Budapesti Hírlap, 1910. augusztus (30. évfolyam, 182-206. szám)
1910-08-02 / 182. szám
1910. augusztus 2-BUDAPESTI HÍRLAP (182. sz.) képviselőkkel, valamint egyes csoportokkal igyekszik majd megegyezni és arra törekszik, hogy homogén többséget alkosson. Ha ez sikerül, akkor föloszlatja a tartománygyűlést és új választásokat rendel el. Ellenkező esetben végképp eltávozik és utódjára bízza az új választások keresztülvitelét. Zágrábból jelentik meg: A politikai helyzet tisztázására irányuló tárgyalást ma is folytatták a végből, hogy megállapítsanak valamelyes módot, amelyen a koalíció politikailag józanabb elemeivel megegyezésre lehet jutni. A bán különben várakozó magatartást foglal el. A horvát jogpártnak csütörtökre egybehívott konferenciája iránt politikai körök nagy érdeklődéssel tekintenek. Pinterovics és Maacsevics képviselők ideérkeztek, hogy a bánnal tárgyaljanak, miképpen lehetne fölöslegessé tenni a tartománygyűlés föloszlatását. A főrendiház pénzügyi bizottsága ma tartott ülésében alakult meg; elnökévé Samassa József bíboros-érseket, helyettes elnökévé Harkányi Frigyes bárót, jegyzővé pedig Hertelendy Ferencet választotta meg. A közjogi bizottság jegyzőjévé a lemondott Vigyázó Ferenc gróf helyébe Molnár Viktor dr.-t választotta meg. A versed mandátum. Karátson Lajos honvédelmi államtitkár, a kinek a Láng Lajos lemondása folytán megüresedett versed kerület mandátumát fölajánlották, vasárnap délelőtt mondta el programbeszédét a verseci Hungária-szálló kerthelyiségében. Az államtitkár vasárnap reggel érkezett Versecre, kíséretében voltak: Gromon Dezső báró, Pescha Miklós, Bethlen Pál gróf, Telecsky Kristóf, Solymossy Ödön báró, Podmaniczky Endre báró, Niamessny Mihály és még több munkapárti képviselő. (. Az államtitkárt a verseci pályaudvaron nagy közönség élén Rezucha István polgármester üdvözölte. A gyűlést, melyen közel másfélezer ember jelent meg, Rottler Károly nyitotta meg, akinek üdvözlő szavai után az államtitkár elmondotta programbeszédét. Kifejtette, hogy mindenben a kormány programját vallja magáénak. A katonai kérdésben hangoztatta a hadsereg és a honvédség fejlesztésének szükségét. Az új védőerőtörvény is ezt a célt fogja szem előtt tartani. Hogy a kétéves katonai szolgálatot az új törvény megvalósítja-e, ez még mérlegelés dolga s ez elsősorban gazdasági kérdés. A nemzeti követelések dolgában a kormány a kilences bizottság programja alapján áll. A védőerő-reform ezeken kívül föl fogja ölelni a katonai büntető perrendtartás A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház bizottságai ma délután tartott ülésükben tárgyalták a képviselőház által elintézett törvényjavaslatokat. A kormány részéről megjelentek Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Hieronymi Károly, Lukács László,zékely Ferenc és Hazai Samu miniszterek, Kazy József földmivelésügyi államtitkár, Lors Vilmos és Payr Géza miniszteri tanácsosok. A közjogi és törvénykezési bizottság Forster Gyula báró elnökségével az újoncjavaslatokat és az ezzel kapcsolatos miniszteri jelentéseket tárgyalta és azokhoz a honvédelmi miniszter rövid felszólalása után változtatás nélkül hozzájárult, Zoltán Elek elnökségével pedig a konzuli bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslatot, Székely Ferenc igazsgügyminiszter tájékoztató felszólalása után szintén vita nélkül elfogadta. A pénzügyi bizottságnak Harkányi Frigyes báró elnöklésével tartott ülésében Hertelendy Ferenc bizottsági jegyző ismertette az indemnitásra, valamint az 560 milliós beruházási kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatokat. Az utóbbinál Harkányi Frigyes báró utalva a kibocsátandó kötvényeknek a francia piacon való elhelyezése tekintetében fölmerült hírekre, fölvilágosítást kért a pénzügyminisztertől, nagy súlyt vetve arra, hogy a kötvények elhelyezése céljából a francia piac is igénybe legyen vehető, minthogy különben csak az angol és német piacra volnánk utalva, melyek közül az Új választások Körmöcbányáról táviratozzék: Werner Gyula dr., a nemzeti munkapárt képviselőjelöltje vasárnap délelőtt tizenegy órakor mondotta el Körmöcbányán programbeszédét nagyszámú választóközönség előtt. A kerülethez tartozó községek választói zászlók alatt nagy számban jöttek be a gyűlésre, amelyen megjelentek Kürthy Lajos főispán, Keltz Gyula, Badinyi Lajos, Haydin Imre, Hegedűs Kálmán, Csuzy Pál és Szász Pál országgyűlési képviselők, Héincz Gyula és Sacher Lipót. A programbeszéd után Werner Gyula dr. a szomszédos községeket látogatta meg. Ellenjelölt ez ideig nincs. — Iglóról táviratozzál.: Az iglói választókerületben, ahol Máriássy visszalépése folytán Münnich Kálmán udvari tanácsos volt az egyedüli jelölt, most a Kossuth-párt Riták János dr. szepesolaszi orvost jelölte. Münnich Kálmán ma sok választója kíséretében Merénybe utazott, ahol programbeszédet is mondott. Este Merényből hazatérőben Münnichet és kíséretét az útmenti erdőkből kővel megdobálták. A kíséretből revolverrel visszalőttek, mire a támadók szétfutottak. — Miskolcról jelentik: Görgey László. — Hát majd én merem! — felelte dühvel Kelemen bácsi. — Pusztuljon a férgese! Hülyeség ezt árulkodásnak nevezni. Minden becsületes embernek kötelessége megakadályozni a gyalázatosságot! . . . Bár nekem is szóltak volna idejében, nem kellett volna tíz esztendőt kemény rabságban töltenem és nem halt volna meg az egyetlen kis leányom! ... De nem tudom, mi van ma velem, hogy annyit fecsegek, locsogok, mint a komikánénk, vagy az énekesnő, ha újságírót lát . . . Te vagy az oka, öcsém, hogy Magdolnáról beszéltél velem. Olyan ez a név nekem, mint a rossz komédiásnak a közönség tapsa: megvadulok tőle . . . Akkor este is Magdolnát játszottuk. Gyömbér Mihályt osztották nekem. A Lacinak az apját, akit megöl a tulajdon fia az első felvonásban, mert nem akarja megengedni, hogy elvegye a szegény, földhöz ragadt Magda leányt . . . Akkor már nem igen játszottam fiatal szerepet, legfölebb operettben. De hogy megszökött a baritonista, s hogy én betanultam, nehogy elmaradjon a darab és a leánykám vörösre sírja szép fekete szemét: „beugrottam 11 kedvéért. Berci urfit, azt a nyomorult gazembert, aki azzal a hazugsággal, hogy ő mentette meg az akasztófára ítélt Laci életét, szerencsétlenné teszi szegény Magdát, ezt a jó madarat szerelmes színészünk, egy még nagyobb jómadár játszotta. Veszedelmes asszonyhódító, aki után törték magukat a fehérnépek. Már két elvált és egy törvényes felesége volt valamely másik társulatnál. Mindig úgy öltözött, mint valami gróf és úgy bánt a nőkkel, mint a kocsis. És az én finomlelkű, szelíd kis leányom mégis beleszeretett. Már az egész társulat beszélt róla, csak én, az ostoba, ■ nem vettem észre. Míg aztán egyik jóakaró kollégám — éppen Magdolna előadása közben — hírül hozta, hogy az a gazember meg akarja szöktetni a leányomat. Hogy egy levelet mutatott neki, melyben Magda írja, hogy kész vele szökni még az éjjel... Azt hittem, reám szakad az egész színházépület. Az én kis leányom, aki tizenhat évig volt minden örömem, boldogságom, akit a széltől is óvtam, egy kártékony lehelettől is oltalmaztam, most egy ilyen hitvány alakért elhagy örökre! . . . Hiszen feleségül se veheti az a nyomorult! . . . Az előadás azért csak folyt tovább és én mondtam a szerepemet, mint a szajkó, gépiesen és mégis jól. A szívem tele volt gyötrelemmel, fájdalommal s az a bánatos szerep jól illett hozzá. A leányom, meg úgy játszott, mint a világ egyik legnagyobb művésznője! Az egész személyzet oda volt a bámulattól és irigységtől. Adirektor a harmadik felvonás nagy végjelenete után mint az őrült rohant föl a színpadra és kényes szemmel gratulált neki. Pedig eddig csak a hitelezői látták sírni. Magda csak úgy lángolt a dicsőség mámorától, önfeledten borult a nyakamba és forró, hálás szavakat mondott: „Mindent neked köszönhetek, apuskám!“ — kiáltotta. Aztán elfutotta szép, nagy szemét a köny, mondani akart valamit, de aztán csak megcsókolta a kezemet és öltözője felé szaladt. De az egyik kulisszánál elfogta az a hitvány és súgott neki valamit. Magda igent intett és fölfutott a lépcsőn. Az én szememet elöntötte a vér és ha meg nem kap a kollégám, hát széttiportam volna ott mindjárt. De igy elkezdhettük az utolsó felvonást és eljutottunk a darab végtelenéhez. Mikor összekerül Magdolna mint részeges, rongyos aszszony, a húsz évi rabságot szenvedett Lacival, meg mindkettőjük megrontója: Berci urfi. És a boldogtalan teremtés, őrjöngő kétségbeesésében, arra ösztökéli volt kedvesét, hogy ölje meg azt a hitvány frátert. És én kezeim közt éreztem a torkát annak az embernek, aki el akarja tőlem venni egyetlen kincsemet, akit éppen olyan boldogtalanná, nyomorulttá akar tenni, mint a színpadon tett bennünket . . . Éreztem, mint vonaglik iszonyattal kezeim közt, hallottam, mint fuldoklik ujjaim szorítása alatt, mint hörög kétségbeesetten, mint sikolt a leányom, zúgnak a kulisszák között, mint suttognak riadtan a nézőtéren s mint válik csendes, nagyon csendes emberré az a boldogtalan . . . Aztán hosszú ideig nem tudtam semmiről semmit. A kályhában parázsra izzott a nagy hasábfa és a lobogó lángok kihunyása homályba borította a nagy, csupasz falu szobát. Barnabás fiatal szive lázasan vert az elbeszélés rémsége és a hirtelen jött mély sötétség miatt. A zongora megint szólt. Bizonytalanul, egy ujjal, verték ki rajta a Trubadúr búcsú dalát: „Oh, a halálos óra soha se jó korán ...“ Az öreg furcsa, kiénekelt hangon dúdolta hozzá a kíséretet. A játék hirtelen megszakadt, mint mikor a gyors beszélő száj lezárul egy lopott csók miatt. Kelemen bácsi dühösen rázta fölfelé bozontos üstökét és mintegy magában dünnyögte: — Még ma este beszélek az asszonnyal, ha el is csapnak miatta. Barnabás nem szólt, csak magában bámulta az öreget hősiességéért. — És a kedves leányából mi lett? — kérdezte hosszabb szünet után bátorságot merítve. — Mondtam már, hogy meghalt! — riadt föl mérgesen az öreg. — Öngyilkos lett? — kérdezte megint a fiú félénken. — Hát azt hiszed, hogy nincsenek szívek, melyek méreg nélkül is megrepednek?!... Elég volt, fiú, aludjunk . . . Hogy mondja Petur bán: „Aludj öreg, ki tudja mire ébredszl?“ Jól éjszakát s a fölmerült híreszteléseknek nem tulajdonit komoly szabályozását s e téren a magyar nyelv érvényesítését is. A honvédség létszámszaporitására is szükség lesz s ezzel kapcsolatban sor kerül majd a helyőrségek szaporítására, úgy hogy a helyőrségi állomások kijelölésében azokat a nagyobb gócpontokat veszik tekintetbe, amelyeket fejlettebb kultúrájuk, gazdasági életük és közlekedési viszonyaik erre különösen alkalmasakká tesznek. A beszédet a választóközönség éljenzéssel fogadta. A gyűlés után bankér volt. Karátson államtitkár két napig a kerületben marad s bejárja az egyes községeket, támogatására kedden Versecre érkezik Székely Ferenc igazságügyi miniszter is. Az utolsó miniszteri tanácskozás. A kormány tagjai e héten, valószínűleg csütörtökön délután öt órakor ülnek össze a szünet előtt való utolsó minisztertanácskozásra. Zsilinszky Mihály mandátumai. Az országgyűlési nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága ma este tartott ülésében döntött Zsilinszky Mihály kettős mandátuma dolgában. Határozata szerint Zsilinszky a szarvasi mandátumot tartja meg s a liptószentmiklósiról mond le, előbbi a gyarmatoknál való lekötöttsége révén alig jöhetne számításba. Lukács László pénzügyminiszter lyabb jelentőséget. Előkelő helyekről szerzett információja alapján nem hiszi, hogy a francia tőke elzárkóznék egy ránézve éppen nagy, pénzbőségénél fogva kedvező alkalom felhasználásától. Az egyesült közgazdasági és pénzügyi bizottságok Harkányi Frigyes báró elnöklésével tárgyalták a román szerződésről szóló törvényjavaslatot és a statisztikai hivatal működésére vonatkozó jelentést, melyeket szintén Hertelendy Ferenc előadó ismertetett. Végül a közgazdasági bizottság külön Podmaniczky Géza báró helyettes elnöksége alatt a népszámlálásról és a legeltetési forgalom megtiltásáról szóló törvényjavaslatokat, melyeknek előadója Matlekovits Sándor volt. A bizottságok változtatás nélkül elfogadták és hitelesítették az előadók által fölolvasott jelentéseket, kivéve a konzuli bíráskodás hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatra vonatkozót, melynek utólagos hitelesítésével — minthogy ezt a törvényjavaslatot a képviselőházban még végleg nem szavazták meg — a bizottsági elnököt és jegyzőt bízták meg. A munkapártból. Az országgyűlési nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága a parlamenti szünidőre albizottságot küldött ki, amelynek tagjai Dániel Ernő báró, Erdély Sándor és Darvas Fülöp. Az albizottság a párt elnökségével együttesen fogja a szünet alatt a pártügyeket intézni. 3