Budapesti Hírlap, 1903. február (23. évfolyam, 32-58. szám)
1903-02-12 / 42. szám
1903. február 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (42. sz.) Jós elenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) A határozat ki van mondva, a jegyzőkönyv hitelesítve van. Azt fölforgatni veszedelmes precedensnek tartja. Beöthy Ákos: Az urak csinálják a veszedelmes precedenst! Széll Kálmán miniszterelnök. Ha valami elnézés történt, az kisebb baj, mintha a Ház tegnapi határozatát fölforgatnák. Kéri a Házat, hogy ne akarja a hozott határozatot invalidálni. Nem fog hozzájárulni semmi olyanhoz, ami a házszabályokkal való visszaélést vonná maga után, mert a házszabály olyan, mint a törvény, sőt még erősebb. Kém akart senki házszabályt sérteni, ha tévedés történt is. Kéri a Házat, hogy tekintse az incidenst befejezettnek. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Az ellenpróbára nem volt szükség. A miniszterelnök is kétségesnek látja a helyzetet, itt sérelem történt, a helyzetet tisztázni kell. Az elnök, Beöthy Ákos kívánsága lehetetlen. Az indítvány fölött ma már a házszabályok szerint lehetetlen lenne a szavazás. A formai igazsághoz kell magunkat tartani. A tegnapi eset nem történt célzatosan. Ha a formai igazságot megdöntjük, sebet ejtünk a házszabályokon. Kéri a Házat, hogy nyugodjék bele a történtekbe, úgy a hogy a jegyzőkönyv hitelesítve van és térjen a napirendre. (Zaj a szélsőbaloldalon: Vonják vissza a javaslatot és adják be újra!) Ebből az esetből káros precedens nem származhatik. (Zajos ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Beöthy Ákos: A törvényt meg kell tartani. Ez a precedens! (Nagy zaj.) Én indítványt tettem! Az elnök: Napirend előtti felszólalások kapcsán határozathozatalnak nincs helye. Beöthy Ákos: A házszabályokról van szó! Megsértettek! Az elnök: Kivánják a kérdést szavazás alá bocsátani? (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Igen!) Akkor kénytelen meghajolni. Tehát ajándékozzák meg az elnökséget bizalommal, ő a legilletékeesebb arra, hogy a kivezető utat megtalálja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem ajándékozzuk meg! Zárt ülést kérünk!) Húsznál több képviselő zárt ülést kér, elrendeli tehát a zárt ülést. A karzat közönsége kivonul. Tíj szünet. .A zárt ülésen, is Apponyi Albert gróf elnökölt. A szólás joga elsősorban Benedek Jánost illette volna meg, mert elsőnek ő írta alá a zárt ülést kérő ívet, de ő e percben nem volt jelen a teremben, s így a második aláíró, Pozsgay Miklós jutott szóhoz. Arról panaszkodott, hogy a szünet alatt Andrássy Tivadar gróf megtámadta Beöthy Ákost, hogy már ő is hozzájárul a parlament nívójának leszállításához. Benedek János elmondta, hogy mi történt a tegnapi ülés végén. Az elnök a kérdés föltevésekor nem csinált csöndet, sőt, ezt még csak meg se kísérelte, s el kellett volna rendelnie az ellenpróbát is. Az elnök az ellenzéket elütötte attól a jogától, hogy a határozatképességet megállapíttassa; e sérelmet föltétlenül reparálni kell. Beöthy Ákos azt bizonyítja, hogy az ő indítványára már volt precedens. 1846-ban a közigazgatási törvény 53-ik szakaszának tárgyalásakor Bánffy Béla gróf alelnök berekesztette a vitát azzal az ürügygyel, hogy nincs több fölszólaló. A szóló beszélni akart, de a túloldal zajongani kezdett, hogy a Ház már határozott. Erre Tisza Kálmán fölkelt s azt mondván, hogy panasz hangzott föl az iránt, hogy a vita berekesztése nem korrekt módon történt, s arra kérte a Házat, hogy tekintse úgy, mintha még nem határozott volna. Széll Kálmán miniszterelnök szerint Beöthy precedense más természetű, mert akkor csak elnöki enunciációról volt szó. Most azonban már határozatot , is hozott a Ház. Nem lehet rossz néven venni, hogy az elnök Kona fide kimondott egy határozatot, amely senkit sem sért Kéri a képviselőket, hogy miután senki sem akarta a házszabályokat megsérteni, nyugodjanak bele a dologba és térjenek napirendre. Trübinyi János jegyző az igazsághoz híven kijelenti, hogy az elnök a tegnapi ülés végén megállapította a napirendet. Kubik Béla szerint ez a kérdés tehát tisztázva van, de nincs tisztázva az a kérdés, hogy a szólót tegnap, mikor szólásra jelentkezett, az elnök nem engedte szóhoz jutni, s bár a szóló kívánta, nem állapította meg a Ház határozatképességét. Trübinyi János jegyző hallotta, hogy Kubik tegnap szólásra jelentkezett, figyelmeztette is erre az elnököt, a ki azonban a nagy zajban nem hallotta meg ezt a figyelmeztetést. Több szónok nem lévén, a zárt ülés félkettőkor véget ért. Apponyi Albert, gróf háromnegyed kettőkor újra megnyitotta a nyílt ülést s jelentette a Háznak, hogy Beöthy Ákos az indítványát írásban is beadta. Az elnökségnek azonban igen súlyos aggodalmai vannak ennek az indítványnak a szavazás alá bocsátására. Ha azonban legnagyobb sajnálatára és kérése ellenére ragaszkodnék Beöthy az indítványához (Beöthy közbeszól: Ragaszkodom!) — kénytelen elrendelni a szavazást. Jelenti azt is, hogy név szerint való szavazást kértek Beöthy indítványára, s kérték a szavazásnak holnapra való halasztását is. A szavazás tehát holnap lesz. A Ház ezután áttért az interpellációk tárgyalására. A szélsőbalról kiáltoztak ugyan, hogy nem lehet, mert nem érvényes a tegnapi határozat, s a mai ülésnek már két órakor véget kell érnie, de Apnonyi gróf kijelentette, hogy a vitás határozat legalább is intra domínium van addig, mig a Ház meg nem változtatja. E kijelentés után Apponyi gróf átadta az elnöki széket Tallián Bélának. Lengyel Zoltán a miatt interpellált, hogy a minapi udvari bálon a király a miniszterelnökkel németül beszélt, s hogy a bálra meghívót kapott Steinacker Ödön, a minap elitélt nemzetiségi izgató is. A király korteskedett az udvari bálon, s megveregette azoknak a képviselőknek a villát, akik pártolták a katonai javaslatokat. Veszedelmes dolog, ha a király így beleártja magát a politikai küzdelmekbe. Már Széll Kálmán is megkezdte a presszionálást; a folyosón egy képviselőnek azt mondta, hogy készülhet már az új választásra. Széll Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy nem akar senkire pressziót gyakorolni; amit Lengyel Zoltán említ, azt nem neki mondta, s így ahhoz Lengyelnek semmi köze. Hogy Steinacker meg volt-e híva az udvari bálra, azt nem tudja; lehet, hogy mint konzult meghívták, mert az ilyen meghívás sablon szerint történik. Különben a Steinackarre kimondott ítélet még nem jogerős. Utána fog nézni ennek a dolognak. Hogy azonban a király az udvari bálon kivel, miről és mit beszélt, azt nem tudja, nem is kérdezte az illető uraktól. Hogy a király, mint házigazda, meghívott vendégei közül kit szólítson meg és miről beszéljen vele, ahhoz sem egyes képviselőknek, sem a parlamentnek semmi köze. A király soha nem szállott le a pártatlanság magaslatáról. A jobboldal megéljenezte a választ, Lengyel Zoltán azonban nem vette tudomásul, mert mind megtörtént dolog az, amit interpellációjában fölpanaszolt. A Ház azonban tudomásul vette a miniszterelnök válaszát. Molnár Józsi ás az ozsdolai tagosítás miatt interpellált. S két órakor kezdte a beszédét, s negyed négykor fejezte be. Arra kérte a miniszterelnököt, hogy Ozsdola háromszék megyei községben akadályozza meg a tagosítást s hogy a székelyföld részére új tagosítási törvényt készítsen. Interpellációját kiadták a miniszterelnöknek. Benedek János a Népszava elkobzása miatt akart interpellálni s kérte a Házat, hogy interpellációját holnapra halaszthassa. Az elnök figyelmeztette, hogy csak szombatra lehet halasztani az interpellációt. Benedek ebbe nem egyezett bele s kijelentette, hogy inkább azonnal interpellál. Ezt helyeselte és követelte is a jobboldal, mely csak akkor csillapodott le, mikor Benedek kijelentette, hogy beszéde legalább is ötnegyed óráig fog tartani. Ez hatott. Az elnök kimondotta, hogy a Ház Benedek Elek interpellációját holnapra halasztja s nehogy megint valami bonyodalom származzék, mindjárt be is rekeszthette az ülést. Sándor király szeilán sírjánál. Karlóca, febr. 11. (Kiküldött tudósítónktól.) A halott, nem megy el az élőhöz, az élő jött el a halotthoz. Hosszú, majdnem fél éven keresztül húzódó tárgyaláson meggyőződött a fiatal szerb király arról, hogy I. Ferenc József tiszteli Milán király utolsó akaratát, mely szerint még haló porában sem kíván Szerbiában pihenni. Tagrata patria nec ossa mea habebit (Csontjaim se legyenek a hálátlan hazáé) volt végső rendelkezése a fiúkirálytól elűzött apakirálynak. Azóta két esztendő múlt el s a fiú végre szükségét érezte annak, hogy ő maga is koszorút tegyen apja sírjára, a melyet eddig csak idegen látogatott. Feleségével együtt jött el, aki az ellenségeskedés fő oka volt, mintegy kiengesztelő útra. Az ég is mintha rámosolygott volna erre a kegyeletes aktusra. A magyar föld, amint ráléptek Zimonyban, kék derűvel és tavaszi napsugárral fogadta és kisérte egész útján a szerb királyi párt. A külön udvari vonat, amelyet a szerb felségeknek egész napon át vendéglátó gazdájuk, a magyar király bocsátott rendelkezésére, reggel tizedfél órakor gördült be a zimonyi pályaudvarba, ahol már akkor a bán és kísérete, a katonai méltóságok és a város elüljárói összegyülekeztek a királyi vendégek fogadására. A pályaudvaron csatlakozott a magyar kísérő urakhoz Krisztics Mikola bécsi szerb követ ésJovanovics alezredes, bécsi szerb katonai attasé, akik a király üdvözlésére jöttek. A vonat érkezésekor egyszerre a 61. gyalogezred zenekara rázendített a szerb himnuszra s a katonai kordon mögött tolakodó közönség lelkes zsiózásban tört ki. A vonatról egymásután ugráltak le a szerb király katonai kísérői szebbnél-szebb, de tarkábbnál-tarkább uniformisokban. Utoljára a hatalmas, kissé hajlott termetű király jelent meg a kocsi ajtajában, mögötte a királynéval. Sándor király a szerb tábornokok meggyszinű uniformisát viselte, mellének közepét sok egyéb ordója között a Szent István-rend nagyszalagja foglalta el. Drága királyné angol szabású teljes gyászruhában volt, kicsiny krepp kalappal, fülében a mély gyászszal alig összeférő két gyémánt boutoni zene elhallgatása után a magyar díszben lévő Khuen-Béderváry bán fedetlen fővel, francia nyelven a következő szavakkal üdvözölte a királyi párt: — Felséges uralkodója parancsából az a megtisztelő föladat bízatván rám, hogy Felségteket az osztrák-magyar monarkia határán fogadjam, van szerencsém Felségteket épp oly tiszteletteljesen, mint szívesen üdvözölni. Engedjék meg Kelségtek, hogy ama kívánságomnakadjak kifejezést, miszerint a magyar korona országainak területén való rövid tartózkodásuk legfelsőbb megelégedésükre teljék el. Sándor király erre szintén franciául így válaszolt : — A királyné és én különösen örvendünk azon, hogy a horvát bán ő excellenciája bízatott meg ő felsége I. Ferenc József császár és király képviseletével fogadásunkban és kisérésünkben. Boldog vagyok, mert ebben a gondoskodásban újabb bizonyítékát látom ő felsége az osztrák császár és magyar király barátságának az Obrenovics-dinasztia iránt. A szerb király azután kezet fogott a bánnal, aki meg a királynénak csókolt kezet, majd a bán bemutatta a királyi párnak a magyar kíséret tagjait, Klebm táborszernagyot, Jurkovics főispánt, Bitemen ezredest, "Führich és Grimmenstein báni kapitányokat, Mihicsics kerületi főnököt és Hervoics báni titkárt. A szerb király a bemutatások után karon fogta feleségét és ellépett a tiszteletére kivonult Diszszázad előtt. A vonat indulásáig való időt a zimonyi notabilitások, polgármester, törvényszéki elnök, ezredparancsnok megismerésével töltötte, akiknek mindegyikéhez neki is, Drága királynénak is volt egy-egy kellemes szava. A beszélgetést mindig inkább a királyné viszi, férje inkább csak bólogat hozzá. Az állomásfőnök jelentése után az egész társaság beszállt az udvari vonatra és megkezdődött az utazás Karlóca felé, amelyhez hasonló orosz rendszerű út még alig volt Magyarországon. Az egész vidéket egy hét óta kutatja csendőrség, a vaspályát éjjel két szerb politikai ügynök járta végig, ma pedig a pályatest mellett minden ötven lépésnyire föltűzött szuronyú csendőr vigyázott az udvari vonat biztosságára. A közbeeső falvakban kidobolták, hogy mindenki otthon tartózkodjék. A vasúthoz száz lépésnél közelebb egyárva lelket sem bocsátottak, mintha kihalt országon mentünk volna keresztül. Karlócára, a pátriárka székhelyéiig megérkezve, ismétlődtek a zimonyi jelenetek. A díszszázadot a péterváradi 71. gyalogezred állította ki. A királyt itt Unkelhaeuser dr. vukovári alispán fogadta néhány szóval, azonban németül, a mire a király egy-két Udvarias francia mondattal felelt. Azután az egész társaság elhelyezkedett Brankovics pátriárka fogatain, elül Jankovics főispán és titkára, azután pompás négyesen a bán és Klobus táborszernagy, majd négy szürke lótól vont diszhintóban, a melynek bakján már udvari lakás ült, a királyi pár, a hátralévő kocsikban a kísérlet többi tagja. Amint Siroot 'király'és Drága királyné elfoglalták helyüket, a Budapestről Wilband főhadnagy parancsnoksága alatt lehozott huszárszakasz azonnal, mint az udvari kocsiknál szokás, közrefogta a hintót és sebesen ügetve megindult a menet keresztül a horvát és szerb zászlókkal ékes Karlócán és a hatóságilag elnéptelenített országúton végig, amelyen a kocsi- és gyalogközlekedést egész nap megszüntették. Minden ötven lépésnyire csendőr állott, mint eövek. Összesen négyszázötven csendőr vonult ki a szerb királyi pár biztosságáért. A krusedoli kolostor kapujában a beteg pátriárka helyett Sebes Mitrofán újvidéki püspök fogadta és vezette be a kápolnába a királyi vendégeket. Milán király és Ljubica fejedelemasszony nyugovó helye egészen feketébe vonva várta az Obrenovicsok mostani fejét. Az oltár körül egy-két jóbarát friss koszorúja illatozott; ezek közt egyet, amely Budapestről érkezett és gyanúsnak tetszett, szálankint bontottak szét a csendőrök, valami pokolgépet gyanítván benne, úgy hogy nem is lehetett többé odahelyezni a többi koszorú közé. Sándor király gyöngyvirág-koszorúja, Drága királyné ibolya-koszorúja, mind a kettő szalagtalan, mind a kettő elkésett és csak később, mikor a királyi pár ebédelt, tudták elhelyezni a templomban. A királyi pár az oltárral szemben baldakin alatt két karosszékben hallgatta a misét, amely alatt Sándor király és Drága királyné többször sírt. A királyné saját zsebkendőjét nyújtotta férjének, hogy könyét letörölje. A kegyeletes aktus után a királyi pár rövid időre visszavonult. A déjeuner dmatoire, amelyet Bécsből hozott szakács főzött és bécsi lakás szolgált föl,az egyik teremben a legfőbb urak, másikban a kiséret számára .