Budapesti Hírlap, 1905. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1905-03-31 / 90. szám

1905. március 31. BUDAPESTI HÍRLAP. (90. sz.) nem­abeli szállásán, ezért nem jelent meg a sza­­badelvű pártnak tegnapi értekezletén. Szögilén­y-M­art­ek László ma elutazott a fő­városból. Apponyi Albert gróf családjával Brixenbe utazott. A hadügyminiszter Budapesten. A király tegnap Budapestre hivatta Pit­re­ich közös hadügyminisztert s a hadügyminisz­térium több főtisztviselőjét. Pitreich ma délben fél kettőkor meg is érkezett Budapestre Krobatin tábornokkal, Dobruczky lovag, főintendánssal, Montecuccoli gróf, altengernagygyal, a haditen­gerészet parancsnokával, Schwarz sorhajó­kapi­­tánynyal, Helleparth tengerészeti tábornok-had­biztossal és Gerlach báró sorhajóhadnagygyal. Tisza István gróf miniszterelnök már két órakor fölkereste Pitreichet a Vadászkürt-szállóban. Pitreich délután három órakor viszonozta a mi­niszterelnök látogatását, fél négy órakor pedig a királyhoz ment s félórai külön kihallgatáson volt ő felségénél. A hadügyminiszter a királyi várból a pénzügyminisztériumba ment, a­hol tanácskozás volt, a melyen a hadügyminiszteren kívül Tisza István gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Montecuccoli gróf al­­tengernagy, a közös hadügyminisztérium tenge­részeti osztályának parancsnoka, Krobatin al­tábornagy, Dobruczky főhadbiztos, Helleparth tengerészeti vezérhadbiztos, Schwarz lovag sor­­h­ajóskapitány és Gerlach sorhajóhadnagy vettek részt. A tanácskozás esti hét óráig tartott. Pit­reich lovag közös hadügyminiszter holnap este elutazik Budapestről, mert sürgős ügyek ellátása miatt szombaton Bécsben kell lennie. A P. É. szerint a király pénteken délelőtt féltizenegy órakor újból kihallgatáson fogadja a hadügyminisztert. Szögyény-Marich, elutazása­­ ságát mindkét fél, teljes megelégedésére fogják megoldani. Az, újságíróknak arra a kérdésére, hogy minő katonai engedményeket várhatunk, Szö­gyény-Marich így felelt: — Erre nézve én semmit sem mondhatok; a hadügyminiszternek Budapestre hívása azon­ban mindenesetre összefüggésben van a katonai kérdésekkel. Azok a politikusok, a­kik Szögyény- Marichcsal értekeztek, azt­ beszélik, hogy nagyon meglepte őt Kossuth Ferenc valóban európai modora, nagy tudása, bölcs tapintata és mérsék­lete. Szögyény-Marich a nemzetre nézve nagy szerencsének tartja, hogy a szövetkezett ellenzék­nek olyan vezére van, mint Kossuth Ferenc." Szögyény-Marich László ma délután öt órakor már elutazott Bécsbe. A vonat indulása előtt néhány perccel Wekerle Sándor jelent meg a pályaudvaron, a­kivel Szögyény elindulása utolsó percéig beszélgetett. Szögyény csak néhány nap múlva utazik el Bécsből Berlinbe. A mai tanácskozások: Széll Kálmán ma reggel Rátétről Buda­pestre érkezett s még a délelőtt folyamán több politikussal tanácskozott. Tizenkét órakor Széll Kálmán meglátogatta Lukács László pénzügy­­minisztert s vele Andrássy Gyula grófhoz ment, a kivel hosszasan tanácskozott. Időközben Andrássy Gyula palotájába érkezett Darányi Ignác is és ott maradt még akkor is, a mikor Lukács már távozott. Az udvari ebéd. Ma délután hat órakor a királyi várpalotában ud­vari ebéd volt, a­melyen 5 felségén kívül résztvettek: Kemény Kálmán báró, a főrendiház alelnöke, Hédenáry Károly gróf, Tallián Béla és Cseh Ervin miniszterek, Széll Kálmán, Gromon Dezső­, Melzer Vil­mos, Ded­ovics György, Bánffy Dezső báró, Wlassics Gyula, Zichy János, Tóth János, Bakonyi Samu & Meczner Béla képviselők, Klobucsár­ és Gaudernak al­­t­ábornagyok, Mineral­-Fitzgerald lovag és Penithoner vezérőrnagyok, Oberth vezérhadbiztos, Kepes dr. ve­­zértöresorvos, továbbá Liechtenstein herceg első főud­varmester, Apponyi Lajos gróf. Magyarországi udvar­­nagy, Paar gróf lovassági tábornok és Bolfras tábor­szernagy, főhadsegédek, Schiessl lovag, a kabinetiroda főnöke, König báró osztályfőnök, Kerzl dr. udvari ta­nácsos, Rohm ezredes, Gozani márki és Driancourt őr­nagy szárnysegédek, Margutti őrnagy, parancsőrtiszt, végül az arciere-testőrség, a m. kir. test­őrség és a test­­őrgyalogszázad parancsnokai, valamint az őrparancs­nok. A meghívott politikusok közül kimentették magu­kat Apponyi Albert gróf, Rakovszky István és Hentai­ler Lajos. A király az ebéden Széll Kálmán és Héderváry Károly gróf között ült és­ az ebéd ideje alatt igen élénken beszélgetett szomszédaival. A felség derűsnek, sőt jókedvűnek mutatkozott. Többször elnevette ma­gát beszélgetés közben. Értesülésünk szerint külön­féle tárgyról folyt a társalgás, de politikáról is be­szélgettek. A cersde alatt hosszasabban Száll Kálmánnal, Bánffy Dezső báróval, Zichy János gróffal, Tóth Jánossal és Wlassics Gyulával beszélgetett a király. Egyik képviselőnek az ellenzéki követelésekről ezt mondotta: — ..? ellenzék követelései jogosak, ésőik részben célszerűtlenek. Tóth, Jánossal kizárólag politikai dolgokról be­szélt a király, a­ki ezzel szólította meg a képviselő­­ház háznagyát: — Nagyon sajnálom, hogy olyan lassan-lassan megy a válság megoldása. —• Mi ellenzékiek is őszintén sajnáljuk,­hogy ilyen hosszadalmasan húzódik el a válság, hanem mi ellenzékiek a nemzeti érdek és a nemzeti aspi­rációk dolgában elmentünk a leglojálisabb határig arra nézve,­­hogy a válság mielőbb megoldassák. És a felség akaratától, és elhatározásától várjuk a vál­ságnak lehető hamarosan való megoldását. Ez most teljesen felségedtől függ. — Igen! — felelte a király — elismerem az ellenzéknek a válság megoldása körül való jóakaratát, de hát nekem sok más tekintetet is figyelembe kell vennem. Ezután még hosszasan beszólt­ a király Tóth Jánossal a napi politikai kérdésekről. Metzner­ Béla képviselővel kerületének viszonyai­ról és a­ zsinatról kérdezősködött a király, Wlassics Gyulával politikai dolgokról beszélge­tett a felség. Bánffy Dezső bárótól főképpen a zsinat dolgai­­ról tudakozódott, a többi között azt kérdezte a király, hogy meddig tart­ a zsinat és mit tárgyalnak. Bakonyi Samutól ezt kérdezte a király: — Ön régi képviselői — Nem, felség, most másodszor választottak meg Debrecenben. — Melyik kerületben? •— A másodikban. — Régen voltam Debrecenben. Örömmel emlé­kezem, hogy milyen szépen fejlődött. — Mi is emlékezünk felség erre a kitüntető lá-­ togatásra. Szögyény-Marich László a mai napot jó­formán csak bucsulátogatásokkal töltötte el; ő­­ felségénél már tegnap volt bucsukihallgatáson, ma délelőtt pedig meglátogatta Tisza István gróf miniszterelnököt, Lukács László pénzügym­inisz­­­­tert, Bánffy Dezső bárót és Andrássy Gyula­­grófot, a kinél egy óra hosszáig időzött. Délben fél egykor az Angol Joh­ayne-szálló­­ban Szögyény­ Marich több újságírót fogadott, a­kik előtt így nyilatkozott: — Rem­élem, hogy­ igen rövid időn belül sikerül a kibontakozás Útját megtalálni s a vál­ott panaszolja el bánatát a nagyasszonynak. Zrínyi Ilona kertje az előjáték színhelye. Ott van a renegát-fiú, hegedül és énekel. Kihozzák a nagybeteg Zrínyi Hanát, a ki előtt lázas képben jelenik meg Rákóczi és Magyarország. A fiú megigézve hallgatja Zrínyi Ilona szavait. Elha­tározza, hogy hazájába menekül, és a fejedelem szolgálatába szegődik. Zrínyi Ilona levelet és gyűrűt küld Rákóczinak. A fiú hajóra száll. Zrínyi Ilona nézi a távolodó hajót, újult erővel elfogja a honvágy, fájdalmában a part felé ro­han. Kém bírja, eszméletlenül összerogyik, se­­gít­ségére kisiet az udvar népe. Későn, Zrínyi Hana meghalt. A szcenikáikig hatásos, megkapó bevezetés után következik a voltaképpeni darab kissé sze­rencsétlen intrikus játéka. Rákóczi Ferenc tapol­­csányi kastélyának virágos udvarán vagyunk. A fejedelmet udvari cselszövény környékezi, a­mely ő rá magára sem vet valami ragyogó vilá­gítást. Az egyik udvarhölgyre, Badinyi Klárára a francia követ, Desalleurs vetett, szemet, a feje­delem nyomában pedig gyanús kitartással jár­kál egy szép lengyel hölgy: Sieniawszka her­cegnő. Rákóczi állítólag lengyelországi tartóz­kodása idejéből lekötelezettje a hercegnőnek. A kis apród, a­ki a rózsás szálakat kezében, tartja, fonja és szövi: Lackó, Bercsényi generális fia. Ebbe a társaságba toppan bele a nikomédiai hegedűs fiú. Mikor a fejedelem kérdi, mi a neve, azt feleli: nincsen! De csakhamar előszedi az operai személyazonosság két jól ismert dokumen­tumát, a levelet és a gyűrűt, mire a fejedelem elérzékenyü­l, készséggel respektálja a fiú név­telenségét, elkereszteli Kémónak, Senki­nek és udvari hegedőssé nevezi ki. A helyzet most a kö­vetkezőkép alakul: Badinyi Klára beleszeret Kémóba, Desalleurs erre féltékenynyé lesz. Kémó az udvar kiváncsi szeme elől egy üvegháziján rej­tegeti Sieniavszka hercegnőt, talán azért is, mert nem akarja kompromittálni a fejedelmet. Lackó a Réme és Klára pártjára szegődik a franciával szemben. Csakhogy Desalleurs titkon megfigyelt mindent s az egész udvar előtt le akarja leplezni Kémeit és a lengyel hercegnőt, kikben össze­esküvőket sejt. Rákóczi nagy zavarban van, nem akarja, hogy búvóhelyében ráakadjanak Sieniavszka hercegnőre. A csomót Lackó oldja meg, a ki közben eltűnt, az üvegházban hirtelen fölvette a hercegnő ruháját s most kirohan s hazudja, hogy­­ ő volt az eltűnt hercegnő. A helyzet kissé operettes és kissé kellemetlen. Sze­rencsére a győzelmes győri csatából megérkeznek a kurucok, ropogós kurucnótákkal ünnepük , végül Valvikra emelik Rákóczit s a fölvonás véget ér. A második fölvonás tovább szövi az operett­­romantikát, valamivel tragikusabb mederben. Desalleurs megtudta a konstantinápolyi francia követtől, hogy Rémó egy renegát fia. A követ leveléhez Desalleurs utóf intőt hamisít, melyben Kémót árulónak, gazembernek, kémnek nevezi. Biztos benne, hogy e levél segítségével megme­nekül vetélytársától. El is mondja a dolgot Ba­dinyi Klárának, a­ki azonban csak félig hiszi el. Mikor találkozik Kémóval, a szive sugallata győzedelmeskedik: tisztának, becsületesnek látja szerelmesét és nyakába borul. Kémó később meg­kéri Klára kezét s Rákóczi oda is ígéri neki. Kézfogó, udvari ünnepség. Ekkor, mint derűs­égből a villám, megjelenik egy török követség, Juszuffal, Kémó apjával az élén. Kiderül Kémó származása. Itt a­ pillanat, hogy Desalleurs is előhozakodjék a maga hamisított levelével. Min­den Kémó ellen bizonyít. Juszuf, a fanatikus török is ellene vall. Egy szépen fölépített, nagy együttes után Kémót kiutasítják Rákóczi udvarából. A harmadik fölvonásban Kémó kamalduli szerzetes. Hallja a trencséni csata zaját, de nem lehet a fejedelem oldalán. Három kuruc kém gyanánt elfogja Desalleurs-t. Eöl akarják akasz­tani. Kémó fölismeri ellenségét s kiszabadítja a kurucok kezéből. A kurucok távoznak s Kémó szemközt áll a védtelen, összekötözött kezű De­­salleurssel. Megölhetné, de megbocsát neki. Majd Desalleurs marad magára s ekkor Badinyi Klára jő Lackóval. Kémót keresik. A megtört De­­­salleurs kijelenti előttük, hogy Kémó ártatlan. Távolról megriad a csatazaj. Lackó látja, hogy Rákóczit négy vasasnémet elfogja. Segítségére sietnek, Kém­ó is velük tart. Néhány perc múlva visszatérnek, a megmentett Rákóczi is velük van.­ Kémót megsebesülve hozzák, sebe halálos. Mindi tudják már közben Kémó ártatlanságát. Halála előtt a hegedősnek még csak egy kívánsága van: Honért való szenvedésem, Rákócziért keservesem, Mint sziklába, dalba vésem. S elénekli a Rákóczi-nótát, mely eleinte csak töredékesen, szaggatva, végül mind erőseb­ben, teljes diadallal csendül meg. Rémó meghal s Rákóczi zászlókkal takarja be a hős tetemét.­A zene az imént említett zárt formákra és átmenő drámai jelenésekre való tagoltságánál fogva könnyen áttekinthető, plasztikus részei világosan kidomborodnak. Az előjáték során Zrínyi Ilona búcsújában van néhány rendkívül, meleg, bensőséges momentum. Zichy Géza gróf igazában lírai tehetség. Szubjektív érzése ihleti meg és gyöngéd, lágy, szárnyaló dallamot fakaszt benne. A műnek szoros értelemben vett dalai, szerelmi kettősei mind hatásosak. Többnyire nóták, alig stilizált magyar dalok, de melegsé­gükkel, közvetetlenségükkel megragadják a kö­zönséget. Rákóczinak gyönyörű kürt-jel a motí­vuma. Desalleurs alakját a fafuvók sajátos túl­zott kromatikájával jellemzi a szerző, groteszk Bekmesszer-féle alakot rajzol. A jellemzés, kivált az első fölvonásban, ügyes és humoros. Egész jelenésekre terjedő fokozásra, a zenének drámai feszültségben tartására nincs meg Zichy Géza­!­ 3

Next