Budapesti Hírlap, 1909. december (29. évfolyam, 284-309. szám)

1909-12-01 / 284. szám

1909. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP (2SL- sz.)­ — horvát bán kétnapi budapesti tartózkodás után, mely idő alatt Wekerle Sándor miniszt­relnökkel és Josi­­povich Géza horvát miniszterrrel tanácskozott és több minisztériumban horvát ügyeket intézett el, ma éjjel tizenegy órakor visszautazott Zágrábba. Képviselőválasztás Nagyszebenben. A hindn­ét Gusztáv halálával megüresedett a­gyszebeni második választókerületben a szászok kor.­mű­ képviselete Gründisch Guide dr.-t jelölte képviselővé szász nemzetiségi programmal. A szász radikálisok hír szerint ellenjelöltet akarnak á­llani. A nagysze­beni függetlenségi és negyvennyolcas­­ párt szintén szervezkedik és tömörülésre hívja f­el a város magyar­ságát. A képviselőválasztás decemberben lesz. Válságos idők­ háttere, hogy a király — a­mit állandóan han­goztat —­ alkotm­ányosan akarja megoldani a válságot s e szerint­e szeretné kerülni az exlexet is- Minthogy a király ,töpreng és gondolkozik, arra való volna az indemnitás, hogy az exlex kelle­tl­enségei nélkül,, időt nyerjen, a király arra, hogy­ alkotmányos döntését megérlelje magában. Ez lehetne az­­inde­­nitás kérésének pszi­­chológiai rugója. De nyilvánvaló, hogy ez a gon­dolat egy politikai lehetetlenséget­­foglal magá­ban. Mert nagyon természetes az,, hogy a kor­mány, ha a király a kért nemzeti engedmények­kel fölszerelve megerősíti­ hivatalában, nyom­ban ,indemnitási javaslatot tartozik előterjesz­teni s nem lehetetlen, hogy a hivatalában utólag megerősített minisztérium keresztül is viszi a képviselőházban a költségvetési fölhatalmazás megszavazását,­­s ezzel­ elkerülné az ország a törvényen kiváli háztartást De a kormánynak mai lemondott helyzetében, a­mikor nemcsak az ország sorsa bizonytalan, hanem magának a kabinetnek helyzete is a legnagyobb mértékben kétséges, semmi ereje nincs a parlament irányí­tására s nem is vállalhatja a felelősséget, sem azért, a­mi történik, sem azért, a­mi esetleg elmarad. Mai helyzetében a kormány, ha elő­terjesztené az indemnitást, legfölebb csak gyön­­geségét leplezné le. Az exlexet elkerülni —­a Justh-párt obstrukciójával szemben — nem állna módjában. Ezen a lehetetlen állapoton csak­ az segít­hetne még, ha sürgősen elkövetkeznék a várva-­­ várt királyi döntés. A kormány holn­ap miniszteri faltájéko­­­­zást tart,, a­melynek az a rendeltetése lesz, hogy a kabinet határozatot hozzon további maga­tartásáról. A kormány tagjairól tudjuk azt, hogy régóta kínosan érzik magukat tarthatatlan hely­zetükben. A kormány lemondott és számtalan sürgetés ellenére sem fölmentését, sem a­­dős kormányzásnak általa fermrulázott föltételeit megkapni nem tudja. A holnapi miniszteri ta­nácskozás határozatából előreláthatólag Wekerle. miniszterelnök ismét Bécsbe fog utazni, hogy megjelenvén a király szik­e előtt, újólag megsür­gesse döntő elhatározását. -■ y -• , •- -tatta a fiát. E gyógyító füveket igen gyakran messze földön kellett összegyűjtetnie, tehát kü­lön embereket kellett e célra alkalmaznia. Bar­kóczy Krisztina ez embereket füves­ekneke (fü­veseknek) nevezi. „Több f­üjest küldök Szend­­rőbe — írja az urának ~ azt fogom konti­­nuálni, mivel igen kevés lévén, arra halasztott azon ember akkor is, hogy újat szed, miként fü fü!“ Valamivel később aztán azt jelenti az urá­nak, hogy a szendrei fü nem használt a fiúnak, de kevés is volt a fü, tehát várni kell, mig a mező ismét zöldbe borul. Mikor 1705-ben a ka­tonák Erdélyből visszajöttek, Károlyiné számára ezekkel szedetnek sátán lőtte füvet, a mit aztán te mondád füvei elegyest megpároltak s a beteg gyermeket azzal mosogatták. Maga Láng doktor is gyógyító füvek levében fürösztgette a beteg Károlyi fiút. Mivel erre a célra kevesen kellett a fű, Károlyiné az urát is többször megkérte, hogy a katonáival gyógyító füveket szedessen. Igen természetes dolog ez. A katonák sok földet be­bejártak, olykor-olykor heverő hetük is akadt, tehát könnyen gyűjtögethették a gyógyító füve­ket Barkóczy Krisztina az 1705. év május 27-én is ilyesmire nógatta az urát, írván neki: „Em­berszivet, bőven többet is nem árt szerezni, mi­vel jó ideig javalják (tudniillik az orvosok), hogy kéne vele éltetni. Csak szálasszák meg, s a mikor alkalmatosság adatik, felküldheti kegyel­­med.“ Nem nehéz megértenünk, hogy itt nem a német katonák kivágott szivéről esik a szó, a­hogy Thaly Kálmán gondolta, hanem holmi gyógyító fűről, a­mit a beteg fiút kezelő orvosok ajánlottak. Igazi emberszivet Károlyi akkor akarva sem küldhetett volna a feleségének, mert hiszen száznapi fegyverszünet lévén, nem akad­ német, a­kinek a szivét kivájhatták volna! És Károlyi a katonáival mégis gyüjtetett ember­­szivet (sziverősitő füvet), de mivel nem szárit­­tatta meg, megfülledt az. Tehát újra szedetett A miniszterek.­ ­A kormány itthon lévő tagjai ma a hiva­talukban­­dolgoztak. Zichy Aladár gróf király személye körüli miniszter, tegnap este Bécsből Budapestre­ érkezett. Apponyi Albert gróf kul­­tuszm­iniszter, ma, délelőtt fölkereste a kereske­delmi minisztériumban Kossuth Ferencet s hosszasan tanácskozott vele. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ma este hazatért ’Betlérről, a­hol a Henrik porosz herceg részvételével­­ ren­dezett vadászat alkalmából két napig időzött. Miniszteri tanácskozás. ’A kormány tagjai’ holnap, szerdán minisz­teri tanácskozást tartanak." A tanácskozás dél­után négy órakor lesz a’ kereskedelmi miniszté­riumban. ■ ?­­ A kormány, mint értesülünk, újból kérni fogja­ a király döntését, mert az idő sürget, de­cember hónapban vagyunk, közbeesned „a kará­csonyi üninépek és az exlex erősen­ fenyeget. Ez nagy veszedelemmel jár, mivel január elsejével kell kiutalványozni a hadügyi és­ egyéb közös költségeket. Ez a kormány azonban aligha utal­ványozza majd ki exlexben is a közös költségek járulékait. A kormány mellett álló pártok föl­fogása szerint a kormányról még föltenni sem szabad, hogy hajlandó volna törvényhozásilag meg nem szavazott kiadásoké teljesíteni. A hol­napi miniszteri tanácskozás arról is fog hatá­rozni, hogy a kormány mai helyzetében jöhet-e az indemnitás kérdésével a Ház elé. Olyképpen vagyunk értesülve, hogy ezt kizárt dolognak kell tekinteni. . Wekerle Bécsben. Mint félhivatalosan jelentik, Wekerle Sán­dor miniszterelnök a hét második felében, való­színűen már csütörtökön Bécsbe fog utazni, a­hol ő felségénél külön kihallgatáson jelenik meg. A Kossuth-pártból. A függetlenségi Kossuth-párt körében fönjár­­tak ma este Kossuth" Ferenc­ "és Apponyi Albert gróf miniszterek is. Körülbelül egy óra hosszat beszélget­tek híveikkel, de politikáról nem igen esett szó. A helyzet nem változott, mondották és nem is tudja senki, hogy mi történik a legközelebbi napokban. A holnapi miniszteri tanácskozás után Wekerle Sán­dor miniszterelnök .Bécsbe utazik és az ,a királyi ki­Budapest, nov. 30. A válság hosszadalmas folyamában ismét olyan pontra jutott, a­hol a tájékozatlanság általános. Ködös homály takarja a politikai szemhatárt s irányt mutatni, fölvilágosítást adni s utat jelölni a jövő számára voltaképpen senki sem tud.. Úgy látszik, talán a király maga sem tudja, mire fogja magát elhatározni a közeli napokban, s a kormány várja a felséges úr dön­tését a nélkül, hogy tudhatná, mi következik és mi lesz az ország sorsa. A tájékozatlanságnak és bizonytalanság­nak ez a hallatlan teljessége természetesen dús teret nyit a legképtelenebb híresztelések és mindenféle érthetetlen célzatú mahináció szá­mára, így például híresztelik azt, hogy a kor­mány tagjai között ismét nézeteltérés merült föl. A m­i tudomásunk szerint ez teljesen önké­nyes híresztelés. A kormány tagjainak fölfogása a válság megoldásának föltételeiről nem válto­­zott. A minisztérium szolidárisan áll ama javas­­latok alapján, a­melyeket a király elé terjesz­tett, s várja és óhajtja a kormány vagy javas­latainak elfogadását, vagy pedig — fölmentés­­­­ét, minél hamarább.­­ ..... . •­­ Egy másik hír, a­mely már közel két hét óta kísért, olyképpen szól, hogy a király a jelen­legi kormánytól, a válságnak érdemi eldöntése előtt, azt követeli, hogy terjesszen indentitást a képviselőház elé. Ennek a kívánságnak, föl­téve, hogy valóban kifejezésre jutott, az­ lehet a csalván Barkóczy Krisztina és Károlyi Sándor ama leveleit, a­mik az emberszivről, s a vele, való élésről szólanak.­­ Már Pauler Gyulának feltűnt, hogy a nyu­gati írók az embersziv-érésről egy d árva szót sem ejtenek. Pedig jól tudjuk, hogy a mi nyugati szomszédaink ezer éven át kígyót-békát kiáltot­tak a magyar nemzetre, s ezernyi oly dolgot fog­takt rá, a­mi ellen a józan ész is tiltakozott. Ki hinné el, hogy nem­­lármázták volna téli a vilá­got, ha Rákóczi Ferenc egyik vezérlő tábornoka zsákszámra küldi a német katonák szívét a fele­ségének? Ki meri­ állítani, hogy az ilyesmi ná­lunk titokban maradhatott volna, mikor tud­juk, hogy Károlyi Sándor katonái majdnem mind reformátusok voltak, a­kik még a tábor­ban is sanda szemmel nézték a pápisták minden dolgát! Aztán ha ezeréves múltúnkban, még a legelvetemültebb korban sem fordult elő az el­esett vitézek szívének a kivájása, föltehetjük-e józan ésszel, hogy az ország egyik legelőkelőbb, legvallásosabb családja, a tizennyolcadik század­ban mivel ilyesmit? Nem, nem, ilyesmit csak a teljesen elvakult ember találhat ki. Thaly Kálmán a Károlyi nemzetség levél­tárában találta azokat a leveleket, a­mik az emberszív küldéséről szólanak. Mi is onnét me­rítjük az alábbi adatokat. Károlyi Sándornak László nevű fia hosszabb ideig betegeskedvén, a felesége a leghíresebb orvosokkal gyógyittatta őt. A többi között Rákóczinak udvari orvosa, Langenthali Láng is sokáig kezelte a beteg ifjút. Károlyi Sándorné ugyanis annyira fölvilágoso­­dott volt, hogy a kuruzslók és a varázslók taná­csával soha sem élt. A­mikor például maga az udvari orvos ajánlott neki egy felvidéki embert, nem merte a fiát rábízni. „Valami babonás tótot -- írja a férjének — le ne hozzunk, mert itt sem hagyom varázsolni s hiába lesz járása!11 A ku­­­ruzslás helyett tehát gyógyító füvekkel orvosol­i azt szeptember hónapban a kókai mezőről e sorokkal küldi a feleségének: „Az nyári orvos­ság megküzdödvén­ —­ ha evvel is úgy nem jár­nánk — újabb emberszivet küldöttem édesem. Adja Isten, hogy használjon.41 Mivel a kókai mező sem csatatér volt,­ s ott a németnek híre sem akadt, bizonyos, hogy Károlyi nem­ emberi szivet, hanem ember­szív füvet küldött a feleségé­nek. Maga a levélíró is világosan megmondja ezt, mikor a szedett em­berszivet nyári orvosság­nak írja. A­kinek az elméjét ezek a sorok sem vilá­gítják meg, az vegye elő Láng udvari orvos és Vizaknay, György doktor leveleit. Megvannak ezek a Károlyi nemzetség levéltárában. E két nagyhírű orvos gyógyítgatta a­­ beteg Károlyi fiút, s­ a kuruc generálisnak mind a kettő meg­írta, hogy gyógyító füvekkel orvosolják a beteg fiút. Arról egyik sem szól, hogy igazi emberszív­­vel etették őt. Vizaknay, a­kit Erdélyből Rabu­­tin engedelmével hozattak a beteg fiú mellé, maga is fájdította a szivét. Egyik levelében meg is írja, hogy jó volna, ha kolozsvári kertjéből orvosságot kaphatna. De ha az emberszíven csakugyan gyógyító füvet kell értenünk, vájjon miféle fű lehetett az? A legrégibb magyar és német füves könyvek a leonurus cardiaca nevű füvet hívják szivfűnek vagy szíverősítő fűnek. E gyógyító­ növénynek a levelei az emberi szívhez hasonlók. A régi orvosi könyvek azt mondják e fűről, hogy a gyönge szivet előre hozza, s hogy a gyermekek fü­resz­­tésére is használják. Külön említik e könyvek a boldogasszony szive és a boldogasszony tenyere nevű füvet. Hogy az embersziv mellől miért maradt el a fü szó, nem nehéz megfejtenünk. . Ha a régi magyar füneveket vizsgálgatjuk, azt látjuk, hogy a fű­ szót rendesen Csak a magában álló­ szónál írták ki, de­ az összetett szóknál majd majdig. .........v........­ ■ 3 .............................................................­­ V ..... I ■ ■■ m

Next