Budapesti Hírlap, 1905. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1905-04-01 / 91. szám
1905. április 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (91. sz.) A győri választás. Győrből jelentik nekünk, hogy ma kétszáz választópolgár pártonkivüli programmal képviselőjelöltnek Németh Károly dr. ügyvédet, győri takarékpénztári ügyészt kiáltotta ki, aki szombaton délután mondja el programbeszédét. Hilbert Károlynak, a függetlenségi párt jelöltjének támogatására vasárnap Batthyány Tivadar gróf és Bakonyi Samu dr. képviselők Győr városába érkeznek. A válság. Budapest, márc. I. A politikai körökben s ezek nyomán a sajtó egy részében a mai napon a sötét pesszimizmust a derűs optimizmus váltotta föl. Szájról-szájra és kézről-kézre adják a hírt, hogy megtalálták a kibontakozás módját s hogy a válság a végéhez közeledik. Sőt vannak, a kik tudni vélik, hogy a király máris megbizta a disszidensek vezérét, Andrássy Gyula grófot a kabinetalakítással , hogy Andrássy hajlandónak nyilatkozott a misszió elfogadására. Sajnálatunkra, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy igazolva lássuk ezt az optimisztikus fölfogást , nincs módunkban megerősíteni az imént jelzett és bizonyos pozitív színben jelentkező híreket. A mi értesülésünk szerint, amelyet iparkodunk mindig a legtisztább forrásból meríteni, a dolgok egyáltalán nem fejlődtek még annyira, hogy kibontakozásról, a válság végéről és a kormányalakítás személyi részéről beszélni lehessen. Mindössze annyi igaz, hogy ideiglenes pihenő teremtésén fáradoznak s erre nézve találtak (Szögyény-Marich és nyomában Lukács László) olyan plauzibilis módot, a melyen talán létrejöhet valamely ideiglenes béke és megalakulhat egy ideiglenes kormány. De még ez a mód sincs teljesen biztosítva, mert a tárgyalások még függőben vannak s a megegyezés a legkülönbözőbb faktorok hozzájárulásától függ. Befejezett dologról tehát még egyáltalán nem lehet szó s a válság megoldásán való öröm (vagy boszúság) még mindenképp korainak mondható.* A hadügyminiszternek, a haditengerészet fejének, a tüzérség legfőbb szakértőjének és a katonai főintendánsnak Budapestre való idézése, világosan jelezte azt az alapot, amelyen most a válság megoldását keresik.Nevezetesen arra nézve kellett a hadsereg találkozás óta az agyán és a szivén átviharzott. A bukást, amelynek mint férfi, mint komoly ember, le kell, hogy vonja minden tanulságát, ha a szíve összeroskad is a terhük alatt. Hogy mint férfi, mint komoly és tisztességes ember, nem érezhet többé jogot olyasmihez, aminek a szükséges feltételeit többé magában nem érezheti. Minél kisebb volt a próba, amelyet meg kellett volna állania, annál nagyobb és komolyabb, igen, főként komolyabb a tanulság, amelyet a bukásból, igen, a bukásból az embernek, természetesen a komoly embernek le kell vonnia. Még ha bele is pusztul a komoly ember. Szóval ez a hosszú levél tele volt a legkomolyabb bölcseséggel és lelkiismeretességgel. A professzor hosszú szünetet tartott és révedezve nézett maga elé. Megsürgettük. — Kérjük a történet végét! Az öreg vállat vont. — Körülbelül eddig van. A legény elküldte a hosszú levelet és azután elutazott délre, hogy a forró nap leolvasszon a szívéről valami nehezet, ami kegyetlenül nyomta. Ez alkalmasint jobban sikerült, mint amennyire elég lett volna, mert mire visszajött, akkor meg már azt érezte, hogy hiányzik valami odabent. És amilyen komoly és okos ember volt, érezte azt is, hogy ez már így lesz ezentúl egész a sírig • • « Igen, egész a sírig. — És nem itt a leány — még egyszer ? — kérdezte valaki halkan. A professzor csöndesen rázta a fejét: — Még egyszer? ... Kém. Hasztalan is irt volna és azt hiszem, ő is tisztelte egy kissé a komolyságot. e legfőbb vezetőségének fölvilágosítást adni, hogy a hadseregnek tetemes nagyobb követelése, a már sokszor említett 450 millió, amelyet a tüzérség újjászervezésére és a torpedó-flottilára kértek, elodázható-e? Mekkora az az összeg, amelyet már elköltöttek és amelyet okvetetlenül fedezni kell ? És mennyi az, aminek követelése elhalasztható és mennyi időre szólhat ez a halasztás ? E kérdések előzetes tisztázása azért fontos, mert a megoldási módozat, amelyhez folyamodtak, a katonai kérdés elejtésén sarkallik. A hadsereg lemond több követeléséről pénzben és emberben, viszont az ellenzék felfüggeszti a magyar vezényszó követelését az általános védőerő-reform idejére: nagyjában ez a célba vett megoldás tervrajza. Maradna egyelőre a statuszkvói a béke és a rend helyreállítása érdekében. A hadsereg nem kér több pénzt és több katonát és a szövetkezett ellenzék nem követeli a vezényszót, míg a hadsereg nagyobb követeléseivel föl nem lép. Ez tehát fegyverszünet volna a nemzeti követelés és a hadsereg osztrák copfja között. Nem végleges megoldás, hanem a krízis eltolása egy időre, legfölébb két esztendőre , mert két év a legtöbb, amennyi ideig a hadseregnek tervbe vett (és katonai szempontból föltétlenül szükséges) fejlesztése még elvárhat. De még erre nézve sem tisztázódott a helyzet. A hadügyi vezetőség, támaszkodva a delegáció szavalatára, amely a hitelt már engedélyezte, már tett rendelést, amelynek költségét fedezni kell. A kérdés kitolása tehát nem lehet teljes. S hogy maga a hadügyminisztérium sem tudja, hányadán van e dologban, erre nézve eklatáns bizonyságul szolgál az a körülmény, hogy Pitreich lovag hadügyminiszter ma félbeszakította itteni tárgyalását s Bécsbe utazott, hogy az adatoknak alaposan utána nézzen. Majd vissza fog jönni s akkor fogjuk csak megtudni, hogy miről mondhat le egyelőre a hadsereg és miről nem. (L. Az elköltött milliók című tudósításunkat. A szerk.) Ez a terv tehát a legnagyobb mértékben problematikus. S ha sikerül is, mit nyerünk vele? Egy megoldatlan beteg helyzetet, amely nem elégíthet ki senkit, sem a királyt, sem a hadsereget, sem pedig a nemzeti áramlatot, amely kielégítést kíván. Szereznek egy relatív nyugalmat, amely mögött azonban ott rejlenek a puskaporos hordók s minden pillanatban jöhet a robbanás, ugyanolyan, vagy még nagyobb válságot támasztva, mint a mai. I Ki lelkesedik az ilyen megoldásért? • . . Kossuth Ferenctől a mai napon két cikkely jelent meg, amelyben a koalíció vezére elég kedvezően nyilatkozik a kikapcsolás tervéről. Kossuth, mint az alább ismertetett cikkeiből kitetszik, elfogadhatónak ítéli az ideiglenes megoldást, amely semmit sem ad föl s minden jogot föntart — a szövetkezett többség kezében. De az a baj, hogy a nyugtalanságot és a bizonytalan állapotot nem lehet megszüntetni az ilyen félszeg rendezéssel. Vagy-vagy. Mi az értelme annak, hogy nem egyszerre oldják meg a krízist, hanem elteszik és melegen tartják egy másik krízis eljöveteléig ? Mi az értelme annak, hogy krónikussá tegyék a magyar politikai élet mai betegségét, ahelyett, hogy gyökeresen orvosolnák, amikor a kérdés föl van vetve s amikor egész nemzeti életünk tengelyévé vált a nemzeti követelések teljesítése a közös hadsereg magyar részében ? Az argumentum, amely az ideiglenes rendezés elfogadása mellett szól, abban a szándékban juthat kifejezésre, hogy teremtsünk normális alkotmányos viszonyokat s adjunk időt a királynak, hogy alaposan átgondolhassa a probléma súlyát. Erre nézve az a megjegyzésünk, hogy a tervezett módon létrehozott alkotmányos viszonyok egyáltalán nem lesznek normálisak, mert az elintézetlen katonai kérdések árnyéka lesz rajtuk, de még alkotmányosak sem, mert a többségi elv kiforgatásával jönnek létre. Fest equitem sédét atra cura. S a gond árnyékalakja hamarosan felhővé sűrűsödhetik és tekintve a pártviszonyokat (különösen a szabadelvű párt helyzetét), bármely pillanatban támasztható zivatar, amely mindent fölborít újra. Ami pedig a király aggodalmait illeti, azokat most is el lehet oszlatni, épp annyira, vagy épp oly kevésbbé, mint egy, vagy két év múlva. A magyar nemzet királyhűsége, melyhez nem férhet kétség, mnden áldozatot kész meghozni a hadseregért, ha nemzeti egyéniségét és törvényes állását méltóan kidomborítja benne. Ezt meg kell értenie a királynak és katonai tanácsosainak, ma épp úgy, mint bármikor. A további argumentum, amely az új békealap szószólója lehet a koalíció részén, az a meggondolás, hogy ha a szövetkezett ellenzék a kezébe veszi a hatalmat s ő ad hivatalos tanácsosokat a király mellé, akkor könnyebben irányíthatja a fejlődést és könnyebben érheti el a ka tonai kérdés nemzeti irányú megoldását, mint most, amikor ellenséges indulatú intrika övezi körül a király személyét. Ez fogós argumentum, de egy betegségben szenved. Meg kell gondolni ugyanis, hogy amint a koalíció egy tisztázatlan helyzetben veszi át a kormányt, akkor nem hatalmat vesz át, hanem hatalmat ad ki a kezéből. Eölnyitja maga ellen az agitációnak minden zsilipjét s módot ad ellenfeleinek az elégedetlenség fölszitására, a csalódás kiszinezésére és elhódítására, annak a népszerűségnek, amely nagggyá tettel az ellenzéki pártokat. Ha a koalíció akarja, akkor természetesen létre fog jönni az ideiglenes rendezés alapján a koalíciós kormány. De hogy ez nem kívánatos megoldás és nem mondható szerencsés megoldásnak , az egészen bizonyos. . .■. *Az alábbiakban egyszerű tényeket fogunk konstatálni, minden kommentár nélkül. 1. A’ fordulat, amely az újabb tanácskozások és közvetítések nyomán elkövetkezett, csak annyiból áll, hogy a király, aki eddig föltétlenül követelte a fokozott katonai szükséglet biztosítását, most már hajlandó elodázni (amennyire csak lehet) a hadsereg ebbeli követelését. 2. A megoldás csak az ellenzéki koalíció révén van tervezve. Arról van szó, hogy az ellenzéki pártok szövetsége vegye át a kormányt. A hatvanhetes pártok koalíciójáról és a mai koalíció szétrobbantásáról szó sem volt. 3. Andrássy Gyula gróf nem kapott meg-bízást kormányalakításra s erre nézve még semmi irányban nem nyilatkozhatott. Arra nézve, hogy Andrássy megbízást kapjon, szükséges mindenekelőtt az, hogy a király magánkihallgatáson fogadja; ez még nem történt meg. Szükséges to-vábbá, hogy Andrássy értekezzék a koalícióval; ez sem történt meg. Szükséges végül, hogy a koalíció értekezzék magamagával, és ez sem történt meg. Ilyenformán Andrássy kormányalakításáról, akár tagadó, akár pedig igenlő értelemben, egyáltalán nem lehet beszélni, valameddig a föntebb jelzett események végbe nem mennek. Egyébiránt Andrássy gróf ma e sorok íról az előtt a következő nyilatkozatot tette:— Egyes lapok különböző helytelen, hamis és valótlan nyilatkozatot adnak az én számba, így azt írják rólam, hogy én azt mondottam volna: Mindent elrontottak. Kijelentem, hogy én ilyen nyilatkozatot nem tettem. Azután azt közli a Budapesti Tudósító, mintha én valaki- nek ilyen nyilatkozatot tettem volna: „Ha ő felsége megbízást adna nekem az új alapon való ka- 3