Budapesti Hírlap, 1905. december (25. évfolyam, 332-360. szám)

1905-12-01 / 332. szám

1905. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (332. sz.) Nem feledhette el senki, hogy mikor 1903 decem­ber hónapjában a függetlenségi párt leszerelt, ennek fejében a választási reformot kötötte ki ellenértékül. Mikor Tisza később a házszabályo­kat szigorítani akarta, az ellenzék még ehhez is hozzájárult volna, fölkínálta Tisza kívánságának teljesítését — cserében a választói jog kiterjesz­téséért. Az általános választói jog jelszavával a magyar ellenzék ellen harcolni tehát a legnagyobb perfidia. Kossuth ennek igazolására, úgy látszik, valami csattanó bizonyítékra is kész. Cikkében ugyanis kijelenti, hogy most, a­mikor az uralkodó jogot ajánl a népnek, a népképviselet elvén álló parlament nem állhat ellen annak, hogy a nép megkapja az uralkodó által fölajánlott jogot. Ez világos dolog — tagadni aligha fogja valaki. Mi ma nem kívánunk a dolog érdeméhez szólni, ő felsége természetesen nem adhatja meg egyoldalúan az általános választói jogot a népnek, hanem csak a törvényhozással együtt. Neki tehát, ha komolyan veszi a dolgot, pártot, még­pedig többséget kell hozzá szerezni. E célra, ime, fölhindlkezik­ nek­i a negyvennyolcas és füg­getlenségi párt vezére. Ha már most ez a párt hajlandó volna a nemzeti követeléseket e reformért elejteni, akkor­­ megvolna — egyelőre — a válság megoldása. [Azok a pártok pedig, a­melyek közjogi fölfogás dolgában közelebb állanak a trónhoz, viszont kevés kivétellel elég messze állanak tőle a vá­lasztási reform kérdésében. Mi történhetik ebben az esetben? Talán egy kis izgalom, talán egy kis aránycsere a pártokban. Egy azonban egészen bizonyos, hogy mi a magunk részéről azt tartjuk, egyúttal várjuk is, hogy sem ezért, sem semmi más reformért sem a függetlenségi párt, sem a többi ellenzéki párt a nemzeti követeléseket cserébe el nem alkud­hatják. [Nyilván meg is gondolta jól Kossuth Ferenc, mielőtt cikkelyét megírta, hogy e cikkely publikálása milyen hatással lehet a szövetkezett ellenzéki pártokra, valamint a nemzeti ellen­állásra és az országos egyetértésre. Ránk nézve e pillanatban ez a fődolog s a Budapesti Hírlap kizárólag ebből a szempontból ítél Kossuth föl­lépéséről s a pártok magatartásáról. Ennél ma semmi sem fontosabb. Egy hajszálnyi letérés is hogy a régi háborúkban elhalt harcosok tudnak a mostani háborúkról és szellemileg részt vesz­nek bennük. Ha például mi most egyszerre hinni tud­nék, hogy halottaink élnek és részt vesznek gon­dolatainkban, látják a cselekedeteinket, hallják a szavainkat, képesek megbotránkozni rajtunk vagy szimpátiát érezni irántunk, akkor biztos, hogy ez óriás változást teremtene életünkben és kötelességérzésünk is sokat változnék. Kincs ijesztőbb, mint puszta ténye a nagy misztérium­nak, ha az ember először gondol erre. És meny­nyire hat az értelemre az olyan dogma, a­mely azt mondja, hogy ismeretlen sötétségből egy­szerre a napvilágra jutunk. Körülnézünk, örü­lünk, busulunk és újra sötétségbe merülünk! így kerül fel a hullám és vész újra el, így kerül fel a porból a virág és lesz újra porrá. És így van az ember is. Csakhogy a hullám és a virág öntudat­lanok, míg az ember átalakulásának rövid tar­tama alatt megismeri a világegységet. És noha a buddhaista vallás tételei olyan sok tekintetben hasonlítanak a modern filozófu­sok tanaihoz, végeredményben milyen nagy kér­déssel állítanak szembe bennünket. Mert a mo­dern filozófusok közül sokan vannak ma már, a­kik az egyéniség fejlesztésének hívei és a budd­­haizmus pedig azt tanítja, hogyha bármit is aka­runk tenni családért, társaságért, nevelésért, ha­záért, akkor legelső célunk az kell, hogy legyen, hogy legyőzzük az egyéniségeket, egyéniségün­ket. Egygyé forrva lehet nagyot véghez vinni. Bármilyen célból is, mindenképpen érdekes eze­ket a tanokat megismerni. És Hearn Lafcadio a lehető legkönnyebben, úgyszólván észrevétlenül visz bennünket bele a­ filozofálásba. innen vagy a legkisebb ingadozás is ebben a nem­zeti küzdelem gyengeségét mutatná. * A renitens megyék tisztviselőitől megta­gadhatja a kormány a fizetést abban a percben, a­melyben akarja. A megtagadás törvénytelen ugyan, de lehetséges és a tisztviselő csak hossza­dalmas perrel érvényesíthetné követelését. Ma Pest vármegyében kísérletet tett a kor­mány, kijelentette, hogy a tisztviselők decemberi fizetését nem utalványozza. Utóbb hírül adta ugyan, hogy csak formahiba miatt tagadta meg az utalványozást és holnap fizetni fog, nem a tör­vényes, hanem a törvénytelen alispán utalvá­nyára , de számolni kell azzal, hogy az első kí­sérlet megtörtént, a fizetés megtagadása lehetsé­ges és hogy csak a törvényhatóságok közönségé­nek áldozatkészsége nyújt biztosítékot a megyei tisztviselőknek a megélhetésére. * A kormánypárti újságok ujjongva közüik, hogy a néppártban válság ütött ki . Rakovszky István kijelentette, hogyha Karis Ivor az ő sovi­niszta barátaival benn marad a néppártban, ő kilép a pártból és lemond a Ház alelnökségéről. Arról is tudnak a kormánypárti lapok, hogy Rakovszky, a­kit több hírlapíró megkérdezett ebben a dologban, azt felelte, hogy semmi föl­világosít­ást nem adhat. Valóban, bajosan is ad­hatott volna Rakovszky fölvilágosítást, mert az egész hír­e egy asztaltársaság tréfája. Egy kávéházi asztal újságírókból és képviselőkből való társasága tréfálta meg vele egy kormány­­párti lap kiváncsi társát, a­ki készpénznek vette a tréfát és beugrott neki. Fejérváry a királynál. A Bud. Tud, jelenti, hogy Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma délután Bécsbe utazott, hogy jelentést tegyen a királynak, a­ki alkal­masint holnap fogadja külön kihallgatáson. ■K A P. É. jelenti: Fejérváry Géza báró minisz­terelnök ma délután 5 óra 15 perckor induló rendes bécsi gyorsvonattal a nyugati pályaudvarról Skerlec Iván báró miniszteri titkár kíséretében Bécsbe uta­zott. Fejérváry báró elutazása előtt Darócy Rezső felügyelővel, a nyugati pályaudvar főnökével beszél­getett hosszasabban, mig megérkezett Lányi Ber­talan igazságügyminiszter, a­kivel a miniszterelnök a vonat indulásáig visszavonult a miniszteri váró­terembe s bizalmasan konferált. Bécs, nov. 30. Fejérváry Géza báró miniszterelnök este 9 óra 15 perckor érkezett s mindjárt a bankgassei ma­gyar palotába hajtatott. A király holnap délelőtt 11 órakor fogadja Fejérváry bárót, Fesztetich Tasziló gróf a királynál. Bécsből jelentik a Pol. Ért.-nek: Fesztetich Tasziló grófot ma a király hosszabb magánkihall­gatáson fogadta. A kihallgatás a személye körüli miniszterséggel volt kapcsolatban. E tárca betöl­tésére ugyanis Besztetich gróf van kiszemelve. Szó esett a kihallgatáson Fesztetichnek előzőleg homo regiusi megbízatásáról is. Bővebb részletek­kel tudósítónk nem szolgál. Budapesti politikai és arisztokrata körökben nem tartják valószínű­­nek, hogy Fesztetich Tasziló miniszterséget vál­laljon. Vigyázó alispán a megyeházán. Pest vármegye minap megválasztott helyettes alispánja, Vigyázó Ferenc gróf ma délben félegykor Prónay Gábor báró, Keglevich Gábor gróf, Holló Lajos, Héderváry Lehel, Hentaller Lajos és Szatmári Mór képviselők társaságában fölment a megyeházára, s belépett az alispáni hivatalba. Vigyázó gróf a fo­gasra akasztotta a téli kabátját s leült az íróasztal mellé, mig érkezéséről Halló értesítette Dubraviczky aljegyzőt. Néhány perc múlva már együtt volt a szo­bában az egész tisztikar s Dalmady Győző árvaszéki elnök éppen belefogott az üdvözlő beszédbe, mikor belépett a szobába Gersich Lajos rendőrfelügyelő és igy szólt: — Vigyázó Ferenc gróf urat keresem. 1 — 7 — Én vagyok, felelt az alispán. —• Milyen minőségben van itt méltóságod? — Én Pest vármegye törvényesen megválasz­tott és esküt tett helyettes alispánja vagyok s át aka­rom venni hivatalomat. — Ebben az esetben — szólott a rendőrfelügyelő — föl kell kérnem méltóságodat, hogy hagyja el a vármegyeházát, mert a belügyminiszter megsemmisí­tette a választását. — Kicsoda az ur? — kérdezte most Vigyázó gróf. — Gersich rendőrfelügyelő vagyok, s felsőbb parancsra cselekszem! — Kinek a parancsára? — A főispán ur parancsára. — Van írásos parancsa? kérdezte Prónay Gá­bor báró. — Nincsen, válaszolt a rendőrfelügyelő, de nem fogom letagadni, a­mit mon­dtam. — És karhatalmat is alkalmaz? — Ha szükséges, igen! — Ú­gy hát az erőszaknak engedek — fejezte be a maga részéről Vigyázó gróf a tárgyalást — s fölké­rem Prónay báró, Keglevich gróf és Holló urakat, legyenek tanúim, hogy csak az erőszaknak en­gedtem. Az egész társaság vállalkozott a tanúskodásra. — Köszönöm, hogy a gróf úr lehetővé tette megbízatásomnak ilyen baj nélkül való teljesítését, — volt Gersich végső válasza. Viharos „Éljen, az alispán!" kiáltásokban tört ki a tisztviselői kar, mire Vigyázó gróf megköszönve az ovációt, fölvette kabátját és távozni készült. Holló Lajos még odaszólott a felügyelőhöz: — Szomorú, hogy a vármegye nem ur a saját házában! — Eljönnek még az igazi törvényes uralom napjai! — kiáltották többen, s ezzel az alispán és velejött urak eltávoztak. A szemközt levő főispáni hivatal ajtajában 12 rendőr állott készen a közbelépésre, a mire azonban nem volt szükség. Vigyázó Ferenc gróf a következő óvásban tilta­kozik a vele szemben alkalmazott erőszak ellen. Óvás. Én, mint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének 1905 november 27-én Budapesten tartott rendes köz­gyűlésén törvényesen megválasztott és esküt tett he­lyettes alispánja, ma, ez évi november 30-án déli fél 1 órakor megjelentem Pest vármegye székházában alispáni hivatalom elfoglalása céljából. Ez alkalom­mal az alispán hivatalos helyiségében, az előttem tisz­telegni kívánó vármegyei központi tisztviselői kar és több bizottsági tag jelenlétében, a budapesti szé­kesfővárosi államrendőrség kiküldött tisztviselője ál­tal, hivatkozással felsőbb parancsra és a karhatalom alkalmazására, megakadályoztattam hivatalom el­foglalásában. Törvényes jogaimnak gyakorlásában való megaka-tályozásom ellen ezennel ünnepiesen óvást emelek és a fentieket vármegyém közönségének tudomására hozom. Vigyázó Ferenc. Nyilatkozik ebben az ügyben Laszberg gróf is, a ki a kormány félhivatalos lapjában a következőket jelenti ki: — Az a körülmény, hogy Vigyázó Ferenc gróf ma akadálytalanul bemehetett a megyeházára, abban leli okát, hogy a főispán, miután a belügyminiszteri leirat, a melylyel a 27-iki állítólagos közgyűlés és az ebben hozott összes határozatokat megsemmisítette, leérkezett, elejtette azokat az intézkedéseket, a­melyek arra lettek volna hivatva, hogy Vigyáz­­zónak, mint helyettes alispánnak, a megyeházán való megjelenését lehetetlenné tegyék. A főispán ab­ban a föltevésben volt, hogy Vigyázó gróf a megsem­misítő miniszteri rendelet folytán többé nem tekinti magát helyettes alispánnak, hanem a törvényt tisz­telve, a megsemmisítő rendeletet magára nézve is kö­telezőnek ismeri el. Minthogy a főispán ebben csaló­dott, intézkedett az iránt, hogy Vigyázó gróf a me­gyeházáról eltávcáiztassék, a mire azonban nem volt szükség, mert Vigyázó gróf a fölszólitásra azonnal távozott. Pestvármegye és a kormány. Pest vármegye tisztviselőinek a december hó­napi fizetéséről szóló, előre benyújtott nyugtáit az állampénztár mellé kirendelt számvevőség minden egyes tisztviselőnek visszaadta azzal a záradékkal, hogy a belügyminiszter 100.956. sz. B. m. rendelete folytán az utalványozás, illetve számfejtés nem tel­jesíthető. A vármegyeti tisztviselők kijelentették azon­ban, hogy noha fizetésüket beszüntették, tovább is .

Next