Budapesti Hírlap, 1910. október(30. évfolyam, 233-258. szám)
1910-10-01 / 233. szám
2 Vátországi negyven képviselő a nagy magyar szabadelvű párthoz tartozott, s amikor még elegen akadtak horvátországi képviselők, kik nemcsak megértették a magyar országgyűlésen a magyar tárgyalási nyelvet, hanem ezen a nyelven föl is tudtak szólalni. Iparkodtunk lefesteni a horvátok politikai lelkületét úgy, amint megismertük, a horvát pártviszonyok figyelembevétele nélkül, hogy megtaláljuk az igazi okát annak, hogy miért oly nehéz Horvátországban kormányképes többséget létrehozni, melyre a bán biztos támaszkodhatik abban a politikában, mely a jogosult horvát törekvéseknek Magyarország szimpátiáját biztosítani igyekszik. Amikor még a horvát nemzeti párt volt uralmon, az ellenzék eltörpült a horvát országgyűlésen. Az öreg Sztarcsevics Antal, a horvát függetlenségi pártnak, vagy amint ők nevezték magukat, a jogpártnak a vezére hiába mennydörgött a kiegyezés ellen, senki sem látszott őt komolyan venni. De azért az egykori nemzeti párt sem volt őszintén unionista, hiszen Pliverics, aki legtöbb kárt tett az uniónak, szintén ennek a pártnak volt a tagja. Sztarcsevics Antal halála után a jogpárt megbomlott. Egyik része mint tiszta jogpárt, Franknak a vezérlete alatt kivált a Sztarcsevics-pártból, s a horvátszerb koalíció megalakulása után is intranzigens horvát függetlenségi párt maradt, míg a másik része, mint jogpárt, belépett a koalícióba, hogy a hatalom részesévé lehessen, s legújabban egy úgynevezett unionista programot készített, hogy a hatalom részese maradhasson, de oly részei is vannak e programnak, melyek azt a látszatot kelthetik a választók előtt, hogy a párt eredeti programját föl nem adta. A koalíció másik nagyobb horvát pártja, a haladó párt, azokból alakult, akik a tisztán horvát, tehát erősen katolikus jogpártban nem találták helyüket s akik a fősúlyt a gazdasági és társadalmi átalakulásra vetik. A koalíció harmadik horvát pártja az egykori nemzeti párt töredéke, az autonóm párt, mely unionistának vallja magát és a koalíció alatt is báni méltóságot viselt Pejacsevics gróf vezetése alatt áll. Ezekhez sorakozott az önálló szerbek pártja, mint a koalíció negyedik számottevő eleme, melynek vezére Medákovics Bogdán, s mely unionistának vallja magát, s Horvátországban a szerbek nemzeti egyenlőjogúságát követeli a horvátokkal. Ez a párt koalícióban maradna a fuzionált pártokkal. Amint a jogpárt és a haladópárt fúziója dekretáltatott, a tiszta jogpárt is elhatározta a fúziót a klerikális párttal, keresztény-szocialista párttá alakulván át, mely a jogpárt neve alatt fogja folytatni elszakadásra törekvő magyar és szerbellenes agitációját. Hogy ez az új párt, melybe az eddigi jogpárt pap-tagjai is valószínűen be fognak lépni, mert a haladókkal egyesült jogpártban benne nem maradhattak, nem fog unionista alapra helyezkedni, hanem a tiszta jogpárt közjogi programját fogja hirdetni, az abból is következik, hogy ez a párt az osztrák keresztény-szocialistákkal keres összeköttetést és lapjává a Hrvatsko Pravo-t teszi. A koalíció, amikor a bán azt a kívánságukat, hogy elődjének néhány főtisztviselőjét bocsássa el, nem teljesítette, a bánt meg akarta buktatni. Minthogy ez nem sikerült, most megfogni szeretné oly módon, hogy a bán kénytelen legyen azokkal is együtt kormányozni, akiktől szabadulni szeretett volna. Ezeknek az most a jelszavuk, hogy a bánnak vagy az egész koalícióval, úgy amint van, kell megegyeznie, vagy nem tarthatja magát. "úgy látszik azonban, hogy a jogpártnak egy jelentékeny része, továbbá az autonóm párt, s talán az önálló szerb párt is kész szakítani a koalíciónak kompromittált és unióellenes elemeivel és a bánnal akarnak menni egy új, kormányképes unionista párt megalkotásában. Ennek a törekvésnek főerőssége Szlavónia és a bán is bizonyára azért ment Eszékre, hogy lássa, vájjon tudja-e módját ejteni egy oly új unionista párt megalakításának, mely a koalícióból kiszoríthatná, a neki nem tetsző elemeket s mely Magyarországgal szemben nem foglalna el ellenséges állást, s ezzel a bán további terveinek, melyek a horvát nemzeti érdekek előmozdítására vonatkoznak, a magyar közvélemény rokonérzését is megszerezné. A bánt Eszéken igen lelkesen fogadták. A koalícióval való kormányzásra a bán késznek nyilatkozott ugyan, de erősen hangsúlyozta, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a koalíció egységes kormányzópárttá alakul át, nem az ellenzéki politikát, s programjából kiküszöböli az ellenmondásokat, melyek még mindig megvannak benne. Az a tüntetésszerű meleg fogadtatás, amelyben a bán Eszéken részesült, s az a lelkes zsiózás, mely a bánnak a koalíció bizonyos részét leckéztető szavait kísérte, arra vallanak tehát, hogy a bánnak sikerülni fog, ha lehet, a koalícióval mint egységes párttal, de ha kell, a koalíció ellen is új kormányzópártot szervezni, mert törekvésében, hogy Horvátországban rendes viszonyokat teremtsen, nem áll egyedül, hanem egy lelkes tábor támogatja. Kívánjuk, hogy e törekvését siker koronázza. " Fard. Komédia három felvonásban, irta Schönherr Károly, fordította Főraló Jeni. Bemutató előadása a Nemzeti Színházban szeptember 30-dikán. — Szatirikus vígjátéknak nevezték ki újságközlemények ezt a darabot, amely azonban parasztvígjáték, körülbelül Móricz Zsigmond Sáribirója hangján, csakhogy Sári bíró sokkal mulatságosabb, míg az osztrák író darabja egyszerűbb és művészi szerkezetű. Schönherr az alpesi parasztok életét rajzolja, bizonyára igen jellemző nyelven, amely persze a fordításban elvész, ezer emléket keltve az osztrák nézőközönség lelkében, mely a miénkben nem kelthet. Se ellenőrizni nem tudjuk ezt a rajzot, se emlékeinkből kiegészíteni. Schönherr nem akkora szó, hogy darabja e kiegészítések nélkül is drámai életet élne; bizonyára jó megfigyelésekből rakta össze darabját, de összerakta, nem teremtette; az osztrák néző egyes vonásokban ráismer a maga tapasztalataira és ezek révén elfogadja az egészet, mi egy idegen népről való híradásként fogadjuk a darabot, sokszor csodálkozunk, néha mulatunk és általában kissé gyanakszunk. Igazán ilyen az az alpesi paraszt? Realisztikus rajz-e, vagy talán inkább karrikatúra? Rajzolni tud ez az író, de az etnográfiai megfigyeléseken túl az alkotó élet mélységeibe nem hatol. A legérdekesebb alak az öreg Gratz, a tanya gazdája, a hetvenkét éves, az erős, a hatalmas, aki mellett fia, Hannes, a negyvenhat éves, olyan, mint a kis gyermek, szófogadó, akarat nélkül való, cseléd, ingyen cseléd. Elmentvolna régen, de a föld nem ereszti, tűr, vár, de nem mint a ki majdan ki fog törni, hanem mint a ki a hosszú városban már meg van őrölve. Szeretne megnősülni, szereti a gyereket, de akit tíz év előtt akart, Trine, az most már őszülő cseléd aházban, akit meg most akarna, a fiatalabb Mena, (az is cseléd a házban), nem akar hozzá menni, mert nem akar cseléd neje lenni. Az öreg Gnitz törhetetlen egészségének ujjongó érzésével, a zsarnok kedvtelésével nézi ezt az állapotot. Nem sajnálja a fiát, csúfolja Menát és Trinát, azt hiszi, örökké, fog élni. Hiába lázítják ellene Hannest, ez örökké csak azt mondja kétségbeesetten: Ehetek, ihatok, dolgozhatok, lefekhetek a tyúkokkal, az nekem elég. Az öreg Grätz vígan parancsolgat, hatalmasan eszik és kitűnő rendben tartja a gazdaságot. De megesik egy alkalommal, amikor erejét fitogtatni akarja, hogy a ló megrágja. Ágynak dűl, vért hány, napról-napra fogy. Most fölvirradt Menának, Hannesnak, az egész menazsériának. Hannes—Mena nyomban összekelnek, egyelőre pap nélkül — be kell várni az öreg halálát — a béresek pedig tehetnek, amit akarnak, ki törődik most a gazdasággal? Az öreg Grätz megrendeli koporsóját az asztalosnál, mérték szerint, megveszi sírhelyét a sírásótól, azután elvánszorog. Az ugyan nem éri a tavaszt. De a tavasz meghozza az öregnek az egészséget. Egyszerre csak talpra áll és a régi hangon parancsolgat a béreseknek és cselédeknek. Mikor Mena meggyőződik róla, hogy a tanyát még soha nem veheti birtokba, mérhetetlen düh fogja el. Elmegy a tanyáról, elfogadja a hidegtanya özvegy gazdájának az ajánlatát, hogy menjen hozzá feleségül, ámbár a hidegtanya a zord havas szomszédságában van, és ámbár Mena Hannes gyermekét hordja méhében, amit különben az özvegy hidegtanyás, kinek három fia van, éppenséggel nem bán. Az öreg Grutz kárörvendve bocsátja Menát útjára. Hannes, aki épp lehozta a bölcsőt, mellyel Menát meg akarta lepni, kissé bambán néz Mena után és a régi lemondó hangon mormogja: Ehetek, ihatok, dolgozhatok, lefekhetek a tyúkokkal, ez nekem elég. Tavasz van, új élet van. De ilyenkor hűvös is szokott lenni, a vágott fa meg elfogyott éppen a házban. Sebaj. Az öreg Grutz behozza a koporsót, melyet az asztalos már szállított és baltájával fölaprítja. Nincs szebb dolog, mint saját koporsójával befűteni. Vége. Ezeknek az alakoknak a vonalai nagyon szögletesek, mintha hellyel-közzel vonalzóval segített volna magán a szerző. A primitivitás felé stilizálta az egészet. Érdekes az öreg Grätz, aki erős, aki tud akarni, aki megragadó módon, szinte önzetlenül szereti a földet. De nincsen semmi ellensúlyozója. Mintha a mérleg egyik serpenyőjébe egy nagy gránitkockát tennének, a másikba pedig egy marék pelyhet. Könnyű ilyenkor nehéznek lenni. A Hannesek nem mindig ily türelmesek, a Menák pedig ily hatástalanok. Azok a heverő balták a házban nem mindig koporsóaprításra szolgálnak, azokkal könnyebb beszögezni a koporsót. Ez a parti nagyon egyenlőtlen. Az egyik oldalon semmi ellentállás, minek akkor a másikon annyi erő? A nagy sakkmester nem akkor tűnik nagynak, ha kezdővel kell játszania. Se őt nem érdekelheti a parti, se a nézőt. Ha az a néhány,jó néprajzi megfigyelés nem volna és a kompozíció raffinált egyszerűsége, elejétől végig unatkoznánk. Azt az egyet elérte a szerző. BUDAPESTI HÍRLAP (233. sz.) 1910 október 1. Országgyűlés. A képviselőház hétfőn, október harmadikén délelőtt tizenegy órakor ülést tart. .. A főrendiházban a nyári szünet után kedden délben, tizenkét órakor lesz az ülés. Ezen az ülésen meg fogják választani a főrendi delegátusokat. A király a budweisi kompromisszumról. Egy prágai lap bécsi jelentés alapján azt írja, hogy a király egy személyiség előtt, aki nemrég volt előtte kihallgatáson, nagy megelégedéssel nyilatkozott a budweisi kompromisszumról,és hozzátette: ■— Ami Budweisban lehetséges, ahol pedig ugyancsak izzó a levegő, egész Csehországra nézve sem lehetetlen. A király határozott reményét fejezte ki, hogy ezt a példát másutt is követik, s végre is sikerül a