Budapesti Hírlap, 1905. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1905-03-31 / 90. szám
1905. március 31. BUDAPESTI HÍRLAP. (90. sz.) nemabeli szállásán, ezért nem jelent meg a szabadelvű pártnak tegnapi értekezletén. Szögilény-Martek László ma elutazott a fővárosból. Apponyi Albert gróf családjával Brixenbe utazott. A hadügyminiszter Budapesten. A király tegnap Budapestre hivatta Pitreich közös hadügyminisztert s a hadügyminisztérium több főtisztviselőjét. Pitreich ma délben fél kettőkor meg is érkezett Budapestre Krobatin tábornokkal, Dobruczky lovag, főintendánssal, Montecuccoli gróf, altengernagygyal, a haditengerészet parancsnokával, Schwarz sorhajókapitánynyal, Helleparth tengerészeti tábornok-hadbiztossal és Gerlach báró sorhajóhadnagygyal. Tisza István gróf miniszterelnök már két órakor fölkereste Pitreichet a Vadászkürt-szállóban. Pitreich délután három órakor viszonozta a miniszterelnök látogatását, fél négy órakor pedig a királyhoz ment s félórai külön kihallgatáson volt ő felségénél. A hadügyminiszter a királyi várból a pénzügyminisztériumba ment, ahol tanácskozás volt, a melyen a hadügyminiszteren kívül Tisza István gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Montecuccoli gróf altengernagy, a közös hadügyminisztérium tengerészeti osztályának parancsnoka, Krobatin altábornagy, Dobruczky főhadbiztos, Helleparth tengerészeti vezérhadbiztos, Schwarz lovag sorhajóskapitány és Gerlach sorhajóhadnagy vettek részt. A tanácskozás esti hét óráig tartott. Pitreich lovag közös hadügyminiszter holnap este elutazik Budapestről, mert sürgős ügyek ellátása miatt szombaton Bécsben kell lennie. A P. É. szerint a király pénteken délelőtt féltizenegy órakor újból kihallgatáson fogadja a hadügyminisztert. Szögyény-Marich, elutazása ságát mindkét fél, teljes megelégedésére fogják megoldani. Az, újságíróknak arra a kérdésére, hogy minő katonai engedményeket várhatunk, Szögyény-Marich így felelt: — Erre nézve én semmit sem mondhatok; a hadügyminiszternek Budapestre hívása azonban mindenesetre összefüggésben van a katonai kérdésekkel. Azok a politikusok, akik Szögyény- Marichcsal értekeztek, azt beszélik, hogy nagyon meglepte őt Kossuth Ferenc valóban európai modora, nagy tudása, bölcs tapintata és mérséklete. Szögyény-Marich a nemzetre nézve nagy szerencsének tartja, hogy a szövetkezett ellenzéknek olyan vezére van, mint Kossuth Ferenc." Szögyény-Marich László ma délután öt órakor már elutazott Bécsbe. A vonat indulása előtt néhány perccel Wekerle Sándor jelent meg a pályaudvaron, akivel Szögyény elindulása utolsó percéig beszélgetett. Szögyény csak néhány nap múlva utazik el Bécsből Berlinbe. A mai tanácskozások: Széll Kálmán ma reggel Rátétről Budapestre érkezett s még a délelőtt folyamán több politikussal tanácskozott. Tizenkét órakor Széll Kálmán meglátogatta Lukács László pénzügyminisztert s vele Andrássy Gyula grófhoz ment, a kivel hosszasan tanácskozott. Időközben Andrássy Gyula palotájába érkezett Darányi Ignác is és ott maradt még akkor is, a mikor Lukács már távozott. Az udvari ebéd. Ma délután hat órakor a királyi várpalotában udvari ebéd volt, amelyen 5 felségén kívül résztvettek: Kemény Kálmán báró, a főrendiház alelnöke, Hédenáry Károly gróf, Tallián Béla és Cseh Ervin miniszterek, Széll Kálmán, Gromon Dezső, Melzer Vilmos, Dedovics György, Bánffy Dezső báró, Wlassics Gyula, Zichy János, Tóth János, Bakonyi Samu & Meczner Béla képviselők, Klobucsár és Gaudernak altábornagyok, Mineral-Fitzgerald lovag és Penithoner vezérőrnagyok, Oberth vezérhadbiztos, Kepes dr. vezértöresorvos, továbbá Liechtenstein herceg első főudvarmester, Apponyi Lajos gróf. Magyarországi udvarnagy, Paar gróf lovassági tábornok és Bolfras táborszernagy, főhadsegédek, Schiessl lovag, a kabinetiroda főnöke, König báró osztályfőnök, Kerzl dr. udvari tanácsos, Rohm ezredes, Gozani márki és Driancourt őrnagy szárnysegédek, Margutti őrnagy, parancsőrtiszt, végül az arciere-testőrség, a m. kir. testőrség és a testőrgyalogszázad parancsnokai, valamint az őrparancsnok. A meghívott politikusok közül kimentették magukat Apponyi Albert gróf, Rakovszky István és Hentailer Lajos. A király az ebéden Széll Kálmán és Héderváry Károly gróf között ült és az ebéd ideje alatt igen élénken beszélgetett szomszédaival. A felség derűsnek, sőt jókedvűnek mutatkozott. Többször elnevette magát beszélgetés közben. Értesülésünk szerint különféle tárgyról folyt a társalgás, de politikáról is beszélgettek. A cersde alatt hosszasabban Száll Kálmánnal, Bánffy Dezső báróval, Zichy János gróffal, Tóth Jánossal és Wlassics Gyulával beszélgetett a király. Egyik képviselőnek az ellenzéki követelésekről ezt mondotta: — ..? ellenzék követelései jogosak, ésőik részben célszerűtlenek. Tóth, Jánossal kizárólag politikai dolgokról beszélt a király, aki ezzel szólította meg a képviselőház háznagyát: — Nagyon sajnálom, hogy olyan lassan-lassan megy a válság megoldása. —• Mi ellenzékiek is őszintén sajnáljuk,hogy ilyen hosszadalmasan húzódik el a válság, hanem mi ellenzékiek a nemzeti érdek és a nemzeti aspirációk dolgában elmentünk a leglojálisabb határig arra nézve,hogy a válság mielőbb megoldassák. És a felség akaratától, és elhatározásától várjuk a válságnak lehető hamarosan való megoldását. Ez most teljesen felségedtől függ. — Igen! — felelte a király — elismerem az ellenzéknek a válság megoldása körül való jóakaratát, de hát nekem sok más tekintetet is figyelembe kell vennem. Ezután még hosszasan beszólt a király Tóth Jánossal a napi politikai kérdésekről. Metzner Béla képviselővel kerületének viszonyairól és a zsinatról kérdezősködött a király, Wlassics Gyulával politikai dolgokról beszélgetett a felség. Bánffy Dezső bárótól főképpen a zsinat dolgairól tudakozódott, a többi között azt kérdezte a király, hogy meddig tart a zsinat és mit tárgyalnak. Bakonyi Samutól ezt kérdezte a király: — Ön régi képviselői — Nem, felség, most másodszor választottak meg Debrecenben. — Melyik kerületben? •— A másodikban. — Régen voltam Debrecenben. Örömmel emlékezem, hogy milyen szépen fejlődött. — Mi is emlékezünk felség erre a kitüntető lá- togatásra. Szögyény-Marich László a mai napot jóformán csak bucsulátogatásokkal töltötte el; ő felségénél már tegnap volt bucsukihallgatáson, ma délelőtt pedig meglátogatta Tisza István gróf miniszterelnököt, Lukács László pénzügyminisztert, Bánffy Dezső bárót és Andrássy Gyulagrófot, a kinél egy óra hosszáig időzött. Délben fél egykor az Angol Johayne-szállóban Szögyény Marich több újságírót fogadott, akik előtt így nyilatkozott: — Remélem, hogy igen rövid időn belül sikerül a kibontakozás Útját megtalálni s a válott panaszolja el bánatát a nagyasszonynak. Zrínyi Ilona kertje az előjáték színhelye. Ott van a renegát-fiú, hegedül és énekel. Kihozzák a nagybeteg Zrínyi Hanát, a ki előtt lázas képben jelenik meg Rákóczi és Magyarország. A fiú megigézve hallgatja Zrínyi Ilona szavait. Elhatározza, hogy hazájába menekül, és a fejedelem szolgálatába szegődik. Zrínyi Ilona levelet és gyűrűt küld Rákóczinak. A fiú hajóra száll. Zrínyi Ilona nézi a távolodó hajót, újult erővel elfogja a honvágy, fájdalmában a part felé rohan. Kém bírja, eszméletlenül összerogyik, segítségére kisiet az udvar népe. Későn, Zrínyi Hana meghalt. A szcenikáikig hatásos, megkapó bevezetés után következik a voltaképpeni darab kissé szerencsétlen intrikus játéka. Rákóczi Ferenc tapolcsányi kastélyának virágos udvarán vagyunk. A fejedelmet udvari cselszövény környékezi, amely ő rá magára sem vet valami ragyogó világítást. Az egyik udvarhölgyre, Badinyi Klárára a francia követ, Desalleurs vetett, szemet, a fejedelem nyomában pedig gyanús kitartással járkál egy szép lengyel hölgy: Sieniawszka hercegnő. Rákóczi állítólag lengyelországi tartózkodása idejéből lekötelezettje a hercegnőnek. A kis apród, aki a rózsás szálakat kezében, tartja, fonja és szövi: Lackó, Bercsényi generális fia. Ebbe a társaságba toppan bele a nikomédiai hegedűs fiú. Mikor a fejedelem kérdi, mi a neve, azt feleli: nincsen! De csakhamar előszedi az operai személyazonosság két jól ismert dokumentumát, a levelet és a gyűrűt, mire a fejedelem elérzékenyül, készséggel respektálja a fiú névtelenségét, elkereszteli Kémónak, Senkinek és udvari hegedőssé nevezi ki. A helyzet most a következőkép alakul: Badinyi Klára beleszeret Kémóba, Desalleurs erre féltékenynyé lesz. Kémó az udvar kiváncsi szeme elől egy üvegháziján rejtegeti Sieniavszka hercegnőt, talán azért is, mert nem akarja kompromittálni a fejedelmet. Lackó a Réme és Klára pártjára szegődik a franciával szemben. Csakhogy Desalleurs titkon megfigyelt mindent s az egész udvar előtt le akarja leplezni Kémeit és a lengyel hercegnőt, kikben összeesküvőket sejt. Rákóczi nagy zavarban van, nem akarja, hogy búvóhelyében ráakadjanak Sieniavszka hercegnőre. A csomót Lackó oldja meg, a ki közben eltűnt, az üvegházban hirtelen fölvette a hercegnő ruháját s most kirohan s hazudja, hogy ő volt az eltűnt hercegnő. A helyzet kissé operettes és kissé kellemetlen. Szerencsére a győzelmes győri csatából megérkeznek a kurucok, ropogós kurucnótákkal ünnepük , végül Valvikra emelik Rákóczit s a fölvonás véget ér. A második fölvonás tovább szövi az operettromantikát, valamivel tragikusabb mederben. Desalleurs megtudta a konstantinápolyi francia követtől, hogy Rémó egy renegát fia. A követ leveléhez Desalleurs utóf intőt hamisít, melyben Kémót árulónak, gazembernek, kémnek nevezi. Biztos benne, hogy e levél segítségével megmenekül vetélytársától. El is mondja a dolgot Badinyi Klárának, aki azonban csak félig hiszi el. Mikor találkozik Kémóval, a szive sugallata győzedelmeskedik: tisztának, becsületesnek látja szerelmesét és nyakába borul. Kémó később megkéri Klára kezét s Rákóczi oda is ígéri neki. Kézfogó, udvari ünnepség. Ekkor, mint derűségből a villám, megjelenik egy török követség, Juszuffal, Kémó apjával az élén. Kiderül Kémó származása. Itt a pillanat, hogy Desalleurs is előhozakodjék a maga hamisított levelével. Minden Kémó ellen bizonyít. Juszuf, a fanatikus török is ellene vall. Egy szépen fölépített, nagy együttes után Kémót kiutasítják Rákóczi udvarából. A harmadik fölvonásban Kémó kamalduli szerzetes. Hallja a trencséni csata zaját, de nem lehet a fejedelem oldalán. Három kuruc kém gyanánt elfogja Desalleurs-t. Eöl akarják akasztani. Kémó fölismeri ellenségét s kiszabadítja a kurucok kezéből. A kurucok távoznak s Kémó szemközt áll a védtelen, összekötözött kezű Desalleurssel. Megölhetné, de megbocsát neki. Majd Desalleurs marad magára s ekkor Badinyi Klára jő Lackóval. Kémót keresik. A megtört Desalleurs kijelenti előttük, hogy Kémó ártatlan. Távolról megriad a csatazaj. Lackó látja, hogy Rákóczit négy vasasnémet elfogja. Segítségére sietnek, Kémó is velük tart. Néhány perc múlva visszatérnek, a megmentett Rákóczi is velük van. Kémót megsebesülve hozzák, sebe halálos. Mindi tudják már közben Kémó ártatlanságát. Halála előtt a hegedősnek még csak egy kívánsága van: Honért való szenvedésem, Rákócziért keservesem, Mint sziklába, dalba vésem. S elénekli a Rákóczi-nótát, mely eleinte csak töredékesen, szaggatva, végül mind erősebben, teljes diadallal csendül meg. Rémó meghal s Rákóczi zászlókkal takarja be a hős tetemét.A zene az imént említett zárt formákra és átmenő drámai jelenésekre való tagoltságánál fogva könnyen áttekinthető, plasztikus részei világosan kidomborodnak. Az előjáték során Zrínyi Ilona búcsújában van néhány rendkívül, meleg, bensőséges momentum. Zichy Géza gróf igazában lírai tehetség. Szubjektív érzése ihleti meg és gyöngéd, lágy, szárnyaló dallamot fakaszt benne. A műnek szoros értelemben vett dalai, szerelmi kettősei mind hatásosak. Többnyire nóták, alig stilizált magyar dalok, de melegségükkel, közvetetlenségükkel megragadják a közönséget. Rákóczinak gyönyörű kürt-jel a motívuma. Desalleurs alakját a fafuvók sajátos túlzott kromatikájával jellemzi a szerző, groteszk Bekmesszer-féle alakot rajzol. A jellemzés, kivált az első fölvonásban, ügyes és humoros. Egész jelenésekre terjedő fokozásra, a zenének drámai feszültségben tartására nincs meg Zichy Géza! 3