Budapesti Hírlap, 1905. szeptember (25. évfolyam, 241-270. szám)
1905-09-01 / 241. szám
magyar nép kedve talán még soha olt olyan keserű, nagy elhatározókész. Hallgassa csak meg Bécs, "S miről beszélnek egymás között a társadalmi osztályok előkelőséézze csak meg, min mulat az értela színházaiban, nyilvános összeeiben. Figyelje meg, milyen hangszélnek a szocialista gyűléseken abóból fölbujtatott izgatok. Talán ha még a nemzeti érzékenység annyira nem lobogott a magyar nép felső rétegeiben, soha annyira nem hatották át rendentó törekvések az alsóbb néposztályait, mint most. Hiszen egy nemzeti szintintrika, egy-egy lelkesebb mondás freistikus tapsra indítja a színházak és egyéb nyilvános helyek közönségét s a szocialisták nyíltan erőszakkal fenyegetőznek. Ezeket az érzéseket csak egy, a nemzet teljes lelkével támogatott kormányzás és parlamenti élet képes jóra vezetni s a kitörésidőpontról a normálisra hűteni. A nép ilyen kedvével szemben semmivé törpülnek a rendőri rendszabályok, a politikai és társadalmi elnyomás fölhasználható fegyverei. Céljukat, hogy úgynevezett rendet csináljanak, elérni képtelenek. De igenis, harcba állítják a társadalom millióit a hatalom eszközeivel s beláthatatlan mértékig izgatják a keserűséget és a hatalom lebirásának vágyát és ösztönét. Ez a történelem egyszerű tanúsága. Nem is merné más szem elől téveszteni, csak a hagyományos bécsi politika és magyarországi bizalmasai. Hire jár, hogy Fejérváry báró új választásra is fölhatalmazást kér. Ez az intézkedés formailag teljesen alkotmányos volna. De értékét tönkre teszi a jóhiszeműség és az alkotmányos fölfogás teljes hiánya. Fejérváry báró rosszhiszeműen fog eljárni, ha belső kormányzati programmal fedi nemzetellenes törekvését, mert a válság ütközőpontját nem belső reformok alkotják. Hiányozni fog eljárásából az alkotmányos fölfogás, mert csak annak fogja végső eszközéül fölhasználni a választást, ami egy alkotmányellenes kormányzás kulissza-manővereivel nem sikerült. Rosszhiszemű és rosszcélú választási fölhívásnak csak egy lehet a sorsa a fönnálló politikai viszonyok között: a teljes és impozáns visszautasítás. Nincs bennünk egy csöpp jóakarat sem a kiérdemült generális politikai változása iránt. De ha volna, akkor sem tudnánk harmadik isdili útjához más kommentárt fűzni. Apponyi Erdélyben. Apponyi Albert gróf szeptember hónap második felében Erdélybe utazik s több vármegyét meglátogat. Háromszékmegye függetlenségi és 48-as pártja külön is meghívta Apponyi grófot, a ki a meghívásra a következő levéllel válaszolt : Igen tisztelt pártelnök úr! A legnagyobb örömmel fogok szíves meghívásuknak eleget tenni, de annak időpontját most még megközelítőleg sem határozhatom meg, mivel több erdélyi megyét kell meglátogatnom és ezt a nagy távolság miatt egyszerre akarom megtenni. Szeptember második fele előtt nehezen lesz ez az utazás keresztülvihető. Kiváló tisztelettel: Apponyi Albert s. k. Eberhardt, 1905 augusztus 23. A belügyminiszter ellenjelöltje. Temesvárról táviratozza tudósítónk, hogy Németbogsánban Kristóffy József belügyminiszterrel szemben az ellenzéki pártok Panajothi Mihály takarékpénztári igazgatót léptetik föl ellenzéki programmal. Az új jelöltnek a kerületben igen nagy a népszerűsége. Pártalakulás. Temesvárról táviratozza tudósítónk, hogy Végváron szeptember harmadikán alakul meg a függetlenségi párt. A pártalakuláson a végvári kerület minden községe képviseltetni fogja magát. A bihari választás. A bihari kerületben, amelyet az elhunyt Rigó Ferenc képviselt az országgyűlésen, ma volt a pókválasztás Rigó Lajos és Szo- Tódy Tamás függetlenségi jelöltek között. A szavazók nagy tömegekben vonultak föl s délben a szavazatok aránya ez volt: Rigóra 332, Szokolyra 160. A záróórát az elnök esti hat órára tűzte ki, amikor aztán a kerület megválasztott képviselőjévé Rigó Lajost jelentette ki, 176 szótöbbséggel. A választás rendben folyt le, ment intézményének a szabásait, a melyek akkor még csak tizenhét éves múlttal bírtak náluk s ma a belga nép az alkotmányos életnek, a nemzeti gazdagodásnak hatalmas pályáján rohan előre, mialatt mi ipar és kereskedelem nélkül szűkölködve, egyedüli erőforrásunk, nyers terményeink elszáradását szemlélve, alkotmányos életünk ürességén, hazugságán elmélkedünk s még forradalmi lelkülettel gyanúsítanak bennünket, merta nemzet alkotmányának érvényt akarunk szerezni. Az elnöki emelvény fölött két hatalmas jóni oszlop között áll az első belga király szobra, amint egyik kezében kardot tart, a másik kezét pedig a törvénykönyvre teszi s megesküszik az alkotmányra. Lábánál oroszlán fekszik s a talapzatra ez a mondás van rávésve: „L’union fait la force“, az egyesülésben van az erő. Az elnöki megnyitó után megindult a vita, amelyről bő közlések tájékoztatják a közönséget s mialatt a tárgyalás menete csöndesen folydogál előre, időnk van arra, hogy körülnézzünk a teremben. A belga képviselőház terme egészen olyan, amilyennek egy demokratikus törvényhozó testület otthonának lenni kell. Nincs ott semmi cifraság, tarka színek sorozata nem váltogatja egymást. Félkörben sima oszlopok emelkednek kétszeres sorozatban, természetes színüket viselve. Az elnöki emelvény s az összes bútorzat finom mahagóniából készült s a képviselők kényelmes,ekete bőrkamyaszokén ült nem úgy, mint mi, ''ii1' '‚ko- '1:r ' Minden ülés előtt í-tott kényelmesen ¡■ tollszáruk. '« szintén még centosabb'!! mindenki rendesen az előadói székből beszél. Ezért a kényelmes helyért s ezért a jó fölszerelésért szívesen elengednék valamit otthon a nagy kupolacsarnokból. De hát ez már úgy van nálunk, hogy középületeink építkezési rendszere csak szemre dolgozik, de a praktikus szempontokat teljesen mellőzi. Milyen szép épület a királyi Kúriánk palotája is s nincs benne egy kis zug sem, ahol egy kúriai bíró valakit egyedül fogadhatna s szánalom nézni, mint szoronkodik a hét öreg úr szűk helyén a tárgyalásokon. De az előcsarnok, az nagyszerű. Az újságíróknak azonban nincs itt olyan kényelmes helyük, mint nálunk. Fent ülnek az első karzaton s a teremszolgák nem járnak föl hozzájuk, hanem egészen különös módon, hosszú rúdra teszik a nekik szóló leveleket. Írásokat a úgy nyújtják föl a karzatra, mintha lámpát gyújtogatnának, s ilyen módon küldik le az újságírók is céduláikat. A teremszolgák szolgálatban hatalmas aranyszínű láncot viselnek a nyakukban, ami imponálóvá teszi külsejüket. Fent egy sarki páholyban a parlament katonai parancsnoka figyeli a tárgyalást zöld uniformisában, hatalmas arany váll rojtokkal. Ötven szálas katonának parancsol. Az elnök előtt egy valóságos kis álló harang van elhelyezve, de egyetlen egyszer sem nyúlt még hozzá, hanem ha csendet akar csinálni, az asztalt üti fakalapácssal. Jó, hogy ezt a rendszert mi nem ismerjük otthon, mert izmos és temperamentumos elnökünk keze alatt vagy az asztal, vagy a kalapács költségvetési tétele jelentékeny szerepet játszana a gazdasági bizotton. Mirsonyi Albert egészen e Ttö*1 vényhozó meg ne látogassa ülőhelyén. A testület nagyrésze öreg emberekből áll s valóságos szigetet alkot a magyar képviselők csoportja, a kiknek kilencven százaléka harmincöt éves, fiatalabb. Délután ötödfél órára a királyhoz voltak hivatalosak. Ekkor abbahagytuk az első napi mácskozást s a város által odavezényelt kocsikon a királyi palotába hajtattunk. Útközben egy másfél éles amerikai képviselővel s két társával kerültem egy kocsiba. Apponyinak is úgy kell fölnézni rá. Természetesen azonnal a magyar viszonyokra terelődött a társalgás s öröm volt látni, hogy nem egészen perfekt angol beszédemből is mily mohón szívták magukba viszonyaink beható és őszinte leírását- különösen gazdasági törekvéseinket hallgatták érdeklődéssel s képtelenségnek jellemezték ők is azt a helyzetet, hog mi kizárólagos mezőgazdasági termelésre legyen szorítva, de azért az ipari államok óriási hadszejét és katonai terheit viseljük. Közben ameril óriásom meg akarta mutatni társának, hog mennyire ismerős a magyar viszonyokkal seszélte nekik, hogy Magyarországon kitűnően egészségügyi viszonyok, mert igen sok gyár forrás van ott, ugyannyira, hogy minden minden huszonnégy órában egyszer megy gyógyítóforrásban. A királyi palotában első percre, hogy itt nem a spanyol etikett honába lép Lipót király be sem várta, hogy mindössze ü üjünk a nagy fogadóteremben, hanem a mintegy negyven képviselő megérkett hosszú botra támaszkodva, néhány fi tiszt s civil urak társaságában besél s elkezdett beszélgipi. Betűrendbe a nemzetek. A királyi BUDAPESTI HÍRLAP. (241. sz.) 1905. September 1. A válság. Budapest, aug. 31. Fejérváry báró magával vitte kabinetjének reménységét. Minisztertársai most két nap, két éjszaka reménykedhetnek és epekedhetnek a királyi jóváhagyás útán, mely két hónap alatt összeütött hazaboldogitó programjukra nézve szabaddá tenné a nyilvánosságot s módot adna arra, hogy vagy korteskedjenek vele maguk mellett, vagy mentségül használhassák föl annak idején, ha sáfárkodásukért helyt kell állaniuk. Hogy a miniszterelnök milyen szellemtől eltöltve megy a király elé, illusztrálja egy nyilatkozata, melyet a szabadelvű párt jól értesült orgánuma szerint tett Kecskemét városnak arra a határozatára, hogy följegyzéssel bélyegzi meaz önkéntes adófizetők és katonák nevét, mondta a miniszterelnök, hogy helyesen csúszik a város. Meg kell örökíteni azoknak a hazafiaknak a nevét, akik most adót fizetni katonának állanak. Hazafias érdem az s a bélyegzés inkább dicséretnek válik be. A ki a törvényen alapuló alkotmányos ellenállást hazafiatlanságnak tartja, tárgyilagos s a nemzet viszonyaival számoló előterjesztést nem igen tud tenni. De hát miért lenne éppen a Fejérváry kormány támogatása hazafiasság. Kecskemét színmagyar népe csak nem lehet fekete-sárgább a szabadelvű pártnál. Ez a párt sokkal jobban megszokta a kormány támogatását hazafias kötelességnek tekinteni. Most nyilvánosan még sem meri támogatni. Azt hiszszük, hogy a kecskemétiek nem igen fognak igyekezni, hogy Fejérváry bárótól kapják meg hazafiasságuk elismerését. * A koalíció ellenségei most Kossuthot szeretnék összeveszíteni Apponyival. Például azt beszélgetik, hogy az egész koalíciót Apponyi vezeti. Nem tárgyilagos hazafiasságból, de mert" boszút akar állani a királyon, amiért Házelnök korában mellőzte s most sem akar a tanácsával élni. Nem jegyeztük volna föl ezt az obskúrus kávéházi politikai szörnyszülöttet, ha sokkal erősebben el nem terjedt volna, semhogy ne sietnénk a nyilvánosságra hozatalával megsemmisíteni. A