Budapesti Hírlap, 1907. augusztus (27. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-01 / 182. szám
1907. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (182. sz.) intézményele szervezésével. Jött is már ezért a konferenciához gáncsoló panasz: a genfi békeliga igazgatósága ugyszólva óvást tett a hadijog túlhajtott kultusza s a békejog szándékos mellőzése ellen. De a gáncsot és panaszt eddig nem látjuk igazoltnak. Az értekezlet helyesen s a humanizmus érdekében cselekedett, midőn működését ezúttal nem korlátozta a nemzetközi bíráskodásra és perrendre, hanem kiterjeszté azt a fegyveres összeütközés fékeire, a háborúk borzalmainak megszüntetésére vagy enyhítésére. Az pedig természetes, hogy a hadijog óriási területén több feladatot talál, mint a békejog kimért határai közt. Kitűnik ez a konferencia munkafölosztásából. Nagy bizottsága közül hármat kénytelen a hadijog kérdéseivel foglalkoztatni: egyet a szárazföldi, mást a tengeri háború, harmadikat az ostromállapot esetére, hogy ott a humánus hadviselés, itt a fegyverrel fenyegetett magántulajdon érdekeit biztosíthassa. Csupán egy bizottság jut a békebírósági szervezet és eljárás problémájára. Nem csoda tehát, ha az a három katona-regulázó iroda többet hallat magáról, mint ez az egy: a békejogászoké. Legsekélyebb a működése annak a bizottmánynak, mely a szárazföldi háború hadijogával foglalkozik. Itt mindössze két francia indítvány került eddig szőnyegre: egyik a hadüzenetet akarja kötelezővé tenni, másik huszonnégy órai intervallumot akar kikötni a hadüzenet kelte s a hadműködés kezdete közt, hogy ez utóbbi elveszítse a barbár rajtaütés bélyegét s a szomszéd semleges államoknak idejük legyen a fegyveres figyelő készenlétre, vagy esetleg a békéltető diplomáciai közbelépésre. Az első indítvány már a múlt héten egyhangúlag elfogadtatott, de a másodikat el kellett odázni, mert Anglia, Japánország és Amerika delegáltjainak ellenvetéseik voltak s kormányaikhoz fordultak újabb utasításokért. Annál kiadósabb a tengeri háború kérdéseiben működő bizottság munkája. Ennél két albizottmány valósággal el van árasztva javaslatokkal. Mert tengerekre érvényes hadijog eddig nem létezett; az erőhatalom szabott törvényi szabadság kivívásáért kardot vontak, bár kardjukat nem használhatták, ha Bismarck nem lép közbe és nem bocsáttatja őket szabadon. Károlyi István a kiegyezés esztendejében került haza. Nem gondolt kezdetben a közpályára, megházasodott, feleségül vette a gyönyörű Csekonics Margit grófkisasszonyt s boldogan elvonulva élt. De csak a politika érdekelte kevéssé. A gazdaság, a társadalom, a művészet mindig nagyon vonzotta. Kiváló szerepet játszott minden társadalmi mozgalomban, amelynek nemzeti célja volt. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy Széchenyi alkotása, a Nemzeti Kaszinó, az európai ízlés, de egyúttal a hamisítatlan magyar szellem fészkévé legyen. Megjelenése, ízlése, egyéni szeretetreméltósága nagyon megkörnyítették munkáját. Károlyi István ezekben az esztendőkben igazi mintája a nagyúri magyar gavallérnak. Vidám volt, könnyelműségtől, komoly merevségtől menten. Tudta a módját annak, hogyan lehet valaki mindig nagyúr és liberális a költekezésben, a nélkül, hogy fecsérlő volna. Hogy a mai angol király, mint walesi herceg ellátogatott hozzánk s hogy olyan jól találta magát nálunk, abban nagy érdeme volt Károlyi Istvánnak, a ki mint gavallér, nem állott hátrább a walesi hercegnél. Utóbb Rudolffal, a magyar királyfival volt nagyon bizalmas barátságban. Együtt vadásztak, a vadászat férfias izgalmai után együtt poharaztak bús magyar nóták mellett. A politika csak későn kezdte érdekelni. Túl volt már a negyven esztendőn, a midőn Tisza Kálmán érájának vége felé pártonkivüli programmal képviselővé választatta magát. Azóta, húsz éven át, csak 1901-től 1901 novemberéig nem volt tagja a képviselőháznak s mindig a nagykárolyi kerületet képviselte. A kilencvenes évek elején egy ideig a szabadesetről-esetre s a legbarbárabb módon élt vissza helyzetével. Nagy érdeme lesz a konferenciának, ha itt valamelyes jogrendet vagy legalább elviselhető állapotokat teremt. Hogy az összes államokban megvan az ehhez való készség, kitűnt mindjárt az első lépésnél: úgyszólva vita nélkül emeltetett egyhangú határozatra, hogy a genfi konvenciónak a szárazföldi hadviseléskor érvényes szabványai ezentúl a tengeri háborúiéra is kiterjesztetnek. Nehezebb munka lesz a többi kérdés dolgában , de fontos már az, hogy komolyan fölvettettek. Ilyen kérdés a semleges vizek oltalmazása a hadviselők ellenében ; a működő hadiflották joga s kötelezettsége semleges kikötőkben; a tengeri ostromzár megrendszabályozása; a tengeri torpedók és aknák korlátozása, eltávolításukról való gondoskodás s az okozott károkért a kártérítési kötelezettség; a kórházhajóknak tengeri ütközetben adandó immunitás; a hadiflották kíséretére vagy segítésére kiküldött szén- és fegyvervagy csapatszállító hajóknak a hadijog oltalma alá vétele; kereskedelmi hajók számára hadüzenet vagy ostromállapot idején adandó lusztrum, hogy jókor eltávozhassanak stb. Érdekes e kérdésekben Anglia és Amerika magatartása: a legtöbb indítvány tőlük való, ők mennek legtovább a humanisztikus reformokban, mert ők a tengeren a vezérhatalom. A partvédelemre ráutaltabb Német-, Spanyol- és Olaszország, meg a mi monarkiánk, csak rossz kedvvel követik őket, nehézségeket támasztanak. Ez az oka, hogy a tárgyalás lassan halad előre s az eredmények ez idő szerint még beláthatatlanok. Nagy viták folynak most abban a komitében is, mely a hadijoggal szemközt a, magántulajdon hathatós védelmére vállalkozott. Itt Amerika, Franciaország és Belgium vezetnek. Az Unió delegáltjai hozták javaslatba az elkobzási jog eltörlését; a franciák ezt a zsákmányolási jog ellen igyekeztek kiterjeszteni; míg a belgák azt az elvet képviselik, hogy háborúban minden magántulajdon s a tengeren szállított minden magánvagyon sérthetetlen, aki tehát kárt tesz bennük, kártérítéssel tartozik. A kedv e javaslatok iránt nem barátságtalan s a mi kifogás elleelvű párthoz csatlakozott. Vezérszerepet nem játszott a politikában, arra nem is vágyott soha. Felszólalásainak azonban mindig volt súlya, mert mindig a magyarság érdekében beszélt. Lovén magyar volt s izzó fajszeretete az ifjúság eltűntével mind jobban izmosodott. A Fejérváry-éra alatt, a nemzeti ellenállás idején az alkotmányos jogoknak merészebb, elszántabb, áldozatrakészebb daliája nem volt nála. Megyéjét, Szatmármegyét, a hol lakott, a hol a Károlyiak bölcsője talán ezer esztendő óta ring, mert a Károlyi-család valószínűen a honfoglalók közé tartozik, az alkotmány védelmére valóságos táborrá változtatta. Ilyen élet robbant ki Károlyi István grófban. Nagyon becsületesen és nemesen fizette le mindazt, a mivel hazájának és nemzetének tartozott. Ha ambíciója mohóbb, dereka hajlékonyabb, talán szélesebb csapást vághat kora történetében, de akkor nem él olyan szép életet. Kevéssé született bele abba a korba, amelyben életét le kellett morzsolnia. Nem volt benne semmi az udvaroncból, sem az alkalmazkodni tudó pártemberből. A maga szemével nézett mindent és a maga fejével gondolkozott. Nagyon meg kellett volna szenvednie e gyarlóságaiért, ha nem születik fejedelmi vagyonba, ha kenyerét verejtékkel kellett volna megkeresnie. Ez a mi áldemokrata világunk nem szereti és nem tűri az új természetet. Károlyi István pedig úr volt, a valódi úrnak ritka megtestesülése. Minthogy a mi időnkben a valódi úr már nagyon ritka, már ennyiből is veszteség Károlyi István váratlan halála. Pedig ki merné azt mondani, hogy Károlyi István egyéb sem volt únnál?! Ritka erős, makacs, hajthatatlan magyar volt, egyenes ivadéka annak a fajnak, amely ezt a földet megszerezte és ezer esztendő viharai között meg is tartotta, Sak van, inkább szakmányos, mint elvi természetű. A főkérdések egyike: az elkobzás eltörlése minap került első szavazás alá. S jellemző, hogy negyvennégy komitétag közül tizenegy távol volt, egy nem szavazott, az indítványt elfogadta huszonegy, elvetette tizenegy. Legközelebb tehát újból napirendre kerül, mert az ügyrend szerint a numerikus többség nem hozhat érvényes határozatot. De sokan bíznak hozzá, hogy az újabb szavazás eredménye egyhangú elfogadás lesz. Ami a békejog programját illeti, ebben az értekezlet bizottmánya három nagyfontosságú javaslatot tárgyal. Egyik az angol-orosz indítvány, mely a hágai fakultatív békebíróság intézményét nemzetközi ad hoc vizsgáló bizottságok szervezetével akarja kiegészíteni. Másik az amerikai indítvány, mely a békebíróságot permanens döntőbírósággá alakítja át,mely Hágában évenkint birószéket ülne s illetékessége alá vonná a nemzetközi panaszokat, melyek ügyében a felek mindegyike döntő arbitriumért hozzá folyamodott. Harmadik az angol-amerikai inditvány, mely tengerészeti jogterületen egyöntetű törvények hozását kéri a parlamentektől és nemzetközi jogperekben külön döntőbíróságot tervez, mely nemzetközi tengerészeti appellacionális bírószék gyanánt hozna végérvényes ítéletet. Ha e javaslatokhoz hozzácsatlakozik negyediknek Anglia eddig elmaradt, de állítólag már útnak készített indítványa a leszerelésről, mely óvatosan nyúlja meg a kérdést s csak akadémikus vitát, platonikus kijelentést fog provokálni; nem mondhatni, hogy az értekezlet a hadijog szabályozása mellett a békeérdekek biztosításáról ne gondoskodnék tőle telhetőleg. Az örök békét dekretálni persze nem tudja s nem is akarhatja. De hivatásának várakozáson felül eleget tesz, ha — miként eddigi munkásságából kitűnik, tudatos és rendszeres törekvése — sikerül neki a nemzetközi jogot a hadijog területén is megépíteni s a jogszabályokat a civilizáció érdekében az egész vonalon a műveit világ egyetemére kiterjedő hathatósággal kodifikálni és életbe léptetni. Ennek legjobban azok örülnek, kik — miként magunk is — kételkedve és illúziók nélkül néztek a második hágai értekezlet munkássága elé. A miniszterelnök Budapesten, Wekerls Sándor miniszterelnök ma regggel visszaérkezett a fővárosba s egyenesen a miniszterelnökségre hajtatott, a honnan hivatalos ügyeinek elintézése után a pénzügyminisztériumba ment át. A minisztereinek augusztus huszadikáig Budapesten marad s azután tiz napra klopodiai birtokára utazik. Szeptember elején, azonban mindenesetre újra , Budapesten lesz a miniszterelnök, mert ekkor folytatják a kiegyezés tárgyalását. A vasutasok fizetése. A mai reggeli lapok némelyikében illetékes forrásból hírül adták, hogy a vasutasok augusztus elsején megkapják fölemelt fizetésüket. Mégis bizonyos oldalról még ma is szinte példátlan lelkiismeretlenséggel szítják az elégedetlenséget a vasutasok között s izgatják a tisztviselőket a kormány s a fölöttes hatóságok ellen. Beavatott oldalról azonban biztosítottak bennünket, hogy a vasutasok negyvenezer emberből, álló tiszti személyzete túlnyomó részében nemcsak hogy teljesen meg van elégedve a fizetésrendezésről szóló javaslattal, hanem valóban hálás azért a gondoskodásért, amelyet fölöttes hatósága részéről tapasztal. Elenyészően csekély azoknak a száma, akik vélt mellőzés s személyes érdekek miatt elégedetlenek. Ezeket bizgatják azután olyan körökből, ahol minden lehetős lehetetlen eszközt alkalmasnak találnak az izgalom növelésére. Az államvasutak igazgatósága részéről ma is kijelentették, hogy a vasutasok holnap reggel megkapják nemcsak javított fizetésüket, hanem visszamenőleg a júliusi pótlékot is. A vasutasok ugyanis előre kall *■¥ * 3