Budapesti Hírlap, 1902. április (22. évfolyam, 89-118. szám)

1902-04-01 / 89. szám

1902. április 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (89. sz.) kik most nagy harc előtt állanak. A gazdasági politika kérdéséhez Goldner Adolf, dr. szólt elsőnek. Hive az önálló vámterületnek, a védővámot azonban elitéli. Garami Ernő ellenzi az önálló vámterületért való ál­lásfoglalást. A kongresszus Goldner álláspontját fo­gadta el. A pártvezetőségbe beválasztották a következő szocialistákat: Goldner Adolf dr., Garami Ernő, Garbói Sándor, Csizmadia Sándor, Bokányi Dezső, Groszmann Miksa, Izrael Jakab, Malasits Géza, Wolf­ner Jakab, Saly Endre, Fürth György; az ellenőrző­­bizottságba : Gogolya György, Kovács Géza és Petrák Károly. Goldner Adolf dr. határozati javaslatot adott be, a­mely követeli az általános, egyenlő és titkos vá­lasztási jogot. A párt képviselteti magát az 1903-iki amszterdami nemzetközi szociáldemokrata kongres­­­­zuson. A tárgyalást holnap folytatják és be is fejezik. A mezőtúri kongresszus. Az újjászervezett szociáldemokraták mezőtúri kongresszusa, mint tudósítónk jelenti, igen népes volt; 102 községből 164 küldött jelent meg. Alsó-Ausztriá­­ból, Bécsből és Princendorfból is eljött egy-egy szo­­cialista. Megválasztották elnöknek Vecseri Jánost és Mezőfi Vilmost. A pártvezetőség jelentését tudomásul vették. A gyűlésen jelen volt küldöttek sorra panaszos beszédet mondtak. Galviczki János (Tisza-Nagy-Rév) fölpanaszolta, hogy kora hajnaltól késő éjszakáig dol­goztatják a munkást s ha néha megpihen, mert meg­repedt a bőre, elverik s azután elcsapják. Nem földet akarunk osztani, úgymond, de a törvény határain belül szervezkedni. Azt akarjuk, hogy itt a földön egyformán jusson az embernek jog és boldogság és nem úgy, mint a papok hirdetik, hogy majd csak a túlvilágon lesznek egyformán boldogok az emberek. Horgosi János (Dénye) örömmel jelenti, hogy Dényén az egész elüljáróságot a szociáldemokraták közül vá­lasztották. Csak öt ember van a községben, a­ki nem ennek a pártnak híve. Egy aradi asszony, H. Kovács Erzsébet a­miatt panaszkodott, hogy a nők helyzeté­ről senki sem szólott. A nők háromszor annyit dolgoz­nak, mint a férfiak, mert csak harmada a napi kere­setük. Arra kérem önöket, úgymond, ismertessék meg feleségeikkel is ezt az eszmét. Azt mondják, hogy hosszú haj, rövid ész, de mikor elmegy a férfi a bankba, hogy fizessék ki a váltót, azt mondják, hogy előbb írja alá az asszony is. A nőt kizárják a jogok­ból, de mikor fia huszonegy éves, elviszik és lemészá­rolják a császár­játékban. A kongresszus letárgyalta azután a benyújtott határozati javaslatokat. Elfogadtak egy határozatot, a­mely kimondja, hogy a párt ragaszkodik a fokozatos adó életbeléptetéséhez és követeli a fogyasztási adók eltörlését. Tárgyaltak arról is, hogyan kellene a foko­zatos adóztatás eléréséért folytatott harcot szervezni. Egy másik határozat kimondja, hogy a párt minden törvényes eszközzel a legelszántabb, legelkeseredettebb harcot fogja folytatni az általános, egyenlő és titkos választójog kikü­zdéséért. Tiltakozik a párt a minisz­terelnöknek az ellen a kijelentése ellen, hogy az általá­nos választó­jog megadása sötétbe való ugrás. Még egy határozati javaslatot fogadtak el, mely az önálló vámterület szükségességét hangoztatja. A gyűlés rend­ben folyt le,­lajta. (Helyeslés és Éljen a köztársaság! kiáltások.) A kamara aztán junius elsejéig, a szenátus junius harmadikéig elnapolta üléseit. Pak­s, márc. 81. Az új képviselőválasztást véglegesen április 27-ére tűzték ki. TÁVIRATOK. A bolgár miniszterelnök Pétervárott. Pezervár, márc. 31. Danev bolgár mi­niszterelnök tegnapelőtt és tegnap meglátogatta Lamsdorff gróf külügyminisztert és a többi mi­nisztert, továbbá a hatóság fejeit és a főbb mél­tóságokat. A közös hajóraj Spezziában. Spezzia, márc. 31. Az osztrák-magyar hajó­raj tegnap ideérkezett és a parti üteggel a szokásos üdvözlő lövéseket váltotta. Baselli báró fregatta­­kapitány, az osztrák-magyar nagykövetség haditenge­részeti attaséja és az idevaló osztrák-magyar alkonzul ideérkezett a hajóraj parancsnokának üdvözlésére. Spezzia, márc. 31. Ripper ellentengernagy az osztrák-magyar alkonzul társaságában meglátogatta Magnaghi altengernagyot, a tengerészeti kerület parancsnokát, a­ki a látogatást azonnal viszonozta. A francia parlamentből. Paris, márc. 31. Minthogy a szenátus és a kamara között a költségvetésre vonatkozólag teljes egyetértés nem jött létre, a szenátus tegnap délután újra összeült. Ülést tartott azután a kamara is és elfogadta a szenátusnak a költségvetésen tett összes módosításait, végül megszavazta az egész költségve­tést 367 szavazattal 50 ellenében. Az ülés reggel 3 órakor ért véget. Az ülés berekesztése előtt Deschanel elnök beszédet mondott, a­melyben védelmére kelt a parlamenti rezsimnek és azt a reményét fejezte ki, hogy a kamara ragaszkodni fog a közszabadság intéz­ményeihez. Végül a haza, a forradalom elvei és a köztársaság művei iránt való szeretet ápolását hangoz­ A dél-afrikai háború. Pretoria, márc. 31. A Reuter-ügynökség jelenti: Schalk-Burger-nek eddig nem sikerült megkezdenie a tárgyalásokat Steyn nak De Weit és Steyn átmentek a fővonalakon nyugat felé. Velük van Nijkerk és Van der Merve. Nyomukat egészen Parisig követték. Méline programja: Remiremont, márc. 31. Egy itt tartott gyű­lésen Méline beszédet mondott, a­melyben a Waldeck- Rousseau-minisztériumot támadta és kifejtette a progresszista párt programját. A program főbb pontjai ezek: Teljes lelkiismereti és egyesülési szabadság, a parlament mindenhatóságának korlátozása, a kollek­tivizmus elvetése és nagy gazdasági, pénzügyi, katonai és társadalmi reformok megvalósítása az ország jó­létének biztosítására. napihírek. . Budapest, márc. 31. — (Új regényünk.) Ma kezdjük meg Beniczkyné Bajza Lenkének uj, két kötetes re­gényét. A címe: Örök törvény. Olvasóink isme­rik Beniczkyné finom tollát, melylyel oly érdeke­sen rajzolja a társadalmat és embereit. Ennek a regénynek a meséje is élénk, fordulatos, ki­tűnően szőtt. Az a kedves romanticizmus önti el, mely a kiváló regényirónő műveit oly vonzóvá teszi. A választékos izlésű­ írónőnek lapunk re­gényrovatában való megjelenését bizonyára most is szívesen fogadja a közönség. — (Személyi hírek.) A király, mint Bécsből jelentik, tegnap délután meglátogatta Lipót Szalvá­­tor királyi herceget. — Lchbkowitz herceg hadtestpa­rancsnok ma, mint Bécsből jelentik, visszautazott Budapestre. — Apponyi Lajos gróf, magyarországi udvarnagy néhány napi tartózkodásra Dobrau-ba utazott. —­­Wl­assics miniszter Bülow g­rófnál.) Velencéből jelentik, hogy Bülow gróf német birodalmi kancellár, a­ki a húsvéti ünnepeket nejével együtt Ve­lencében tölti, szerdán este a néhány napig­ szintén ott időző Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisz­tert, a­ki már régebbi ismerőse, meghívta estére. Az estén a kancellár két testvérén kívül, a­kiknek egyike a német császár szárnysegéde, másika berni német kö­vet, résztvettek még Morosini grófnő, Wedel gróf ró­mai kri­inált német követ és neje, Lichnowsky her­ceg, valamint a kancellár nejének anyja, Minghetti olasz államférfi özvegye.­­ (A legöregebb tábornok.) Bécsből jelen­tik: Schwarts-Meiller Ede báró, nyugalmazott al­tábornagy tegnap ünnepelte kilencvennegyedik szü­­letésenapját. Sch­wartz-Meiller hetvennégy esztendő óta tiszt és közel ötven esztendő óta tábornok. Szü­­letésenapja alkalmából igen sokan üdvözölték az agg altábornagyot, a többi között tisztelgett nála a nyu­galmazott tisztek egyesülete, Kober táborszernagy vezetésével. Az ünnepeltet könnyekig meghatotta a veterán tisztek megjelenése. — Köszönöm, kedves baj­társaim, — mondá, — megjelenésnek is bizonyítja, meny­nyire igaz Fejérváry báró mondása, hogy a valódi bajtársi érzületnek még a síron túl is fönn kell maradnia. Öreg, hű katonaszivem­ben már csak két kívánság él. Az egyik, hogy hőn szeretett, legfelsőbb hadurunkat messze az emberi élet határain túl éltesse az Isten hű hadseregének örömére és népeinek boldogulására és hogy az öreg veteránokat, a­kik érte és a hazáért küzdöttek, ne feledjek el. Ugy is tömegesen halunk meg — két esztendő óta hetvenöt nyugalmazott tábornok hunyt el. Én legközelebb szintén követem őket és helyet csinálok nektek. Isten veletek. — (A török trónörökös halála.) Moham­med Resad herceg, a szultán testvéröcscse, a török trón örököse, mint egy konstantinápolyi távirat je­lenti, meghalt. A trónörökös néhány nappal ezelőtt betegedett meg. Az orvosok nem tudták, mitől lett rosszul s nem is tudtak rajta segíteni. Az elhunyt herceg 1844. november 3-án született Konstantiná­polyban és 1876-ban lett prezumtív trónörökössé, a­mikor V. Murád szultánt megfosztották trónjától és Abdul Ilamid, a mostani szultán lett a törökök padi­­sája. Ősi szokás szerint a legidősebb herceg a trón örököse is. Most Ahmed Kemal Eddin herceg van so­ron, a­kit főleg az új­ törökök látnának szívesen, mert tőle remélik reformterveik keresztülvitelét". Ahmed Kemal Eddint szabadelvű gondolkodása miatt sokan szeretik s már régóta komoly riválisa volt Resad her­cegnek. Az elhunyt trónörököst nem igen szerették, mert deszpotikus hajlamú ember volt. Beszélik, hogy titokzatos megbetegedése és hirtelen halála összefüg­gésben van a Jildir-Kioszknak titkos dolgaival.­­ (Húsvét.) Március két utolsó napjára esett hús­vét ünnepe, ám azért bátran lehetett már ápri­lisra gondolni, olyan hóbortos volt az időjárás. Ron­totta is az ünneplést, a­mi nem csoda, hiszen kiju­tott ezen a két napon mindenből: napsugárból, fel­hőből, esőből, hidegből, sőt még hóból is. Mindjárt vasárnap reggel olyan kellemetlen eső ömlött ránk, mintha csak előre el akarta volna venni az emberek­nek kedvét a másnapi locsolástól. Délután sütött egy kicsit a nap, de hamarosan beborult újra, hideg szél kerekedett, elvitte még a reményét is a jó időnek. A futatóba egy kis telet hozott húsvét hétfőre, hideg volt, szél fújt, déltájban pedig havazni kezdett, de olyan sűrűn, hogy az ember azt gondolhatta volna, hogy a tél, mely az idén olyan fösvényen bánt a hó­val, most akarja a mérgét utoljára kiadni. A fekete karácsony után azonban nem jött fehér húsvét. A hópelyhek elolvadtak, csak a hideg és a szél maradt meg. A templomokban mindenütt ünnepi istentiszte­let volt, melyben a hívők nagy sokasága vett részt. Az utcáknak az idén csak­ a bezárt boltok adták meg az ünnepi szint, sétáló nép alig akadt a rossz idő miatt, kirándulásra meg még gondolni sem mert senki, a városliget sem volt olyan népes, mint más­kor ünnepnapon. Az idei húsvétot bizony födél alatt, falak mögött kellett megünnepelni, s az embernek jól esett, ha látta, hogy egy kis lány lobog a­­ kály­hában. — Bécsből jelentik. A n­­gyheti ünnepségek tegnap délelőtt fejeződtek be az aranygyapjas-rend ünnepi miséjével, a­melyet Meyer püspök celebrált a Burg plébánia­templomában. Ott volt a király, az itt időző királyi hercegek, az aranygyautas-rend lo­vagjai, a titkos tanácsosok és a kamarások. A király­nál este hat órakor családi ebéd volt, a­melyen jelen­­voltak az uralkodóház itt időző tagjai. — (Rhades Cecil végrendeletet Megírtuk, hogy Rhodes Cecil vagyonának nagy részét, közcé­lokra hagyta, a többit pedig hozzátartozói kapják. Rhodes Cecil vagyonát 32—15 millió font sterlingre becsülik, a­mi körülbelül 300—400 millió korona. A végrendelet végrehajtásával Roseberry és Grey lordo­kat, Bellot, Jameson dr.-t, Hawksleyt és Michelt bízta meg. Az utóbbi a dél-afrikai bank igazgatója, a­hol Rhodes vagyonának nagy részét elhelyezte, Hawksley pedig a Chartered Company ügyésze. Óriás vagyoná­nak nagy részéből az elhunyt végső akarata szerint iskolákat és egyetemeket fognak alapítani az angol gyarmatokon.­­ (Windischgrats herceg és neje a Szent­­földön.) Windischgrätz Ottó herceg és neje, Erzsé­bet kir. hercegnő nagypénteket és a húsvéti ünnepeket Jeruzsálemben töltötték el. Jeruzsálemből a hercegi pár visszautazik Kairóba, a­hol április közepéig ma­radnak. Onnan visszatérnek Európába és pedig először Nápolyba, azután Rómába, a hol hosszabb ideig ma­radnak. A pápa a hercegi párt kihallgatáson fogja fo­gadni. Május elején Windischgrätz herceg és neje, Bécsbe érkeznek, a hol körülbelül két hétig maradnak s azután állandó tartózkodásra Prágába utaznak. — (Hoburg, Lujza és Mattasich-Keglevich.) A M. W. J. című bécsi lap legutóbbi számában érde­kes dolgokat közöl Mattasich-Keglevich főhadnagy­ról és Eóburg Lujza hercegnőről. Értesüléseit egy­ tudósítójától veszi, a­ki járt Müllersdorfban és Lin­­denhofban. Mattasich-Keglevich-et, beszéli a tudósító, igen szigorúan őrzik a fegyházban. A fogoly őrei előtt és séta alkalmával egyre azt hangoztatja, hogy ártat­lan és hogy a fogság már is egészen megtörte. A da­liás fiatalember valóban egészen megrokkant s húsz évvel idősebbnek látszik. Egész nap a fegyház könyv­tárában ül és olvas, vagy ír. Arra azonban szigo­rúan ügyelnek, hogy a külvilággal ne érintkezhessek. Ezért a fehérneműjét, a­melyet a fegyh­ázon kívül mosnak, mindig megvizsgálják, hogy nincs-e benne valami titkos üzenet. Dasinszky lengyel képviselő in­terpellációja óta azonban úgy látszik, mégis történik valami a szerencsétlen fogoly ügyében, mert nemrég künn járt a fegyházban Powek altábornagy Bécsből és hosszabb ideig hallgatta ki Mattasich-Keglevichet. Edburg Lujza hercegnő, beszéli tovább a bécsi lap tudósítója, a lindenhofi gyógyító­intézet egy csi­nos, svájci stílusban épült egyemeletes házában la­kik, a­mely balra az intézet bejáratától, fák között áll. A Lindenhof közelében levő községekben képes­­levelezőlapokat is árulnak, a­melyek a pavillont ábrá­zolják, a­mint a hercegnő fehér ruhába öltözve néz f­i az ablakból. A fehér ruhát különösen kedveli és folyton azt hangoztatja: — Ártatlan vagyok, mint egy fiatal leányka. Szeretem a liliomot és a fehér rózsát, mert azok is olyan ártatlanok, mint én. A tudósító látta is a hercegnőt társalkodónőjé-­­vel, Gebauer Annával, a­ki a bécsi rokkantak pa- 3

Next