Budapesti Hírlap, 1902. június(22. évfolyam, 148-177. szám)
1902-06-01 / 148. szám
1902. junius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (148. sz.) ban. Jó magyar ember is, ha képviselőjelölt, megteszi azt, hogy oly kérdéseket, a melyekben nem ért egyet választóinak egy részével, hallgatással mellőz. A másik kétértelmű nyilatkozatokkal vagy általános frázisokkal ugrat át a veszedelmes árkon. Ismerek azonban olyan képviselőt is, aki ma a szabadelvű párt, tagja és aki lapjában a legféktelenebb nemzetiségi hajszát indította meg ellenjelöltje ellen. Emlékezzünk meg a délvidéki sajtóról is. A németnyelvűről, mert a propaganda eben való helyi küzdelemben csak ez jöhet számba. A bánsági hazafias német lapok közt van egy-két jól szerkesztett napilap. Ezek egészben véve a Pester Lloyd iskolája szerint szerkesztvén A P. L. tudvalevőleg kitűnő lap, de bizonyára maga sem pretentálja, hogy parasztlapnak nevezzék. Oda pedig ilyen kell. A kisebb lapok, úgynevezett Intelligenz-Blätter-ek, félhivatalosan komolykodók, egyébként pedig jámbor és jelentéktelen kis hüllők módjára tengődnek. A szászok népszerű és harcias parasztlapjaival nem tudnak versenyezni. Az egész bánsági sajtó egyébként a legújabb időkig azt a taktikát követte, hogy elvből ignorálta a szászokat, kerülte az izgatóknak és lapjaiknak említését, nehogy a mozgolódásuk nagyobb fontosságot nyerjen. A propaganda ellen való küzdelemre hivatott tényezőkről szólva, meg kell emlékeznem a katolikus papságról is. A svábság kivétel nélkül katolikus. A papság a számra nagy és vagyonra nézve éppen nem szegény. A horvátok példájából tudjuk, hogy minő óriás szolgálatot, tehet a nemzeti eszmének a papság. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a horvát eszme legerősebb oszlopai katolikus papok. A német propagandáról nyilvánvaló dolog, hogy végső következtetéseiben úgy a Habsburg-dinasztia, mint a magyar állam ellen irányul és hogy eredetére nézve antikatolikus — tehát három ok, hogy az ecclesia militans felkösse kardját. Egyesek, a tiszekollégám igen érdekesen tolla hegyére szedte a főváros alakjait. Sajnálom, hogy segítségére nem lehettem, mert e tekintetben nekem is meglehetős gyűjteményem van. Eöstint nekem többek közt az, hogy a budai rendőrök jobb húsban vannak, mint a pestiek. Akkor e tárgyban egy krisztinavárosi rendőrt megkérdeztem, azt felelte: — Hja, uram, nekünk nyugalmasabb életünk van, mint pesti kollégáinknak. Budán kevesebb a csibész. Itt gyorsan hajtó kocsi, sebesen karikázó biciklista nem bosszantja a rendőrt. Itt az emberek korán lefeküsznek, a rendőr éjszakái nyugodtabban telnek el, s azonkívül kitűnő levegőt élvez. Pesten örökös zaklatásnak van kitéve, s mindig résen kell lennie, hogy megállhassa a helyét. Tessék egy nyári délben a budai Vár bármely utcáján végigmenni. Oly nagy az elhagyottság, a néptelenség, hogy az ember minden pillanatban a remetét várja, aki a magányban előmászik, gombát szedni. Tessék ezzel szembe állítani déli tizenkét órakor a Kerepesi utat, mikor a belvárosi üzletekből az alkalmazottak ezrei sietnek a külvárosokba ebédelni. Itt, ha az ember a hátát egy lámpaoszlopnak vetve megáll, százával látja maga előtt tovalebegni a masamódleányokat, csinos maguk varrta ruhában, párisi minta szerint fogva föl a szoknyájukat. Nem kekettek, élénken csevegve haladnak, nem néznek a szemed közé; a szemük színét ritkán is tudnád megmondani, de a harisnyájuk színét mindig. •Akármilyen vizes a gyalogút, megtartják az illendőséget, mert jól tudják azt is, hogy sáros időben meddig emeljék a kvótát. Jebb fiatalok közül, kongatják is a vészharangot, a papi bonvivánok nagy tömege azonban, akik nagyrészben oly nyílt és idillikus családi életet élnek plébániáikon, mely a többi egyházmegyékben teljesen ismeretlen, a békesség nevében hamarosan elhallgattatják az alkalmatlan strébereket. A mostani megyés püspök elődje életének jókora részét betegeskedve töltötte. Óriás összegeket ajándékozott a szegényeknek és az iskoláknak és ha aranyból lett volna a szíve, azt is elajándékozta volna. A hosszú betegeskedése idején azonban oly fegyelmezetlenség hatalmasodott el az alsó papság közt, a amely szerencsére páratlanul áll az országban. A mostani püspök, Dessewffy, tudvalevőleg igen lelkes magyar, a mellett európai műveltségű és a legtisztább életű férfiú. Úgy látszik azonban, hogy a viszonyokon ő se tudott még változtatni. Szerény eszközeihez mérten elég sokat tett a propaganda ellen való csendes küzdelemben a német eredetű értelmiség. Az ő befolyásuk főleg ott érvényesül, ahol a kezükbe keríthették egyes gazdaegyesülések vezetését. Említem az óriás földműves-egyesületet, melyet Blaskovics és Wittmann képviselők vezetnek és tartanak meg a hazafiságban és említhetnek számos kisebb és más természetű egyesületet. A mérleg azonban mindenképpen kedvezőtlen. Tudom, hogy most már az enyémnél hivatottabb fejek is foglalkoznak a bajok orvoslásának módozataival, de azért el fogom mondani a magam igénytelen gondolatait is. A szerb egyházi kongresszus kilátásai. Újvidékről jelenti levelezőnk. Fölkerestem a liberális párt egyik vezérét, Vucselics úrt, aki a következőket mondotta nekem: — A radikálisok minden erejüket összevetik tervük keresztülvitelére. Semmi mást nem akarnak, mint hogy a kongresszus eredménytelenül végződjék. Mert tegyük föl, hogy most már a pátriárka is belemegy a nyilvános számadásba, kimutatja az egész vagyont és kezeléséről ellenőrző hatalommal gondoskodnak. Tegyük föl, hogy a pátriárka ügye tisztázódik. Akkor előállnak majd a radikálisok olyan követelésekkel, melyeknek teljesítése lehetetlen. Megzavar-Egészen más képet nyújt ilyenkor az újpesti út, ahol a gyárváros terül. Mint az óceánjáró gőzös hatalmas ködkürtje, megszólal a déli jeladás, s egyszerre ezer meg ezer ember tódul ki a füstös, komor épületekből. Sápadt, fáradt, sovány alakok, akik nagy lehelettel fújják ki magukból a gyilkos kőszénport. Mennek haza, hogy egyenek és egy kicsit pihenhessenek. Menynyivel boldogabb ezeknél a parasztember, aki letéve a kapát, egy fa alá hever ebédelni, hallgatja valami láthatatlan rigó füttyentgetését, s tekintete végigröpül a síkon, szülőfaluja tornyáig. S mégis a vidék népe tódul a nagy városokba, vagy kivándorol Amerikába. A városokban elsatnyul, Amerikában elvész hazájára nézve. ... De nem folytatom, nem akarok pörbe szállni az Istennel, hogy nem adott nagyobb magyar politikai tehetségeket! . . . A fővárosban a tavaszt az jelenti, hogy a város kertésze a zöldülő fákat visszanyesi, úgy, hogy egész nyáron mint csonka koldusok nyújtják feléd száraz karjaikat. Ennek ellenében a kávéházak raknak ki hordóban egy kis tavaszt, s ha a budapesti ember ez alatt ülhet, azt hiszi, hogy ő most jobb levegőt élvez. A tavaszt jelenti az is, mikor az utca köveit fölszedik, megfordítják, aztán újra lerakják. Ez népes utcákon jelentékeny közlekedési akadály, és huzamos akadály, mert a munka roppant lassan folyik, de elvégre a kőnek négy oldala van, s nem lehet, hogy örökké csak eery oldal élvezze a napfényt. ... Aki még ennél is többet akar, az nézze meg az Urániában a budapesti életet. ják a tárgyalást és akkor szétrebben a kompánia. Ezzel aztán új táplálékot nyer a radikális párt politikai tőke kovácsolására. Ha pedig sikeres eredménynyel végződik a kongresszus, akkor a hatalmas radikális tábor leszerelhet. Csak a gyűlöletből táplálkoznak ők s minden mérges fullánkjuk a pátriárka ellen irányul. Van több jelöltjük a pátriárka állására, ez az oka a nagy háborúságnak. Nagy-Szerbia jelszava ma már nem hatásos eszköze az izgatásnak, azért találtak mást: a pátriárka zaklatását. A közigazgatás egyszerűsítése. A belügyminisztériumban már napok óta tanácskoznak a közigazgatási ügyvitel egyszerűsítéséről. A tanácskozáson részt vesznek Gulner Gyula és Széll Ignác államtitkárok, továbbá a kodifikáló osztály tagjai, a főispánok közül pedig Sándor János és Lukács György. A szaktanácskozmány feladata a közigazgatási eljárás egyszerűsítése és egységesítése szempontjából azoknak az általános és állandó jellegű szabályrendeleteknek átvizsgálása, melyek a vármegyei, városi és községi közegek közreműködésére vonatkoznak. Ezeket most megfelelően módosítják és aztán gyűjteménybe foglalva kiadják. Megvitatják továbbá azokat a gyakorlati intézkedéseket, melyekkel az ügyvitelt az egész országban s a szóbeliség és közvetetlenség érvényesülésével szabályozni akarják. Az írásbeliség kiküszöbölése céljából kevesbíteni fogják az időszaki jelentéseket, kimutatásokat, nyilvántartásokat, rendelet fogja megállapítani, hogy gyors intézkedésnél a telefonhálózatot nagyobb mértékben vegyék igénybe, azonkívül minden vármegyének lesz egy hivatalos lapja, mely a szabályrendeleteket és közérdekű határozatokat fogja közölni. A szaktanácskozmány munkája nagyobb részét már elvégezte. A vármegyei általános és gyámügyi, valamint a közigazgatási eljárásra vonatkozó ügyvitel egyszerűsítésével már elkészültek. Hátra van még a városok és községek ügyvitelére vonatkozó intézkedések megbeszélése, melyet ma kezdtek tárgyalni. Eme szaktanácskozmány alapján a belügyminisztérium kodifikáló osztálya haladéktalanul kidolgozza azokat az egyszerűsítő belügyminiszteri rendeleteket, amelyek életbeléptetésére az 1901. évi XX. t.-c. által a belügyminiszter fölhatalmazást nyert. Ezeket a törvénypótló belügyminiszteri rendeleteket valószínűleg már 1902. évi szeptember elején életbe fogják léptetni. Politikai hullámok. Budapest, máj. 31. (Saját tudósítónktól.) Nem tudjuk, hogyan állanak a kiegyezési tárgyalások, a magyar kormány erre nézve nem tájékoztatta a közvéleményt, bécsi vagy külföldi német forrásoktól meg nem informáltatjuk magunkat. Ezek az idegen források amúgy is zavarosak, hamisak és többnyire irányzatosak, az osztrák kormány taktikai céljaira szolgálók. Egyet azonban már biztosan tudunk, azt, hogy a kiegyezést kötbérrel megkötni nem fogjuk. Körber a kiegyezési tárgyalásokat nem is mint miniszterelnök vezeti, hanem mint osztályfő, ami azelőtt volt. Ő csak külsőleg vedlett át miniszterelnökké, belsőleg ő a régi osztrák bürokrata, aki se nem tanult, se nem felejtett semmit. Meglepő nála egyedül csak az, hogy bürokrata létére annyi frivolitással, akkora indiszkrécióval folytatja a kiegyezési tárgyalásokat, hogy méltán mondhatjuk, hogy Körber tárgyalási modora páratlanul áll az egész műveit és félműveit világon. A kiegyezési tárgyalásoknak már csak azért is meg kell hiúsulniuk, mert Körberrel alig tárgyalhatunk már tovább, hiszen ő velünk szemben túlteszi magát a diplomáciai udvariasság legelemibb kellékein is. A kiegyezési tárgyalások eddigi menete és előrelátható kimenetele megerősít bennünket ama föltevésünkben, hogy Széll Kálmánnal az osztrák kormány nem fog a kiegyezésről két meg három évig tárgyalni, ahogy azt szokta az előbbi magyar kormányokkal. Mi ezt előre láttuk és rég megírtuk, hogy Széll Kálmán a kiegyezés kérdését már a tárgyalások első esztendejében fogja dűlőre juttatni. Körber pedig a régi osztrák iskolának a híve, ő hosszú időre elnyúló kiegyezési tárgyalásokra készült elő. Ebben pedig alaposan csalatkozott és úgy látszik, hogy Körber képtelen jóvá tenni e csalódását. Az egyik képtelenség maga után vonja a másikat, ez érlelteti meg bennünk Körberről .