Budapesti Hírlap, 1905. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1905-04-01 / 91. szám

1905. április 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (91. sz.) A győri választás. Győrből jelentik nekünk, hogy ma kétszáz választópolgár pártonkivüli program­mal képviselőjelöltnek Németh Károly dr. ügyvédet, győri takarékpénztári ügyészt kiáltotta ki, a­ki szom­baton délután mondja el programbeszédét. Hilbert Károlynak, a függetlenségi párt jelöltjének támogatá­­sára vasárnap Batthyány Tivadar gróf és Bakonyi Samu dr. képviselők Győr városába érkeznek. A válság. Budapest, márc. I. A politikai körökben s ezek nyomán a sajtó egy részében a mai napon a sötét pesszi­mizmust a derűs optimizmus váltotta föl. Száj­ról-szájra és kézről-kézre adják a hírt, hogy meg­találták a kibontakozás módját s hogy a válság a végéhez közeledik. Sőt vannak, a kik tudni vélik, hogy a király máris megbizta a disszi­­densek vezérét, Andrássy Gyula grófot a kabi­­netalakítással , hogy Andrássy hajlandónak nyilatkozott a misszió elfogadására. Sajnálatunkra, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy igazolva lássuk ezt az optimisz­­tikus fölfogást , nincs módunkban megerősíteni az imént jelzett és bizonyos pozitív színben je­lentkező híreket. A mi értesülésünk szerint, a­melyet iparkodunk mindig a legtisztább forrás­ból meríteni, a dolgok egyáltalán nem fejlődtek még annyira, hogy kibontakozásról, a válság végéről és a kormányalakítás személyi részéről beszélni lehessen. Mindössze annyi igaz, hogy ideiglenes pihenő teremtésén fáradoznak s erre­ nézve talál­tak (Szögyény-Marich és nyomában Lukács László) olyan plauzibilis módot, a melyen talán­ létrejöhet valamely ideiglenes béke és megala­kulhat egy ideiglenes kormány. De még ez a mód sincs teljesen biztosítva, mert a tárgyalások még függőben vannak s a megegyezés a legkülönbö­zőbb faktorok hozzájárulásától függ. Befejezett dologról tehát még egyáltalán nem lehet szó s a válság megoldásán való öröm (vagy boszúság) még mindenképp korainak mondható.* A hadügyminiszternek, a haditengerészet fejének, a tüzérség legfőbb szakértőjének és a katonai főintendánsnak Budapestre való idé­zése, világosan jelezte azt az alapot, a­melyen most a válság megoldását keresik.­­Nevezetesen arra nézve kellett a hadsereg találkozás óta az agyán és a szivén átviharzott. A bukást, a­melynek mint férfi, mint komoly em­ber, le kell, hogy vonja minden tanulságát, ha a szíve összeroskad is a terhük alatt. Hogy mint férfi, mint komoly és tisztességes ember, nem érezhet többé jogot olyasmihez, a­minek a szük­séges feltételeit többé magában nem érezheti. Minél kisebb volt a próba, a­melyet meg kellett volna állania, annál nagyobb és komolyabb, igen, főként komolyabb a tanulság, a­melyet a bukásból, igen, a bukásból az embernek, termé­szetesen a komoly embernek le kell vonnia. Még ha bele is pusztul a komoly ember. Szóval ez a hosszú levél tele volt a legkomolyabb bölcseséggel és lelkiismeretességgel. A professzor hosszú szünetet tartott és ré­vedezve nézett maga elé. Megsürgettük. — Kérjük a történet végét! Az öreg vállat vont. — Körülbelül eddig van. A legény el­küldte a hosszú levelet és azután elutazott délre, hogy a forró nap leolvasszon a szívéről valami nehezet, a­mi kegyetlenül nyomta. Ez alkalma­sint jobban sikerült, mint a­mennyire elég lett volna, mert mire visszajött, akkor meg már azt érezte, hogy­­ hiányzik valami odabent. És a­milyen komoly és okos ember volt, érezte azt is, hogy ez már így lesz ezentúl egész a sírig • • « Igen, egész a sírig. — És nem itt a leány — még egyszer ? — kérdezte valaki halkan. A professzor csöndesen rázta a fejét: — Még egyszer? ... Kém. Hasztalan is irt volna és azt hiszem, ő is tisztelte egy kissé a­­ komolyságot. e legfőbb vezetőségének fölvilágosítást adni, hogy a hadseregnek tetemes nagyobb követelése, a már sokszor említett 450 millió, a­melyet a tüzérség újjászervezésére és a torpedó-flottilára kértek, elodázható-e? Mekkora az az összeg, a­melyet már elköltöttek és a­melyet okvetetlenü­l fedezni kell ? És mennyi az, a­minek követelése elhalasztható és mennyi időre szólhat ez a ha­lasztás ? E kérdések előzetes tisztázása azért fontos, mert a megoldási módozat, a­melyhez folyamod­tak, a katonai kérdés elejtésén sarkallik. A hadsereg lemond több­ követeléséről pénzben és emberben, viszont az ellenzék felfüg­geszti a magyar vezényszó követelését az általá­nos védőerő-reform idejére: nagyjában ez a célba vett megoldás tervrajza. Maradna egyelőre a statuszkvó­i a béke és a rend helyreállítása érdekében. A hadsereg nem kér több pénzt és több­ katonát és a szövetkezett ellenzék nem kö­veteli a vezényszót, míg a hadsereg nagyobb kö­veteléseivel föl nem lép. Ez tehát fegyverszünet volna a nemzeti követelés és a hadsereg osztrák copfja között. Nem­ végleges megoldás, hanem a krízis eltolása egy időre, legfölébb két esztendőre , mert két év a legtöbb, a­mennyi ideig a hadseregnek tervbe vett (és katonai szempontból föltétlenül szüksé­ges) fejlesztése még elvárhat. De még erre nézve sem tisztázódott a hely­zet. A hadügyi vezetőség, támaszkodva a­­ dele­gáció szavalatára, a­mely a hitelt már engedé­lyezte, már tett rendelést, a­melynek költségét fedezni kell. A kérdés kitolása tehát nem lehet teljes. S hogy maga a hadügyminisztérium sem tudja, hányadán van e dologban, erre nézve eklatáns bizonyságul szolgál az a körülmény, hogy Pitreich lovag hadügyminiszter ma félbe­szakította itteni tárgyalását s Bécsbe utazott, hogy az adatoknak alaposan utána nézzen. Majd vissza fog jönni s akkor fogjuk csak megtudni, hogy miről mondhat le egyelőre a hadsereg és miről nem. (L. Az elköltött milliók című tudó­sításunkat. A szerk.) Ez a terv tehát a legnagyobb mértékben problematikus. S ha sikerül is, mit nyerünk vele? Egy megoldatlan beteg helyzetet, a­mely nem elégíthet ki senkit, sem a királyt, sem a hadsereget, sem pedig a nemzeti áramlatot, a­mely kielégítést kíván. Szereznek egy relatív nyugalmat, a­mely mögött azonban ott rejlenek a puskaporos hordók s minden pillanatban jöhet a robbanás, ugyanolyan, vagy még nagyobb vál­ságot támasztva, mint a mai. I­­ Ki lelkesedik az ilyen megoldásért? • . . Kossuth Ferenctől a mai napon két cikkely jelent meg, a­melyben a koalíció vezére elég ked­vezően nyilatkozik a kikapcsolás tervéről. Kossuth, mint az alább ismertetett cikkeiből ki­tetszik, elfogadhatónak ítéli az ideiglenes meg­oldást, a­mely semmit sem ad föl s minden jogot föntart — a szövetkezett többség kezében. De az a baj, hogy a nyugtalanságot és a bi­zonytalan állapotot nem lehet megszüntetni az ilyen félszeg rendezéssel. Vagy-vagy. Mi az ér­telme annak, hogy nem­ egyszerre oldják meg a krízist, hanem elteszik és melegen tartják egy másik krízis eljöveteléig ? Mi­ az értelme annak, hogy krónikussá tegyék a magyar politikai élet mai betegségét, a­helyett, hogy gyökeresen orvo­solnák, a­mikor a kérdés föl van vetve s a­mikor egész nemzeti életünk tengelyévé vált a nemzeti követelések teljesítése a közös hadsereg magyar részében ? Az argumentum, a­mely az ideiglenes ren­dezés elfogadása mellett szól, abban a szándékban juthat kifejezésre, hogy teremtsünk normális al­kotmányos viszonyokat s adjunk időt a király­nak, hogy alaposan átgondolhassa a probléma sú­lyát. Erre nézve az a megjegyzésünk, hogy a ter­vezett módon létrehozott alkotmányos viszonyok egyáltalán nem lesznek normálisak, mert az elin­tézetlen katonai kérdések árnyéka lesz rajtuk, de még alkotmányosak sem, mert a többségi elv ki­forgatásával jönnek létre. Fest equitem sédét atra cura. S a gond árnyékalakja hamarosan felhővé sűrűsödhetik és tekintve a pártviszonyokat (kü­lönösen a szabadelvű párt helyzet­ét), bármely pil­lanatban támasztható zivatar, a­mely mindent föl­borít újra. A­mi pedig a király aggodalmait il­leti, azokat most is el lehet oszlatni, épp annyira, vagy épp oly kevésbbé, mint egy, vagy két év múlva. A­ magyar nemzet királyhűsége, melyhez nem férhet kétség, mnden áldozatot kész meg­hozni a hadseregért, ha nemzeti egyéniségét és törvényes állását méltóan kidomborítja benne. Ezt meg kell értenie a királynak és katonai taná­csosainak, ma épp úgy, mint bármikor. A további argumentum, a­mely az új béke­alap szószólója lehet a koalíció részén, az a meg­gondolás, hogy ha a szövetkezett ellenzék a ke­zébe veszi a hatalmat s ő ad hivatalos tanácsoso­kat a király mellé, akkor könnyebben irányít­hatja a fejlődést és könnyebben érheti el a ka­­ tonai kérdés nemzeti irányú megoldását, mint­­ most, a­mikor ellenséges indulatú intrika övezi­ körül a király személyét. Ez fogós argumentum,­ de egy betegségben szenved. Meg kell gondolni ugyanis, hogy a­mint a koalíció egy tisztázatlan helyzetben veszi át a kormányt, akkor nem hatal­mat vesz át, hanem hatalmat ad ki a kezéből. Eöl­­nyitja maga ellen az agitációnak minden zsilip­jét s módot ad ellenfeleinek az elégedetlenség föl­szitására, a csalódás kiszinezésére és elhódítására, annak a népszerűségnek, a­mely nagggyá tettel­ az ellenzéki pártokat. Ha a koalíció akarja, akkor természetesen­ létre fog jönni az ideiglenes rendezés alapján a koalíciós kormány. De hogy ez nem kívánatos megoldás és nem mondható szerencsés megoldás­nak , az egészen bizonyos. . .■. *­Az alábbiakban egyszerű tényeket fogunk konstatálni, minden kommentár nélkül. 1. A’ fordulat, a­mely az újabb tanácskozá­sok és közvetítések nyomán elkövetkezett, csak­ annyiból áll, hogy a király, a­ki eddig föltétlenül­ követelte a fokozott katonai szükséglet biztosítá­sát, most már hajlandó elodázni (a­mennyire csak lehet) a hadsereg ebbeli követelését. 2. A megoldás csak az ellenzéki koalíció ré­­­vén van tervezve. Arról van szó, hogy az ellenzéki­ pártok szövetsége vegye át a kormányt. A hatvan­hetes pártok koalíciójáról és a mai koalíció szét­­robbantásáról szó sem volt. 3. Andrássy Gyula gróf nem kapott meg-­­bízást kormányalakításra s erre nézve még semmi irányban nem nyilatkozhatott. Arra nézve, hogy Andrássy megbízást kapjon, szükséges mindenek­előtt az, hogy a király magánkihallgatáson fo­gadja; ez még nem történt meg. Szükséges to-­­vábbá, hogy Andrássy értekezzék a koalícióval; ez sem történt meg. Szükséges végül, hogy a­ koalíció értekezzék magamagával, és ez sem tör­tént meg. Ilyenformán Andrássy kormányalakításá­ról, akár tagadó, akár pedig igenlő értelemben,­ egyáltalán nem lehet beszélni, valameddig a fön­tebb jelzett események végbe nem mennek. Egyébiránt Andrássy gróf ma e sorok í­ról az előtt a következő nyilatkozatot tette:­­— Egyes lapok különböző helytelen, ha­­­mis és valótlan nyilatkozatot adnak az én számba, így azt írják rólam, hogy én azt mon­dottam volna: Mindent elrontottak. Kijelentem,­ hogy én ilyen nyilatkozatot nem tettem. Azután­ azt közli a Budapesti Tudósító, mintha én valaki-­ nek ilyen nyilatkozatot tettem volna: „Ha ő fel­sége megbízást adna nekem az új alapon való ka- 3

Next