Budapesti Hírlap, 1907. november (27. évfolyam, 259-284. szám)
1907-11-01 / 259. szám
1907. november 1. BUDAPESTI HIRLAP. (259. sz.) Van ellenben olyan csoport is, amely nem riad meg a harctól, az obstrukciótól sem, mert azt hiszi, hogy így inkább kényszerítheti a kormányt az engedékenységre. És szorítja a koalíciót még egy más körülmény is, amelyet mi már a nyáron szóvá tettünk. Megírtuk akkor, hoggy a koalíció még a magyar országgyűlésbe küldött negyven képviselőt sem tudja kiállítani. Íme, Turkovics Drágán, volt zágrábi főispán, aki virilista jogon volt tagja a horvát országgyűlésnek, a nyáron lemondott a főispánságról, ezzel megszűnt tagja lenni a horvát országgyűlésnek. Ennek ellenére ma is bejár a magyar képviselőházba, mintha semmi sem történt volna, holott ott semmi helye, s ha megteszi, törvénytelenül jár el s minden jogcím nélkül vesz részt a parlament tanácskozásában. Ilyen törvénytelen módon ül a magyar parlamentben még egy csomó koalíciós képviselő, akiknek mandátumát a horvát országgyűlés még nem is igazolta. Bejárnak pedig azon a címen, hogy a magyar képviselőház egy régebbi megállapodás alapján nem kutatja a horvát képviselőknek a horvát országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyeit, hanem csupán azt nézi, beküldötték-e őket a magyar országgyűlésbe. Igen, de a volt horvát nemzeti párt e liberális intézkedés ellenében azt az eljárást követte mindenkor, hogy csak a lenn igazolt képviselőket küldte el a magyar parlamentbe és ha valakinek joga sem megszűnt, azonnal elnöki átirattal értesítette erről a magyar parlamentet. Ilyen bagatell dolgokkal azonban a horvát koalíció nem törődik, törvény ide, törvény oda, a koalíció több tagja minden jogosultság nélkül is betolakodik a magyar parlamentbe, hogy ennél is nagyobb vakmerőséggel szálljon szembe a magyar államhatalommal, parlamenttel és a magyar béketűréssel. Ellenben követelni merészkedik, hogy a magyar kormány vezekeljen az ő bűneikért s áldozatul dobja nekik a magyar állam képviselőjét, a törvényesen kinevezett salkotmányosan kormányozó bánt, vagy a horvát minisztert, vagy mind a kettőt. Szóval, nem kívánnak egyebet, csak a magyar állam meghunyászkodását Supilóék előtt. Mindezek után pedig értesüléseink alapban az idegeit dúló, fenyegető vörös színek enyhe fehérre tompultak. Megnyugodott. A dal elhallgatott. III. Premier volt az Operában. A színlap valami ismeretlen ember ismeretlen művét hirdette. A nézőtér zsúfolva volt. Tán éppen ezért. A híresség sem vonzóbb, mint a teljes ismeretlenség. Pálma ott ült a páholyában, előtte orkideabokréta. A háta mögött déli huszártiszt ült. A férfi szemeinek sugarai úgy cikáztak a leány arca körül, mint ragyogó méhek, amelyek gyönyörrel lopnak illatos mézet a féltve őrzött virágról. S a leány arca olyan volt, mint a kitárt kehely, melynek rózsaszál szirmai megremegnek az izgatott, kéjesen ingerlő kutatástól. ők is, mások is elég hangosan csevegtek, mikor fölsirt az orkeszterből a preludium első akkordja. A vonósok kezdték s valami fájó melódiát váltottak ki az emberek szivéből. Egyszerre halálos csönd lett. Aztán egy szárnykürt szólalt meg nagyon halkan, mint egy rege a múltból. Az emberek érezték, hogy valami olyanról beszél, ami elmúlt. Mindenki fájó gyönyörben nézett maga elé, a jelen mögé és emlékek kezdtek fölzsongani a nyomottanlüktető szívekben. A múltról szóló motívum egyre világosabban kezdett reszketni. Mintha egy láthatatlan kéz szent titkok fátyolát lassan lebbentené, emelné. A faluvak szólaltak most meg. Lágyan, orgonaszerűen. — Mi baja, Pálma? A huszár kérdezte aggódva. tán a következőkben ismertetjük a horvát ügyek állását: Rakodczay Sándor horvát bán erősen megalapozta már az unionisták politikai működésének megkezdését. A három osztályfői állás közül kettőnek a személyében is megállapodott már, a harmadik osztályfői állást a koalíció ama csoportjának szánta, amely az unionistákhoz csatlakozni kíván. A kinevezésekről szóló előterjesztést november hónap végén teszi meg. A horvát országgyűlést minden valószínűség szerint december elején hívják össze, hogy a jövő évi költségvetést, vagy az indemnitást tárgyalhassa. S itt dől el véglegesen a koalíció sorsa. Ha békés munkásságot folytat, meglesz az utolsó alkalma politikai szereplésének megtartására. Itt még bebizonyíthatják, amit eddigi működésük miatt kétségbe kell vonnunk, politikai hivatottságukat. Ha van még józanság s előrelátás bennük, akkor megtalálják a becsületes politikai működés útját, az ellenkező esetben rövidesen eltűnnek a magyar-horvát politika színteréről azok, akiket Wekerlével együtt méltán tart mindenki ideig-óráig való politikusoknak. A képviselőház az ünnepek miatt hétfőig nem tart ülést. A hétfői ülésen folytatják az indemnitás vitáját s az ülés végén vita nékül alkalmasint elfogadják Ugron Gábornak azt az indítványát, hogy az indemnitás tárgyalásának befejeztéig délután három óráig tartsanak a képviselőház ülései. A horvát osztályfőnöki állások Zágrábból jelentik nekünk. Az unionista körök azt hiszik, hogy már legközelebb be fogják tölteni az osztályfőnöki állásokat. Rakodczay bán a legközelebbi napokban Budapestre utazik, s előterjesztést fog tenni a kormánynak a legfontosabb állások betöltésére nézve, slennénk, hogy oly embereket fog javaslatba hozni, akik alkalmasak arra, hogy a tiszta és becsületes kiegyezési politikához való visszatérést biztosítsák. Magyar vita egy newwyorki világlapban. Említettük, hogy Zerkovitz Emil, a Kereskedelmi Múzeum levelezője cikket írt a Newyork Times-ba a magyarság hegemóniájáról. A tartalmas és lelkes cikk élénk visszhangot keltett és heves polémiát indított meg Amerikában letelepedett osztrákok részéről. Ugyanennek a lapnak október 20-iki száma megfelel az osztrák álláspontnak igen talpraesett érvekkel, amelyek bizonyítják, hogy a magyar hegemóniát az — Semmi, semmi. Jaj! talán melegem van. Igen, igen, fázom. És reszketett. A szeme meg úgy hunyókált, mint a sebzett pacsirtáé. Rettenetes! Egy régi dal, egy meghalt dal jut az eszébe, vagy hogy éppen azt játszszák? Nem, nem, hiszen azt csak egy ember tudja játszani, más nem ismeri, nem ismerheti. De mégis! Most teljesen az ... jaj ... oh, hála, hála ... képzelődés csak! Hirtelen sikoltással, mintha fülcmisét fojtottak volna meg, elhal az előbbi motívum. Uj érzéskéve omlik szét a hangszerekről. Csöndes panasz, mely addig erősül, mig dörgő átokká nem fajul, akár csak az Ítélet szava! A prelúdiumnak vége. Döbbenetes csöndre fékevesztett, mámoros taps cserdül föl! Uj, hatalmas ember érkezett! Csodás erejű kar vezeti be az első fölvonást, egy üde, kacagó szkerzet bánatossá zsongit a közel rájövő méla notturno, s a többi szám, végig mind, egy istenáldotta nagy tehetség csodás megnyilatkozása. A függöny legördülte egy új zenei nap fölragyogását jelentette. Tombolva hívták, de nem jött. Látni kívánták, de az az ismeretlen elrejtőzött. A második fölvonásban csak a kopott Álom lovag van a színen, aki kéri a Zene istenét, adjon húrjaira olyan hangokat, mely megindítja a hideg, őt megvető mesebeli királyleány szivét. Lágyan pengeti meg a líra húrjait. A violák lágy szordinóban sóhajtanak föl, mint mikor a szerelmes madár nászt ül holdfényes éjjelen, ezüst sugár alatt, a cselló úgy sír, mint a ki a boldogságtól, a vágytól meg akar halni, az oboa panaszosan méláz, a trónbaAlkalmi tudósítónktól.) Az összeesküvő tisztek köréből most a Novakovics-testvérek meggyilkolásáról új verziót terjesztenek, mely meglehetős föltűnést kelt a beavatottak és a diplomaták világában. A szeptember 29-iki véres esetnek ez a magyarázat szerint egy államcsíny kiinduló pontjának kellett volna lennie. A két Novakovics arra vállalkozott, hogy a belgrádi fogházban, ha nem is zendülést, de legalább véres zavart idéz elő, mely azután nagy néptömeg összecsődülésére adott volna alkalmat. A tömegben természetesen az államcsíny előre fölkészült hívei vitték volna a főszerepet, akik aztán a tömeget a királyi palota ellen fordították volna. Az államcsíny tervezői — szól tovább az új verzió — arra gondoltak, hogy a konnaughti herceget kiáltották volna ki királynak. Utalnak arra, hogyBoskovics tábornok, az Obrenovicsok pártjához tartozó egyik Novakovics apósa Bécsbe utazott, ahol a konnaughti herceg ugyanabban az időben látogatáson volt. A tábornok feladata az lett volna, hogy amint megkapja Belgráditól a hírt, hogy az államcsíny megtörtént, azonnal jelentkezzék a konnaughti hercegnél. E helyett azonban azt a hírt kapta Boskovics tábornok, hogy veje életével fizette meg a vakmerő próbálkozást, komolyan remeg bele a légbe, a trombone hangja erősen, követelően harsan föl, mint a párját hivó bőgő szarvas, s a flóra úgy kacag, mintha apró amorettek incselkednének egy szűzleánynyal! Nem volt még ennél fenségesebb himnusza a nagy Szerelemnek! Ez a dal a buja asszonyokat szemérmessé, tisztává tette, a sejtó lányokat látóvá. A szerelem szent tüze láthatólag triumfált a lobogó levegőben! Pálma úgy ült ott, mint maga a szenvedés. Nincs kétség, ez a hencidai kántor orgonaszólója. Ez az a csodás dal, az az üldöző, az a csábító! Szeretett volna fölsikoltani, hogy hagyják abba, hogy nem szabad, hogy bűn ezt játszani. Hogy ő megőrül bele! Irgalmas ég! Az orgonán, a tisztes fehér falak között is magával ragadta ez a dal! Hogy hatott most rá, a sok hangszer különböző színein át, ragyogóvá, diadalmassá magasztosulva! Vitte, bizony vitte, ragadta magával a lelkét és a lüktető, borzadva remegő szíve feszült. Telt, egyre jobban megtelt egy olyan szerelemmel, melytől irtózva menekült. Érezte, hogy most már nincs szabadulás. Az az öt vonal, melyet a szent őrület perceiben ennek a dalnak a jegyeivel kapcsolt öszsze az a kopott ember — az ő szegény lelkének a börtönrácsa lett. Borzongva nézett a színpadra, ahol félszegen hajlongott a pápaszemes, szikár ember. Mintha őt falná a szemével! Úgy érezte, rettenetes szégyen érte, hogy ez a dal nyilvánosságra került. Azt hitte, mindenki kitudta belőle, hogy ez a dal kettejükről szól, hogy a kopott ember undorító csókja most már mindenki előtt fölfedezett titok. Ott látta magát is a hajlongó váz mellett, s általános szavazati jog nem veszélyezteti. Az analógia a sok nemzetiségű és egységesen angol nyelvű Egyesült Államok és Magyarország nemzetiségi viszonyai közt nem találó, de jellemző az amerikai fölfogásra, amely hatalmi kérdésekben nem ismeri el a nemzetiségi épségükért jelentkezők jogát. A szerb kereskedelmi szerződés Bécsből jelentik. A szerb kereskedelmi szerződés dolgában ma a delegátusok több órai értekezletet tartottak. Az ünnepre való tekintettel a tárgyalásokat csak hétfőn folytatják. Vilmos császár Angliában, Berlinből jelentik nekünk: Schön külügyi államtitkár, a külügyminisztérium képviseletében elkíséri a császárt Londonba. A birodalmi kancellár Berlinben marad, ahol a parlamenti ülésszak előkészítése szükségessé teszi jelenlétét, Von Eynem belügyminiszter is elmegy a császárral Angliába. Egy államcsíny meghiúsulása. Belgrád, okt. 31.