Budapesti Hírlap, 1909. április (29. évfolyam, 77-102. szám)
1909-04-01 / 77. szám
2 BUDAPESTI filmLAP (77. sz., 1909. április 1. iszonyú megpróbáltatást hívott ki magára. Az anyagi tönk szélére jutott. Népe a háború paroxizmusából egy letargikus állapotba sülyedt, kalandorok, bujtogatók, könnyelmű politikusok prédájává lehet. Valószínű, hogy dinasztiája is válságba kerül. Karagyorgyevicsék véres trónba ültek bele, vérontással akarták megvédeni és katasztrófába vitték az országot is, magukat a könnyelműen kihívott vérontás nélkül is. Hogy kétségbeejtő helyzetükből valahogy kigázoljanak, abban komolyan és értékesen csak Magyarország lehet segítségére és Ausztria. Maguk tartásától, okosságuktól, szerénységüktől, a helyzet következményeinek férfias viselésétől függ, hogy Ausztria és Magyarország nagylelkűséget gyakorolhasson és épp oly értékes barátjuknak bizonyuljon, mint amilyen félelmes lett volna ellenségüknek. Az egész bonyodalommak, az európai hatalmasságok s nemzetiségek magatartásának tanulsága pedig az, hogy nem bízhatunk senkiben, csak magunkban és mások bizalmára nézve is csak annyit érünk, amennyi az erőnk és a hatalmunk. Égető szükség, hogy Magyarország függő dolgait rendbehozzuk, nemzeti politikánkat állandóvá tegyük, erőnk forrásait meggyarapítsuk, mert Európában vagyunk, nagyhatalmak tűzvonalában és érdekkörében, ahol nemcsak a magunk akarata szabhatja meg útjainkat, hanem sodor egy hatalmasabb ár is, melyet meg kell úsznunk, ha élni akarunk és tiszteletben is akarunk élni. választóknak és vezetőinek a választás alkalmával és azt megelőzően kifejtett erőszakoskodása és választási visszaélései mellett is, a hazafias mérsékelt párt a szavazatoknak több mint felét nyerte el, holott eddig mindössze a szavazatoknak hatodrészével volt a zsinaton képviselve. A párt fényes győzelme elsősorban Burdin Szilárd udvari tanácsos, országgyűlési képviselő érdeme. A zárószámadások a főrendiház bizottságában. A főrendiház pénzügyi bizottsága március 31-én délután Harkányi Frigyes helyettes elnökségével tartott ülésében tárgyalta a képviselőház által legutóbb elintézett Zárószámadásokat, amelyekre vonatkozó jelentéseket Kraás Jenő bizottsági jegyző terjesztette elő. Az ülésen a kormány részéről Popovics Sándor államtitkár és Ébersz Károly földmivelétügyi miniszteri tanácsos számvevőségi igazgató, az állami számvevőszék részéről Dárday Sándor alelnök voltak jelen. Elsőnek Rudnyánszky József báró szólalt föl. Hozzájárul a jelentéshez, illetőleg a képviselőháznak a zárószámadás tárgyában hozott határozataihoz, annál is inkább, iiért a főrendiház már az 1904. évi zárószámadások tárgyalásánál magáévá tette a képviselőház határozatát, mellyel az akkori kereskedelmi miniszternek az államvasutak terhére a miniszterelnök kezéhez kiutalt 200.000 koronás átalány tekintetében, követett eljárását helytelenítette s igy annál inkább kell ezt a helytelenítésit kimondani az alkotmányellenesen működött kormányra és kereskedelemügyi miniszterére nézve. Helyesli a nyugdíjakra és kegydíjakra vonatkozó képviselőházi határozatokat is. Őhajtandónak tartja a nyugdíjtörvény revízióját, de miután erre a nagyobb jelentőségű és sürgősebb megoldásra váró politikai kérdések miatt a közeljövőben nincs kilátás, célszerűnek, tartja legalább országos határozatokkal elejét venni a tapasztalt visszaélések ismétlődésének. A magyar államvasutak hirdetési átalányai tekintetében is helyesli a képviselőház által hozott határozatot s úgy politikai, mint pénzügyi érdekből célszerűnek látván az átalányok megszüntetését s az államvasutak érdekében szükséges hirdetések díjának tarifa szerint esetenként való megtérítését, mert — amint a tapasztalás mutatja, — ez a rendszer nagy visszaélésekre vezet. Forster Gyula báró a kegyelmi jog korlátozása tekintetében nem vár eredményt országos határozatoktól s kérdi, nem lehetne-e ezt a kérdést mielőbb törvénymódosítással megoldani. Popovics Sándor államtitkár az utóbbi kérdésre felelve megjegyzi, hogy a nyugdíjtörvény revíziója folyamatban van, e részben maga az állami számvevőszék lépett föl kezdően. A javasolt határozat jogi érvénye tekintetében utal arra, hogy az állami számvitelről szóló törvény létrejötte előtt is az államháztartás kezelésénél igen fontos vonatkozásokban országos határozatok voltak érvényben. Az államvasutak hírlapi átalányait illetőleg megjegyzi, hogy a kormány azért járult a képviselőház erre vonatkozó határozatához, mert koercitív hatást vár tőle az igények túltengése ellenében. TelA főrendiház ülése. A főrendiház holnap délelőtt tíz órakor ülést tart A kongruáról, az udvarnagyi bíráskodásról és a kőszénbányák fejlesztéséről szóló törvényjavaslatokat tárgyalja. A karánsebesi egyházmegyei választás. Karánsebesről írják a félhivatalos Bud. Tud.-nsk. A karánsebesi görög-keleti egyházmegyében most folyt le a püspökválasztásra jogosult négyvén világi és hnéz egyházi zsinati tag választása. A tiéínzettségi ipi"iST"ii"i Ml t------------------r V— ............i i------------- A vajdálás. Irta Takáts Sándor. Az északkeleti havasok fenyőfogta vidékeiről s egyszerű pásztornépéről szólunk. A természet hazánknak e vidékére késő-kézzel szórta aszépséget. Az egekig ágaskodó sziklák, az örökzöld erdők, a kophalas és pisztrángos hegyipatakok egymást érik itten. A hegyhátakon és az erdei tisztásokon a füvelőhelyek és a kaszáló rétek tengernyi sokfélesége váltakozik. Itt nyárias rét terpeszkedik, amott a vápa nevű legelőket a cseredomb fái mart formára övezik. Egyik helyen kökénymezők, a másikon asszony tövises lázak (rétek) váltják föl az erdőt. Amott a hegytetőn buja hólyák (lólegelők), valamivel lejebb virágos papjának, a falu porgólátja (sövénykerítése) tövében pedig pasztovnikok (kaszáló-rétek) tarkítják a tájat. Az erdőkben irtás-rétek, rekettyések és elegyveres porondok, a völgyben meg sásos rétek és tóhelyek (kaszálók) váltogatják egymást. A sokféle kaszáló majorságnak és ortoványnak se szeri, se száma. Csak búzamezővel, ugarlani való szántófölddel találkozik ritkán a szem. S ami kevés termőföld akad, az is nagyon sovány és szegény. Nem földmivelő népnek való ez a vidék! Az Isten is a hegyi pásztoroknak szánta. A magyar nép nem is kereste e hideg, havas vidéket. S bár a föld urai egykor magyarok voltak, a hegyvidéket idegen jövevényekkel kellett benépesíteniük, mert magyart oda nem kaphattak. Két kézzel fogadták tehát, a csekély igényű vlachokat, (pásztorokat) és a becsületes ruténeket (oroszokat), akik kéretlenül is seregesen költöztek hazánkba. A jövevényeket — amint a magyar szokta — kiváltsággal halmozták el. Nyelvüket, nemzeti szokásaikat érintetlenül hagyták. Még a közadók és a magyar bíráskodás alól is kivették őket. Hagyták,, hogy a saját törvényeikkel, a saját nyelvükkel éljenek. Nincs a világon nemzet, mely a beköltözőket valaha igy fogadta! Az agyongyalázott magyaron kivül nincs nép, mely a jövevények nemzetiségét valaha igy védelmezte! És ez az igénytelen felvidéki nép a magyar nemzet lovagiasságát, a magyar urak bőkezűségét szivvel-lélekkel érezte. Szinte gyermeki szívvel ragaszkodott a magyar urakhoz, s jóban-rosszban meg nem idegenedett tőlük. S mikor a nemzeti küzdelmek ideje elérkezett, a kiket idegeneknek hittünk, a vérünkből és a lelkünkből valóknak bizonyultak. Rákóczi „leghűségesebb népe“ minden nemzeti mozgalmunkban előljárt. A felvidéki rutén és vlach pásztornépeknek a magyarsághoz való édesülése eredményezte, hogy bár soha senkinek sem jutott az eszébe az ő megmagyarosításuk, bár a földesurakon és azok tiszttartóin kívül magyarok nem is laktak közzelétükben, azért mégis erősen magyarosodnak. Még a legsajátosabb nemzeti intézményeik is magyar szint és magyar alakot vesznek föl. Egész faluk elsajátítják a magyar nyelvet, bár magyar mester soha még a tájukon sem járt. Ki tudja, ki sejti, mivé lett volna a felföld, ha ez a magyarosodási folyamat meg nem akad ? Sajnos a Wesselényi-féle összeesküvés után a németek a felvidéken kiirtják a magyar birtokosokat, idegenek kezére juttatják a legtöbb nagybirtokot, s ezzel a felvidéki nép vezetését is kivették a magyarság kezéből. A felvidéki pásztor nép nemzeti intézményeinek legnagyobb részét a történetírásunk még nem ismeri. Még kevésbbé ismeretes előtte ezen nemzeti intézmények magyarosodós folyamata és átalakulása. Nem lesz tehát érdektelen közülök egy-kettőt bemutatnunk. Említek már, hogy a magyarság a beköltöző ruténeket és vlachokat a hazai közigazgatás és bíráskodás alól is kivetné. A mieink megengedték nekik, hogy a saját biráik ítéljenek fölöttük. A túráikat ők maguk soltészeknek és kenézeknek hívták. Aki a falut ültette (telepítette), az a királytól vagy a földesurától kenézlevelet kapott, s a bíráskodás a családjában örökössé lett. Mivel a telepítő család idővel nagyon elszaporodott, oly kenéz is bőven akadt, akire a birói tiszt soha sem jutott. Ezeket aztán adó alá vették. Voltak főkenézek, markukkal szolgáló kenézek, gyalogszeres kenézek és henye kenézgazdák. A kenézek vagy a soltészok, a szerint, amint szabad levelük tartotta, a falu székin csak a kisebb ügyekben ítélkezhettek. Az igazi bíráskodás a vajdák dolga volt! Ezeknek a vajdáknak a botja alá egész járás tartozott, s igy igazában olyan járásbirófélék voltak. Tiszttartóknak és ispánoknak is hivták őket. Voltak örökös és választott vajdák. Erzsébet királyné például 1364- ben a máramarosiaknak biztosította a vajdaválasztási jogot. 1493-ban Korvin János Munkácson járván, i Sztánfalvai László vajda jelöit meg előtte és írásaival bizonyítgatta, hogy ő és testvérei a krajnai vajdaságot örökösen bírják. A lakosság és a kenézek azonban tagadásra fogták a dolgot és azt állítgatták, hogy nekik soha sem volt örökös vajdajuk, ők ősi idők óta a vajdájukat mindig szabadon választották. Azokat a községeket, amik egy vajdaság botja alá tartoztak, vajdaságaljának vagy ispánságaljának (processus) nevezték. A vajdaságalja faluinak a száma vidékek szerint változott. Az 1 594. évben például a Somlyói uradalomban Babos Gergely vajda uram alá Baján, Barnamező, Bogdánháza, Bátpataka, Csiszér és Vajfalva tartozott. Sándor Tivadar, Bika Lukács, Balogh Pál, Pula Lukács, Kende Tivadar, Hosszú János, Mogyoróssy Gergely, Illés Mihály és Darabos György vajdáknak is ilyesforma számú falujuk volt." Bányavidékén a vajdaságalját tlres megszüntetését ezeknek a pausáléknak nem igen lehet elérni, mert bizonyos hirdetések közzététele nemcsak az államvasutaknak, hanem az iparnak is érdekében áll, de törekedni kell arra, hogy ezek az átalányok ne váljanak burkolt szubvencióvá az államvasutak üzemi érdekeitől távol álló publicisztikai szolgálatokért. Harkányi Frigyesnek szintén az átalányrendszerré és a nyugdíjak nagymértékű emelkedésére vonatkozó fölszólalása után a bizottság mindenben hozzájárult a zárószámadásokra vonatkozóan hozott határozatokhoz s észrevétel nélkül hitelesítette a bemutatott jelentéseket. Válság előtt. — 1A politikai helyzet. Budapest, márc. 31. A koalíciós pártok törekvése a mai tarthatatlan állapotoknak megváltozására s magának e változásnak sürgetésére irányul. És mindenek óhajtása az, hogy mire újra összeül a képviselőház, már változott és lehetőleg tisztázott politikai és pártközi viszonyokat találjon. Új momentum a mai nap során nem merült föl ahhoz, amit tegnap a politikai helyzet alakulásáról írtunk, csak annyit tehetünk hozzá, hogy a függetlenségi pártnak (és'"magának Kossuth Forencnek) hivatalos orgánuma, a Budapest mai számában szintén az új pártalakulás alapján keresi a kibontakozást, azzal a reménységgel, hogy az új alap és az új program a függetlenségi pártot ki fogja elégíteni. * A hosszú parlamenti szünet alatt a kormány legsürgősebb feladatául tekinti, hogy az osztrák kormánnyal a banktárgyalást mielőbb befejezze. De részint a külső politikai helyzet miatt, részint pedig Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter gyöngélkedése következtében mégsem indulhat meg a tárgyalás húsvét előtt. Kossuth okvetetlenül részt akar venni a tárgyalásban, ami húsvét után már bizvást megtörténhetik, mert addig előreláthatóan teljesen megjavul az egészsége. A kormány terve szerint április tizennegyedikén kezdik meg Bécsben a tanácskozást és alkalmasint egy-két nap alatt, de legkésőbb huszadikáig be is fejezik. Ha a kartelbank terve megdől, akkor valószínű, hogy Kossuth Ferenc, mint a függetlenségi párt Ve - ■ V ■■ ■•1 • ■ ■" • tr'*■ ------1