Budapesti Hírlap, 1905. február (25. évfolyam, 34-59. szám)
1905-02-03 / 34. szám
2 __________________________ BUDAPESTI HÍRLAP. (34. sz) 1905. február 3. sel törődnek. Azt, úgy vélik, le lehet törni — egy második választás urán. Úgy értesülünk, hogy Tisza István gróf az éjjeli vonattal Bécsbe utazott. Holnap tehát nemcsak Andrássy lesz Bécsben, hanem Tisza is. A félhivatalos Magyar Nemzetben ma sugalmazott közlés van, amely megjelöli a kibontakozás irányát, olyképen, hogy az összes hatvanhetes pártok kötelességévé teszi — akár párton belül, akár párton kívül,— hogy támogassák az alakuló hatvanhetes kormányt; a függetlenségi párt pedig respirium alakjában járjon kezére az új kormánynak. Ez körülbelül ugyanaz, amit föntebb bécsi forrásból megírtunk s amit Tisza a minap a szabadelvű pártkörben fejtegetett. A sugalmazott közlemény csak anynyiban jelez valami változást ebben a tekintetben, hogy nem hangoztatja nyíltan a szabadelvű pártnak ellenzéki hajlamát. Ez szerényen meghúzódik abban a megszorításban, hogy a hatvanhetes pártok „akár párton belül, akár párton kívül“ tartoznak követni a hatvanhetes kormányt. De ez vonatkozhatik a néppártra is, nemcsak a szabadelvűre. Úgy látszik, az ellenzékre való tüzes csábítás nem talál valami erős visszhangra a szabadelvű párt fonyadt kebelében. A megbukott 67-esek mesterkedése a függetlenségi párt türelmes hallgatását nem zavarta meg. Kossuth Ferenc és a függetlenségi párt, nagyon helyesen, mindaddig nem foglalnak állást és semmiféle incidens nem bírja őket hivatalos nyilatkozattételre, míg a párt együtt nem lesz, meg nem alakul és a politikai helyzetet alaposan meg nem vitatja. Ez a nyugalom, higgadtság és határozottság azzal a reménynyel kecsegtet, hogy a párt döntő állásfoglalása méltó lesz győzelméhez és a nemzet várakozásához. Tisza és Andrássy. A Bud. Tud. jelenti: Tisza István prof miniszterelnök ma délelőtt fölkereste Andrássy Gyula grófot és közölte vele, hogy holnap délelőttre a király elé hivatalos. Andrássy Gyula gróf ennek következtében ma délután Bécsbe utazott. Andrássy grófot politikai barátai még holnapra visszavárják. Bécsből jelentik: Andrássy Gyula gróf este tiz órakor ideérkezett. Holnap délután egy órakor a király kihallgatáson fogadja őt. A lemondó kérvény aláírása, ki a délután minisztertanács volt, melyben részt vettek az összes miniszterek, a Bécsben időző Sléderváry gróf, a király személye körüli miniszter kivételével, a kit ma a király hosszabb kihallgatáson fogadott,a minisztertanácsban az összes jelen volt miniszterek aláírták a lemondó kérvényt, amelyet Tisza István gróf miniszterelnök ma este Bécsbe vitt, ahol bevárja ő felsége további rendelkezéseit. Tisza gróf este féltizenegy órakor utazott Bécsbe. A szabadelvű pártból. A szabadelvű pártkörben ma is nagyon sokan voltak jelen, mert bizonyosra vették, hogy Tisza István gróf, a ki tegnap elkerülte a szabadelvű kört, ma föllátogat egykori diadalainak tanyájára. . Amig a nagy társaság Tiszára várakozott, kire terjedt, hogy Andrássy Gyula gróf ma délután már Bécsbe utazott, valamint azt is beszélték, hogy az éjjel Tisza István gróf is Bécsbe ■utazik, úgy mondják, azért, hogy a válság elintézésében kéznél legyen. A klub vendégei, nagy csoportokba verődve, a Magyar Nemzet mai vezércikkelyét vitatták meg, mely az összes hatvanhetes pártok egyesülését követeli, mert általán azt hitték, hogy a cikkelyben Tisza István gróf nézete nyilvánul meg. E vita közben megérkezett Tisza István gróf, a kit azonnal nagy csoport fogott közre. Természetesen csakhamar rátértek a11. N. cikkére. — Ez a cikk — mondotta Tisza — nem mindenben fejezi ki az ő nézetét, mert az tűnik ki belőle, hogy a szabadelvű pártnak minden, a hatvanhetes alapon álló kormányt támogatnia kell. Az ő nézete igenis az, hogy a szabadelvű párt támogassa Andrássyt, ha ezzel a hatvanhetes alapon levő többséget biztosítja, de ez a támogatás úgy értendő, hogy a kormánynyal szemben kritikát gyakorol és pedig ellenzéki kritikát, csakhogy a kormányzáselé akadályokat nem gördít és támogatja a kormányt oly munkában, mely a kibontakozást szolgálja. — Tehát ne legyen a szabadelvű párt sem olyan párt !— folytatta Tisza, — mely föltétlenül támogatja a kormányt, sem olyan ellenzék, mely megbuktatni törekszik, hanem olyan külön párt, mely a kormányt a kibontakozás művében segítené... . Tisza gróf a magyar szabadelvű párt helyzetét olyannak képzeli, mint amilyen az angol unionistáké volt, akik kiléptek a stalisburykormányt támogató szabadelvű pártból és ezzel a többség kisebbséggé vált. Az unionisták azonban nem tagadták meg a kormánytól a kormányzás eszközeit, ellenőrizték működését, de nem szavaztak ellene az ország érdekét szolgáló akcióiban. Ilyen jóhiszemű támogatásban részesítse a hatvan hetes alapon álló új kormányt a magyar szabadelvű párt is, de ne mondjon le a kritika jogáról s külön pártszervezetéről. A függetlenségi pártnak is kötelessége támogatni az Andrássy-kormányt. — vélte Tisza gróf—mert november 18-ikára nézve egyetértett vele. Volt is közös megálapodás az Andrássycsoport és a szövetkezett ellenzék közt bizonyos reformokra nézve. Viszont a szabadelvű, párt megegyezik az Andrássy-kormánynyal a hatvanhetes alap és a szabadelvűség dolgában. Ezek azok az érintkezési pontok, melyek a szabadelvű pártra nézve is a függetlenségi pártra is lehetővé teszik az Andrássy-kormány támogatását. Szóval, Tisza István gróf a szabadelvű párt vezére akar maradni és magának olyan helyzetet akar biztosítani, melyben diktál a kormánynak, melyben tetszése szerint buktathatja meg a neki nem tetsző minisztereket és: kormányt. Példátlan vereség, politikájának teljes csődje után nagyobb szerepet kíván magának, mint amilyent atyja kívánt bukása után, aki közlegénynek neveztette magát, míg ő vezér akar maradni. A szabadelvű párt tagjai vegyes érzelemmel hallgatták Tisza gróf szavait. Akadt elég, a ki helyeselte, de olyan is volt szép számmal, a ki tartózkodóan viselkedett. A függetlenségi pártkörben. A függetlenségi pártkör ma már nagyon szűknek bizonyult, a régi és az új párttagok közül oly sokan jelentek meg ma este a körben. Különösen a fiatalok voltak sokan, de az öregek közül is ott volt Kossuth Ferenc, Ugron Gábor és Polonyi Géza. A kör minden termében és minden zugiban természetesen a válságos helyzetről beszéltek, heves vitatkozások azonban nem voltak, mert csodálatosan egy véleményen van még most is az egész párt s mindjárt hozzá tehetjük, hogy a legkurucabb szellem uralkodik a régi és az új képviselők között egyaránt. Mindannyian egyetértenek abban, hogy a kormányalakításnál a függetlenségi pártot mellőzni nem lehet. „Kincs az a hatalom, mely kihúzná lábunk alól a szőnyeget, ha egyszer ráléptünk“, mondotta a párt egyik tekintélyes tagja. Azt a kívánságot, hogy a képviselőház megalakulását halaszszák el az új kormány megalakulásáig, hogy az új miniszterelnök jelölheted ki a Ház elnökét, egyszerűen nevetségesnek mondják. A függetlenségi pártnak az az elve, hogy a házelnök megválasztására, a kormányoknak semmi ingerenciát nem szabad gyakorolniuk. A képviselőház tehát, amint összeül, meg fog alakulni és e hónap közepén össze is fog ülni, miért az új országgyűlés a választásokat, elrendelő királyi kézirattal már össze is van híva. A Ház megalakulása után a király, ha jónak látja, elnapolhatja az országgyűlést a kormány megalakulásáig. Már ma tárgyalták az ellenzéki koalíció fönntartásának kérdését is. A szövetkezeti ellenzés vezérlőbizottsága hétfőn délelőtt tartja a választások után első ülését, melyen a koalíció további sorsáról fognak határozni. A függetlenségipártban azonban már ma is mindenki abban a meggyőződésben van, hogy a koalíciót föltétlenül fönn kell tartani nemcsak a kormány megalakulásáig, de egészen a parlamenti viszonyok konszolidálásáig, mert a koalícióban van az ellenzék legnagyobb ereje, s a koalíció fölbontásával az eddig kivívott sikert is kockára tennék. Igen élénken tárgyalták azt a kérdéstis, hogy mi történjék a régi országgyűlésről megmaradt horvát képviselőkkel? A pártban az az általános vélemény, hogy a horvát országgyűlést nem szükséges föloszlatni, azonban a horvát országgyűlésnek újra kell megválasztania a magyar országgyűlésre delegált negyven horvát képviselőt. . " A kibontakozás útja. A félhivatalos Magyar Nemzet, különösen hangoztatva forrásának kitűnőségét, a következő irányt óhajtja szabni a kibontakozás útjának: A választás teremtette helyzet közepette első kötelessége mindenkinek, hogy a válság az ország lehető rázkódtatása nélkül múljék el. Amire a lehetőséget és útbaigazítást megadja magának a választásnak eredménye s a benne megnyilatkozott nemzeti akarat. A választás eredménye igazolása azoknak a pártoknak, amelyek a november tizennyolcadiki erőszakot ellenezték, tehát igazolása a szövetkezett ellenzéknek együtt... de nem ,pártolása egyiknek vagy másiknak külön-külön. Hisz a nemzet nem válogatott az ellenzék fajtái között, hanem egyképpen támogatta mindegyik ellenzéki pártot, akár 67-es, akár 49-as árnyalat volt. Ebből magából nyilvánvaló, hogy itt nem a közjogi alapok fölött esett döntés, mert különben, a nemzetiek a diszidensek s más, erősen 67-as pártok ellen is kellett volna nyilatkoznia. Hogy 37 általános ellenzéki gyarapodás közepette a növekedés túlnyomóan a függetlenségi pártot erősítette, egy természetes. Először, mert a függetlenségi párt, mint a legnagyobb ellenzék, tömegének vonzóerejénél fogva is leginkább hódított, másodszor, mint a november 18-iki események elleni tiltakozás vezetője, leginkább is nyerhetett akkor, amikor a nemzet ez eseményeket elítélte. Ezek alapján, valamint ama tényre támaszkodva, hogy 1 67-es pártok alkotják az új képviselőház numerikus többségét, ami elvitathatatlan, mindenki tisztában lehet azzal és természetesnek is tartja, hogy az új alakulásnak a 67-es alapon kell történnie. Természetes, hogy a 67-es pártoknak tömörítése nagy nehézségekkel jár az őket elválasztó közjogi árnyalat és egyéb elvi s némileg személyes ellentét miatt. De az éppen afeladat, egyesítani az összes 67-es pártokat, áthidalni az ellentéteket, amelyek akár a pártokat, akár az egyeseket elválasztják.. És ennek lehetővé tételére minden képviselőnek, aki hatvanhetes elvet vall, kötelessége támogatni az új kormányt akár párton belül, akár párton kívül, míg a 67-es alap a kormány irányelve. Viszont a függetlenségi pártnak tudatában kell lennie abnak, hogy az ország, bár az ő tagjainak számát hatalmasan megnövelte, többséget mégis a 67-es alap flimnek adott, amivel nyilvánvalóvá tette, hogy nem a Deák Ferenc lerakta alapot, hanem csak a november 18-iki taktikát ítélte el. Ebből következik, hogy a függetlenségi pártnak a válság megoldására erkölcsi kötelessége legalább is respirium formájában kezére járni az új kormánynak. E respikium szóljon, mindaddig, amíg az új kormány a függetlenségi párttal közösen vallott programpontjait beváltja, vagyis megvalósítja azokat a kérdéseket, amelyekben minden párt egyetért. Ilyen találkozó pontokra nem kell külön ráutalni, az egyes pártok ismeretes programjaiból mindenki ismeri ezeket: a választási reformot, a házszabályok revízióját stb. Ilyen módon mindegyik párt a maga elveinek és álláspontjának teljes fönntartása mellett is tetileg hozzájárulna a válság megoldásához s megóvná az országot minden nagyobb rázkódástól, vagy egy hosszan elhúzódó válság izgalmaitól. A függetlenségi párt semmit sem adna föl azért a választáson nyert numerikus súlyából, de jelentékenyen könnyítene az új kormány és az ország helyzetén, kiegyengetve a kibontakozás útját. Pejacsevics bán és Beck báró audienciája. A félhivatalos Bud. Tud. jelenti: Alkalmunk volt már tegnap megállapítani, hogy Pejacsevics Tivadar gróf horvát bán legfelsőbb ki-