Budapesti Hírlap, 1905. december (25. évfolyam, 332-360. szám)
1905-12-01 / 332. szám
1905. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (332. sz.) Nem feledhette el senki, hogy mikor 1903 december hónapjában a függetlenségi párt leszerelt, ennek fejében a választási reformot kötötte ki ellenértékül. Mikor Tisza később a házszabályokat szigorítani akarta, az ellenzék még ehhez is hozzájárult volna, fölkínálta Tisza kívánságának teljesítését — cserében a választói jog kiterjesztéséért. Az általános választói jog jelszavával a magyar ellenzék ellen harcolni tehát a legnagyobb perfidia. Kossuth ennek igazolására, úgy látszik, valami csattanó bizonyítékra is kész. Cikkében ugyanis kijelenti, hogy most, amikor az uralkodó jogot ajánl a népnek, a népképviselet elvén álló parlament nem állhat ellen annak, hogy a nép megkapja az uralkodó által fölajánlott jogot. Ez világos dolog — tagadni aligha fogja valaki. Mi ma nem kívánunk a dolog érdeméhez szólni, ő felsége természetesen nem adhatja meg egyoldalúan az általános választói jogot a népnek, hanem csak a törvényhozással együtt. Neki tehát, ha komolyan veszi a dolgot, pártot, mégpedig többséget kell hozzá szerezni. E célra, ime, fölhindlkezik neki a negyvennyolcas és függetlenségi párt vezére. Ha már most ez a párt hajlandó volna a nemzeti követeléseket e reformért elejteni, akkor megvolna — egyelőre — a válság megoldása. [Azok a pártok pedig, amelyek közjogi fölfogás dolgában közelebb állanak a trónhoz, viszont kevés kivétellel elég messze állanak tőle a választási reform kérdésében. Mi történhetik ebben az esetben? Talán egy kis izgalom, talán egy kis aránycsere a pártokban. Egy azonban egészen bizonyos, hogy mi a magunk részéről azt tartjuk, egyúttal várjuk is, hogy sem ezért, sem semmi más reformért sem a függetlenségi párt, sem a többi ellenzéki párt a nemzeti követeléseket cserébe el nem alkudhatják. [Nyilván meg is gondolta jól Kossuth Ferenc, mielőtt cikkelyét megírta, hogy e cikkely publikálása milyen hatással lehet a szövetkezett ellenzéki pártokra, valamint a nemzeti ellenállásra és az országos egyetértésre. Ránk nézve e pillanatban ez a fődolog s a Budapesti Hírlap kizárólag ebből a szempontból ítél Kossuth föllépéséről s a pártok magatartásáról. Ennél ma semmi sem fontosabb. Egy hajszálnyi letérés is hogy a régi háborúkban elhalt harcosok tudnak a mostani háborúkról és szellemileg részt vesznek bennük. Ha például mi most egyszerre hinni tudnék, hogy halottaink élnek és részt vesznek gondolatainkban, látják a cselekedeteinket, hallják a szavainkat, képesek megbotránkozni rajtunk vagy szimpátiát érezni irántunk, akkor biztos, hogy ez óriás változást teremtene életünkben és kötelességérzésünk is sokat változnék. Kincs ijesztőbb, mint puszta ténye a nagy misztériumnak, ha az ember először gondol erre. És menynyire hat az értelemre az olyan dogma, amely azt mondja, hogy ismeretlen sötétségből egyszerre a napvilágra jutunk. Körülnézünk, örülünk, busulunk és újra sötétségbe merülünk! így kerül fel a hullám és vész újra el, így kerül fel a porból a virág és lesz újra porrá. És így van az ember is. Csakhogy a hullám és a virág öntudatlanok, míg az ember átalakulásának rövid tartama alatt megismeri a világegységet. És noha a buddhaista vallás tételei olyan sok tekintetben hasonlítanak a modern filozófusok tanaihoz, végeredményben milyen nagy kérdéssel állítanak szembe bennünket. Mert a modern filozófusok közül sokan vannak ma már, akik az egyéniség fejlesztésének hívei és a buddhaizmus pedig azt tanítja, hogyha bármit is akarunk tenni családért, társaságért, nevelésért, hazáért, akkor legelső célunk az kell, hogy legyen, hogy legyőzzük az egyéniségeket, egyéniségünket. Egygyé forrva lehet nagyot véghez vinni. Bármilyen célból is, mindenképpen érdekes ezeket a tanokat megismerni. És Hearn Lafcadio a lehető legkönnyebben, úgyszólván észrevétlenül visz bennünket bele a filozofálásba. innen vagy a legkisebb ingadozás is ebben a nemzeti küzdelem gyengeségét mutatná. * A renitens megyék tisztviselőitől megtagadhatja a kormány a fizetést abban a percben, amelyben akarja. A megtagadás törvénytelen ugyan, de lehetséges és a tisztviselő csak hosszadalmas perrel érvényesíthetné követelését. Ma Pest vármegyében kísérletet tett a kormány, kijelentette, hogy a tisztviselők decemberi fizetését nem utalványozza. Utóbb hírül adta ugyan, hogy csak formahiba miatt tagadta meg az utalványozást és holnap fizetni fog, nem a törvényes, hanem a törvénytelen alispán utalványára , de számolni kell azzal, hogy az első kísérlet megtörtént, a fizetés megtagadása lehetséges és hogy csak a törvényhatóságok közönségének áldozatkészsége nyújt biztosítékot a megyei tisztviselőknek a megélhetésére. * A kormánypárti újságok ujjongva közüik, hogy a néppártban válság ütött ki . Rakovszky István kijelentette, hogyha Karis Ivor az ő soviniszta barátaival benn marad a néppártban, ő kilép a pártból és lemond a Ház alelnökségéről. Arról is tudnak a kormánypárti lapok, hogy Rakovszky, akit több hírlapíró megkérdezett ebben a dologban, azt felelte, hogy semmi fölvilágosítást nem adhat. Valóban, bajosan is adhatott volna Rakovszky fölvilágosítást, mert az egész híre egy asztaltársaság tréfája. Egy kávéházi asztal újságírókból és képviselőkből való társasága tréfálta meg vele egy kormánypárti lap kiváncsi társát, aki készpénznek vette a tréfát és beugrott neki. Fejérváry a királynál. A Bud. Tud, jelenti, hogy Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma délután Bécsbe utazott, hogy jelentést tegyen a királynak, aki alkalmasint holnap fogadja külön kihallgatáson. ■K A P. É. jelenti: Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma délután 5 óra 15 perckor induló rendes bécsi gyorsvonattal a nyugati pályaudvarról Skerlec Iván báró miniszteri titkár kíséretében Bécsbe utazott. Fejérváry báró elutazása előtt Darócy Rezső felügyelővel, a nyugati pályaudvar főnökével beszélgetett hosszasabban, mig megérkezett Lányi Bertalan igazságügyminiszter, akivel a miniszterelnök a vonat indulásáig visszavonult a miniszteri váróterembe s bizalmasan konferált. Bécs, nov. 30. Fejérváry Géza báró miniszterelnök este 9 óra 15 perckor érkezett s mindjárt a bankgassei magyar palotába hajtatott. A király holnap délelőtt 11 órakor fogadja Fejérváry bárót, Fesztetich Tasziló gróf a királynál. Bécsből jelentik a Pol. Ért.-nek: Fesztetich Tasziló grófot ma a király hosszabb magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás a személye körüli miniszterséggel volt kapcsolatban. E tárca betöltésére ugyanis Besztetich gróf van kiszemelve. Szó esett a kihallgatáson Fesztetichnek előzőleg homo regiusi megbízatásáról is. Bővebb részletekkel tudósítónk nem szolgál. Budapesti politikai és arisztokrata körökben nem tartják valószínűnek, hogy Fesztetich Tasziló miniszterséget vállaljon. Vigyázó alispán a megyeházán. Pest vármegye minap megválasztott helyettes alispánja, Vigyázó Ferenc gróf ma délben félegykor Prónay Gábor báró, Keglevich Gábor gróf, Holló Lajos, Héderváry Lehel, Hentaller Lajos és Szatmári Mór képviselők társaságában fölment a megyeházára, s belépett az alispáni hivatalba. Vigyázó gróf a fogasra akasztotta a téli kabátját s leült az íróasztal mellé, mig érkezéséről Halló értesítette Dubraviczky aljegyzőt. Néhány perc múlva már együtt volt a szobában az egész tisztikar s Dalmady Győző árvaszéki elnök éppen belefogott az üdvözlő beszédbe, mikor belépett a szobába Gersich Lajos rendőrfelügyelő és igy szólt: — Vigyázó Ferenc gróf urat keresem. 1 — 7 — Én vagyok, felelt az alispán. —• Milyen minőségben van itt méltóságod? — Én Pest vármegye törvényesen megválasztott és esküt tett helyettes alispánja vagyok s át akarom venni hivatalomat. — Ebben az esetben — szólott a rendőrfelügyelő — föl kell kérnem méltóságodat, hogy hagyja el a vármegyeházát, mert a belügyminiszter megsemmisítette a választását. — Kicsoda az ur? — kérdezte most Vigyázó gróf. — Gersich rendőrfelügyelő vagyok, s felsőbb parancsra cselekszem! — Kinek a parancsára? — A főispán ur parancsára. — Van írásos parancsa? kérdezte Prónay Gábor báró. — Nincsen, válaszolt a rendőrfelügyelő, de nem fogom letagadni, amit mondtam. — És karhatalmat is alkalmaz? — Ha szükséges, igen! — Úgy hát az erőszaknak engedek — fejezte be a maga részéről Vigyázó gróf a tárgyalást — s fölkérem Prónay báró, Keglevich gróf és Holló urakat, legyenek tanúim, hogy csak az erőszaknak engedtem. Az egész társaság vállalkozott a tanúskodásra. — Köszönöm, hogy a gróf úr lehetővé tette megbízatásomnak ilyen baj nélkül való teljesítését, — volt Gersich végső válasza. Viharos „Éljen, az alispán!" kiáltásokban tört ki a tisztviselői kar, mire Vigyázó gróf megköszönve az ovációt, fölvette kabátját és távozni készült. Holló Lajos még odaszólott a felügyelőhöz: — Szomorú, hogy a vármegye nem ur a saját házában! — Eljönnek még az igazi törvényes uralom napjai! — kiáltották többen, s ezzel az alispán és velejött urak eltávoztak. A szemközt levő főispáni hivatal ajtajában 12 rendőr állott készen a közbelépésre, a mire azonban nem volt szükség. Vigyázó Ferenc gróf a következő óvásban tiltakozik a vele szemben alkalmazott erőszak ellen. Óvás. Én, mint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének 1905 november 27-én Budapesten tartott rendes közgyűlésén törvényesen megválasztott és esküt tett helyettes alispánja, ma, ez évi november 30-án déli fél 1 órakor megjelentem Pest vármegye székházában alispáni hivatalom elfoglalása céljából. Ez alkalommal az alispán hivatalos helyiségében, az előttem tisztelegni kívánó vármegyei központi tisztviselői kar és több bizottsági tag jelenlétében, a budapesti székesfővárosi államrendőrség kiküldött tisztviselője által, hivatkozással felsőbb parancsra és a karhatalom alkalmazására, megakadályoztattam hivatalom elfoglalásában. Törvényes jogaimnak gyakorlásában való megaka-tályozásom ellen ezennel ünnepiesen óvást emelek és a fentieket vármegyém közönségének tudomására hozom. Vigyázó Ferenc. Nyilatkozik ebben az ügyben Laszberg gróf is, a ki a kormány félhivatalos lapjában a következőket jelenti ki: — Az a körülmény, hogy Vigyázó Ferenc gróf ma akadálytalanul bemehetett a megyeházára, abban leli okát, hogy a főispán, miután a belügyminiszteri leirat, a melylyel a 27-iki állítólagos közgyűlés és az ebben hozott összes határozatokat megsemmisítette, leérkezett, elejtette azokat az intézkedéseket, amelyek arra lettek volna hivatva, hogy Vigyázzónak, mint helyettes alispánnak, a megyeházán való megjelenését lehetetlenné tegyék. A főispán abban a föltevésben volt, hogy Vigyázó gróf a megsemmisítő miniszteri rendelet folytán többé nem tekinti magát helyettes alispánnak, hanem a törvényt tisztelve, a megsemmisítő rendeletet magára nézve is kötelezőnek ismeri el. Minthogy a főispán ebben csalódott, intézkedett az iránt, hogy Vigyázó gróf a megyeházáról eltávcáiztassék, a mire azonban nem volt szükség, mert Vigyázó gróf a fölszólitásra azonnal távozott. Pestvármegye és a kormány. Pest vármegye tisztviselőinek a december hónapi fizetéséről szóló, előre benyújtott nyugtáit az állampénztár mellé kirendelt számvevőség minden egyes tisztviselőnek visszaadta azzal a záradékkal, hogy a belügyminiszter 100.956. sz. B. m. rendelete folytán az utalványozás, illetve számfejtés nem teljesíthető. A vármegyeti tisztviselők kijelentették azonban, hogy noha fizetésüket beszüntették, tovább is .