Budapesti Hírlap, 1911. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1911-02-01 / 27. szám
1911. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP (27. ke.) 3 magyar közvélemény figyelmét kérjük ez ügy számára, mint mind e tényezőkhöz méltó ügyére. A tengerészeti szállítások és a magyar ipar. A Budapesti Tudósító jelenti: Ma délelőtt a kereskedelemügyi minisztériumban Szeronumi Károly kereskedelemügyi miniszter elnöklésével szaktanácskozmány volt, melyen a kereskedelmi minisztérium referensei, a haditengerészet előadói és a tengerészeti albizottság előadója, Rosenberg Gyula, vettek részt. A tanácskozás tárgya a tengerészet számára esztözlendő nagymértékű megrendeléseknél a mamiai iparnak a kvóta aramidban való részesítése s az erre vonatkozó részletkérdések megbeszélése volt. A tanácskozások még befejezve nincsenek, de mint a Budapesti Tudósító mértékadó helyen értesül, már most megállapítható, hogy kedvező eredménnyel fognak végződni. Ugrón Gábor kerülete, Szilágysomlyóról jelentik: Tegnap huszonhárom választó értekezletet tartott, amelyen Barabás Bélát jelölték az Ugrón Gábor halálával megüresedett mandátumra. Barabással szemben Keller Samu dr. szilágysomlyói ügyvéd és lapszerkesztő lép föl Justh-párti programmal. A nyitrai mandátum. Thuróczy Vilmos titkos tanácsosnak az állami számvevőszék elnökévé történt kinevezésével megüresedett nyitrai választókerületben ma volt a választás. Mint Kait ráírói táviratozzák, képviselővé egyhangúan Diósa Imre földbirtokos munkapárti jelöltet választották meg. Összeférhetetlenségi ügyek. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága ma délután öt órakor Tisza István gróf elnöklésével tartott ülésén tárgyalás alá vette Beöthy László előadása melett a Buráni Szilárd és Léván Lajos báró képviselők ellen beadott összeférhetetlenségi bejelentéseket. Az elsőre nézve, mivel Burdin Szilárd arról az állásáról, amelynek viselésére ellene a bejelentést tették, már lemondott, a bizottság magáévá tette az előadónak azt a javaslatát, hogy az összeférhetetlenségi bejelentést tárgytalannak tekinti és ezt a Háznak bejelenti. A Lévay báró ellen való bejelentés tárgyalását a bizottság megkezdte és ennek folytatását később meghatározandó legközelebbi ülésre halasztotta. A törvényhatóságok és a jegybank részvényei. Nagyváradról jelentik, hogy Kurländer Ede dr. bankigazgató a városi törvényhatósághoz indltványt nyújtott be, hogy vásároljon legalább négykirály azonban 1582 augusztus 7-én megtiltotta a pataki uradalom fölosztását, s Dobó Ferencnek meghagyta, hogy nővérét más után elégítse ki. Amikor tehát Dobó Ferenc Sárospatak egyedüli tulajdonosa kívánt lenni, egyenest az udvar kívánsága szerint járt el. Tudjuk, hogy Dobó Ferenc Sárospatak miatt az édesanyjával is pörbe keveredett. Balassa életkoi emiatt lelketlen kapzsi embernek mondják őt. Mi másképp látjuk a dolgot. Az ő édesanyjáról tudnunk kell, hogy nagyon pörlekedő természetű asszony volt. Alig hogy a férje meghalt, már egy csomó pörbe keveredett, s emellett a szomszédait folyton háborgatta, úgy, hogy csupán 1575-ben a király három rendeletet is bocsátott ki özvegy Dobóné ellen Soklyossy András, Kopácsy István és Sukán János birtokosok védelmére. Valószínűnek látszik tehát, hogy a fiával folytatott pereskedésnek is részben ő volt az oka. Dobó Ferencet tehát nem illethetjük e miatt a per miatt a lelkellenség vádjával. Hiszen tudjuk róla, hogy édesatyja sírját minő kegyelettel őrizte! Ő emelte neki a szép síremléket, ő épitleli sírja fölé a ruszkai templomot, melyről még végrendeletében is gondoskodik. A saját írásaiból is kitűnik, hogy a rokonairól is nagy szeretettel gondoskodott s még a különben gyűlölt Balassa Bálint fiát is úgy tekintette, mintha a saját gyermeke lett volna. Dobó Jakabot pedig bevetette Sárospatak tulajdonosai közé, bár az egy fillért sem adott. Da ha Dobó Ferenc csakugyan tilalmasra indult volna is, mikor az édesanyjával pörbe szállott, hibáját sokszor jóvátette. Különben is, azzal az igyekezettel, hogy Patak kizárólagos ura legyen, ő magasabb célt szolgált. Sárospatakot ugyanis ő a protestantizmus legerősebb várává, az új eszmeirányok, az új tanítási mód középpontjává igyekezett tenni. S e törekvésében sem munkát, sem áldozatot nem kimért. A saját felekezetének elismerése meg nem hatotta, a más hiten lévők gyűlöletes kifakadásai meg nem indították. Ment a maga kitűzött útján. A felmerült akadályok csak az akaratát acélozták és az eszét fegyverezték. S intézkedéseivel és áldozatkészségével sikerült elérnie, hogy Sárospatak lett a felsőmagyarországi protestáns szellemi mozgalom gócpontjává! Ha saját felekezete ezt nem is vette észre, annál jobban látták és tudták az ellenfelei. Forgách Ferenc nyitrai püspök például a hatalmas Unverzagt Farkashoz írt levelében világosan megírja, hogy Patak* az egész eretnekség főfészke Felső-B Jagyarországban („Patak esse nidum totius haeresis in superiori Ungaria“). Az ördögnek e pataki zsinagógáját — írja Forgách — le kell rombolni! Amikor Dobó a pataki iskola és egyház biztosításával elkészült, a többi birtokára vetette a gondját. Léván, Szerednyén és Lednicén szintén iskolákat alapított, s maga gondoskodott a skálamesterek és a prédikátorok fizetéséről. A várak és a városok után Uradalmas falvaira került a sor. Ezekben is gondoskodott a prédikátorok ellátásáról, s a hol keltett, templomok építéséről. Hogy a szegénység is járhassa az iskolákat, a szegény diákok táplálására alapítványt teremtett s kötelezte az örököseit is, hogy ez alapítványt örök időkre fentartsák. Íme ilyen volt a lelketlennek és kapzsinak kikiáltott Dobó Ferenc! Vájjon hány főúr akadt abban az időben, a ki Dobó lelkesedését osztá s áldozott a közügynek, úgy mint ő? A férfiakat, kiknek működését áldás követi, csak keskeny mesgye szokta azoktól elválasztani, a kiknek tetteit átok kiséri. Dobónak elég alkalma volt ezt az igazságot tapasztalnia! Ma is akadnak bizonyára elfogult emberek, akik célnak veszik őt, s minden emberséget leszednek róla. Azonban Dobó működését nem felekezeti szempontból kell megítélnünk! Ha fáradozásának eredményeit gazdasági, kultúrát és nemzeti szempontból vizsgálgatjuk, akkor meg kell előtte hajolnunk, bármily hiten valók legyünk is. Mert a mi szegény és romlott országunknak abban az időben kevesen tettek több jót, mint ő. Dobó Ferenc egész életén át a munka embere volt. Dolgozott, noha nem volt kinek; küzdött s fáradozott pihenés nélkül. A munkája aztán bőséggel hoza a gyümölcsöt. Évről-évre gazdagodott és gyarapodott. Amíg felesége élt, a boldogságból is bőven kijutott neki. Azonban a boldogsága csakhamar bánatra fordult. Felesége, „az ő csillaga“ fiatalon elhunyt. Aztán egyik rokona a másik után költözött az örök nyugalomra. Dobó tehát bit és bánatot eleget látott. A csapások hosszú sora azonban még nem törte meg. A vallásban keresett és talált megnyugvást. „Hálákat adok — írja ő maga — az én teremtő és megváltó uramnak, Istenemnek, hogy gyermekségemtől fogva testi és lelki jókkal meglátogatott, minden nyavalyámban s háborúságomban kegyelmes gondviselőm volt; főképpen, hogy az ő szent ismereteire vezérlőit! ... Nincs az halálnál semmi sem bizonyosabb ... Csendes és kész elmével várom." Az 1584. évben közelebbi rokonai közül már csak nővére, Dobó Krisztina volt mellette. Tudjuk, hogy nagy költőnk: Balassa. Bálint ezt a nőt — bár unokatestvére volt — titokban nőül vette s kísérletet tett Sárospatak várának a megszerzésére. Dobó Ferenc lelkének a csöndességét nagyon fölzavarta ez az eset. Tisztelven Osztrák és Magyar Bank-részvényt és hívja föl a törvényhatóságokat e példa követésére. Az indítványozó szerint, ha ez után sikerül a nemzeti társadalmat az eszmének megnyerni, nem sok idő múlva is jegybank részvényeinek fele magyar kézbe kerül. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Csöndes bevezetés után eleven és zajos napja volt ma a képviselőháznak. Justh Gyula mondott hosszabb beszédet s fejtegetéseit erős visszhang kisérte az ellenzék és a többség részéről egyaránt. Justh előtt pártjának egyik tagja, Jaczkó Pál foglalkozott a bank javaslattal. Új dolgot nem igen mondott, de használhatóságát, mint parlamenti szónok folyamatos beszédkészséggel igazolta. Schuller Rezső, a szász képviselők egyike a közös bank mellett mondott rövid beszédet, melyet a többség érdeklődéssel és tetszéssel hallgatott. A beszédhez a kormány tagjai is gratuláltak Schullernek. Justh Gyula beszéde iránt nagy érdeklődés mutatkozott. Pártja kitett magáért s csaknem teljes számiban sorakozott háta mögött, de jócskán megteltek a Kossuth-párti padsorok s a többség is a szokottnál nagyobb számban vonult föl Justh azzal kezdte, hogy nem ismerheti el törvényesnek azokat az ideiglenes megállapodásokat, melyeket a kormány az érmeegyezmény és a bankszabadalom dolgában az osztrák kormánnyal megkötött ilyen megállapodások szerinte csak a törvényhozás felhatalmazásával köthetők. Az ellenzéket azért, mert a kormány későn terjesztette be a bankjavaslatát, nem lehet az alapos vitától elütni. Ha nem akarjuk Magyarországot gazdasági egyoldalúságban és szegénységben tartani, ha ipart és gazdagságot akarunk teremteni, föl kell állítani az önálló bankot. Az ellenzéket nem rémíthetik el a bankaugurok fenyegetései és rémlátásai. Justh ezután szemére vetette Madarassy- Beck Gyula bárónak, hogy mikor kétségbevonta Magyarország állami önállóságát, rossz szolgálatot tett a nemzetnek. — Sose vontam kétségbe, — felelte Madarassy-Beck Gyula. — A vélelem, az általános szabály — folytatta Justh — az önálló bank mellett szól. A koalíciós kormány életében is az idézte föl a válságot, hogy a függetlenségi párt nem volt hajlandó a gazdasági önállóságot a hatalomért cserébe föláldozni. Mert a hatalom csak addig lehet értékes, míg a nemzet javára élhetünk vele. E nélkül csak hitvány rongy. A baloldal itt zajosan éljenzett és tapsolt. Huszár Károly azonban a néppártról Justh felé kiáltotta: — Arról beszél íogy, igérte-e Lukács az önálló bankot vagy sem. — Minket hiába ugrat a képviselői ur —■ felelt Justh helyett Batthyány Tivadar gróf. — A függetlenségi pártot azért az önzetlenségért, — folytatta Justh Gyula — hogy elveit megbecsülve, a hatalomnak hátat fordított, elismerés helyett a legkönyörtelenebb üldözés érte. Lekicsinyelték, lepiszkolták és kalandorpolitikusoknak nevezték tagjait, pedig ez a jelző inkább azokra illene, akik minden pillanatban cserben hagyják elveiket, hogy a hatalmon maradhassanak. — Önök mindent megígértek és semmit se váltottak be — kiáltották folytonos zajongás közben a jobboldalról. * —• Önök se fognak meghalni a készfizetésért — hangoztatták balról. Justh ezután azt mondta, hogy ha a függetlenségi párt nem lett volna olyan rigorózus az elvek és politikai eszközök dolgában saját magával szemben, ma hatalmon ülhetne s a munkapártnak izmagja se lenne se a Házban, se az országban. A jobboldal derültséggel fogadta ezt a kijelentést. — Kiesett a holló szájából a sajt — kiáltotta Ugron Zoltán nagy hahota mellett. Mikor aztán Justh a készfizetés dolgára tért s Tisza aradi beszédét citálta, az ellenzéken nevettek. — Ilyen ígéreteket tenni — mondta Justh s azokat be nem váltva, kormányon maradni, ellenkezik a politikai tisztességgel. — Micsoda beszéd ez? Rendre! Rendre! — tiltakozott a jobboldal lármásan. Az elnöklő Kabos Ferenc Justhot megintette. Justh azzal fejezte be beszédét, hogy határozati javaslatot olvasott föl, amely szerint a képviselőház nem viseltetik bizalommal a kormány iránt. Az ellenzék" balszárnya, a Justh-párt vezére köré sereglett s tapssal és éljenzéssel tüntetett mellette. A Kossuth-párt nagy része ülve maradt s némán nézte az ünneplést, néhányan mentek Justhhoz, hogy gratuláljanak. Az ülés berekesztése előtt Madarassy-Beck Gyula báró kijelentette, hogy Justh Gyula félreértette az ő beszédét. Tisza István gróf pedig azt .