Budapesti Hírlap, 1910. augusztus (30. évfolyam, 182-206. szám)

1910-08-02 / 182. szám

1910. augusztus 2-BUDAPESTI HÍRLAP (182. sz.) képviselőkkel, valamint egyes csoportokkal igyekszik­ majd megegyezni és arra törekszik, hogy homogén többséget alkosson. Ha ez sikerül, akkor föloszlatja a tartománygyűlést és új választásokat rendel el. Ellenkező esetben végképp eltávozik és utódjára bízza az új választások keresztülvitelét. Zágrábból jelentik meg: A politikai helyzet tisztázására irányuló tárgyalást ma is folytatták a végből, hogy megállapítsanak valamelyes módot, a­melyen a koalíció politikailag józanabb elemeivel megegyezésre lehet jutni. A bán különben várakozó magatartást foglal el. A horvát jogpártnak csütör­tökre egybehívott konferenciája iránt politikai körök nagy érdeklődéssel tekintenek. Pinterovics és Maa­­csevics képviselők ideérkeztek, hogy a bánnal tár­gyaljanak, miképpen lehetne fölöslegessé tenni a tar­­tománygyűlés föloszlatását. A főrendiház pénzügyi bizottsága ma tar­tott ülésében alakult meg; elnökévé Samassa József bíboros-érseket, helyettes elnökévé Harkányi Frigyes bárót, jegyzővé pedig Hertelendy Ferencet választotta meg. A közjogi bizottság jegyzőjévé a lemondott Vi­gyázó Ferenc gróf helyébe Molnár Viktor dr.-t vá­lasztotta meg. A versed mandátum. Karátson Lajos hon­védelmi államtitkár, a kinek a Láng Lajos lemon­dása folytán megüresedett versed kerület mandátu­mát fölajánlották, vasárnap délelőtt mondta el pro­grambeszédét a verseci Hungária-szálló kerthelyisé­gében. Az államtitkár vasárnap reggel érkezett Ver­­secre, kíséretében voltak: Gromon Dezső báró, Pescha Miklós, Bethlen Pál gróf, Telecsky Kristóf, Solymossy Ödön báró, Podmaniczky Endre báró, Niamessny Mihály és még több munkapárti képviselő. (. Az államtitkárt a verseci pályaudvaron nagy közönség élén Rezucha István polgármester üdvö­zölte. A gyűlést, melyen közel másfélezer ember je­lent meg, Rottler Károly nyitotta meg, a­kinek üd­vözlő szavai után az államtitkár elmondotta pro­grambeszédét.­­ Kifejtette, hogy mindenben a kormány pro­gramját vallja magáénak. A katonai kérdésben han­goztatta a hadsereg és a honvédség fejlesztésének szükségét. Az új védőerőtörvény is ezt a célt fogja szem előtt tartani. Hogy a kétéves katonai szolgála­tot az új törvény megvalósítja-e, ez még mérlegelés dolga s ez elsősorban gazdasági kérdés. A nemzeti követelések dolgában a kormány a kilences bizott­ság programja alapján áll. A védőerő-reform ezeken kívül föl fogja ölelni a katonai büntető perrendtartás A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház bizottságai ma délután tartott ülésükben tárgyalták a képviselőház által elintézett törvényjavaslatokat. A kormány részéről megjelentek Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Hieronymi Károly, Lukács László,­zékely Ferenc és Hazai Samu miniszterek, Kazy József földmivelésügyi államtitkár, Lors Vil­mos és Payr Géza miniszteri tanácsosok. A közjogi és törvénykezési bizottság Forster Gyula báró elnökségével az újoncjavaslatokat és az ezzel kapcsolatos miniszteri jelentéseket tárgyalta és azokhoz a honvédelmi miniszter rövid felszólalása után változtatás nélkül hozzájárult, Zoltán Elek elnökségével pedig a konzuli bíráskodásra vonat­kozó törvényjavaslatot, Székely Ferenc igazsgügy­­miniszter tájékoztató felszólalása után szintén vita nélkül elfogadta. A pénzügyi bizottságnak Harkányi Frigyes báró elnöklésével tartott ülésében Hertelendy Fe­renc bizottsági jegyző ismertette az indemnitásra, valamint az 560 milliós beruházási kölcsönre vonat­kozó törvényjavaslatokat. Az utóbbinál Harkányi Frigyes báró utalva a kibocsátandó kötvényeknek a francia piacon való elhelyezése tekintetében fölme­rült hírekre, fölvilágosítást kért a pénzügymi­nisztertől, nagy súlyt vetve arra, hogy a kötvények elhelyezése céljából a francia piac is igénybe le­gyen vehető, minthogy különben csak az angol és német piacra volnánk utalva, melyek közül az Új választások­ Körmöcbányáról táviratoz­zék: Werner Gyula dr., a nemzeti munkapárt kép­viselőjelöltje vasárnap délelőtt tizenegy órakor mon­dotta el Körmöcbányán programbeszédét nagyszámú választóközönség előtt. A kerülethez tartozó közsé­gek választói zászlók alatt nagy számban jöttek be a gyűlésre, a­melyen megjelentek Kürthy Lajos fő­ispán, Keltz Gyula, Badinyi Lajos, Haydin Imre, Hegedűs Kálmán, Csuzy Pál és Szász Pál országgyű­lési képviselők, Héincz Gyula és Sacher Lipót. A programbeszéd után Werner Gyula dr. a szomszé­dos községeket látogatta meg. Ellenjelölt ez ideig nincs. — Iglóról táviratozzál.: Az iglói választókerü­letben, a­hol Máriássy visszalépése folytán Münnich Kálmán udvari tanácsos volt az egyedüli jelölt, most a Kossuth-párt Riták János dr. szepesolaszi orvost jelölte. Münnich Kálmán ma sok választója kísére­tében Merénybe utazott, a­hol programbeszédet is mondott. Este Merényből hazatérőben Münnichet és kíséretét az útmenti erdőkből kővel megdobálták. A kíséretből revolverrel visszalőttek, mire a támadók szétfutottak. — Miskolcról jelentik: Görgey László. — Hát majd én merem! — felelte dühvel Kelemen bácsi. — Pusztuljon a férgese! Hülye­ség ezt árulkodásnak nevezni. Minden becsüle­tes embernek kötelessége megakadályozni a gya­lázatosságot! . . . Bár nekem is szóltak volna idejében, nem kellett volna tíz esztendőt ke­mény rabságban töltenem és nem halt volna meg az egyetlen kis leányom! ... De nem tu­dom, mi van ma velem, hogy annyit fecsegek, locsogok, mint a komikánénk, vagy az éne­kesnő, ha újságírót lát . . . Te vagy az oka, öcsém, hogy Magdolnáról beszéltél velem. Olyan ez a név nekem, mint a rossz komédiásnak a közönség tapsa: megvadulok tőle . . . Akkor este is Magdolnát játszottuk. Gyömbér Mihályt osztották nekem. A Lacinak az apját, a­kit megöl a tulajdon fia az első felvonásban, mert nem akarja megengedni, hogy elvegye a sze­gény, földhöz ragadt Magda leányt . . . Akkor már nem igen játszottam fiatal szerepet, leg­­fölebb operettben. De hogy megszökött a bari­tonista, s hogy én betanultam, nehogy elmarad­jon a darab és a leánykám vörösre sírja szép fekete szemét: „beugrottam 11 kedvéért. Berci ur­­fit, azt a nyomorult gazembert, a­ki azzal a hazugsággal, hogy ő mentette meg az akasztó­fára ítélt Laci életét, szerencsétlenné teszi sze­gény Magdát, ezt a jó madarat szerelmes színé­szünk, egy még nagyobb jómadár játszotta. Ve­szedelmes asszonyhódító, a­ki után törték magu­kat a fehérnépek. Már két elvált és egy törvényes felesége volt valamely másik társulatnál. Mindig úgy öltözött, mint valami gróf és úgy bánt a nők­kel, mint a­­ kocsis. És az én finomlelkű, sze­líd kis leányom mégis beleszeretett. Már az egész társulat beszélt róla, csak én, az ostoba, ■ nem vettem észre. Míg aztán egyik jóakaró kol­légám — éppen Magdolna előadása közben — hírül hozta, hogy az a gazember meg akarja szöktetni a leányomat. Hogy egy levelet muta­tott neki, melyben Magda írja, hogy kész vele szökni még az éjjel... Azt hittem, reám szakad az egész színház­épület. Az én kis leányom, a­ki tizenhat évig volt minden örömem, boldog­ságom, a­kit a széltől is óvtam, egy kártékony lehelettől is oltalmaztam, most egy ilyen hit­vány alakért elhagy örökre! . . . Hiszen fele­ségül se veheti az a nyomorult! . . . Az előadás azért csak folyt tovább és én mondtam a szerepemet, mint a szajkó, gépiesen és mégis jól. A szívem tele volt gyötrelemmel, fájdalommal s az a bánatos szerep jól illett hozzá. A leányom, meg úgy­ játszott, mint a vi­lág egyik legnagyobb művésznője! Az egész sze­mélyzet oda volt a bámulattól és irigységtől. A­­direktor a harmadik felvonás nagy végjelenete után mint az őrült rohant föl a színpadra és kényes szemmel gratulált neki. Pedig eddig csak a hitelezői látták sírni. Magda csak úgy lángolt a dicsőség mámorától, önfeledten borult a nyakamba és forró, hálás szavakat mondott: „Mindent neked köszönhetek, apuskám!“ — kiáltotta. Aztán elfutotta szép, nagy szemét a köny, mondani akart valamit, de aztán csak megcsókolta a kezemet és öltözője felé szaladt. De az egyik kulisszánál elfogta az a hitvány és súgott neki valamit. Magda igent intett és föl­futott a lépcsőn. Az én szememet elöntötte a vér és ha meg nem kap a kollégám, hát széttiportam volna ott mindjárt. De igy elkezdhettük az utolsó felvo­nást és eljutottunk a darab végtelenéhez. Mikor összekerül Magdolna mint részeges, rongyos asz­­szony, a húsz évi rabságot szenvedett Lacival, meg mindkettőjük megrontója: Berci urfi. És a boldogtalan teremtés, őrjöngő kétségbeesésé­ben, arra ösztökéli volt kedvesét, hogy ölje meg azt a hitvány frátert. És én kezeim közt éreztem a torkát annak az embernek, a­ki el akarja tő­lem venni egyetlen kincsemet, a­kit éppen olyan boldogtalanná, nyomorulttá akar tenni, mint a színpadon tett bennünket . . . Éreztem, mint vonaglik iszonyattal kezeim közt, hallottam, mint fuldoklik ujjaim szorítása alatt, mint hörög két­ségbeesetten, mint sikolt a leányom, zúgnak a kulisszák között, mint suttognak riadtan a néző­téren s mint válik csendes, nagyon csendes em­berré az a boldogtalan . . . Aztán hosszú ideig nem tudtam semmiről semmit. A kályhában parázsra izzott a nagy ha­sábfa és a lobogó lángok kihunyása homályba borította a nagy, csupasz falu szobát. Barnabás fiatal szive lázasan vert az elbeszélés rémsége és a hirtelen jött mély sötétség miatt. A zon­gora megint szólt. Bizonytalanul, egy ujjal, ver­ték ki rajta a Trubadúr búcsú­ dalát: „Oh, a ha­lálos óra soha se jó korán ...“ Az öreg furcsa, kiénekelt hangon dúdolta hozzá a kíséretet. A játék hirtelen megszakadt, mint mikor a gyors beszélő száj lezárul egy lopott csók­ miatt. Kelemen bácsi dühösen rázta fölfelé bo­zontos üstökét és mintegy magában dünnyögte: — Még ma este beszélek az asszonnyal, ha el is csapnak miatta. Barnabás nem szólt, csak magában bá­multa az öreget hősiességéért. — És a kedves leányából mi lett? — kér­dezte hosszabb szünet után bátorságot merítve. — Mondtam már, hogy meghalt! — riadt föl mérgesen az öreg. — Öngyilkos lett? — kérdezte megint a fiú félénken. — Hát azt hiszed, hogy nincsenek szívek, melyek méreg nélkül is megrepednek?!... Elég volt, fiú, aludjunk . . . Hogy mondja Petur bán: „Aludj öreg, ki tudja mire ébredszl?“ Jó­l éjszakát­ s a fölmerült híreszteléseknek nem tulajdonit komo­­ly szabályozását s e téren a magyar nyelv érvénye­sítését is. A honvédség létszámszaporitására is szük­ség lesz s ezzel kapcsolatban sor kerül majd a hely­őrségek szaporítására, úgy hogy a helyőrségi állo­mások kijelölésében azokat a nagyobb gócpontokat veszik tekintetbe, a­melyeket fejlettebb kultúrájuk, gazdasági életük és közlekedési viszonyaik erre kü­lönösen alkalmasakká tesznek. A beszédet a választóközönség éljenzéssel fo­gadta. A gyűlés után bankér volt. Karátson államtit­kár két napig a kerületben marad s bejárja az egyes községeket, támogatására kedden Versecre érkezik Székely Ferenc igazságügyi miniszter is. Az utolsó miniszteri tanácskozás. A kor­mány tagjai e héten, valószínűleg csütörtökön dél­­­­­után öt órakor ülnek össze a szünet előtt való utolsó minisztertanácskozásra. Zsilinszky Mihály mandátumai. Az ország­gyűlési nemzeti munkapárt végrehajtó­ bizottsága ma este tartott ülésében döntött Zsilinszky Mihály ket­tős mandátuma dolgában. Határozata szerint Zsi­linszky a szarvasi mandátumot tartja meg s a liptó­­szentmiklósiról mond le, előbbi a gyarmatoknál való lekötöttsége révén alig jöhetne számításba. Lukács László pénzügyminiszter lyabb jelentőséget. Előkelő helyekről szerzett in­formációja alapján nem hiszi, hogy a francia tőke elzárkóznék egy ránézve éppen nagy, pénzbőségé­nél fogva kedvező alkalom felhasználásától. Az egyesült közgazdasági és pénzügyi bizottsá­gok Harkányi Frigyes báró elnöklésével tárgyalták a román szerződésről szóló törvényjavaslatot és a statisztikai hivatal működésére vonatkozó jelentést, melyeket szintén Hertelendy Ferenc előadó ismer­tetett. Végül a közgazdasági bizottság külön Podma­niczky Géza báró helyettes elnöksége alatt a népszám­­lálásról és a legeltetési forgalom megtiltásáról szóló törvényjavaslatokat, melyeknek előadója Matlekovits Sándor volt. A bizottságok változtatás nélkül elfogad­ták és hitelesítették az előadók által fölolvasott jelen­téseket, kivéve a konzuli bíráskodás hatályának meg­hosszabbításáról szóló törvényjavaslatra vonatkozót, melynek utólagos hitelesítésével — minthogy ezt a törvényjavaslatot a képviselőházban még végleg nem szavazták meg — a bizottsági elnököt és jegyzőt bíz­­ták meg. A munkapártból. Az országgyűlési nemzeti munkapárt végrehajtó­ bizottsága a parlamenti szün­időre albizottságot küldött ki, a­melynek tagjai Dá­niel Ernő báró, Erdély Sándor és Darvas Fülöp. Az albizottság a párt elnökségével együttesen fogja a szünet alatt a pártügyeket intézni. 3

Next