Budapesti Hírlap, 1908. június(28. évfolyam, 132-156. szám)
1908-06-02 / 132. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (132. sz.) 1908. junius 2. 1896-ban kereste a módokat, miképp lehetne a magyar népoktatásnak eddig ugyszólva teljesen meddő tagozatát: az ismétlő-iskolát, olyan szervezettel ellátni, hogy abban a 13—14 éves korban lévő ifjúság nemcsak megerősödjék a mindennapi elemi népiskolában elsajátított alapvető ismeretekben, hanem egyszersmind olyan főleg gyakorlati ismeretekre oktathassák, amelyeknek jövő életfoglalkozásában hasznát veszi. E végből Wlassics volt kultuszminiszter az ismétlő iskolákat Darányi földmivelési miniszterrel egyetértőleg gazdasági irányban újjászervezte és az iskolák részére 1902-ben új szervezetet és tantervet adott ki. A gazdasági ismétlő iskola újjászervezése alkalmából a fényes tollú Bartha Miklós, aki azóta már a kerepesi uti temetőben pihen, a következőket írta: „Harminc évi kísérletezés után vették csak észre a népnevelési politikában, hogy hazánk földmivelő ország. Erőnek erejével a tudománynak nevelték a népet. A falitáblákon kutya helyett sakált, ló helyett zebrát, birka helyett lámát mutogattak a gyermeknek. Búzáról, lenről, lóheréről, almáról, káposztáról tudni: ez nem volt tudomány. Hanem hogy hol terem az ópium, a jute, a kakaó, a kapri, a mandarin: ezt muszáj volt tudni. Nem a való világról adtak a gyermeknek fölvilágosítást, hanem az exotikus tájakról. Kínozták a nyelv szerkezetével és törvényeivel, de fát ültetni nem tanították meg." Elényről, szénenyről, koványról is beszéltek neki. Azonban a mély szántás sikeréről, a trágyázás okáról, a jó vetés-forgó hasznáról hallgattak. A gazdasági ismétlő iskolák organizációja éles szemrehányás a népnevelés múltjára/* ' Az újjászervezett gazdasági ismétlőiskola rohamosan fejlődött az utóbbi tíz év alatt." Csakhogy bár az eddigi tapasztalat egyfelől kétségtelenül igazolta, hogy az eddig teljesen meddőknek bizonyult ismétlő iskolák átalakításával berendezett gazdasági népoktatás legalkalmasabb s leghozzáférhetőbb mód népünk általános művelődésének emelésére és gazdasági érdekeinek előmozdítására, mégis másfelől azt is tapasztalta a közoktatási kormány, hogy a rendeletileg kiadott szervezet és tanterv nem eléggé biztos alap ,ez elsőrendű fontossággal bíró népműve. Az itt lehetetlen volna, mert az ellentét a két párt között olyan éles, hogy a két párt egy teremben nem is tanácskozhatok. Azért aztán az ellenzék passzív rezisztenciában van és el sem jön az ülésekre. A törvényjavaslatok mind egyhangúlag mennek keresztül. Áldott egy sziget, — gondoltam — két évenkint kikorteskedik magukat, egy kis véreresztéssel megcsinálják az egy szótöbbséget, azután a kormány dolgozhatik nyugodtan, ellentmondás nélkül. Hiszen úgy is mind a két pártnak egy a célja s csak azért van a politikai harc, hogy melyik párt kezében legyen a hatalom. Megjegyzendő, hogy a politikába igen sok kereskedelmi kvalitás is belejátszik. A képviselők meg még a miniszterek is kereskedők az egy Sofulist kivéve, aki történetesen csak a politikának él, de maga is az egyik legnagyobb számoszi kereskedő fia. Az idegen hatalmak konzuljai is kereskedők, lévén az egyetlen hellén konzulon kívül csupa tiszteletbeli konzul a szigeten. Már most az ellenzék vezérférfiainak nem tetszik, hogy a szomszéd boltos fia, akit gyerekkorában olykor elnadrágolt, most uralkodjék a szigeten. A konzulnak meg nem tetszik, hogy egy másik kereskedőnek, aki az üzletében sokkal kisebb forgalmat ér el, mint ő, idegen hadihajók admirálisai ceremóniás látogatást csináljanak, sőt parádés ágyúlövésekkel fogadják, mikor a hajóra lép, mert történetesen a szenátus tagja, holott, mint Számoszban minden emberfia tudja, sokkal jelentéktelenebb kereskedő, mintsem hogy ilyen kiváltságokra ezen a címen számot tarthatna. Persze, az ilyen eldugott kis szigeten még nem igen tudják, hogy messze Nyugateurópában is több tiszteletet szerez a porcsi és szociális feladat általános és sikeres megoldására. Szükségesnek és halaszthatatlannak tartotta tehát Apponyi Albert gróf kultuszminiszter, hogy a gazdasági népoktatást az egész országra kiterjedően és külön törvénnyel szabályozza. Szükségesnek tartotta ezt a következő okokból : a) hogy a gazdasági népiskola fölállításának kötelező volta szabályoztassék; b) hogy a tanulás kötelezettsége, a gazdasági népoktatás egész szervezete, tanítási terve, tanítási ideje kötelezőleg megállapítható legyen; c) hogy ezen iskolák fenntartására szolgálójövedelmek, az állami segélyezés módja megállást itassanak és végre , d) hogy a tanítók gazdasági kiképzése és a gazdasági oktatásért járó javadalmazása, továbbá a gazdasági oktatás felügyelete biztosíttassék. Megokoltnak tartotta a gazdasági népoktatásnak külön törvénnyel való szabályozását a többek között még azon okból, mert hogyha, az iparostanoncok oktatásáról már az 1884. évi XVII. t.-c. kötelezőleg gondoskodott, immár halaszthatatlan, hogy a nemzet nagy rétegét képező földmivelő néposztály ifjúságát is neveljük jövő életfoglalkozásának megfelelő irányban. Szüksé-ges egy ilyen törvénynek megalkotása, mert ezzel éppen azon néposztály sorsán segítünk, amely nyomasztó anyagi viszonyai között leginkább rá van szorulva az állam támogatására. Ezen törvény szervesen kapcsolódnék a kormányzat azon akciójába, amellyel a szociális bajokat orvosolni kívánja. A gazdasági népoktatásra vonatkozó törvényjavaslat az államkincstárra most megállapítható meghatározott terhet nem ró. A kormány ugyanis a gazdasági népiskolákat csak fokozatosan, a pénzügyi helyzetet szem előtt tartva, szándékozik fölállítani, illetve segélyezni. Mindig a törvényhozástól függ, hogy az állami költségvetésben a gazdasági népoktatás fokozatos fejlesztésére mily összegeket, engedélyez. Ha törvényerőre emelkedik e két javaslat: eredményei népünk fajsúlyát, boldogulását, anyagi és erkölcsi megerősödését hathatósan fogják előmozdítani. Apponyi és Justh. A képviselőház mai ülése előtt a folyosón nézeteltérés támadt Apponyi Albert gróf kultuszminiszter és Justh Gyula, a képviselőház elnöke között. Apponyi belitikai súly, mint a reális gazdasági munkásság. Az ilyen kicsinyes szempontok miatt mindennapos a súrlódás a politikai és konzuli képviselők között. És e fölött a zűrzavar fölött trónol a számoszi herceg, akit a szultán nevez ki a hatalmakkal egyetértésben. A konstantinápolyi fanariota-családok legjobbjai törekszenek erre a méltóságra, ámbátor senki előtt sem titok, hogy a pünkösdi királyság igen szomorú és szégyenletes bukással végződik. Mindegyik azt hiszi, hogy jobban fogja csinálni a dolgát, mint az elődje. Mikor a herceg Számoszba érkezik, nagy ünnepséggel fogadják. Van beszéd, virág, zene, kivilágítás, zászlódísz. Mikor a hercegre ráun a lakosság, nincs az a kegyetlenség és lovagiatlanság, amelyet el ne követnének ellene. Néhány év előtt Gregoriadész herceget családjával együtt kidobták a palotából. Nem használt sem kérés, sem fenyegetés, a herceg feleségével és leányaival kénytelen volt egy kis fogadó szenynyes szobájában bevárni a három nap múlva induló hajót. Ha az utcára léptek, megdobálták őket s az utánuk szaladó csőcselék gúnyversekkel sértegette őket. Az új herceg, Mavrojeni bég, mindezt, látta, de mit sem tehetett, mert különben neki is kiadták volna az útját. Mikor egy év múlva ő is hasonló viszonyok között távozott, azt mondta az utódjának, hogy nem érdemes számoszi hercegnek lenni. Mavrojeni béget távozásakor órák hosszáig követték csónakon a számosziak s apró trombitával és síppal pokoli macskazenét adtak búcsúzóul. A bég olyan ideges lett, hogy mikor másnap Szmirnába ért, és a lóvasút kocsijának tülkölését hallotta, bedugta a fülét és kétségbeesve mondta: jelentette Justhnak, hogy két törvényjavaslatot terjeszt ma a Ház elé. Justh kissé indulatosan azt felelte, hogy közvetetlenül a nyár küszöbén nem volna szabad már újabb javaslatokat beterjeszteni, ő nem is marad június közepén túl a Házban. Apponyi hivatkozott arra, hogy két fontos törvényjavaslatról van szó, az ingyenes népoktatásról és a gazdasági iskoláról. Justh erre megjegyezte, ha sürgős a javaslat, tartsa együtt a kormány a képviselőházban a többséget és nyolc órás üléseken tárgyalja a sürgős javaslatokat. Apponyi nem válaszolt, de ma este a függetlenségi pártkörben értesülésünk szerint kijelentette, hogy ma benyújtott két javaslatát okvetetlenül még a nyári szünet előtt kívánja elintéztetni, mert mind a két javaslatnak még ebben az évben, szeptember elsején életbe kell lépnie. A közoktatásügyi bizottság ennélfogva sürgősen letárgyalja a javaslatokat, amelyek még e héten vagy a jövő hét elején a pártértekezletek elé kerülnek. Apponyi megkérte Vertán Endrét, a közoktatásügyi bizottság előadóját is, hogy sürgősen tanulmányozza a javaslatokat. A képviselőház munkarendje. A képviselőház holnap folytatja a büntető novella tárgyalását, azután a kassa-oderbergi vasútnak nyújtandó állami biztosításról szóló javaslatot több vicinális engedelmezéséről s a budapesti helyiérdekű vasútaknak villamnos üzemre való átalakításáról szóló javaslatokat, a Bernben kötött vasúti szállítási nemzetközi szerződésről szóló javaslatot, a kérvényeket és a mentelmi ügyeket tárgyalja. Csütörtökön megszakítja a Ház a tárgyalást és a pünkösdi ünnep alkalmából péntektől a jövő hét szerdájáig ülést nem tart. Osztrák képviselők kudarca Oroszországban. Mint Pétervárról jelentik, az a szláv mozgalom, mely az osztrák képviselőház, néhány szláv tagjának Pétervárra való érkezésével érte volna el a, forrás pontját,, kudarcot vallott. Három osztrák-szláv képviselő: Kramár, Hribár és Hliboviczki utazott Pétervárra, kisérve minden pánszláv ujjongásától, mert Sztolipin az orosz pánszlávok pressziójára kieszközölte, hogy a cár a három képviselőt fogadja. Álképviselőket azonban Pétervárott kellemetlen meglepetés érte:az utolsó pillanatban értesítették, hogy a cár nem fogadja őket. A pánszlávok persze német intrikáról beszélnek, a valóság azonban az, hogy a cár vonakodott az osztrák szlávokat a pétervári magyar-osztrák nagykövetség megkerülésével fogadni. A felsült képviselők azonnal el is utaztak Oroszországból és valószínűleg elégtelen is volt sebükre az, hogy távozásukkor a pályaházban megjelent Krasszovszki, a szlavofil klub elnöke, néhány dumabeli kép- viselő, a szláv jótékonysági egyesület és a Szokol . Ezek a huncut számosziak idáig is utá nam jöttek. Utána Yankó bég, majd Karatheodoru lett a herceg, de a sorsát egyik sem kerülhette el. Azért mégis akadt új herceg Koparszisz effendi képében. Ez sem volt okosabb. Számosznak van egy kis saját csendőrsége, ez a néppel tart; van egy török hadihajója is, amely azonban csak akkor mozdul meg, ha földrengés van, mert egész belesüppedt a vathyi öböl fövényébe. Ezekre a fegyveres segítő erőkre tehát alig számíthat a herceg. Koparszisz effendi mégis el merte tiltani azt a népgyűlést, amely el akarta határozni, hogy őt elkergeti, ennélfogva a nép minden alkotmányos határozat nélkül megvertea herceget és internálta a palotájába. A herceg erre föláldozta a hazát a háza biztonságáért és török csapatokat kért, amivel a számoszi szabadság-aktát flagráns módon megsértette. A számoszi csendőrség és a fölkelők megütköztek a török csapatokkal és az egész sziget lángban áll. Kiütött a forradalom. A herceg szökik, de a fanarióták már is kilincselnek a Yildiz kapuján; új vállalkozóban nem is lesz hiány, amíg egyetlen nagyravágyó görög él Bizáncban. Mert a számoszi hercegség titkát igen ta-lálóan magyarázta meg nekem Számosz egy el- kergetett hercege: — Tudja barátom, Számosz olyan, mint az a vásári bódé, a melyben a legnagyobb ökröt mutatják. Mindenki bemegy, de mikor kijön, egyik sem mondja el, hogy a pénzéért csak magamagát látta tükörben.