Budapesti Hírlap, 1909. július (29. évfolyam, 154-180. szám)
1909-07-01 / 154. szám
hogy mi van abban a határozatban. "Abban az van, amibe mindnyájan belenyugodhattak : hogy a párt nem fogadja el Lukács László ajánlatát és hogy ragaszkodik a külön bankhoz. Ez olyan csekély töredéke a nemzet követeléseinek, amelyet mindnyájan aláírhatunk. És ha kivihető, sorakozunk is melléje mindnyájan. De ebben a pillanatban azt kell mondanunk, hogy se egyes, se párt nem mondhatja ki végérvényesen, hogy mihez ragaszkodik és mit nem óhajt erőszakolni. Hitünk szerint ez a határozat nem rontott a helyzeten semmit. Mert ami lehetséges, és aminek megkell történnie, azt nem tette lehetetlenné. Lehetetlenné csak azt a politikai erkölcstelenséget tette, ami abban a helyzetben lett volna, ha Lukács ■László ajánlatát elfogadja a párt. Aminek pedig meg kell történnie, az az én gondolatom szerint a következő : ő felsége a király meggyőződik az eddigiekből arról, hogy itt nincsen se oly hatalom, se oly tekintély, se oly államférfiú, se oly párt, amely, vagy aki üres kézzel rendet, tartós helyzetet és tisztességes békét tudjon csinálni. Ennélfogva ő felsége fegyverezze föl emberét a nemzeti követelések oly mértékének a teljesítésével, amelyet az illető elégségesnek tart arra, hogy sikeresen megkísérelje az ország és a király rettentő helyzetének az orvoslását. Természetesen, a kilátás annál jobb,, mentül tekintélyesebb, mentül népszerűbb", mentül komolyabb, tehetségesebb és megbízhatóbb ember kezébe adja a nélkülözhetetlen fegyvert. teelvégre mindegy: ha Jakápsnak, ha ueglyert ónak, ha Kossuthnak, ha Andrássynak, ha Justh■nak adja, azok, akik nem személyes vagy pártérdeket néznek, hanem csak az ország sorsát tekintik, — melléje fognak állani egyenként vagy pártostul és melléje fog állani az ország minden lelkiismeretes fia pártkülönbség nélkül. Akkor válságba juthat kár és veszedelem nélkül a függetlenségi párt is, mert A miniszterelnök Budapesten. Wekerle Sándor miniszterelnök, aki tegnap dánosi birtokára utazott, ma reggel visszaérkezett afővárosba. Andrássy gróf visszaérkezése. r Andrássy Gyula gróf belügyminiszter, aki a legutóbbi napokat tiszadobi birtokán töltötte el, ma este tíz órakor visszaérkezett a fővárosba. Justh Gyula üdvözlése. Justh Gyulának, a képviselőház elnökének üdvözlő táviratot küldött a csengeti választókerület pártgyűlése és a gyomai választókerületbeli Kondoros község polgárainak népgyűlése. A képviselőház összehívása. A horvát koalíció a minap Zágrábban tartott ülésén elhatározta, hogy a magyar képviselőházat összehivatja, hogy Novoszel Mátyás képviselő mentelmi jogának megsértését a képviselőháznak bejelenthesse. E célból a horvát koalíciónak több tagja már kedden Budapestre érkezett. Ma reggel Medákovics Bogdán, a horvát országgyűlés elnöke meglátogatta Justh Gyulát és bejelentette neki, hogy a horvát képviselők a képviselőház összehívását kérik. Justh elismerte ugyan, hogy a házszabályok feltétlenül jogot adnak a horváá képviselőknek a Ház összehivatására, de kérte a horvátokat, hogy gondolják meg, váljon a mai válságos helyzetben opportunus dolog-e a Ház összehivatása ? Medakovics erre újból értekezett horvát képviselőtársaival. Déli tizenkét órakor Medakovics, Banjanín, Surmin, Levkovics, Popovics és Babics képviselők valamennyien a képviselőházba mentek és Justh Gyula előtt kijelentették, hogy a képviselőház öszehivatásáról nem, mondhatnak le. Justh arra kérte a horvátokat, hogy írásbeli kérelmüket csak holnap adják be, hogy hétfő előtt ne kelljen a Háznak ülést tartani. Ehhez a horvátok hozzáis járultak. A horvátok kérelme így szól: A házszabályok 255. szakasza alapján, e szakasz utolsó bekezdésének értelmében kérjük az elnökségét, hogy a képviselőházat ülésre hívja össze. Az alulírottak tiszteletben akarván tartani a parlamentáris szokásokat, tekintettel óhajtottak volna lenni arra is, hogy válság idején, amikor felelős kormány nincs, képviselőházi ülések nem tarthatók, valamint figyelembe óhajtották volna venni az országgyűlésnek azt a határozatát, hogy a válság megoldásáig ülést nem tart, azonban a mentelmi jognak az a flagráns megsértése, amely Novoszel Mátyás országgyűlési képviselő letartóztatásával történt, kényszeríti őket arra, hogy a parlamenti gyakorlattól eltérően a képviselőház sürgős összehívását, kérjék. Novoszel Mátyás dr.-t június 15-én tartóztatták le Bródban Staud Pál báró horvát bán szeme láttára. A bródi városi elöljáróság június 16-án kelt ítéletéből kitűnik, hogy Novoszelt nemcsak hogy letartóztatták, hanem a régi határőrvidéki katonai parancsnokságnak 1873. szeptember 15-én kelt rendelete alapján 14 napi fogságra ítélték, amely nem változtatható át pénzbüntetésre. Az ítélet szerint Novoszel abban a pillanatban, amikor Staudi Bródba érkezett, mintegy száz perkoveei paraszttal együtt, kiket maga szállíttatott tizenöt kocsin Bródba, tüntetést rendezett a bán üllőn és megabcugoltatta. Az eset e leírásából látható, hogy Novoszel esete, kit a tüntetés után nyomban letartóztatták, oly flagráns és durva megsértése a mentelmi jognak, mellyel szemben az országgyűlésnek haladéktalanul kell eljárnia. Fontos és sürgős az ügy törvényhozási elintézése azért is, mert a rendőri ítélet szerint az ítéletet bármely pillanatban végre lehet hajtani, tehát megtörténhetik, hogy a mentelmi jog védelme alatt álló képviselőt már holnap letartóztatják. Az eset különben olyan, amely felelős kormány nélkül is elintézhető és fönforog az a veszedelem, hogy ha a képviselőház ezt a sérelmet nem orvosolja, akkor ez a gyakorlat mindennapivá válik, a képviselők szabadsága és sérthetetlensége megsemmisül és ez a gyakorlat a képviselői kötelességek szabad teljesítését gátolhatja. A bosnyák alkotmánytervezet, Szerajevókot jelentik nekünk. A szerb ortodox, papság július 4-ére tiltakozó gyűlést hívott össze Szarajevóba. Ezen a gyűlésen állást fognak foglalni a bosnyák alkotmánytervezet ellen, amely a papokat megfosztja a passzív választójogtól. III. Hanem azért pár hónap múltával Helmeczy Gábor úr szive nagy éhséget kezdett érezni.Vagy hogy Heine kifejezésével éljek: fogfájást érzett a szivében. A kis Hágár, akinek növése olyan volt, mint a pálmáé, sudár és karcsú, akinek ajka a gránátalma belére emlékeztetett, a két szeme pedig szikrázó karbunkulusokra, a kis Hágár lopott új szikrát szivének elhamvadt parázsába. A forrás mellett találkozott vele legelőször. Úgy mint bibliai ősanyjával, Slágárral egykoron az Urnák Angyala. Talán éppen a Surra menő út mellett levő forrás volt ez, melyet Ábrahám szolgálója Hágár Lakkairóinak nevezett el, mely vagyon Kádes és Béred között. Az Urnák Angyala, azaz hogy Helmeczy Gábor szóbaelegyedett a karcsú, szép arab leánynyal és monda neki sok kedvességet, melyektől a fiatal Hágán lesüté vala a szemeit és elpirula. És ettől a naptól kezdve Helmeczy Gábor minden alkonyatkor megjelent vala a forrás mellett és várta a karcsú, barna őzikét, hogy megjelenjen a víz mellett formás korsójával és vizet merítsen. A leányka mindig megijedt, — mint egy félénk őzike — valahányszor a fehér embert a forrás mellett megpillantotta. Iis mindig elpirult, valahányszor az szólt hozzá, olyan szép és kedves szavakat, melyeket mohón fogadott be két kis piros fülecskéje és vitte le magával a lelkének kellő közepébe. * Igen. Hágárnak hívták és egy beduincsaládhoz tartozott, mely nagyon sok karavánnak volt már a vesztére. Mert bizony arabs harámok voltak ő kigyelmek, jól magyarul haramiák, amit ezen a homokos vidéken nem is tartanak valami lealacsonyító foglalkozásnak, mert sok vitézi sujtással vagyon kiékesítve. Hágár nem is röstelkedett miatta egy homokszemnyit sem. Úgy beszélt a famíliája foglalkozásáról, mintha azt mondta volna róluk, hogy, teszem azt, automobil-gyárosok. Helmeczy Gábor mindjobban belekámforodott a gyönyörű szép leányba. Szerelemről beszélt neki, epedő szemmel nézett a leány szemébe, nagyokat sóhajtozott, ha a többi nyelvtudományának szókincse nem futotta. Sőt át is karolta a leány karcsú derekát. Hágár azonban nagyon megneheztelt ezért és nem is jelentkezett 1—egész másnapig. Helmeczyt pedig nagy éhsége olyan merésszé tette, mint nálunk télen a kiéhezett farkasokat. Rabolni szeretett volna. Csókot és szerelmet. De Hágár megközelíthetetlen volt. A fiatal ember mindenféle ígérettel akarta csábítani magához, az éj tálcájára. De a leány igent bólintott a fejével, ami pedig nemet jelentett. — Hát alkor majd én megyek el hozzád az éjjel, a tikra,V0bj£ra. Ettől rémült 'meg csak igazán a szép slágár. / — Hogy gondolsz ilyent?! Hiszen megcsípnek és akkor .Íggy van Habiéteszesz, vagyis elfogott. Megkötözik a kezed-lábad és belefektetnek egy számodra ásott gödörbe és onnan ki nem szab.Í Így, addig, mig valaki nagy váltságdíjat nem fizet érted. A világért se merd megpróbálni! Hanem Helmeczy Gábor csak nem hagyta abba az ostromot. — Gyere el hozzám, szépséges Hágár! A leány egyre igent bólintott a fejével, a mi pedig a sivatag jelképes beszédében mindig nemet jelentett. Helmeczy Gábor szivének pedig egyre hevesebb jön a fogfájása. IV. Történt vala pediglen, hogy mikoron egy alkonyatkor a szép Hágár az ő félénk őzikelépéseivel megint a kúthoz érkezők és Helmeczy Gábor még a szokottnál is hevesebben ostromolni kezdte: — Gyere el hozzám, szépséges Hágár! A leány nem bólintott igent a fejére!." Hanem mozdulatlanul állt meg a helyén és né'mán nézte a forrás ezüst-vizét. .. Bűbájos bimbói az égi gyönyörűségnek kezdtek fakadozni az ifjú szivében. Az arcát egész közel vitte a leány arcához. Szinte érezte a szemérem lángolását. Félénken súgta neki, hogy a szellő tova ne surranjon a titkukkal: — Gyere el hozzám, szépséges Hágár! És az arab leányka szemében egyszer valami pajkos sugár villant meg. A mennyországnak villogása volt ez. És akadozva mondá: — Éjfélkor, mikor már nyugalomratért mindenki, gyere ki a két pálmafához. —• Oh’ Hágár, milyen boldoggá teszel! ■ BUDAPESTI HIRLAF (154. sz.) 1909. július 1. egy becsületes lépést tett előre históriai hivatása útján a független nemzet. Ez az egyetlen komoly útja a kibontakozásnak. E nélkül pedig nincsen se kibontakozás, se béke, se nagyhatalom, se létszámemelés, se Dreadnought. A kormányválság. Budapest, jan. 30. A függetlenségi párt megtartotta ma értekezletét, amely egyhangúlag visszautasított Lukács László ajánlatát. Kossuth Ferenc előadta Lukács ajánlatnak tartalmát s fölolvasta azt, a mit írásba foglaltan válaszolt az ajánlat érdemére. Ez a válasz árpolitikai okfejtés remek és velős, magvasmegpokolását foglalja magában annak a visszautasításnak, amelyben a függetlenségi párt részesíti, amelyben részesítenie kellett a Lukács László ajánlatát. Az újabb történelemnek egyik nevezetes okmánya marad ez a válasz, amely nyilván nemcsak Lukács Lászlónak szól, hanem bizonyára felsőbb hatalmasságok fölvilágosutására is kivan szolgálni. Azok az érvek, amelyeket Kossuth Ferenc harcba visz Lukács László ellen, súlyosak és az igazság erejétől vértezettek. A Lukács