Budapesti Hírlap, 1908. október(28. évfolyam, 235-261. szám)
1908-10-01 / 235. szám
1908. október 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (235. sz.) kedvéért ideiktatjuk, hogy a szociáldemokraták azzal vádolják a reformot, hogy a klerikális oligarcia hatalmának föntartására törekszik. Látnivaló, hogy itt rosszhiszemű izgatás folyik, spekulációa tömegek szenvedélyére. A keresztény-szocialista tömegek előtt a művelt és liberális középosztálya gyűlöletes. Nekik tehát azt adják be,hogy a magyar választási reform ezt az osztályt juttatná hatalomhoz. A szociáldemokratáknak pedig a fekete grófok és a csukások mumusát mutogatják. Az álnokság és szemérmetlenség terén legelői a Vaterland jár. Ez a lap az, melyben az osztrák feudális toryk, a polgári és demokrata elemek esküdt ellenségei, az osztrák választási reform tárgyalása alatt még a császári szentesítés napján is ádáz küzdelmet folytattak az általános választói jog ellen. Ez a lap az, melyben valahányszor osztrák belpolitikai kérdésekről van szó, mindig a legnagyobb hevességgel okolják minden bajért az új rendszert, az általános választói jogot. Éppen az elmúlt héten, csütörtökön, ugyanez a lap az osztrák válságról cikkezvén, sorait azzal kezdte, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jogot állította oda, mint az osztrák bajok legfőbb forrását. És éppen ez az újság merészkedik a legmesszebbre az annyira, perhorreszkált reform érdekében — Magyarországon. Nem múlik el mostanában nap, hogy ne írna cikket az általános, egyenlő és titkos választói jog mellett. Hasábjai máskor is nyitva vannak minden törekvésnek, ami Magyarország ellen irányul, most azonban még szélesebb teret nyitottak a magyargyűlöletnek. Jellemző, hogy barátságos méltatásban részesíti a Waterland mostanában az osztrák szociáldemokráciának ellenünk intézett támadásait. A mulatságos csupán az, hogy a lap másik helyén nap-nap után találkozunk természetesen a szociáldemokratizmus ellen való kifakadásokkal. De mikor Magyarországról van szó, akkor rögtön nem vörös a bécsi szocik zászlaja a Wgler- Tanet urainak, Thun gróf és Clam-Martinitz gróf uraknak. Nekik olyan reform kellene Magyarországon, mely kiütné a nyeregből a magyar, nemzetet. Mivel pedig Andrássy reformja nem lesz ilyen, szövetkeznek még a különben ponálmnok, Wagnert nem értették meg és lehetetlenre vállalkoznak. A fejlődésnek hosszú processzusa az, melyen keresztül Wagner eljutott a zenedrámához. Talán soha sem jutott volna odáig, ha nem inspirálja magát a görög irodalomból, amely rávezette őt a Nibelung-mondára. Mert abban senki sem kételkedik, hogy a Nibelung-tetralógia a görög mitológia inspirációja, senki, aki behatóbban foglalkozott a nagy német mester e kolosszális művével . Engerpet a véletlen vezetett rá. Baráti körben fölmerült az eszme, hogy jótékony célra elő kellene adni drámai művészekkel a Nibelung-gyűrű darabjait. Elsősorban érdeklődtem a mű magyar fordításáról és kénytelen voltam megállapítani, hogy ezek a fordítások nagy ügyességgel, vannak elvégezve, de egészben lesülyesztik Wagner költeményeit alegközönségesebb operai librettók színvonalára. Ezeket drámáknak előadni nem lehet. Áttértem az eredetire, melyet eddig nem forgattam s kimondhatatlan benyomásokkal végeztem olvasásukat. Oly, elemi erővel kerítettek a hatalmukba ezek a kompozíciók, hogy nyomban hozzáfogtam a kísérlethez, nem lehetne-e valamiképpen, ha halaványan is, oly fordítást készíteni, amely a magyar olvasónak fogalmat nyújtson az eredeti mű nagyságáról, fényéről, hatalmáról. Kísérletül választottam s el is végeztem a Walkür tragédiáját. Eddig a legnagyobb három németnek tartottam Luther Mártont, Goethét és Bismarckot. Most négyet tudok. A negyedik Wagner. Nem a muzsikájáért, hanem librettóiért —sit veria verbe. Muzsikus volt különösebben, amíg régebbi operáit írta. Amikor voltaképpen zenedrámáira tért át, költő lett különösebben. Az én annyira gyűlölt szociáldemokratákkal is a harcban. Azt hisszük azonban, hogy ezeknek az uraknak és lapjuknak, tetszett volna akár a mai választási jog megnyirbálása is Magyarországon, csak , ha elősegítette volna a magyar nemzet neposszedálását. Hogy most ők mennek Magyarországon az osztrákoknál is radikálisabb reformot követelni sajtójukban, ez csak azt bizonyítja, hogy gyűlöletük nagyobb a ravaszságuknál. Kiváncsiak csupán arra vagyunk, vájjon ezek az urak valóban hiszik-e, hogy föllépésüknek ott, ahol ők hatást remélnek, erkölcsi súlyt tulajdonítanak majd ? Följegyezzük különben itt azt az érdekes értesülésünket, hogy a Vaterland két legutóbbi cikkéhez maga Kristóffy úr adta az információkat. A volt darabont, akiről Ausztriában még mindig elhiszik, hogy ő a választási reform eszméjének apja, sűrű összeköttetést tart fönn a bécsi sajtó magyargyűlölő orgánumaival és nem egyszer ismertünk rá keze szennyére bizonyos kirohanásokban. Nem csodálkoznánk rajta, ha most is benne volna a keze a bécsi hajszában. Valóban, a magyar nemzet ellen való szövetkezés nélküle nem volna teljes. Miniszteri tanácskozás. A miniszterelnökség palotájában ma déli tizenkét órakor miniszteri tanácskozás volt, amelyben a kormány valamennyi tagja részt vett. A tanácskozásban letárgyalták a folyó ügyeket. Szó esett adelegáció dolgairól is. A tanácskozás egy órahosszat tartott. . . A horvátok az interparlamentáris konferencián. Zágrábból jelentik: Eickhoff tanár, az interparlamentáris unió német csoportjának elnöke a következő levelet intézte , az Agrarner Zeitung-hoz: A tisztelt szerkesztőséggel e hónap 20-iki szíves levelére röviden a következőket kívánom fölvilágosításul közölni. Először: Nem kaptam horvát részről oly iratokat, amelyek telve lettek volna Magyarország és Apponyi gróf elleni invektivákkal és a gróf urnak csak azt mondtam, hogy ilynemű nyomtatványok egész sorát kaptam. Tulajdonképpen tehát az írásbeli beadvány és a nyomtatvány fogalmának összetévesztéséből keletkezett kis félreértés forog fönn. Másodszor: Memorandum a szó tulajdonképpeni értelmében tudtommal ugyan nem érkezett az interparlamentáris unióhoz, valóban azonban beérkezett a horvát képviselők világos kérelme, hogy őket a berlini konferenciába fogadják be. Irodánk benyomásom szerint a Nibelung-tetralógiában a res principalis a szöveg, a zene az accessorium. Emberi történeteket, érzéseket, szenvedélyeket festett és juttatott kifejezésre korábbi műveiben zenével és szépen szóló versekkel. Soha el nem felejthető ritmusok, hangképek, áradatok, indulók és melódiák gazdagsága van ezekben a művekben. Kiapadhatatlan gazdagságukkal elborítanak mindent: hőst, embert, helyzetet és történetet. Minden inkább csak arra való benne, hogy a zene által fölkeltett érzéseknek konkrét értelmet adjon. A szöveg, az alak, a helyzet, a történet feladata, hogy a muzsikát egy-egy érzésben összpontosítsa, testen-lelken keresztül ható erejének konkrét élt adjon, általános, képzetek nélküli elmosódását szilárd anyaghoz kösse és ez által hatalmát emberen megsokszorozza. A nibelungi zenedrámáknál ez megfordul Egy szilárd, sziklába vésett tragikai kompozíció lép itt előtérbe. Iszonyú drámák játszódnak le, melyeknek minden szava, minden jelenete, minden fordulata szívedet és elmédet egészen követeli. Ha meg nem érted, nem érzed, ha nem érzed, veszve van az egész. A zene pedig kíséri e csodatörténetek változatait és fejleményeit, mintha a zenekar a maga földöntúli nyelvén ismételgetné azt, ami a színpadon történik, mintha a drámának nézőközönsége volnának a hangszerek s majd sírnak, majd kacagnak, most üvöltenek, egyszer tapsolnak annak, a mit a színpadon beszélnek és cselekesznek s a mi ott történik; de mindig zihálva, lélekszakadva kisérik, futnak utána s ismételgetik egymásnak és magukban. Meg-megálltam és elmerengtem olvasás és fordítás közben. Tűnődtem, kihez és mihez hasonlíthatom Wagnert mint költőt. Nem tudtam hozzá hasonlót, csak Aiskhylost, először megadta az engedelmet abban a föltevésben, hogy a horvát képviselő urak tagjai az interparlamentáris unió egyik nemzeti csoportjának. Ez az eset azonban nem állott fönn, aminek következtében fölvételük iránti határozatunkat vissza kellett vonnunk. Az önök levelében említett három képviselő úrnak (Zagorjc, Rosics és Surmin) ezt részletesen kifejtettem. Különösen Surmin dr. úr ismerte el, hogy teljesen korrektül jártunk el, mert csak az Union interparlamentaire egyik nemzeti csoportjának tagjai bírnak az alapszabályok szerint azzal a joggal, hogy az unió egyik konferenciáján részt vegyenek. Ez okból ajánlottam is Surmin dr. úrnak, hogy a horvát képviselők lépjenek be a magyar csoportba. Az, amit eleinte hittem, hogy külön csoportot képezhetnének, közjogi okokból ismét kétségessé vált előttem. A bajor, württembergi stb. képviselők szintén nem alkotnak külön csoportot, hanem a német csoporthoz csatlakoznak. Surmin dr. úr ki is jelentette nekem, hogy Budapestre visszautazva, fölkeresi Apponyi grófot, hogy vele a horvát képviselőknek a magyar csoporthoz való esetleges csatlakozásáról tárgyaljon. Teljes tisztelettel Eickhoff tanár. A miniszterelnök a királynál. Wekerle Sándor miniszterelnököt a király ma délelőtt tizenegy órakor kihallgatáson fogadta. A miniszterelnök jelentést tett a folyó ügyekről és a parlament munkarendjéről. A kihallgatás egy óra hosszáig tartott. Kmety Károly. Egy esti lap ma azt írta, hogy Kmety Károlyt Wekerle Sándor miniszterelnök parancsára hagyta ki a delegációból a függetlenségi párt. A Magyar Távirati Iroda illetékes helyről nyert információi alapján a leghatározottabban konstatálja, hogy Wekerle miniszterelnök a függetlenségi párt delegácionális jelöléseibe épp úgy nem folyt be, mint a koalícióhoz tartozó többi pártokéba és hogy Wekerle miniszterelnök csak a hírlapokból értesült arról, hogy Kmety Károly a delegáció tagjául nem jelöltetett. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután ötöd fél órakor Széll Kálmán elnökletével ülést tartott, amelyen a kormány részéről jelen voltak: Wekerle Sándor miniszterelnök, pénzügyminiszter, Andrássy Gyula gróf belügyminiszter, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, Teleszky János miniszteri tanácsos. Széll Kálmán megnyitó szavai után a bizottság megválasztotta az egyes tárcák előadóit. Az előadók a következők: kisebb tárcák: Buzáth Ferenc, belügy: Barabás Bála, pénzügy: Hoitsy Pál, igazságügy: Bizony Ákos, kereskedelem ügy: Babó Mihály, vallás- és közoktatásügy: Sághy Gyula, honvédelmi: Samsey László gróf, földmivelésügy: Thoretzkyi Miklós gróf. A bizottság fölhatalmazta az elnököt, hogy az előadóval együtt szükség esetén az egyes tárcáknál helyettes előadókat is fölkérhet. Hoitsy Pál figyelmezteti a bizottságot, hogy a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot a bizottság csak általánosságban tárgyalta le. Wekerle Sándor A görög tragédiaírók mind a mondából és mitológiából dolgoztak és darabjaikat óriási arénákban a puszta ég alatt játszatták el. Egyfelől ez az utóbbi körülmény, másfelől az, hogy hőseik mind a rendes ember méreteit meghaladó hősök, félistenek és istenek voltak, ellenben előadó színészeik közönséges halandók, akiknek sem alakjuk, sem hangjuk nem tölthette be az aréna mértékeit és a távolságnál fogva, amelyből a közönség őket nézte, nem hogy megfelelhettek volna a mondák és a mitológia hőseiről alkotott képzeteknek, sőt ellenkezőleg, a közönséges emberi mértéknek is alája kellett zsugorodniok —«s mindez szükségessé tette, hogy valamiképp segítsenek magukon, így hát a termetüket megtoldották a koturnusszal, hogy megfelelő s illúziót keltő alakot mutassanak; elmosódó arcvonásaikat eltakarták a szerepük jelleméhez festett nagy álarccal és hangjukat megsokszoroztál egy, az álarcba illesztett tubussal, melyen keresztül úgyszólván kitrombitálták a felséges áradatban hömpölygő verseket, közbe-közbe muzsikával kisérték a szólókat, igy emelvén ünnepiességét, rendkivüliségét, illúzióját előadásuknak. A modern színpad ezt nem tűri. Ma zárt helyiségben, korlátoltabb téren játszunk. Látó üveggel hozzuk a színészt egészen közel magunkhoz s arcának leggyöngédebb kifejezését is biztosítjuk magunknak. A koturnusz s álarc által merevségre megkötött s csak patetikus, kevés mozdulatra képes színész pátoszát fölváltja a természetes mozgás, fürgeség, reális előadás. Mi marad illúziókeltő segítség a mai színpad emberének, ha ember- és természetfölötti lényeket kell a színpadra vinni ? A dekoráció tökéletessége és a világítás rafinériája nem teszi a színészi egyént nagyobbá, méreteiben impozánsabbá. Ma is csak emberátlaggal dolgozunk. Wagner a Nibelung-tragédiában mozgóért 3