Budapesti Hírlap, 1910. szeptember (30. évfolyam, 207-232. szám)
1910-09-01 / 207. szám
1010. szeptember 1. BUDAPESTI HÍRLAP (207. sz.) országra nézve olyan drágakő, a melyről nem egykönnyen fog lemondani. Aehrenthal gróf és Szart Giuliano márki ma délelőtt ismét hosszasan tanácskoztak s délután elutaztak Ischlbe. Ferenc József király holnap délelőtt fogadja az olasz külügyminisztert, aki pénteken utazik vissza hazájába. Ekkor, pénteken fog megjelenni az a hivatalos kommüniké, amely a szalzburgi találkozás és , az ischli látogatás jelentőségét meg fogja magyarázni. A két külügyminiszer mai tanácskozásáról s az olasz lapok kommentárjairól a következő táviratokat kaptuk: Szalzburg, aug. 31. Aehrenthal gróf külügyminiszter és Szán Giuliano márki külügyminiszter mai tanácskozása két óra hosszáig tartott. Délután fél két órakor Aehrenthal gróf Szán Giuliano márki, Avarna herceg nagykövet. Frasciotti báró kabinetfőnök és Szápáry gróf követségi tanácsos együttesen villásreggeliztek. Bécs, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) A római Tribunának Szalzburgba küldött bécsi levelezője Szán Giuliano márkinak érdekes kijelentését közli. Aehrenthal gróffal való tanácskozása után ugyanis az avarnai herceg kérdést intézett az olasz külügyminiszterhez, hogy mi a benyomása a tanácskozásról, mire Szán Giuliano márki egész hangosan és nyilván azért, hogy mások is meghallják, így felelt: A legjobb benyomást szereztem, minden tekintetben a legjobbat. A mai tanácskozás Szán Giuliano márki szalonjában folyt le. Szalzburg 1. aug. 31. Szán Giuliano olasz külügyminiszter, Aehrenthalgróf külügyminiszter. Avarna herceg, Frasciotti báró kabinetfőnök és Szápáry gróf követségi tanácsos délután 4 óra 20 perckor különvonattal Ischlbe utazott. A vasútnál Schaffgotsch gróf tartományi elnök Ramhouseg kerületi főnök kíséretében jelent meg búcsúzásra. A két miniszter este 7 órakor érkezett Ischlbe. Aehrenthal gróf a Bauer-szállóban, ahol Szán Giuliano márki szállást vett, estebédet adott, amelyre a kriináli osztrák és magyar nagykövet és Szentgyörgyi Müller külügyminiszteri osztályfőnök is hivatalosak voltak, ő felsége holnap délelőtt 11 órakor fogadja az olasz külügyminisztert kihallgatáson. A miniszterek elutazása péntekre van tervbe véve. Szán Giuliano Steina- Irdning-Innsbrukkon és a Brenneren át utazik Rómába. magyar nagykövet és Saalbura gróf helytartósági tanácsos fogadták. Az olasz külügyminiszter Méreti nagykövet üdvözlése és Saalbura gróf bemutatkozása után rövid beszédet mondott, amelyben magasztalta a Szalkammergut természeti szépségeit. Ischl, aug. 31. : Ma este Aehrenthal gróf külügyminiszter vacsorát adott, amelyen az olasz külügyminiszter, Avarna és Mérey nagykövetek, Schiessl lovag kabinetirodai igazgató, Szentgyörgyi Müller osztályfőnök és Fasciotti és Szápáry gróf osztályfőnökök vettek részt. Vacsora után az urak még hosszabb ideig társalogtak. Róma, aug. 31.riv (Saját tudósítónktól.) ’A Popolo Romano megelégedését fejezi ki, hogy az osztrák és magyar sajtót nem tévesztette meg az olasz sajtó egy töredékének hangja s lovagias szeretetreméltósággal fogadta Szán Giuliano külügyminisztert. A találkozás azt bizonyítja, hogy a monarkia és Olaszország kormánya a sokszor zavart okozó incidenseknek nem tulajdonítanak semmiféle jelentőséget. A lap végül a következőket írja: így van ez és így fog a jövőben is maradni. A hármas szövetség Olaszországra nézve oly drágakő, a melyről nem egy könnyen fog lemondani. Róma, aug. 31. Montenegró ünnepe. Budapest, aug. 31. Ma délelőtt fényes katonai szemle volt Cetinyében s a szemle után fölolvasták azt a táviratot, a mellyel a cár Miklós királyt az orosz hadsereg tábornagyává nevezte ki. Nevezetes eseménye volt a mai napnak a szerb kormány üdvözlő-telegramjának meg- érkezése is. A távirat meglepően meleghangú s tartalma olyan, hogy őszinteségében nem lehet kételkedni. Azt kívánja a szerb kormány, hogy az uj szerb királyság Montenegrónak s az egész szerbségnek szerencsét és dicsőséget hozzon. Ma kapta meg Miklós király Ferenc József üdvözlő-táviratát is, azzal a biztosítással, hogy Magyarország és Ausztria uralkodója barátságos érzéssel viseltetik az uj király iránt. Az ünnepségről a következő táviratokat kaptuk: Cetinye, aug. 31. 1. Ferenc József császár és király üdvözlő-távirata, a melyet Miklós montenegrói királyhoz intézett, a következő: Most értesülök, hogy felséged Montenegrónak királysággá való emelését proklamálta. A midőn felségedet e szerencsés alkalomból üdvözlöm, megragadom az alkalmat, hogy barátságos érzelmeimről ismét biztosítsam és felséged, valamint a királyi ház boldogsága iránt táplált óhajaimnak is kifejezést adjak. Ferenc József: A táviratot, melyben az orosz cár közli Miklós királlyal, hogy kinevezte az orosz hadsereg tábornagyává. a mai fényes katonai szemle után Vukotich Jankó dandárparancsnok olvasta föl a felségek, a diplomáciai kar, a miniszterek, méltóságok és öszszegyűlt tisztek jelenlétében. A táviratot lelkes zsűdló-kiáltással fogadták és ünnepelték Miklós királyt és az orosz cárt. A távirat szövege a következő: „ Abból az alkalomból, hogy a montenegrói nép felséged dicső uralkodásának ötvenéves jubileumát Montenegrónak királysággá való emelése által koronázza, szerencsésnek érzem magamat, felség, hogy önnek nagyrabecsülésem jelét adhatom és önt augusztus 28-án az orosz hadsereg tábornagyává kinevezhetem. Egyúttal kifejezem legbensőbb jókívánságaimat felséged, ő felsége Milena királyné és az egész királyi család boldogsága, valamint ennek az országnak, Oroszország örök barátjának üdve és haladása iránt. Milovanovics szerb külügyminiszter a szerb kormány nevében a következő táviratot küldte: ő felsége, a szerb király minisztertanácsa kéri felségedet, kegyeskedjék legmelegebb szerencsekivá-Tíz napnál tovább tartott, míg e rengeteg tömeget a német főhadiszállás átvehette és elszállításáról gondoskodhatott. A hadifoglyok jegyzéke 1 császárról, 3 marsallról, 80 tábornok,ról, 2000 törzs- és főtisztről, 93.000 közlegényről szól. A trofeumok leltárában 800 ágyú, 100.000 kézi fegyver, nyolcvannál több zászló és sas, 10.000 hadi szekér és fél millió frank készpénz említtetik. A hadtörténet 1870 előtt a világosi katasztrófát vallotta a legnagyobb csapásnak, ami hadseregre valaha lesújthatott. De mi ez a szerdánihoz képest, ezt is felülmúlta csakhamar Metz, majd Páris kapitulációja, amott 120.000, emitt 400.000 harcos volt kénytelen meghó-, dőlni a győztes ellenség előtt. Harmadnapra Szedán után a francia tör-’ vényhozó kamara letette III. Napóleont, eltörölte a császárságot s száműzte a dinasztia tagjait. Akkor lett Franciaország végleg köztársa- sággá. A háborút ugyan szerencsétlenül folytatta és két tartomány árán váltotta meg a békét, de azóta helyreállt benne az egyensúly, s, a francia nemzet a munka, vagyonosság, a produktív szellem és a polgárerények kultúrerejével pótolta, amit a háború esztendejében elveszített. Négy évtized múlt el azóta, a sebek behegedtek, a csatamezőkön kalász és virág terem, új nemzedék jött, vele az engesztelődés géniusza szállta meg az egykor hadban állt két nagy nemzetet. Csak a szedáni táj maradt szomorúnak, s maga a vár a második francia császárság sírkövének, melyre nem köt senki koszorút. Ischl, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) Szán Giuliano márkit Ischlbe érkezésekor Méreg kriináli osztrák és Bismarck gyanakodott is, hátha Napóleon a király érzületére szeretne hatni, hogy őt Franciaország iránt engedékenységre és a béke ügyében kedvezőleg hangolja. Ezért szárazon közölte, hogy a királlyal a közeli Bellevue-kastélyban találkozhatik, de minden politikai beszélgetéstől tartózkodnia kell, mert I. Vilmos ilyet folytatni csakis komoly béketárgyalások céljából hajlandó. III. Napóleon ekkor Bismarck kíséretében megindult a Bellevue felé, mely bádogtornyaival a csalitokból messze kiemelkedik. Ott elváltak. A császár visszavonult pihenni, Bismarck pedig azzal távozott, hogy a királyt értesíteni fogja a francia császár óhajtásáról. Csakhamar megjött I. Vilmos főhadsegéde írásbeli válaszlevéllel, melyben a porosz király kijelenti, hogy elfogadja a felajánlott kardot, el is megy a kért légyottra, de béketárgyalásokat csak oly alapon kezdhet, mely Németország jövőbiztosságával s a német nemzet eddig hozott áldozataival méltó arányban áll. Hosszú, kínos órák teltek várakozással a Bellevue-kastély földszinti üvegcsarnokában. III. Napóleon hol elmélyedten állt az ablakoknál, tekintetét Szedán panorámáján nyugtatva, hol izgatottan járt föl-alá, s az országutat vizsgálta, honnét I. Vilmosnak érkeznie kellett. Messze túlhaladta már a nap a delelőjét, mikor paripák vágtatásának robaja hallatszott, s a rácskapu szárnyai feltárultak. A porosz király volt kiséretével. Az utóbbi nyeregben maradt, csak I. Vilmos szállt le, hogy Napóleonhoz siessen. Félórán át tartott e históriai találkozás a két ellenfél között. Az emlékiratokból, melyek A Giorpale d'Italia rámutat arra, minő markáns és barátságos jellegűek Ausztria és Magyarország vezető lapjainak kommentárjai, amelyek ily módon már magukban véve is hízelgő és meggyőző tünetei annak, mily jelentőséget tulajdonítanak e látogatásnak. Ama nagyszámú és szives manifesztációk után, a melyek ama nap óta, a melyen Tittoni Aehrenthal gróffal Szalzburgban találkozott, a mai napig ismétlődtek és a melyek a hármas szövetség tagjai egymás iránt való bizalmának megerősítését és megingathatatlanságát jelentik, hiú dolog volna a találkozásra abban keresni okot, mintha valamely új megegyezést akarnának létesíteni, amely a hármas-szövetséggel bizonyos tekintetben összefüggne. Ha azonban pillanatnyilag a hármas szövetség nem szorul kiegészítésre, mégis fönmarad a két állam kölcsönös viszonyáról való informálásnak célszerűsége és lehetősége. Ha ma nincsen a két állam között félreértés és nézeteltérés, amely megszüntetendő volna, mégis egész forrása az érzelmeknek és kölcsönös relációknak létezik, melyek a nemzetközi viszonylatok jellegéből folynak és amelyek alapját teszik a teljes szívesség és bizalom által áthatott viszonynak, amely egyrészt hasznos gyümölcsöket fog teremni, másrészt a szövetség életképességéről állandó eredmények alakjában fog tanúságot tenni. Ha a szalzburgi összejövetel lehetővé e jelenettel a király közlései alapján azóta foglalkoztak, tiszta képet lehet róla alkotni. III. Napóleon észrevehetőleg meg volt rendülve, mikor a porosz királyt szemben állni látta. Gyenge hangon mentegetőzött a szerencsétlen háborúért s panaszkodva ismételte, hogy arra a francia közvélemény izgatott becsvágya kényszerité. Aztán bő párbeszéd folyt arról, hol legyen a fogoly császár tartózkodási helye a háború tartamára. I. Vilmos a szomszéd Rasszelben a Wilhelmshohe-kastélyt jelölte meg arra alkalmasnak. Elővett zsebéből egy térképet s azon elmagyarázta, hol fekszik e pont, hogy lehet oda eljutni és mennyi idő alatt. III. Napóleon sürgetni látszék, hogy mielőbb utazhasson s a háború szinhelyét odahagyhassa. Kedvezményül még csak annyit kért, vajha ne kellene többé elutazása előtt a francia sereg romjaival összekerülnie. A porosz király erről megnyugtató a bukott nagyságot, azzal kezet fogott vele. Bucsúzáskor III. Napóleon szemét elfutotta a köny, s a cseppek végigfolytak arcán, mikor immár urává lett ellenfelét az ajtókig elkísérte. A délesti órákban III. Napóleon búcsút vett hadsegédeitől is, s beleült a fogatba, mely porosz dzsidások fedezete alatt őt egy kerülő után Szedán környékéről elszállíta a vasúti állomásig, honnét — porosz őrizettel — még az éjszaka elrobogott Wilhelmshöhébe. Moltke ezalatt megállapíta Wimpffen főparancsnokkal a francia sereg fegyverletételének föltételeit. A vár porosz kézbe, az egész sereg német fogságba került, s minden fölszerelése hadi zsákmánnyá lett. S fogja tenni, hogy ezen az úton egy lépést tegyünk előre, akkor a hármas-szövetség ügyének igazi szolgálatot tett, valamint a hármas-szövetségben helyet foglaló népek javát is előmozdította.