Budapesti Hírlap, 1904. szeptember (24. évfolyam, 241-270. szám)
1904-09-01 / 241. szám
1904. szeptember 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (241. sz.) egyszer gördülni kezd el, sohasem lehet meghatározni megállóhelyét. Ha egyszer a cár lemondott korlátlan uralkodó jogáról, a többi majd magától jön, épp úgy, ahogy 1789 után Franciaországban is minden magától jött. Csakhogy az orosz liberálisok elfelejtik azt, hogy a történelemben az események sohasem ismétlődnek meg, sem a forradalmak, sem az alkotmányok nem készülnek sablonos minta szerint, gépies utánzással. Az orosz szabadelvűek elfelejtik továbbá azt, hogy a cárizmus különb erővel rendelkezik Oroszországban, mint rendelkezett XVI. LajosFranciaországban, ahol Voltaire, Rousseau és az enciklopédisták a trónnal együtt az egyházat is annyira aláásták, hogy a szerencsétlen király nem támaszkodhatott többé sem a népre, sem a hadseregre, sem az egyházra. Oroszországban az egyház és a hatóság még mindig a cár kezében van, itt tehát hiányoznak a francia forradalom előfeltételei. A cár, midőn lemond az abszolutizmusról és a nép közreműködésére appellál, csakeddigi tanácsadóit fogja meghallgatni, ezek között pedig egy sincsen, aki neki azt fogja ajánlani, hogy léptesse életbe a tiszta népképviseleti kormányformát. Ha pedig a forradalmi elemek ragadják ki a cár kezéből teljesen a kormánygyeplőt, akkor nagy vértengereken át juthatnak majd csak el a népképviseleti alkotmányosság ígéretföldére. Ezt pedig bizonyára maguk a szabadelvűek sem akarják. A higgadtabban gondolkozó szabadelvűekmegelégednek azzal, hogy Miklós cár a reformok fonalát ott vegye föl, ahol kisiklott II. Sándor a kezéből. E szerint a cárnak nem is kellene odáig elmenni, hogy a rendőrség előjogait fölfüggeszsze és hogy a vallásszabadságot hirdesse. Egyházi dolgokban Miklós cár is teljesen az apja elveit követi; ezt azzal is bizonyította, hogy ,a múlt nyáron Szarovra zarándokolt szent Szefrafin sírjához, valamint azzal is, hogy szentképek mozgósításával kezdte meg a mostani háborút. Ettől a cártól alig lehet remélem, hogy fölfogja függeszteni a katolikusok és a protestánsok tellén fönnálló törvényeket. Csak a legsúlyosabb katasztrófa kényszeríthetné a cárt az igazi vallásszabadság behozatalára. Mindössze is csak annyit várnak tőle, hogy a közigazgatás enyhébben fog elbánni a nem törzsorosz nemzetiségipolgárokkal, hogy rombadől az a kínai fal, amely Oroszországot Nyugat-Európától jóformán még most is elzárja, és így előáll a szabad közlekedés Oroszország és a külföld közt. Biztosraveszik továbbá azt, hogy a zemsztvok, a tartományi gyűlések jogai kiszélesülnek. II. Sándor cárezekre a testületekre akarta rábízni a tartományok adóügyét, a közoktatást, közegészségügyet, országutakat stb. Katkov halálos ellensége volt a tartományok autonómiájának, III. Sándor cár pedig hallgatott Katkovra, szűkebbre szorítottaa zemsztvok hatáskörét és alárendelte a kormányzóknak, aki vétójoggal bírtak a zemsztvok bárminemű határozatával szemben, mely jogot akormányzók mód nélkül ki is használtak. Most azt remélik, hogy a zemsztvok újra föl fog éledni. A közigazgatás decentralizációját is a lehető reformok közé sorolják. III. Sándor cárerről hallani sem akart és Suvalov Péter gróf elvesztette a kegyét azért, mert ezt a reformot javasolni merészelte. Ez a cár mindent centralizált, az egyetemeket is a legutolsó falusi iskoláig. Az ember alig képzelheti, hogy Oroszországon mi mindenbe nem avatkozik a kormány. Amit nálunk a szolgabíró, vagy talán a falusi bíró is elintéz, azt Oroszországban csak a miniszter igazíthatja el. A közigazgatás gépezete ennek folytán hihetetlenül lassan és nehézkesen működik, a miniszteri intézkedés meg gyakran a legtávolabbról sem felel meg a helyi viszonyoknak. Most hírlik, hogy Miklós cár maga is a decentralizáció ^mellett van, végre pedig az orosz lapok mostanában ra-^, gyan hangoztatják, hogy az egyes resszortminiszterek között nincsen semmi összehangzás. Minden egyes miniszter független és korlátlan úl a maga dolgaiban. Ami az egyik minisztériumban tiltva van, azt a másik megengedi, sőt itt-ott meg is parancsolja, hogy boszantsa vele minisztertársát. Ez csattanósan bizonyult be a legutóbbi időben gyakran előfordult diákzavargások alatt. Az egyetemeket, amelyek a közoktatási minisztériumnak vannak alája rendelve, egészen más elvek szerint kormányozták, mint a műegyetemeket, amelyek a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartoznak. Az egyes minisztériumok között valóságos polgárháború dühöng, amely vadabb és ádázabb, mint a pártharcok a parlamentáris államokban. Előfordul például az, hogy a közoktatási minisztérium egyik tisztviselőjét lopás miatt elmozdítják hivatalából, valamelyik tartományi főkormányzó meg azonnal kinevezi azt az elcsapott tisztviselőt kerületi marsallá. Most tehát beszélnek arról, hogy Miklós cár igazi kabineti minisztériumot akar létrehozni egy miniszterelnökkel az élén, aki egyöntetű elvet fog behozni a kabinetbe és a resszortminiszterek felelősségét is szabatosabban fogja körülírni, mint eddig volt, ahol a miniszter egyesegyedül a cárnak volt felelős és ha a cár kegyét bírta, akkor tehetett, amit akart. Ebben a keretben mozognak azok a reformok, a melyeket a mérsékelt szabadelvűek várnak a mostani cártól és a melyekről azt hiszik, hogy a mostani háború lezajlásával okvetetlenül napirendre kerülnek. Ezeknek a reménybeli reformoknak a keretét az oroszok meg tudják rajzolni tisztára. De a háború eredményét megjósolni emberi lehetetlenség. A háború végzetes kimenetele romba döntheti a cárnak minden jószándékát és a szabadelvűek minden reformábrándját is. A pécskai választás: Arad megye középponti választmánya a pécskai kerületben a pótválasztást szeptember tizenharmadikára tűzte ki. Jelöltek: Herczeg Ferenc szabadelvű és Zlinszky függetlenségi párti. Szentesitett törvénycikkek. A hivatalos lap mai száma a következő szentesített törvénycikkeket közli: 1904. évi XIX. törvénycikk Sándor község közigazgatási és országgyűlési képviselő választókerületi átkebelezéséről; 1904. évi XX. törvénycikk a cs. és kir. közös hadsereg katonai nevelői és képző-intézeteinél magyar honos ifjak részére létesített 230 állami alapitvány-helyről szóló 1897-ik évi XXII. törvénycikk módosításáról; 1904. évi XX. törvénycikk az 1904. évi állami költségvetésről; 1904. évi XXII. törvénycikk a szab. osztrák-magyar államvasuttársaságtól fölvett 10.000.000 K. előleg törlesztetlen részének visszafizetéséről; 1904. évi XXIII. törvénycikk a mérsékelt áru marhasáról szóló 1897. évi I. törvénycikk módosításáról; 1904. évi XXIV. törvénycikk az „ő felsége a király védősége alatt álló szegénysorsú tüdőbetegek szanatórium-egyesülete Budapesten“ című egyesület által fölveendő nyereménykölcsön engedélyezéséről. Függetlenségi pártszervezkedés. Csengerről jelentik: A függetlenségi párt vasárnap Kossuthünnepet rendezett, melyen a vármegye összes függetlenségi pártjai részt vettek, élükön Luby Géza, Luby Béla, és Jékey Zsigmond országgyűlési képviselőkkel és Bily Károly ev. ref. esperessel, a szatmári függetlenségi párt elnökével. Az ünnep után értekezlet volt, amelyen megvitatták az általános politikai helyzetet és elhatározták, hogy a megyei függetlenségi pártokat újjászervezik. A határozatot még az ősz folyamán végrehajtják. Az interparlamentáris magyar csoport Amerikában, Newyorkból ,jelentik: A Cunard Line Szlavónia gőzöse az interparlamentáris magyar csoport tagjaival hétfőn déli egy órakor érkezett meg Newyork kikötőjébe, ahol úgy az amerikai magyarság, mint a nem magyar származású amerikai honpolgároknak több ezer főre rugó tömege várta, mely a megérkezőket lelkes és zajos ovációval fogadta. Az amerikai magyarság részéről Ágoston Gábor, az öszszes fogadó bizottágok elnöke üdvözölte szép szavak-' - ban az Amerikába érkezett magyar képviselőket, hangoztatván ama haszon mérhetetlen voltát, mely a magyar képviselők megjelenéséből az Amerikába szakadt magyar testvérekre háramlani fog. A fényes fogadásért a csoport részéről Mohay Sándor államtitkár mondott köszönetet. Ott volt a fogadásnál Hengelmüller magyar-osztrák nagykövet is, továbbá Dessewffy Tamás főkonzul. A hivatalos körök részéről Xengoru polgármestere vett részt a fogadáson. A magyar csoport tagjai a Waldorf Astoria-szállóban szálltak meg. A jegyzők hálája. A Magyarországi Községi és Körjegyzők Országos Középponti Egyesülete ez évi szeptember hónap 25-én Budapesten, Pest vármegye székházában tartja meg rendes évi közgyűlését, melynek tárgysorozatában indítvány van, hogy Tisza István gróf miniszterelnököt, mint belügyminisztert, mind az általános közigazgatás, mint a községi és körjegyzők érdekei iránt tanúsított meleg érdeklődésének elismeréséül az országos jegyzőegyesület örökös dísztagjává válaszszák. A községi és körjegyzők hálásak Tisza gróf iránt, aki kormánya átvételekor legsürgősebb teendőjének az ő fizetésük rendezését ismerte. A kiutalványozás munkája most folyik, úgy, hogy a jegyzők a fizetésjavítási pótlékot az egész évre visszamenőleg még ebben az esztendőben megkapják. Népiskolai ifjúsági könyvtárak. — A kultuszminiszter rendelete. — Budapest, aug. 31. Az új iskolaévet mélyreható kormányzati intézkedéssel nyitja meg Berzeviczy Albert dr. kultuszminiszter. Országosan szervezi a népiskolai ifjúsági könyvtárakat; elrendeli, hogy az összes állami és államilag segített népiskolákban egyszerre állítsák föl az ifjúsági könyvtárakat és közrebocsátja az ifjúsági könyvtárjegyzék első sorozatát. Azt mondja a kultuszminiszter a királyi tanfelügyelőkhöz intézett körrendeletében, hogy a könyvjegyzék közzétételének célja és feladata nem csupán egy hivatalos katalógus megállapítása, hanem lényegében és jövendő eredményeiben mélyrehatóbb és fontosabb, bizonyos tekintetben az ifjú nemzedék egész műveltségének irányítása és nemesítése a számukra megválogatott jó olvasmányok által. Az iskolai könyvtárak fontossága a közművelődés érdekében, a népoktatás kiegészítése céljából kétségtelen. Már Berzeviczy kultuszminiszter hivatali elődei is ismételve sürgették az ifjúsági könyvtárak fölállítását. Panner miniszter még 1871-ben akként intézkedett, hogy a községi iskolák mellett mindenütt könyvtár létesitessék az ifjúság és a nép számára s hogy erre a célra minden tanulótól huszonöt krajcár fölvételi dij szedessék. Trefort miniszter 1877-ben kiadott körrendeletében szintén fölkaroltaaz ifjúsági és népkönyvtárak ügyét s elrendelte, hogy az állami és államilag segélyezett községi iskolákban a szabályszerű fölvételi díjak a könyvtár céljaira pontosan beszedessenek, sőt az iskolai büntetéspénzek egy részét is erre a célra fordítsák. Később, az állam kedvezőtlen pénzügyi viszonyai arra indították a közoktatási kormányt, hogy 1887. évi körrendeletében az eredetileg könyvtári célokra kijelölt fölvételi díjakat az iskolák egyéb szükségleteire fordítsa. Ez az intézkedés a szépen indult fejlődést megzsibbasztotta. Amint az állam pénzügyi helyzete lehetővé tette, hogy nagyszámú állami elemi iskoláink összes szükségletei az állami költségvetésben teljes fedezetet találjanak. Wlassics volt miniszter elérkezettnek látta az időt arra, hogy a felvételi díjakat újra eredeti rendeltetésükre fordítsa. Wlassics abból az elvből indult ki, hogy az ifjúság kezébe tartalom és forma tekintetében csak a legjobb olvasókönyvet kell adni. Ezért szükségesnek tartotta, hogy ifjúsági irodalmunk termékei gondosan megbíráltassanak és az iskolai könyvtárakba csupán oly művek jussanak be, melyek alapos kritikának megfeleltek. Ezzel irodalmunk ifjúsági íróit a fontos és nagy célnak komolyabb tanulmányozására óhajtotta sarkalni, a könyvkiadókat pedig arra, hogy a könyvpiacra szánt ifjúsági iratok összeállításában az üzletinél magasabb etikai szempontokat is figyelembe vegyék. E végből szervezte Wlassics a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottságot, amelynek feladata az ifjúsági irodalom figyelemmel kísérése, ellenőrzése és irányítása. E bizottság első teendője az volt, hogy tiszta képet szerezzen az országban levő népiskolai könyvtára írólt. Behatóan)- áttanulmányozta tehát a kir. - tani