie Tódor és Major Ferenc beszéltek. Az előbbi okosan mutatott rá az igazságügyi bürokratizmus túltengésére és hangoztatta a nem magyar anyanyelvűek hazafiságát. Az utóbbi arról beszélt, amihez ért, az igazságügyi orvosi szolgálatról és éppen nem volt hallgatósága. Terjedelmes beszédet mondott még a vita rendén Plesz igazságügyminiszter. Kevés szónoki lendülettel, a hatástól mintegy irtózva, de határozottan s világosan beszélt nagy és figyelmes hallgatóság mellett. A dolgos miniszter nagyrabecsült tagja a kormánynak és jogi tekintélye előtt meghajlott ma is az egész Ház, amely az igazságügyi vitából a pártpolitikát egészen kihagyta. A miniszter rámutatott arra a nevezetes körülményre, ami a magyar nép értelmességének erős tanúbizonysága, hogy a bűnvádi előnyomozat teljesítésénél a községi közegek meglepően jól beváltak. Minden dicséret és effektuskeltés szándéka nélkül rámutatott ezután eddigi munkásságára s föltárta terveinek halmazát, nem úgy, hogy egyszerűen elsorolta a törvénytervezetek címeit, hanem megmutatta azok lényegét is. Mostanában leginkább a polgári törvénykönyvtervezet megokolásával foglalkozik, a javaslat iránt a külföldön is nagy érdeklődés mutatkozik , munkába jut a kereskedelmi törvény revíziója, más alapgondolatból, mint ahogy Németországban történt, továbbá a polgári perrendtartás tervezetének előkészítése, a javaslatot még ez évben szándékozik benyújtani, azután a végrehajtási novella, az életbeléptető törvényben a tőzsdebíróság korlátozása, a büntető novella, új betétszerkesztésre javaslat és még egész sor munkálat. Mindez megnyugtatóan hangzott, mint komoly tudósnak és komoly férfinak kijelentése. A katonai büntetőtörvény reformjáról azonban Plusz is csak óhajtást és reményt fejezett ki. Molnár Jenő, Kola János és Púder Rezső beszéltek még a vita során közrészvétlenség mellett, olykor pedig türelmét vesztett hallgatóság előtt. A vita bezárása után Emmer Kornél előadó reflektált csípős módon az elhangzott beszédekre. Holnap alkalmasint végeznek az igazságügyi költségvetéssel. A honvédelmi tárcát tárgyalásra tűzték. A képviselőim ülése. Elnök: Perczel Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Apáthy Péter az összeférhetetlenségi bizottság nevében jelenti, hogy a bizottság Apponyi Albert gróf, Gulner Gyula, Hodossy Imre, Horsánszky Nándor, Pólyák Béla, Tisza Kálmán és Ugrón Gábor eseteiben inkompatibilitást nem látott. Következik az igazságügyi költségvetés .