Budapesti Hírlap, 1906. szeptember (26. évfolyam, 239-268. szám)
1906-09-01 / 239. szám
1906. szeptember 1. értekezlet kívánatosnak mondotta, hogy azokat a főispánokat, akik a régi rendszer mellett exponálták magukat, minél előbb el kell távolítani. Megegyezés jött létre abban a kérdésben is, hogy miként lehetne többséget alakítani a Szarcsevics-párt nélkül. Általában kitűnt az értekezleten, hogy az egyes pártok és a pártok tagjai között teljes az egyetértés és teljes az egyetértés a koalíció és az új kormány között is. Dalmácia annektálása és a szerbek. Belgrádból jelenti tudósítónk. A szerb sajtó rendkívül élénken foglalkozik a zágrábi községtanácsnak Dalmácia annektálására vonatkozó határozatával és erősen elítéli a horvátoknak ezt a kívánságát. A belgrádi lapok azt hangoztatják, hogy egy ilyen akció alkalmas arra, hogy a szerbek és horvátok között legutóbb megindult barátságos viszonyt megzavarja. A Pravda megjegyezte, hogy a horvátok Dalmáciát, a bolgárok Macedóniát kívánják és e mellett mindannyian azt hangoztatják, hogy a szláv népeknek szolidárisaknak kell lenniük. Valóban kár, hogy a szlovénoknak nincs valami kívánságuk. A képviselőházból. A képviselőházat tudvalevőleg meghívták a kolozsvári Nemzeti Színháznak szeptember 7-én és 8-án történő fölavatására és a kassai honvédszobornak szeptember 9-én történő leleplezésére. Mindkét ünnepen küldöttségileg fog résztvenni a képviselőház, és mindkét alkalommal Justh Gyula házelnök vezeti a küldöttséget. A kolozsvári küldöttség, szeptember 7-én indul, reggel 7 óra 25 perckor a Keleti pályaudvarról. Ebben a küldöttségben részt vesz Návay Lajos képviselőházi alelnök is, aki 8-án Kolozsváron átveszi a házelnöktől a küldöttség vezetésével járó funkciókat, mert Justh Gyulának vissza kell utaznia Budapestre, hogy 8-án este a keleti pályaudvarról tizenegy órakor induló gyorsvonattal utazó kassai küldöttséget vezethesse. Ma meghívták a képviselőházat Jókai Mór szobrának Budán, a Svábhegyen szeptember 8-án történő leleplezésére. Justh Gyula házelnök intézkedett, hogy a képviselőház ez ünnepen is küldöttségileg vegyen részt és e végből Rakovszky István alelnököt kérte föl az elnökség képviseletére. A Ház tagjait ez után kéri föl, hogy a szobor leleplezésén résztvenni szíveskedjenek. A képviselőház koszorút is tesz a szobor talapzatára. A pápa és államtitkára, Rómából jelentik nekünk. A francia lapknak az a híre, hogy Merry del Val pápai államtitkár legközelebb viszszalép, teljesen alaptalan. Vatikáni körökből azt jelentik, hogy Merry del Val teljes mértékben bírja a pápa bizalmát. Befolyása a pápára sohasem volt oly nagy, mint most és a pápa csak nemrég úgy nyilatkozott, hogy sohasem akarna más államtitkárt, mint Merry del Valt. Egy osztrák képviselő beszéde. Bécsből jelentik nekünk: Gessmann dr. osztrák képviselő a minap voralbergi választói előtt beszédet mondott, amelyben a választó reform kérdéséről és a magyarországi helyzetről nyilatkozott. A választójog reformjáról azt mondotta, hogy abban az esetben, ha a reform ellenségei halogatnák a reformot, nem fogják megszavazni az állami szükségleteket, ami a Beckkabinet végét jelentené. A kiegyezésről Gessmann úgy nyilatkozott, hogy a két kormány nem fog sietni a kiegyezési tárgyalások megkezdésével. Beck báró a választójog reformjával van elfoglalva s különben is a gazdasági kiegyezés elintézését az általános választói jog alapján választott képviselőházra kell bíznia. A magyar koalíciós kormány pedig úgy látszik úgy fél a kiegyezési tárgyalásoktól, mint a tűztől. Mert ha Kossuth, Andrássy és a többi egy szép napon majd közölni fogják a magyar országgyűléssel azokat az ígéreteket, amelyeket a kormány átvétele alkalmával tettek és amelyeknek teljesítésére magukat jegyzőkönyvileg kötelezték, a magyar soviniszták el fogják őket söpörni. Wekerle dr., Andrássy és még többen úgy is csak mások helyét foglalják el, akiket minél előbb félre akarnak tolni. Jlacsevics utóda, Konstantinápolyból jelentik nekünk: Szófiai török jelentés szerint Pates, az itteni bolgár ügyvivőség első titkára, aki Nacsovics helyében átvette az ügyek vezetését, valószínűleg hosszabb ideig fogja a diplomáciai ügyvivői tisztet ellátni. A vallás- és tanulmányi alap, A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Sághy Gyula egyetemi tanárt és országgyűlési képviselőt, továbbá Farkas József föbirtokost és országgyűlési képviselőt kinevezte ,a magyar vallás- és tanulmányi alapokra felügyelő és azok kezelését ellenőrző ideiglenes bizottság,tagjaivá.. BUDAPESTI HÍRLAP, (239. sz.) Az olasz pénzügyminiszter Ausztriában, Trentóból jelentik nekünk: Luzatti olasz pénzügyminiszter tegnap hosszabb tartózkodásra ideérkezett. Az itteni takarékpénztár tegnap az olasz miniszter tiszteletére ebédet adott. A cseh-magyar barátság. Budapest, aug. 31. Cseh, horvát, szerb és bolgár lapok egész komolyan tárgyalják a cseh-magyar szövetség problémáját, amely olyképpen került most felszínre, hogy egy függetlenségi képviselő ifjúsági barátkozás érdekéből ellátogatott Prágába s ott a többi közt cseh politikusokkal is érintkezett. A csehek barátsága nekünk annyiban jó, hogy a cseh néppel ellensúlyozni lehet az osztrák németek prepotenciáját. De ha a csehek be akarnak avatkozni a mi tótjaink dolgába, az ilyen túlkapást természetesen a leghatározottabban vissza kell utasítani. Csak kölcsönös lojalitás alapján épülhet föl nemzetek barátsága s az új csehek pártja rosszul kezdi a barátkozást, a midőn kiadott jelentésében megismétli azt a gyülölséges rágalmat, a mely a nemzetiségek s igy a tótok elnyomásával vádolja a magyar államot. Az egyik ismertebb radikális cseh képviselő, Klosde, ma ♦öbbpdmagával Budapestre érkezett. Alább egy beszélgetését közöljük, amelyben szintén kifejezést talál az a vád, hogy a mi tótjaink el vannak nyomva. Ez egy hamis és hazug vád, amelynek jóhiszeműen hangot adni nem lehet. Ily vádak ismétlése nem alkalmas arra, hogy fokozza a barátságot. Klosác egyébként utazásának céljáról, meg a magyar-cseh barátkozásról a következőleg nyilatkozott: — Természetesen politikai természetű az utazásom. Információkat kell szereznem arról, milyen a hangulat Budapesten. Néhány napig Szófiában és Belgrádban voltam s most Zágrábba utazom. Magától értődik, hogy Budapesten stációt tartok, hogy a mi közös ügyeinkről beszélgessek itt. Hogy mik a mi közös ügyeink? Nagyon sok van ilyen s nagy megnyugvással veszem tudomásul, hogy a mostani politikai rendszer alatt Magyarországon is vannak politikusok, akik ezt beismerik. Mi csehek és a magyarok alapítottuk a monarkiát olyan érdekek szolgálatában, amelyek ránk és a magyarokra egyformán fontosak voltak, hogy védekezzünk nyugat ellen. A közös érdekek most is fönforognak. A pángermanizmus veszedelmesebb, mint valaha. Meg kell végre állapítanunk, mire képes a germán erő a Balkánon és Kis-Ázsiában és természetesen Magyarországon és Ausztriában. Ha Csehország ebben a küzdelemben a németséggel szemben bukik, ez nagy veszedelem Magyarországra is. Mi nem csinálhatunk néhány napra szóló politikát, hanem a jövőről kell gondoskodnunk. Egyhnagukban a csehek politikailag gyöngék, annál is inkább, mert Bécs a Kelet felé gravitáló német törekvések szolgálatában áll. Nekünk a magyarokkal kötendő politikai szövetségre kell támaszkodnunk. Ebben a küzdelemben Bécs és Berlin ellen nekünk mindenkivel szövetkeznünk kell, akivel közös érdekeink vannak. És közös a veszedelem, mely ellen védekeznünk kell. Az utolsó években a magyar koalíció küzdelmében mi a német hegemónia és ennek legfőbb támasztéka, a német hadsereg ellen való küzdelmet láttuk. Ezért állott a mi pártunk őszintén a koalíció pártjára és én ebben az értelemben beszéltem a parlamentben és a delegációban is. Azt hangoztattam, hogy itt az ideje, hogy Csehország és Magyarország megértse egymást. Akkor a szemünkre vetették, hogy Magyarországban vannak szlávok, például a tótok, akik politikai és nemzetiségi jogaik tekintetében teljesen el vannak nyomva. Mi a tótokon ma, hogy magunk is elnyomatásban élünk, nem segíthetünk. Hogyan segítsünk rajtuk, ha mi a bécsi udvari kamarillával szövetkezünk Magyarország ellen és jogaival szemben intrikálunk? A tótok emlékezzenek arra is, hogy az ötvenes években tanúsított segítségükért a korona sem adott nekik semmit. Én azon az állásponton vagyok — s itt pártom nézeteit tolmácsolom, — hogy a tótok elemi kötelessége a magyarok államjogi törekvéseit, közjogát és törvényeit úgy elismerni, mint akár az alföldi fajmagyarnak és meg vagyok arról győződve, hogy ezen az úton haladva, többet kapnak, mint az udvari kamarilla szekerét tolva. " Klofác társaival együtt szombatig marad Budapesten. Kovács Ernő dr.-ról azt jelentik nekünk, hogy ő mint a magyar ifjúságnak évek óta egyik vezetője közeledést kívánt létrehozni a cseh és a magyar ifjúság között. Azért utazott Prágába. Már a múlt esztendőben, amikor a lembergi diákkongresszusra vezette a magyar ifjúság küldöttségét, fölmerült az a terv, hogy a magyar diákság a cseh ifjúsággal is érintkezésbe lépjen. Akkor ezzel a tervvel egy cseh diákegyesülethez fordultak levélben, de ez az egyesület véletlenül nemzetközi szocialista diákokból állott, akik nem voltak hajlandók a magyar ifjúsággal érintkezésbe lépni akkor, amidőn a magyar ifjúság és a magyarországi szocialisták között a legélesebb ellentét volt. A cseh hazafias ifjúság azonban, miként Kovács Ernő dr. utazása alkalmával kiderült, éppen nem idegenkedik attól a gondolattól, hogy a magyar ifjúsággal közelebbi baráti összeköttetésbe lépjen. Kovács Ernő dr. csehországi utazása alkalmával új cseh és cseh radikális politikusokkal és újságírókkal is érintkezésbe lépett, de ezzel nem volt más célja, mint hogy tájékozást nyerjen és nyújtson Csehország és Magyarország belső politikai helyzetéről. 3 Elveszett magyar községek. Irta Ajtay József dr. Budapest, aug. 31. A Budapesti Hírlap hasábjain már ismételve foglalkoztunk az oláhság által állítólag elhódított háromszáz erdélyi magyar község kérdésével és általánosságban rámutattunk arra, hogy az 1840-ből kelt Lenk-féle fajnépességi följegyzéseket helytelenül értelmezik úgy a magyar, mint a román írók, a midőn a községet lakó fajnépek fölsorolásának rendjéből következtetni akarnak a fajok arányára, holott a fölsorolás rendjének minden esetben való azonosságából kétségtelenül kitűnik, hogy a fölsorolás (magyar, szász, oláh) pusztán a fajok politikai súlya szerint történt. A Lenk-féle följegyzések elegtelen értelmezése mellett, természetesen 1840-ben, az erdélyi részekben minden olyan vegyes községet, ahol bármily csekély magyarság volt, magyar többségűnek kell venni és igy megtevő az összehasonlítást a mai állapotra vonatkozó számszerű adatokkal, nem nehéz százával összehozni az utolsó félszáz év alatt „elveszett“ magyar községeket. Ezt a nyilvánvalóan meseszerű dolgot az oláh nemzetiségi sajtó már évek óta injekciónak használja fel, hogy az oláh nemzetiségi törekvések sikerének reménye ki ne aludjék. Hasztalan szólítgatják fel magyar részről az oláh lapokat arra, hogy e háromszáz községet sorolják fel legalább lapjaikban névszerint és így adjanak alkalmat olvasó közönségüknek e nagyszabású hódítás valóságának ellenőrzésére. Mindhiába! Bölcsen hallgatnak, avagy szerényen áthárítják reánk a cáfolat kötelességét arra nézve, amit tulajdonképpen soha be nem bizonyítottak. E dolognak kiváló nemzeti fontossága és a rendelkezésünkre álló adatok bősége mégis kötelességünké teszi a nehezebb nemleges bizonyítás vállalását. Tudvalevő, hogy az erdélyi magyarságra nézve a viszonyok 1840-ben mindenesetre csak kedvezőtlenebbek lehettek, mint a XVIII. század elején, hiszen e két időpont közé esik a fanarióták pusztító uralma alatt nyögő oláh fejedelemségek lakosságának tömeges bevándorlása Erdélybe. Épp ezért, ha meg tudjuk állapítani a községeknek fajnépességi összetételét a XVIII. század elején, képesek vagyunk teljes biztossággal megmondani, hogy várjon csakugyan oly kedvező helyzetben volt-e a magyarság 1840-ben és csakugyan akkorát hanyatlott-e az utolsó félszáz év alatt, amint némelyek állítják? ( A XVIII. század első feléről — részleges adatokat nem tekintve, — három általános népességi, illetve fajnépességi összeírásunk van közreadva. Az egyik Magyarország adózó háztartásainak név szerint való összeírása a XVIII. század első évtizedeiből, amelyet a statisztikai hivatal „Magyarország népessége a Pragmatika Szankció korában“ című kiadványában részletesen földolgozott; a másik Klein görög katolikus püspök egyházi összeírása a görög keleti és görög katolikus családokról 1733-ból, a melyet Tógán Miklós adott ki; a harmadik pedig Áron, helyettes püspök, egyházi összeírása 1750-ből, a mely már fejszám szerint és a melyet Bunea Ágoston bocsátott közre. Az első összeírásnál egy-egy háztartásra átlag hat családtagot számíthatunk, tekintettel arra, hogy az összeírtak nagy része az álló lakossághoz tartozott; a második összeírásnál azonban, tekintettel a bevándoroljtak kössekve már csak öt-öt tagot vehetünk