Budapesti Hírlap, 1901. augusztus (21. évfolyam, 209-239. szám)
1901-08-01 / 209. szám
t szinte húsz évig várnia a miniszteri székre, a mikor talentuma arra predestinálta s a mikor igazságügyünknek olyan nagy szüksége volt az ő tehetségére. De mint minden nagyobb talentum, Szilágyi Dezső is ritka szerencsével, néha szándékosan, a legtöbbször szándéktalanul csinálta magának az ellenséget. Talentuma előtt mindjárt mindenki, ellenség és jóbarát, meghódolt, de csak némi, keresvekeresett rezervátok fönntartásával. Minisztersége előtt, az akkori kormánypárti lapokban hasábokon át fejtegették, hogy Szilágyi Dezső nagy jogász, de doktrinér fej; hogy nagy szónok, de meddő és képtelen politikus ; hogy kiapadhatatlan kritikai vénáját a szertelen ambíció s a hiúság táplálja. E vádakból csak annyi igaz, hogy Szilágyi Dezső kritikai elme lévén, nem talált mindent a legjobbnak, amit az ország s a nemzet üdve gyanánt árultak, s mert nem volt opportunus lélek, háborút viselt minden ellen, ami véleménye szerint a köznek ártalmas volt. Sorsában épp az a tragikus, hogy akkor halt meg, amikor hatalmas individuumáról lefoszlottak a szándékosan költött legendák, amikor nagy egyénisége igaz vonásaiban bontakozhatott ki előttünk. Fájdalom, későn tudtuk meg, hogy az az ócsárolt kolosszus egyben legnagyobb dicsőségünk és legerősebb reménységünk. Reménységeinket derékon törte az orgyilkos halál, amely Szilágyi Dezsőt úgy ragadta el sorainkból, hogy drága és nemes életéért még csak nem is remeghettünk. Oh, hogy Szilágyi Dezső nem reménységünk többé, csupán büszkeségünk és dicsőségünk ! Ravatala, amelynél megtört szívvel, elborult lélekkel állunk, nem a legalkalmasabb hely, hogy fölsoroljuk és osztályozzuk érdemeit. Ha életében nem ismertük és nem becsültük a Szilágyi Dezső értékét, kora, váratlan halála meg fog tanítani rá. Olyan sokat veszítettünk néhány szempillantás alatt, amíg Szilágyi Dezső átment a földi élet révén, hogy nem is ismerjük veszteségünk valódi nagyságát ! A király a kelet-ázsiai hajórajról. A király Montecuccoli grófhoz, a keletázsiai hajóraj parancsnokához táviratot intézett, melyben elismerését fejezi ki a keletázsiai hajóraj működéséért. A király távirata, melyről Spaun báró a mai tengernagyi parancsban örömmel és büszkeséggel emlékezik meg, a következő: A Kaiserin Elisabeth és Zenta hadihajóimnak a hazai vizekbe való visszatérése alkalmából örömmel indíttatva érezem magamat, hogy önnek, a hajóparancsnokoknak és törzseknek, valamint keletázsiai hajórajom legénységének a nehéz, szokatlan viszonyok között önfeláldozással és sikerrel teljesített szolgálatokért legmelegebb köszönetemet fejezzem ki, egyúttal szívből kívánva szerencsés hazautazást. Választási mozgalom. A kápolnai (Heves megye) kerületben az ugronista Okolicsányi László nem lép föl többé. A Kossuth-pártnak egyszerre két jelöltje van. Az egyik Kállay Manó vasúti tiszt, a Kállay András, volt szabolcsi főispán veje, a másik Maczki Emil, volt hevesi főszolgabíró, most Heves város főjegyzője. A tápéi (Csongrád) kerületben Enyedy Lukácscsal szemben Kelemen Béla nagybirtokos, szegedi ügyvéd, azelőtt járási főszolgabíró lép föl. Bereg vármegye felvidéki járásában Ilonca községben a minap a választópolgárok népes értekezletet tartottak, melyen a szabadelvű párt szervezkedett. A gyűlés, mint már jelentettük, Gabel Jakab nagyváradi polgári iskolai igazgatót jelölte Barta Ödön függetlenségi képviselővel szemben. A jelölésről táviratban értesítették a ministerelnököt, a szabadelvű párt elnökét és a földmivelésügyi minisztert. A függetlenségi párt is tartott már értekezletet, melyen elhatározta, hogy újból Barta Ödönt, a kerület jelenlegi képviselőjét jelölik. A letenyei kerületben, mint a P. E. jelenti, erősen készülnek a választásra. Ajtay K. Sándor egyetemi tanár, a néppárt jelöltje, most járta be a kerület községeit s mindenütt lelkesedéssel fogadták. Csesznek József budapesti ügyvéd, a szabadelvű párt jelöltje, szintén most járja be a kerületet. Az Ugronpárt jelöltje Sümegi Vilmos. Szilágyi Dezső. Nem tudom, voltak-e, akik őt igazán szerették. Barát, aki érte önfeláldozásra kész, asszony, aki minden bocsánatra hajlandó, volt-e valaha körülte, nem tudom. A kinek érzése egészen az övé lett volna, olyan földi teremtményt ki ismer várjon? De mennyi embert elkábitott, elbűvölt s menynyinek lett úrrá a lelkén az ő félelmetes tekintélye ! Szinte tehetetlennek érzem magamat, amikor Szilágyit, az embert akarom megrajzolni. Különösen fejlett test. Majdnem szélesebb a csípőben, mint a vállban. Azt a hatást tette, mintha csupa haj volna: a nyakától le a talpáig. Pedig az izom embere volt. Ur a maga hatalmas gömbölyűségén. A szobájában kard, kelevér, buzogány, emelővasak, csuklóforgató dorongok. Kern volt e tornaszereknek pihenője tőle. Bürge és rugalmas tudott lenni mindig, amikor egészséges volt, mert akkor az esetlen nagy teste szolgája volt az akaratának. S hanem ha lesből, lopva rátámadt a betegség, akkor harcot vívott önmagával s az akarata tusakodott a teste bágyadásával. Ismerte orgánumának teljes berendezését, minden idegszálának rendeltetését és kitartó képességét. Tudta, hogy az akarata mikor zsibbad el. Amint ez a processzus elközelgett, nem volt többé úr magán. Edzette magát, hogy bírja a fizikai fáradalmat és fájdalmat , végre is nem bírta. Ilyenkor aztán úgy mért másnak, mint magának: gyilkoló gúnynyal és öldöklő haraggal. Én is csak esendő teremtés vagyok: hát mik volnátok ti ? S ha magam ellen ítéletet mondok: mért kímélnélek benneteket ? Ennek a formátlanságra formált gömbölyű testnek az volt az ambíciója, hogy külömb, mint a többi. Rugalmasabb, erősebb, hajlékonyabb, hadakozásra, lovagi mérkőzésre termettebb. A széles vállakon egy aránylag kis fej, selyemhajjal. Hátulról nézve majdnem asszonyos. Szemtől-szembe mégis az oroszlánfő hatását tette. A két füle úgy odalapult a fejéhez, mint a figyelő farkasé. A szeme nem nagy, de átható. Olykor úgy tetszett, áttöri tekintete a lehúzott szemöldökét. Sárgásbarna arca csodásan mozgékony volt, talán fékezni sem tudta mozgékonyságát, de e különös, mozgó arc karakterisztikumát mégis a szempár adta meg zöldes fényben játszó villogásával, nyilakat szóró fényével s főként gúnyjával, meg a fékezhetetlen parancsolásával. Amint öntudatában, talán túlbecsült öntudatában volt a testi kiválóságának, épp úgy értékelte a maga szellemi nagyságát. Rengeteg tudására nem úgy tekintett, hogy az el van raktározva az elméjében, hanem hogy az föloldódott és megnemesedett az ő vére keringésében. És mert így is volt, ezért állott mindig rendelkezésére az egész tudása. Szellemi emésztőképessége alig ismert mértéket. Innen van, hogy noha az európai jogélet termékeit átvette, azok az ő alkotásaiban nem nyilvánultak meg a kopizálás alakjában, hanem a legszélesebb kritika formájában. És innen van, hogy az észt nem a befogadó, hanem az alkalmazó képessége szerint ítélte meg. A magáét tartotta itt nálunk a legkülönbnek. Ha talán nem igaz, de rávall, a lelke megismeréséhez vezet a következő neki tulajdonított, megjegyzés: — Ebben az országban két ember tartja magát a legokosabbnak: Csemegi és én; kettőnk között az a különbség, hogy nekem igazam van. "Az okosság, az ész bősége és alkalmazása nem a termelésben fejeződött ki, hanem a kritika, a fékezhetetlen, lángpallossal járó, bontókéssel működő, összetépő, szétszakgató kritika alakjában, amely miniszterkorában még a közgazdasági kérdésekben is ellenállhatatlanul érvényesült. Nemn arról győzött meg, hogy amit ő vall, az a helyes, hanem arról, hogy amit ő ellenez, az rossz és összetörendő. Mekkora volt most már e rengeteg agyvelő ambíciója? Azt kell gondolnom: alig ismert határt. Ami vágy volt benne, az a hatalom felé irányult. Kincs az a zsarátnoktűzben égő ifjú szív, amely annyira epedt volna szerelmese után, mint ő a hatalomért, amelyet úgy tekintett, mint az ő erejének eszközét s mint az ő lényének kiegészítő részét. Úgy gondolom, ha magával foglalkozott, Werbőczyt látta magában, nemcsak azt, aki a magyar nemzet jogait megállapítja, rendszerbe szedi, nemzete öntudatába beviszi, hanem azt a Werbőczyt is, a ki öszszetörte a politikai oligarciát s az ország sorsáról való intézés hatalmát, mint nádor, a maga személye által a nemzet gerincének, a középnemességnek szerezte meg. Werbőczyt mégis lehetetlenné tette a kalandosok léha társasága . . . A hatalom vágya mellett volt a lelkének még egy hatalmasan kifejlődött tulajdonsága: az igazságérzete. Ha zordon volt is a hatalom kezelésében, ele mindenekfölött igazságos a lelke szerint. Kiapadhatatlan volt igazság BUDAPESTI HÍRLAP. (209. sz.) 1901. augusztus 1. Az olasz pénzügyminiszter lemondása. Rómából táviratozzák : Wollemberg pénzügyminiszter a mai minisztertanácsban beadta lemondását. Utódja Guicciardini lesz, a földművelési tárcát pedig Carcano fogja átvenni. Mind a kettő Zanardelli hive. Szilágyi Dezső halála. Budapest, júl. 31. A ma reggeli lapok rövid két sorban jelentették, hogy Szilágyi Dezső tegnap délután két órakor Budapestre érkezett. Amikor a hírecske napvilágot látott, Szilágyi Dezső már nem volt az élők között. Még tegnap este szélütés érte s ma reggel holtan akadtak rája a lakásán. Váratlan halála körülményeiről, a részvétről, amelyet elhunyta az egész országban keltett és végső tisztességének előkészületeiről a következő tudósításunk számol be: Szilágyi Dezső, mint minden nyáron, az idén is Karlsbadban töltötte a július hónapot. Harmadikán utazott oda kúrára, mert orvosai ajánlották, nehogy a szíve és a mája elhájasodjék. Az orvosok különben féltették a gutaütéstől is, mert két évvel ezelőtt egyszer hívás közben eszméletlenül összeesett. Akkor gyönge szélütés érte. Szilágyi Karlsbadban nagyon jól érezte magát, de azért mégis elhagyta, bár a nagy melegben nem kellemes a hosszú vasúti utazás. Szolgájának, Darvasy Sándornak táviratozott már tegnapelőtt, hogy tartsa rendben a lakását, mert hazaérkezik. Szilágyi Dezsőnek, aki agglegény volt, a Harmincadutca 6. száma alatt, a II. emeleten van a lakása, amely eléggé tágas. A tizenhármas számú lakásban van két kétablakos és egy négyablakos szoba. A négyablakos szobát irodának használta, a másik kettő szalon és hálószoba volt. A három helyiségben ötvenhat becses eredeti festmény van a falra aggatva. Még az előszoba falára is jutott néhány régi kép; azoknak a festményeknek a száma, amelyeknek a falakon nem jutott hely, legalább száz. Az előszobából nyílik a kis fürdőszoba, amelynek nagy szerepe volt Szilágyi életrendjében. A két udvari szobában lakik Darvasy Sándor, a szolga és családja. A hálószobában két nagy szekrény, egy pamlag, egy szövettel bevont diván, egy mosdóasztal és egy nagy rézágy. A falat huszonnégy festmény ékesíti. Az asztalok, székek, szekrények mind tele vannak rakva könyvvel, folyóirattal, újsággal és gyakran megesett, hogy Szilágyi, ha vendéget fogadott, előbb kénytelen volt lerakni a sok holmit a széléről. Sohasem engedte meg, hogy a szolgája nyúljon a lapokhoz és könyvekhez. Tegnap délután két órakor érkezett Budapestre a bécsi vonattal. Egyenesen a lakására hajtatott, ahol szolgája fogadta. Szilágyi Dezső rögtön pongyolára vetkőzött, mert — mint szolgájának mondta — nagyon kínozza a meleg. Kijelentette, hogy otthon