Budapesti Hírlap, 1907. november (27. évfolyam, 259-284. szám)

1907-11-01 / 259. szám

1907. november 1. BUDAPESTI HIRLAP. (259. sz.) Van ellenben olyan csoport is, a­mely nem riad meg a harctól, az obstrukciótól sem, mert azt hiszi, hogy így inkább kényszerítheti a kor­mányt az engedékenységre. És szorítja a koalíciót még egy más kö­rülmény is, a­melyet mi már a nyáron szóvá tet­tünk. Megírtuk akkor, hoggy a koalíció még a magyar országgyűlésbe küldött negyven képvi­selőt sem tudja kiállítani. Íme, Turkovics Drágán, volt zágrábi főispán, a­ki virilista jo­gon volt tag­ja a horvát országgyűlésnek, a nyá­ron lemondott a főispánságról, ezzel megszűnt tagja lenni a horvát országgyűlésnek. Ennek ellenére ma is bejár a magyar képviselőházba, mintha semmi sem történt volna, holott ott semmi helye, s ha megteszi, törvénytelenül jár el s minden jogcím nélkül vesz részt a parla­ment tanácskozásában. Ilyen törvénytelen mó­don ül a magyar parlamentben még egy csomó koalíciós képviselő, a­kiknek mandátumát a hor­vát országgyűlés még nem is igazolta. Bejárnak pedig azon a címen, hogy a magyar képviselőház egy régebbi megállapodás alapján nem kutatja a horvát képviselőknek a horvát országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyeit, hanem csupán azt nézi, beküldötték-e őket a magyar országgyű­­lésbe. Igen, de a volt horvát nemzeti párt e libe­rális intézkedés ellenében azt az eljárást követte mindenkor, hogy csak a lenn igazolt képviselő­ket küldte el a magyar parlamentbe és ha vala­kinek joga sem­ megszűnt, azonnal elnöki átirat­tal értesítette erről a magyar parlamentet. Ilyen bagatell dolgokkal azonban a horvát koalíció nem törőd­ik, törvény ide, törvény oda, a koalíció több tagja minden jogosultság nélkül is betolakodik a magyar parlamentbe, hogy ennél is nagyobb vakmerőséggel szálljon szembe a magyar államhatalommal, parlamenttel és a magyar béketűréssel. Ellenben követelni me­részkedik, hogy a magyar kormány vezekeljen az ő bűneikért s áldozatul dobja nekik a magyar állam képviselőjét, a törvényesen kinevezett s­­alkotmányosan kormányozó bánt, vagy a horvát minisztert, vagy mind a kettőt. Szóval, nem kí­vánnak egyebet, csak a magyar állam meghu­­nyászkodását Supilóék előtt. Mindezek után pedig értesüléseink alap­ban az idegeit dúló, fenyegető vörös színek enyhe fehérre tompultak. Megnyugodott. A dal elhallgatott. III. Premier volt az Operában. A színlap va­lami ismeretlen ember ismeretlen művét hir­dette. A nézőtér zsúfolva volt. Tán éppen ezért. A híresség sem vonzóbb, mint a teljes ismeret­lenség. Pálma ott ült a páholyában, előtte orkidea­­bokréta. A háta mögött déli huszártiszt ült. A férfi szemeinek sugarai úgy cikáztak a leány arca körül, mint ragyogó méhek, a­melyek gyönyörrel lopnak illatos mézet a féltve őrzött virágról. S a leány arca olyan volt, mint a ki­tárt kehely, melynek rózsaszál szirmai megre­megnek az izgatott, kéjesen ingerlő kutatástól. ők is, mások is elég hangosan csevegtek, mikor fölsirt az orkeszterből a preludium első akkordja. A vonósok kezdték s valami fájó melódiát váltottak ki az emberek szivéből. Egyszerre halálos csönd lett. Aztán egy szárnykürt szólalt meg nagyon halkan, mint egy rege a múltból. Az emberek érezték, hogy va­lami olyanról beszél, a­mi elmúlt. Mindenki fájó gyönyörben nézett maga elé, a jelen mögé és emlékek kezdtek fölzsongani a nyomottan­lüktető szívekben. A múltról szóló motívum egyre világosabban kezdett reszketni. Mintha egy láthatatlan kéz szent titkok fátyolát lassan lebbentené, emelné. A faluvak szólaltak most meg. Lágyan, orgonaszerű­en. — Mi baja, Pálma? A huszár kérdezte aggódva. tán a következőkben ismertetjük a horvát ügyek állását: Rakodczay Sándor horvát bán erősen meg­alapozta már az unionisták politikai működésé­nek megkezdését. A három osztályfői állás közül kettőnek a személyében is megállapodott már, a harmadik osztályfői állást a koalíció ama cso­portjának szánta, a­mely az unionistákh­oz csat­lakozni kíván. A kinevezésekről szóló előterjesz­tést november hónap végén teszi meg. A horvát országgyűlést minden valószínű­ség szerint december elején hívják össze, hogy a jövő évi költségvetést, vagy az indemnitást tár­gyalhassa. S itt dől el véglegesen a koalíció sorsa. Ha békés munkásságot folytat, meglesz az utolsó alkalma politikai szereplésének megtartására. Itt még bebizonyíthatják, a­mit eddigi működésük miatt kétségbe kell vonnunk, politikai hivatott­­ságukat. Ha van még józanság s előrelátás ben­nük, akkor megtalálják a becsületes politikai működés útját, az ellenkező esetben rövidesen el­tűnnek a magyar-horvát politika színteréről azok, a­kiket Wekerlével együtt méltán tart min­denki ideig-óráig való politikusoknak. A képviselőház az ünnepek miatt hét­főig nem tart ülést. A hétfői ülésen folytatják az indemnitás vitáját s az ülés végén vita nékü­l alkalmasint elfogadják Ugron Gábornak azt az indítványát, hogy az indemnitás tárgyalásának befejeztéig délután három óráig tartsanak a kép­viselőház ülései. A horvát osztályfőnöki állások­ Zágrábból jelentik nekünk. Az unionista körök azt hiszik, hogy már legközelebb be fogják tölteni az osztályfőnöki állásokat. Rakodczay bán a legközelebbi napokban Budapestre utazik, s előterjesztést fog tenni a kor­mánynak a legfontosabb állások betöltésére nézve, slennén­k, hogy oly embereket fog javaslatba hozni, a­­kik alkalmasak arra, hogy a tiszta és becsületes ki­egyezési politikához való visszatérést biztosítsák. Magyar vita egy newwyorki világlapban. Említettük, hogy Zerkovitz Emil, a Kereskedelmi Múzeum levelezője cikket írt a Ne­wyork Times-ba a magyarság hegemóniájáról. A tartalmas és lelkes cikk élénk visszhangot keltett és heves polémiát indított meg Amerikában letelepedett osztrákok részéről. Ugyanennek a lapnak október 20-iki száma megfelel az osztrák álláspontnak igen talpraesett érvekkel, a­melyek bizonyítják, hogy a magyar hegemóniát az — Semmi, semmi. Jaj! talán melegem van. Igen, igen, fázom. És reszketett. A szeme meg úgy hunyókált, mint a sebzett pacsirtáé. Rettenetes! Egy régi dal, egy meghalt dal jut az eszébe, vagy hogy éppen azt játszszák? Nem, nem, hiszen azt csak egy ember tudja ját­szani, más nem ismeri, nem ismerheti. De mégis! Most teljesen az ... jaj ... oh, hála, hála ... képzelődés csak! Hirtelen sikoltással, mintha fü­lcmisét foj­tottak volna meg, elhal az előbbi motívum. Uj érzéskéve omlik szét a hangszerekről. Csöndes panasz, mely addig erősül, mig dörgő átokká nem fajul, akár csak az Ítélet szava! A prelúdiumnak vége. Döbbenetes csöndre fékevesztett, mámoros taps cserdül föl! Uj, hatalmas ember érkezett! Csodás erejű kar vezeti be az első fölvo­nást, egy üde, kacagó szkerzet bánatossá zsongit a közel rájövő méla notturno, s a többi szám, vé­gig mind, egy istenáldotta nagy tehetség csodás megnyilatkozása. A függöny legördülte egy új zenei nap fölragyogását jelentette. Tombolva hívták,­­ de nem jött. Látni kívánták, de az az ismeretlen elrejtőzött. A második fölvonásban csak a kopott Álom lovag van a színen, a­ki kéri a Zene iste­nét, adjon húrjaira olyan hangokat, mely meg­indítja a hideg, őt megvető mesebeli királyleány szivét. Lágyan pengeti meg a líra húrjait. A violák lágy szordinóban sóhajtanak föl, mint mikor a szerelmes madár nászt ül hold­fényes éjjelen, ezüst sugár alatt, a cselló úgy sír, mint a ki a boldogságtól, a vágytól meg akar halni, az oboa panaszosan méláz, a trónba­­Alkalmi tudósít­ónktól.) Az összeesküvő tisz­tek köréből most a Novakovics-testvérek meg­gyilkolásáról új verziót terjesztenek, mely meg­lehetős föltű­nést kelt a beavatottak és a diplo­maták világában. A szeptember 29-iki véres eset­nek ez a­ magyarázat szerint egy államcsíny kiinduló pontjának kellett volna lennie. A két Novakovics arra vállalkozott, hogy a belgrádi fogházban, ha nem is zendülést, de legalább vé­res zavart idéz elő, mely azután nagy néptömeg összecsődü­lésére adott volna alkalmat. A tömeg­ben természetesen az államcsíny előre fölkészült hívei vitték volna a főszerepet, a­kik aztán a tömeget a királyi palota ellen fordították volna. Az államcsíny tervezői — szól tovább az új verzió — arra gondoltak, hogy a konnaughti herceget kiáltották volna ki királynak. Utalnak arra, hogy­­Boskovics tábornok, az Obrenovicsok pártjához tartozó egyik Novakovics apósa Bécsbe utazott, a­hol a konnaughti herceg ugyan­abban az időben látogatáson volt. A tábornok feladata az lett volna, hogy a­mint megkapja Belgráditól a hírt, hogy az államcsíny megtör­tént, azonnal jelentkezzék a konnaughti herceg­nél. E helyett azonban azt a hírt kapta Boskovics tábornok, hogy veje életével fizette meg a vak­merő próbálkozást, komolyan remeg bele a légbe, a trombone hangja erősen, követelően harsan föl, mint a párját hivó bőgő szarvas, s a flóra úgy kacag, mintha apró amorettek incselkednének egy szűz­­leánynyal! Nem volt még ennél fenségesebb himnusza a nagy Szerelemnek! Ez a dal a buja asszonyo­kat szemérmessé, tisztává tette, a sejtó lányokat látóvá. A szerelem szent tüze láthatólag trium­­fált a lobogó levegőben! Pálma úgy ült ott, mint maga a szenvedés. Nincs kétség, ez a hencidai kántor orgona­szólója. Ez az a csodás dal, az az üldöző, az a csábító! Szeretett volna fölsikoltani, hogy hagy­ják abba, hogy nem szabad, hogy bűn ezt ját­szani. Hogy ő megőrül bele! Irgalmas ég! Az orgonán, a tisztes fehér falak között is magával ragadta ez a dal! Hogy hatott most rá, a sok hangszer különböző színein át, ragyogóvá, diadalmassá magasztosulva! Vitte, bizony vitte, ragadta magával a lelkét és a lük­tető, borzadva remegő szíve feszült. Telt, egyre jobban megtelt egy olyan sze­relemmel, melytől irtózva menekült. Érezte, hogy most már nincs szabadulás. Az az öt vonal, melyet a szent őrület per­ceiben ennek a dalnak a jegyeivel kapcsolt ösz­­sze az a kopott ember — az ő szegény lelkének a börtönrácsa lett. Borzongva nézett a színpadra, a­hol fél­szegen hajlongott a pápaszemes, szikár ember. Mintha őt falná a szemével! Úgy érezte, rettenetes szégyen érte, hogy ez a dal nyilvános­ságra került. Azt hitte, mindenki kitudta belőle, hogy ez a dal kettejükről szól, hogy a kopott em­ber undorító csókja most már mindenki előtt fölfedezett titok. Ott látta magát is a hajlongó váz mellett, s általános szavazati jog­ nem veszélyezteti. Az analógia a sok nemzetiségű és egységesen angol nyelvű Egye­sült­ Államok és Magyarország nemzetiségi viszonyai közt nem találó, de jellemző az amerikai fölfogásra, a­mely hatalmi kérdésekben nem ismeri el a nemzeti­ségi épségükért jelentkezők jogát.­ ­ A szerb kereskedelmi szerződés­ Bécsből jelentik. A szerb kereskedelmi szerződés dolgában ma a delegátusok több órai értekezletet tartottak. Az ünnepre való tekintettel a tárgyalásokat csak hétfőn folytatják. V­ilmos császár Angliában, Berlinből jelen­tik nekünk: Schön külügyi államtitkár, a külügy­­minisztérium képviseletében elkíséri a császárt Lon­donba. A birodalmi kancellár Berlinben marad, a­hol a parlamenti ülésszak előkészítése szükségessé teszi jelenlétét, Von Eynem belügyminiszter is el­megy a császárral Angliába. Egy államcsíny meghiúsulása. Belgrád, okt. 31.

Next