Budapesti Hírlap, 1901. április (21. évfolyam, 90-118. szám)
1901-04-01 / 90. szám
t kezdje. Tehát — mondotta aztán Bessenyey, — nem alattomos módon, nem besúgással, hanem fennhangon, a körülállók és az ott járókelőkre való tekintet nélkül mondta ezt, nem is gondolva és nem is oly hangon, hogy azt hihette volna, hogy egy ily képzelhetetlen valótlanságot valaki komolynak és valónak vegyen. Megengedi, hogy Rakovszky komolyan vette. De Rakovszky beszédét végig hallgatta s minthogy beszédében az általa tréfásan mondott mende-mondát, még csak a hatás kedvéért sem emlitette föl, ebből azt következtette, hogy ő is élőnek vette azt az abszurdumot, melyet mindenki annak tekintett. Legnagyobb sajnálatára azonban ezt az abszurd élcet, hat vagy hét nap múlva besúgás és rágalom alakjában fölemlítették a Házban, hol a kereskedelmi miniszter meggyanusítására és a Ház és főképp a párt legnagyobb fölháborodására szolgáltatott okot. Beismeri és pedig őszinte fájdalommal és mély sajnálattal ismeri be, hogy súlyos hibát követett el, hogy az általa használt éle egy rosszul megválasztott helyen és időben használt, meggondolatlan, ízléstelen és könnyelmű éle volt, melynek megtételénél azonban éppen oly távol állott tőle a pártkötelék megsértésére s a kereskedelmi miniszter általa mindig nagyrabecsült egyéni és hivatali becsületének meggyanusítására irányzott szándék, mint ahogy föl nem tehette, hogy olyan körülmények között általa használt és abszurditásig képtelen éket valaki komolyan vehesse. És miután mélyen sajnálja, hogy meggondolatlan eljárásával okot szolgáltatott arra, hogy a párt kínos és kellemetlen helyzetbe jusson és hogy a kereskedelmi miniszter intakt becsületessége meggyanusítassék, a párt iránt való kötelességének tekinti, hogy úgy a párttól, valamint a kereskedelmi minisztertől bocsánatot kérjen. (Általános helyeslés.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter erre a következőképp válaszolt: Miután Bessenyey képviselő eljárását jellemezte , intenciója ártatlanságára nézve bizonyságot adott, kötelességének tartja kijelenteni, hogy erős, megrovó szavai ő rá vonatkozólag elvesztették súlyukat, mert meggyőződött arról, hogy távol állott tőle minden gyanúsító szándék. Ezzel el volna intézve ez a dolog. Szereti, hogy eljárását objektivitással ítélik meg, kéri ezt különösen ettől a párttól, amelyben felnőtt és annyit munkálkodott, amely annyi kitüntetésben részesítette. Sajnálja, hogy ez ügyet Rakovszky képviselő jóakaratúlag tett magánközleménye alapján a Házban fölemlítette. Igen könnyen fölfoghatják a helyzetét, ha abba beleképzelik magukat. Vegyék tekintetbe az Adria-szerződés ellen a lapokban és a Házban használt erős kifejezéseket. Pozitív és komoly alakban oly vád jutott Rakovszky utján tudomására, amelynek gazdája nem akadt. Ezzel a tudattal kellett hallania a különböző vádakat és gyanúsításokat. Mindenki lélektanilag megmagyarázhatja, hogy ezekben összefüggést vélt fölismerni a szóban forgó gyanúsítással. Hogy ily körülmények közt kitört belőle az indignáció, ez természetes joga, ez kötelessége volt. Ha ebből kifolyólag a párt kínos helyzetbe jutott, elismeri, hogy ez sajnos esemény volt, amelyet mint a Házban is kijelentette, őszintén sajnál. Hogy ezt most ismét kijelenti, ezzel az a célja, hogy minden bizalmatlanságot eloszlasson. Mert csak úgy teljesítheti bármely minőségében feladatait, ha a párt azzal a bizalommal és ragaszkodással, melyet eddig tapasztalt, jövőre is megajándékozza. Kéri,, vegyék szavait ily értelemben tudomásul. (Általános, hosszas helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök kérte a pártot, tekintse a kérdést ezzel végleg tisztázottnak és elintézettnek. Bessenyey kijelentette,hogy a legtávolabbról sem volt szándéka komolyan venni azt, amit mondott. Ezért a — mint kifejezte magát, — meggondolatlan, rossz ércért a párttól és a minisztertől bocsánatot kért. Ezzel expiálta hibáját s a dolog most már tekintessék elintézettnek. Tanulságul egy kérést von belőle le. Tartalék nélkül való őszinteséggel és bizalommal viseltetik a párt iránt ; minden kérdést teljes őszinteséggel és nyugalommal intéz, tapasztalhatták, hogy minden észrevételt kellő tisztelettel fogad s egy kérdés elől sem tér ki, sőt fel is kérte a párt tagjait, hogy észrevételeikkel s kívánja Az Otthon közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márc. 31. Az Otthon Írók és hírlapírók köre ma délelőtt tizenegy órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését, a mely több szempontból nevezetesebb a kör többi beszámoló közgyűlésénél. Nevezetes, mert ma kezdte meg az Otthon életének második évtizedét és hasznos munkában eltöltött, számottevő, sikerekben gazdag, az újságírók tekintélyét erősítő, eredményes tevékenységben eltelt decenniumra tekinthetett vissza; nevezetesen, mert a mai jubiláns közgyűlésen az újságírók életére fontos kérdést forgattak meg érdekes vitában és nevezetes, mert a közgyűlésen is, az ünnepi lakomán is határozott alakban nyilatkozott meg az a testületi szellem, az összetartozóságnak az az érzete, amely a kör tagjait, egymás jogainak tiszteletben tartásával, nagy és kis dolgokban egy gye forrasztja. A közgyűlést a földszinti nagy teremben, amelyben szép számmal voltak a kör tagjai, nyitotta meg Rákosi Jenő elnök, aki beszédében körülbelül ezt mondta: Ha végig tekintünk ez évi működésünkön, szemünkbe ötlik, hogy a működés utolsó időszakába esik egy mozgalom, mely talán legközvetetlenebbül érint és érdekel bennünket. Értem azt a mozgalmat, amelyet a magyar sajtónak, a magyar sajtó helyzetének nem éppen kedvező szimptómái provokáltak és a mely arra törekszik, hogy alapszabályainknak azt a pontját, amely voltaképpen a legfontosabb, az újságírók erkölcsi és anyagi érdekeinek istápolása, ezt a pontot valahára a megvalósulás stádiumába juttassuk. foglalkozásunk tervezete azt hozza magával, hogy a magunk dolga iránt érdeklődünk legkevésbbé. Önök tudják, hogy az első lépésnél, amelyet ez irányban meg akartunk tenni oly nehézségek merültek föl, amelyek a megindulást ingadozóvá és bizonytalanná tették és ma bár benne vagyunk már a munkában, nem vagyunk képesek megmondani, fog-e sikerülni oly testületet, intézményt alkotni, ,amely e célok megvalósítására alkalmatos lesz. Én részemről a nehézségektől nem ijedek; az,, hogy munkánk ez irányban nem járt pozitív eredménynyel, engem el nem csüggeszt, mert eleget láttam az életben, ami ezt a dolgot kellőleg megmagyarázza. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy immár az egyes nemzeti újságírói egyesületek nemzetközi szövetkezetet alakítottak, hat kongresszust tartottak és hat kongresszus munkálatai és törekvései után ma sincs ott se, hogy megtalálta a kellő anyagát annak a feladatnak, amelyért egyesült. A kongresszusok országról országra vándorolnak, de ezt az anyagot nem tudták megtalálni. Nagyobb részt az újságok, újságvállalkozók és kiadók érdekeivel foglalkoztak, de azt az anyagot, amely az újságírót érinti, nem találtuk meg ott se. A nemzetközi mozgalom odáig se jutott, hogy ezeket a kérdéseket a kezébe vegye. Mi megfogtuk a kérdést, hogy megtartjuk-e az más kérdés. De ezek a skrupulusok nem arra valók, hogy , lelohaszszanak, hanem, hogy sarkaljanak.Éljen.) Azt tartom, hogy hasonló kérdések sikeres megoldásának egy elmellőzhetetlen föltétele az, hogy megalakuljon egy újságírói közérzület, újságírói közvélemény, egységes érzület és közvélemény, mely minden tagját az egyesületeknek eltölti, a cél munkálására , felfegyverzi. Ha ez az egységes közvélemény minket meg nem száll, nem vagyunk képesek a kérdéseket megoldani. Ha ez meg fog szállni, abban a helyzetben leszünk, hogy mint Kolumbusz tojását fel fogjuk állítani azt a szervezetet, amelyre szükségünk van. Mennyire vagyunk, mennyire nem, nem az én feladatom vizsgálni, mert az idő meg fogja mutatni. . Van egy másik pont, amelyet jelentésünk érint és amely engemet bizonyos örömmel és reménynyel tölt el. Kicsinyesnek látszhatik, de én kénytelen vagyok megadni neki azt a súlyt, amely megilleti. Azt hiszem, hogy a mi céljainkat eddigelé jobban munkálta a fehér asztal, mint a zöld asztal, azok a barátságos összejövetelek, amelyeket kedves, régibb és tiszteletre méltó hagyományként tartunk. ^Az otthon ^meghonosította azt a szokást, mej Hogy egyes tagjait, az újságírás vagy az iro terén elért sikereiért ünnepli. Ez az ünnep,és fejleszti az összetartozást, az együtet és az ambíciót. Ez az ünneplés erkölcsi és esztétikai közérzésbe hoz, i •a tartzandóságunk, egymásra utaltságunk érzetét fölébiaszti, mely ha megerősödik, általános lesz, lehetetlen hogy jó gyümölcsöt ne teremjen, lehetetlen,ogy al hja az ideális egységbe be ne vonjon, a melyre szükségünk van, hogy megállhassunk és májunkról gondoskodni képesek és hajlandók legyünk. Ez az, a mi velem a látszólag kicsiny, dologban nagyot láttatott és melyért az Otthonnak hálás vagyok, hogy a testületi szellem nemcsak akkor munkál bennünk, amikor tanácskozunk, hanem akkor is, amikor a nemesebb barátságot, irodalom szeretőjét, a közös ambíciót ünepetik társaikban és társaikban maguk. Én, midőn a mai közgyűlést megnyitom, ezt a testületi szervezetetajánlom az önök figyelmébe. Mentül több dicsőség, dísz és becsület jut vala-melyikünnknek társaitól, annál több dicsőséget, díszt bee.-ű,tetet élvezünk mi mindnyájan másoktól. (Éljenzés.) Az éljenzés lecsillapultával áttért közgy . a napirendre. A főtitkári jelentést ’fölolvasottnak tekintette, helybenhagyta a benne foglalt indítványokat, jóváhagyta az évi költségvetést és a számvizsgálók jelentése megadta a fölmentést a pénztárt kezelő tisztviselőknek és a választmánynak. Az évi jelentés nagy vonásokban ismerteti a kör múlt évi működését, melynek főbb- erős így számol be: Az írókat illetőleg a választmány külön szakbizottsága foglalkozik a szerzői jogi ■, szótő tort hiányaival és hézagaival, azt a célt tűzvén maga elé, hogy a sok részében homályos, sok rézes méltánytalan törvény novelláris módosítása irát tegye meg az előmunkálatokat. A szerzői jogéról szóló törvényben egyébbiránt a szorosan vett sávírói szellemi termékek jogvédelmére is alal kör gondoskodást: a kőnyomatot lapuidósítók ügye, a távirati és egyébajdonjoga, és még számos has. u ,3 vár e téren is megoldásra. Kizárólag , k r .hir lapiró tagjait érdekli az a :•' • esetne, mely a választmányt ez idő sze tuttartja oly szervezet létesítése, mely hátha tudni védelmezni az újságírók erkölcsi és anyag érdekeit. Az Otthon fönnállása óta a választmány gyakran volt abban a helyzetben, hogy az újságírás mesterségébe vágó vitás kérdésről mondja véleményt. Valahányszor újságírót méltatlanság ért, bíráskodásra, elégtételre volt szüksége: az Írók , hírlapírók nagy egyetemességének hivatott képviselőjéhez, az Otthonhoz fordult és az Otthon, amennyit csak a hírlapírók különleges viszonyai lehetővé tett és elégtételt szerzett, igazságot tett. Az igenlő ügyek szaporodása érlelte meg Béla Henrik hírlapíróban azt az eszmét, nem lehet-e e bárokon és újságírói kamara teremtése által segíteni . Az Otth választmánya maga is igen jól tudja, hogy e dolgnak mily nehézségei vannak, hogy mivel vala egészen újat akar, amit még egyebütt, so se kísérlettek; de másfelől annyira át van hatva kérdés életbevágó fontosságától, annyira elv telve attól a meggyőződéstől, hogy az újsá írás terén fölmerült némely kóros tünet orvoslása égetően szükséges, hogy egy külön célra egybehívott rendkívüli választmányi ülés bizottságot küldött ki, melynek föladata lesz a merült eszmét minden oldaláról megvitatni s az tanácskozásai eredményéről véleményes jelent terjeszteni a választmány elé. E két céhbeli mellett még egy harmadik nagy munka is fogoztatta a választmányt, oly munka, amely jó idő alatt a legfényesebb sikerrel járt. A múlt év szeptemberében Erős Gyula választmányi tag , a javaslatot tette, hogy Vörösmarty születése emi százados évfordulója alkalmából indítson az öt mozgalmat a végből, hogy nemzetünk e nagyra méltó emléket kapjon az ország fővárosában. A ki lelkesedéssel fogadta az inditványt, a nagy ayánosság elé vitte az eszmét, ülésre hívta a termeibe közéletünk legkiválóbbjait s csakis megalakult a Vörösmarty-szobor nagy bizotts , majd intéző bizottsága, élén az Otthon elnök, mely oly szinte mesés gyorsasággal vitte elő ezt az ügyet, hogy alig félévvel az eszme földe után már közel 150.000 korona van együtt, mint amennyit még a legvérmesebbek is ily rövid idő alatt remélni mertek. Szól még a jelentés többek között az Ő működéséről a nemzetközi hírlapírói kongresszen és arról a mozgalomról, amelyet a kör utóbb a magyarországi helyneveknek és a budi utcaneveknek a nem magyar lapokban is mag való kiírása ügyében indított. A tagok száma összesen 913, közöttük : tiszteleti 4, alapító 72, rendes 699, vidéki pártoló 38. Újabb alapítványokat tettek: Endre 2000 K. és Lautenburg Zsigmond 100 burger A. és fiai (422 K). Adományokat kül Makó Lajos 200 K., a Magyar Színház 200 Frangois-féle pezsgőgyár 100 üveg pezsgőt, a két a Vörösmarty-szobor javára árusított el . BUDAPESTI HÍRLAP. (90 sz.) 1901rilis aikkal forduljanak hozzá. Kérése ezúttal is az, hogy minden észrevételt, kifogást, kívánságot, bármit illessen is az, őszintén tárjanak fel és azokat vitassák meg egymás között és itt és csakis itt és sehol másutt. Ezzel, azt hiszi, további dimskusszió nélkül be lenne rekeszthető a mai értekezlet. (Általános, élénk helyeslés.) Az elnök ezek után az értekezletet befejezettnek jelentette ki.