Budapesti Hírlap, 1901. november (21. évfolyam, 301-330. szám)

1901-11-01 / 301. szám

2 oly tökéletes idealizmussal fogja föl a parlamenti elnök tisztét, hogy klasszikus mintát állít a magyar országgyűlésen arra nézve, hogy mit személyesít meg a törvényhozás népképviseletének feje. A népképviselet egész szuverenitása, Ma­gyarország önállósága, állami független­sége, nemzeti méltósága, munkaképes­sége, a pártok hazafias egysége s mind­ezek fölött az igazság, a szólásszabadság, a házi törvény és az erkölcs uralma: ezek foglaltatnak össze székfoglaló be­szédében, Apponyi egyéniségében. Egyszerre fölemelte az ő magas színvonalára ezt az országgyűlést. Az ő elnöksége nagy biztosítéka nekünk az uj képviselőház sikeres működésének. Egyszersmind kezdete Apponyi Albert jövendőjének. Jászberényben, mint egy telegra­munk jelenti, fáklyával járják be az utcát, hazafias énekszóval, s örömtől ujjongva, Apponyi nevét és dicsőségét kiáltozzák az égre és egymásnak. A tiszta, az önzetlen, a tűrő, a reménykedő hazafiak napja ez, mikor Apponyi Al­bert fölemeltetik, és vigasztalása min­deneknek, a­kik az igazságban, az er­kölcsben, az ideális hazafiságban bíztak, mert ime, a mai nap mindezeknek diadalnapja lett. Lóránt, Hieronymi Károly, Kammerer Ernő, Miklós Ödön, Molnár Antal, Pinkovics József és Scitovszky János tagokat jelölte ki a párt mai értekezlete. — Az összeférhetetlenségi bizottságba, melynek a múlt or­szággyűlés alatt való viselkedése annyi jogos kritikára adott okot, magának a Háznak kell az uj összeférhe­tetlenségi törvény értelmében az elnököt és helyettes elnököt is választania. A szabadelvű párt értekezlete kijelölte e bizottság elnökének Andrássy Tivadar grófot, helyettes elnökének Apáthy Pétert. — Legkö­zelebbi értekezletét a szabadelvű párt hétfőn este fogja tartani. Mint halljuk, ezen az értekezleten jelö­lik ki a felirati bizottság tagjait. A progresszív adó. Egy bécsi börzelap mi­nap azt híresztelte, hogy Lukács László pénzügymi­niszter a munkában lévő adóreform tervezetéből el­ejtette a progresszív megadóztatás tervét. A félhiva­talos M. N. most kijelenti, hogy a hírnek nincs semmi alapja. A progresszív adó benne van a kormány pro­gramjában, a kormány be is fogja váltani azt, a­mit ígért s a pénzügyminiszter néhány nap múlva elmon­dandó expozéjában nyilatkozni is fog erről. A megtámadott mandátumok. Most, hogy az október 2-án megválasztott képviselők, tehát a Ház harmadrészének mandátuma ellen való kérvényezési határidő november 2-án, szombaton délután 5 órakor lejár, tömegesen érkezik a királyi kúriához a petíció. Hosszú lista kerül ki a mai napon megtámadott vá­lasztásból : Andrássy Géza gróf rozsnyói képviselő mandátu­mát megtámadták Hagy Emil budapesti ügyvéd útján Gud­ohin Márton és társai. Ellenjelöltje Hodinka Tiva­dar Kossuth-párti volt. Lázár Menyhért gyergyó­szent-miklósi képviselő mandátumát megtámadták Blenesy István gyergyó­­szent-miklósi lakos és társai Polónyi Géza ügyvéd útján. Ifjabb Eggenhof­er József nemes-ócsai képviselő mandátumát Szigethy Károly és társai támadták meg petícióval. Képviselőjük Polónyi Géza, Szemere Miklós tasnádi képviselő mandátumát megtámadták Nagy Emil fővárosi ügyvéd útján Szongott Jakab és társai. Egyszersmind följelentést tettek Sántha Dezső választási elnök ellen, elnöki jo­gaival való visszaélés miatt. Szemere ellenjelöltje Kávássy Sándor függetl­eségi volt. Orley Kálmán margttai képviselő mandátumát megtámadták Lipeczky Gyula és­­társai margittai lako­sok Erőss Samu dr. budapesti ügyvéd útján. Gorove László dr. végvári képviselő ellen Técsi Ferenc dr. török-szákosi lakos és társai peticionálnak Teller Miksa dr. fővárosi ügyvéd útján. Konkoly-Thege Miklós, a tatai képviselő válasz­tása ellen Pák Antal és társai adtak be kérvényt, a­melyben Csethe Béla választási elnököt is részrehaj­lással vádolják. A petíciót Spett Ferenc budapesti ügy­véd adta be. Dessewffy Emil gróf szempéi képviselő mandátu­mát Tetétleni Ármin budapesti ügyvéd útján Mézy A rend őrének keze süvegéhez röpül áhita­­tos tisztelettel. Ám egyszerre összerezzen, le­ereszti kezét, félig fölemeli, megint leereszti — nyilván nem tudja, hogy mitévő legyen. Hiszen az el vagyon tiltva . . . parancs jött, hogy a nemzeti dalnak nem szabad megadni a tiszteletet . . . A zsandárok ottan állnak fejükön sipkával s oldalukhoz pöckölt kézzel . . . Tétovázik, küzd magával, keze emelkedik, meg­ereszkedik, iparkodik a süveg karimájába fogódzani ... Tán elbocsájtják . . . elveszik a hivata­lát .. . feleségének s gyermekeinek nem lesz kenyerük ... A többi rendőrt is mind egy szálig elbocsájtják . . . még az óbestert is ... Aztán ki jön a helyükbe ? Ki őrködik a renden ? Azok a zsandárok! Zsandárokat raknak a he­lyükbe . . „ Keze a csípőjéhez hullott, fölemelkedett meg leereszkedett. De egyre buzgóbban, lelkesebben, hatalma­sabban törnek elő a nemzeti dal hangjai ezer meg ezer honfi kebeléből. — Hiszen ez a hazám dala! A nemzetem dala! Kit tiszteljek meg, ha azt nem! . . . Vesz­­szen bár el minden . . . bármi jöjjön, megadom a tiszteletet! Keze a süveg karimájához lódul s ott ma­rad szilárdul. Mintegy vezényszóra odafordul a nép felé, melytől elfordult volt. S mielőtt a nem­zeti dal véget érne, ottan áll ő mereven, mintha oda volna öntve a helyére, akárcsak a bronz­szobor, előtte a tengernyi nép, s mögötte az alap­törvények címere. Csöndes béke s szilárd bizo-Imre nagy­ mázondi lakos és társai támadták meg. Harkányi János báró facseti képviselő mandátu­mát Arbó István facseti lakos és társai Friedmann Bernát dr. utján támadták meg. Valasek János verbói képviselő megválasztása el­len Hasenberg Károly dr. és társai adtak be kérvényt. Wittmann János dr. új-szent-annai képviselő megválasztását Kreitler Ferenc és társai támadták meg. Ellenjelöltje a szabadelvűpárti Bauchbauer Nán­dor volt, a­ki 214 szóval maradt kisebbségben. A petí­ciót Steinitzer Pál dr. aradi és Holló József dr. buda­pesti ügyvéd nyújtotta be. Dókus Ernő sátoralja-ujhelyi képviselő mandá­tumát megtámadták Csapó Lajos és társai, egyben pa­naszt tesznek id. Meczner Gyula és Miklóssy István, választási elnökök ellen. Tormai Károly baranya-szent-lőrinci képviselő ellen Bán László és társai adtak be petíciót. Egry Dezső pécsváradi képviselő megválasztása ellen Schnell János és társai éltek a petíció jogával. Fassie Tódor magyar-csékei képviselő mandá­tuma ellen Bácskay Abert dr. budapesti ügyvéd nyújt be petíciót. Fassie ellenjelöltje Kovács Dénes dr. hirlapíró vol­­t Enyedi Lukács tápéi képviselő mandátumát meg­támadták Nagy Emil dr. fővárosi ügyvéd útján Czékus János és társai. Enyedi ellenjelöltje Kelemen Béla dr. Kossuth-párti volt. Teleki Sándor gróf magyar-láposi képviselő man­dátuma ellen is ma adta be Bránosz István dr. fővá­rosi ügyvéd a kérvényt, egyszersmind panaszt tesznek a kérvényezők Barabás Samu és id. Bárdy Károly vá­lasztási elnökök, Szabó Gusztáv szolgabíró és több köz­tisztviselő ellen. Teleki Sándor gróf ellenjelöltje Kupsa Viktor volt. A felvinci kerület szabadelvűpárti képviselőjé­nek, Miksa Imrének a mandátumát is megtámadták. A kérvényt Benkő Pál és társai székely-kocsárdi vá­­­lasztók megbízásából ma adta be Szabó József dr. budapesti ügyvéd. A kérvényezők etetéssel, itatással, erőszakossággal és vesztegetéssel vádolják Miksa Imrét és vádjaik bizonyítására öt-hatszáz tanúnak a kihallgatását kérik. E mandátumokon kívül eddig a Kúriához pe­tíció érkezett, mint a Búd. Tud. jelenti, a következő képviselők mandátuma ellen: Bánhidy Antal báró (Kisjenő), Fogarassy Zsig­­mond (Halmi), Gágern Miksa báró (Galgóc), Há­­mory László (Vízakna), Karátsonyi Jenő gróf (Zi­­chyfalva), Kiss Ferenc (Szolnok), Madarász Imre (Karcag), Makkai Zsigmond (Ákosfalva), Nesz Gyula (Szepesszombat), Pavlovics Lyubomir (Török- Becse), Rakovszky István (Csorna és Zsámbokrét), Sziváró Imre (Fehértemplom), Szombathy György (Jószáshely), Teleki Domokos gróf (Deés), Werner Gyula (Magyar-Igen). Cáfolat. Zágrábból táviratoztak : Egy idevaló ellenzéki újság újra föltálalja azt a hírt, hogy Khuen-­ Héderváry bánt Kállay Benjámin helyébe közös pénz­ügyminiszterré nevezik ki és vele Krajcsovics osztály­főnök is boszniai szolgálatba lép. Az Agramer Zei-­­tung illetékes helyről arról értesül, hogy a boszniai országos kormányzatban való változásokról szóló hírek dalom ragyog arcán, és boldogság sugárzik szemé­ből. Ajka a dalnak végső hangjai szerint mozog. A sokaságból női kéz villan ki, egy kis virágbokréta röpül ívben az emberek feje fölött s a rend őrének lábához esik. Ő lehajlik, fölszedi a virágokat és a hazát éltető kiáltások harsogó visszhangja közepett a törvényeket oltalmazó ércoroszlán lába elé teszi őket. Ott a cár szobra tövében azon a szent virág­napon . . . A szabadelvű párt értekezlete. Az ország­gyűlési szabadelvű párt ma este tartott második érte­kezletén kijelölte a Ház összes bizottságaiba a párt ke­beléből választandó tagokat. Ez a kijelölés nem volt könnyű dolog; az értekezlet Podmaniczky báró indít­ványára köszönetet is szavazott a párt vezérének, a miniszterelnöknek azért a nagy gondosságért, melyet erre a munkára fordított. Nehézzé tette a kijelölést különösen az a körülmény, hogy az általános választá­sok nagy hézagokat ütöttek a bizottságok szabadelvű párti tagjainak sorában. Egyik-másik bizottságot, éppen a legfontosabbakat, régi tagjainak a fele részé­től is megfosztották s igazán nagy körültekintés és emberismeret volt szükséges ezeknek a hézagoknak alkalmas erőkkel s megfelelő egyéniségekkel való ki­töltéséhez. A Ház legfontosabb és legtekintélyesebb bizottságában, a pénzügyiben például nyolc üresedés támadt a szabadelvű párti tagok közt a választás foly­tán. Erre a nyolc helyre Csörgh­ő Gyula, Hegedűs meg ezer nép özönlik a téren. Mukkanás se hab­­­szik ; minden csöndes, akárcsak temetéskor. Itt-ott egy-egy zsandár cirkál. A rendnek őre, egy vén kiszolgált katona, lottan áll a virághalom őr­­zéseképpen. Komoly és csöndes, arcára nem tükröződik sem öröm, sem bánat, de én kék szeme mélyéből kiolvasom a gondolatj­át: — Voltaképpen minek is állítottak engem ide ? . . . Hogy őrködjem ? . . . Tán a virágo­kon ? . . . hogy el ne vigye őket valaki ? Hiszen úgy látszik, hogy senki sem akarja elvinni őket, sőt inkább egyre újakat hoznak. — Hogy a rendet fönntartsam ? Hiszen úgy látszik, hogy ezek itten maguk is fönntartják a rendet. — A parancs úgy szól, hogy itt kell áll­­nom, míg az utolsó néző el nem távozik. Alkal­masint ezt vártomban itt kell állnom holtig. De legalább itt állhatok én is egyszer, mint a cár diszőre ... és az alaptörvényeké. Zsolozsma zendü­l a nép ajkáról. Erős­­várunk nekünk az Isten, hangzik az egyetem lép­­csőzetétől a szenátuséig, cseng vissza a Miklós­­templom falairól. Mindnyájan hajadonfőit áll­nak ottan. A rendnek őre is illendően letakarja fejét s úgy áll ottan markában a süvegével, mint a szabadég­ alatti istentiszteletkor. — Szép egy zsolozsma volt . . . Süvegét lassan a fejébe nyomja. Könny csillog szemében. Hogy eltitkolja, elfordul a nép­től s úgy tetteti, mintha a virágot nézné a szobor lábánál. — Csudálatos szép egy zsolozsma volt . . . . Uj dallam hangzik föl, a Hazánk, s min­den fej fedetlen áll újra. Örök virág. Bájoló az érzelmeknek őszinte megnyilat­kozása, magasztos egy nemzetnek hála­ áldozata. A leghidegebb tél közepett, a hófúvások alól és a hóförgetegeken át virágokat varázsol az eső. Gyásza koszorújaképpen az emlékek sír­jára tűzi, búbánata jeléül a jótevő léleknek szen­teli őket. De mégsem gondol csak a gyászára, és a virág sincsen csupán csak a búbánatnak szánva. A remények kertjéből vannak azok szedve és jobb napokba vetett bizalmat illatoznak. És ezért a hideg kőre szórva sem fagynak meg, hótól borítva sem hervadnak el. Ezért éj­jelre kelve új bimbó fakad rajtuk, hogy reg­gelre kelve kitárja kelyhét. Az uj nap uj virágot talál a szobor lábánál, és az a virág mégis mindig ugyanaz. Szakasztott olyan az, mint az a szent tűz, a hajdankor tem­plomainak oltárain, mely soha sem aludhatott ki a nélkül, hogy nagy szerencsétlenség ne szakad­jon­ a hazára. Ottan ég az majd piros, majd kék, majd sárga lánggal, és az egész nemzet lányai in- BUDAPESTI HÍRLAP, (301. sz.) 1901. november 1.

Next