Budapesti Hírlap, 1905. október(25. évfolyam, 271-301. szám)
1905-10-01 / 271. szám
s forgatják föl, az általános szavazati jog elve alapján, közben föloszlatják az országgyűlést s a választásokat a rendeletileg átalakított törvény szerint hajtják végre. A király esküjére hivatkozva, tagadta meg ehhez a hozzájárulását. Abba sem ment bele, hogy a rendeleteket csakis a miniszterek írják alá s az ő neve azokon ne legyem ,,Én nemcsak arra tettem esküt ■— mondotta a beavatottak szerint — hogy a törvényt meg fogom tartani, hanem arra is, hogy másokkal megtartatom.“ A bécsi tanácsadók jól tudták tehát, hogy Magyarország alkotmányát nem lehet addig elkobozni, míg a nemzet a törvényes alapon megmarad. Ha az országgyűlés hozzá nem járul, nem lesz sem újonc, sem adó; ez ellen nem tehetnek semmit, bár kezükben van a hatalom és a katonai erő. Mert mi célból rendeljék ki a katonai erőt és mit nyerhetnek el általa ? Hiszen ebben az országban nincs jelenleg senki, aki a törvénynek ellenállana s akit erővel kellene a törvény tiszteletére szorítani. Sőt éppen az a bökkenő, hogy itt mindenki a törvényhez és az alkotmányhoz ragaszkodik. Nyitott kaput nem lehet bedönteni. Az ágyúgolyó keresztültöri az acéllemezt is, de a levegőn nem üt lyukat. Világos tehát, hogy az erőszak csak akkor használna ellenünk s a király beleegyezését is csak akkor tudnák kinyerni, ha mi magunk rúgnák ki lábunk alól a törvényes alapot. A bécsi tanácsadók reménysége talán egészen odáig ment, hogy képeseknek tartottak bennünket —f elfogyva mindentürelmünk — a lázadásra is. Ez a nemzet sokszor próbálta már, hogy fegyverrel kezében vívja ki Bécscsel szemben a maga igazát. Hátha valami ilyesre lehetne ingerelni jelenleg is? Hogy lobbanékonyabb legyen a levegő, arra föl lehetne használni a szocialistákat is, akik véresre verjék a jövő nemzedék reménységét, az egyetemi ifjú Az imperialisztikus politikát kofáknál is támogatni kell s mivel a vásárral kettős örömet szerezhettem: a kofa gyermekeinek, meg az öcsém gyermekeinek is, oda léptem a gyümölcsös kocsihoz és a legszebb négy őszi barackot kiválogatva, megvásároltam. Mikor a háznál megjelentem, a sógornémnak azonnal átadtam a barackot s ő kedves mosolyával megköszönve, azonnal fogott egy tányért és abba a teritett asztal közepére elhelyezte. Mikor a levest az asztalra tették, kinyílt a gyermekszoba ajtaja és az öt gyermek kihömpölygött, zajos &cwizá-kiáltásokkal üdvözölvén rég nem látott nagybátyjukat. Tamás azonnal fölugrott egy székre és konstatálta a barack jelenlétét. A következő percben vad ordítással követelni kezdte. Az anya hiába nyugtatta meg, hogy majd kapsz az ebéd végén, most a levesen van a sor. Tamás pokolian bömbölt, az asztal alá bújt, megfogta a lábamat, mind a két cipőmet kioldotta és beleharapott a lábamba. Az öcsém elővette cigarettatartóját, engem is megkínált és mind a ketten rágyújtottunk, amiből azt következtettem, hogy Tamás urfi megfékezése kissé hosszú ideig fog tartani. Az anyja benyúlt az asztal alá, Tamást, aki bömbölve hempergett ott, a féllábánál fogva kihúzta, talpra állította és így szólt: — Tomi, nem szégyelled magad Samu bácsi előtt ? , — Nem szégyellem — ordított Tamás.— Ha Samu bácsi itt nem volna, rögtön megverném. — Ne menjen ki, Samu bácsi — ordított Tamás. — Tudod-e, hogy a barackot Samu bácsi hozta s ha te ilyen rossz lesz, akkor ő fogja megenni, hát s meggyalázzák a nemzet önállóságának szimbólumát, a vörös-fehér-zöld lobogót. Ha ez sikerül, ha Budapesten mindennapossá válik rendőri asszisztencia mellett az utcai zavargás s ha maga az országgyűlés is elveszítve türelmét, a törvényesség útjáról lelép, akkor „a felségárulás vetése kizöldül“ újra s megjött a várva-várt alkalom, hogy az alkotmányt föl lehessen függeszteni. Akkor nem ellenkezhetnék többé a király sem, a helyzet kényszerítené rá, hogy helyreállítsa a fölbomlott rendet s ott, ahol a törvény fölmondta a szolgálatot, rendeletekkel kormányozzon, szedesse az adót, hajtsa föl az újoncot s használja a katonai erőt. Ha így eszelték ki a tervet a bécsi tanácsadók, akkor tervek rettenetesen pokoli, de van benne logika. Ha valami egyéb célzattal eszelték ki az öt pontot és rendezték a bécsi audienciát, úgy hiányzik belőle minden észszerűség. Alig lehet féltenünk, hogy minden meggondolás nélkül cselekedtek volna, hinnünk kell tehát , hogy tőrt vetettek a magyar nemzetnek, melyben megfogassa magát. Ez pedig fokozott mértékben teszi kötelességünkké az óvatosságot. Ha valaha, úgy most kell vigyáznunk minden lépésünkre. Egyrészt nem szabad engednünk törvényt biztosította jogainkból egy mákszemnyit sem, másrészt nem szabad eltérnünk a jogosság teréről egy hajszálnyira is. Úgy kell járnunk a borotvaél vékonyságú középúton, mint a mohamedán igazhivő a szúrák hídján, nem pillantva sem jobbra, sem balra. A középút rendes körülmények között a gyönge mindennapi lelkeknek országútja. A fejlődés és a kultúra csak a szélsőségek folytonos ütközése közben és által halad. A nagy ideák csak ez ütközések következtében tudnak érvényesülni, az ő számukra temető az annyiszor magasztalt arany középút. De vannak helyzetek, amidőn járni is alig lehet. — Pukkadjon meg, ha megeszi — visított Tamás. — Nem hallgatsz, átkozott rossz kölyke! — Nem hallgatok, én barackot akarok. — Kapsz barackot, de előbb levest kell enned. — Samu bácsi egyék levest, én barackot eszem. Az asszony nyakon ragadta Tamást és kihurcolta a gyermekszobába. Én ezalatt cipőmet megkötöztem, zilált toilettemet megigazítottam és az asztalhoz ültem, abban a hitben, hogy most már a csirkelevesre kerül a sor. Abban percben Bocka, az imperialisztikus politika második számú gyümölcse, vad ordítással rám rohant és követelte tőlem, hogy azonnal hámozzak meg neki egy barackot. — Meghámozom lelkem, de előbb a levest kell megenni. — Maga nem a mama, hámozhat barackot. Egye meg a levest maga, megmondta Tamás, én nem eszem levest. És szilaj bömböléssel szintén az asztal alá vetette magát és bizonyosan kísérletet tett volna rá, hogy cipőmet újra kioldja, de én gyorsan fölugrottam és biztos távolságba vonultam. Én nem tudom, a gyerekek honnan veszik azt a sok könyet. Bockából is patakokban folyt, arca és fehér ruhája egy pillanat alatt csupa viz és piszok lett. E pillanatban megjelent az anya, kisérve a gyermekszobába internált Tamás elfojtott bőgésétől. Szigorú pillantást vetett Bockára, aki azóta már vagy negyvenszer meghempergette magát a földön. Azután rám nézett s igy szólt: — Mi baja ennek a gyereknek ! — Barackot akar enni. — Csak nem adtatok neki ? — Dehogy, hisz akkor nem bömbölne, nemhogy haladni, megállani is bajos, nem hogy járni. Ilyen ez a mi mostani helyzetünk. Mi csak úgy állhatunk meg biztosan, ha semmi törvényellenességet el nem követve, semmi jogtalanságot el nem tűrve, megmaradunk szorosan a kötelességek és jogok középútján. Egész éberségünkre, egész józanságunkra van szükségünk: résen legyünk! A munkások. Lehetetlen, hogy azt a csodás jelenséget, amely a magyar munkásnép lelkéből forr ki, e helyen is külön szóvá ne tegyük. Tömegesen válnak ki a vörös zászló kötelékéből és odaállanak a nemzeti trikolor árnyékába. Iszonyú forradalma ez a lelkek titokzatos világának. Az idealizmus nagy csatanyerése ez, a história szelleme árnyékolja meg az elméket, a haza szent fogalmának, reintegrációja, visszahelyezkedése oda, ahonnan tágabb, de hidegebb fogalmak már-már kiszorították. A magyar nemzet föllélegzése, újjászületése ez. Mint 1848-ban magához ölelte a nemzet a jog nélkül valókat, azonképpen csatlakozik a polgárságnak az a rétege most a nemzethez, mely ábrándjaiban jogot, eszmei tartalmat, boldogulást és célt magának a nemzet keretein túl keresett. Döntő, históriai napokban megy végbe ez a változás, oly napokban, amikor minden lélekre nagyobb szüksége van a nemzetnek, mint máskor. A magyar hazafiság nagy hódító ereje ez, együtt az erkölcsével, a nemesebb vágyakkal, az ideálisabb törekvésekkel. A gyűlölet, sötétségéből a szeretet világosságába való átköltözés ez. Az elvtársak átvedlése testvérekké,, a szétszórt tagok családdá tömörülése. A hazafiság, a hazaszeretet, a magyarság ünnepe, a nemzet diadalmaskodása, melynek vágya és önérzete ime bevonul mindenek szivébe, a kik itt lélekzenek, örülnek, szenvednek és maguknak jobb és szebb idők a nemzetnek nagyságot remélnek. öt uj püspök. Lapunk szombati számában jelentettük, hogy a király a napokban öt uj püspököt fog kinevezni. A félhivatalos Budapesti Tudósító ma ezt jelenti. Illetékes helyről annak kijelentésére kértek föl, hogy a mai lapok ama híradása, mintha az üresedésben levő püspöki székekre a kinevezések már megtörténtek volna, a valóságnak nem felel meg. Kossuth Ferenc üdvözlése. A liptómegyei függetlenségi párt ma Liptószentmiklóson gyűlést Az asszony vésztjósló tekintetet vetett a fiúra. — Gyere csak ide, Bocka. — Nem megyek, én barackot akarok. Az asszony nem sokáig habozott, gyakorlott mozdulattal elővonszolta a lázadót és miután kötényével letörölte könyeit, kapacitálni kezdte. A kapacitálásban én is nagy szerepet játszottam. Hogy látod, Samu bácsi úgy szeret benneteket, szeretete jeléül hozott nektek barackot, velünk akar ebédelni és most ti a helyett, hogy szépen ennétek, fölforgatjátok az egész házat. Fölösleges megjegyeznem, hogy az anyai intelmeket Bocka úrfi egy oroszlánnak becsületére való szakadatlan ordítással kisérte. Végre az asszonynak a türelme elfogyott. Nyakon ragadta Bockát és a gyermekszobába hurcolta. Csattogás hallatszott, az atyafit verték. És egy pillanatra csend lett. Letöröltem homlokom verejtékét, újra közeledtem a csirkeleveshez. Ekkor megszólal Kuncsi, szintén fiú, a harmadik számú csemete: — Samu bácsi, ugye Tomi, meg Bocka nem kapnak barackot ? — Nem kapnak, fiam, mert rosszak voltak. A gyerek tapsolni kezdett. — Hála Isten, akkor nekem több jut, Samu bácsi, hámtozzon nekem barackot. — Előbb levest kell enned, fiacskám, hallottad, hogy a mama mit mondott. — Nem kell leves, nekem barack kell — kiáltott bömbölve a gyerek. Most kezdett előttem világos lenni a gyerekek taktikája. Ki akarják éheztetni az anyjukat. Ha egyszerre rohanják meg a barackért, akkor az asszony egyszerre szétosztogat köztük néhány pofont és az ellenállás egyszerre meg van törve. Szóval ők nem sztrájkolnak, hanem BUDAPESTI HÍRLAP. (271. sz.) 1905. október 1.