Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-21 / 69. szám

1912. március 21. BUDAPESTI HÍRLAP (69. sz.) 3 rókát kell modernizálni. E tekintetben eddigi cikkeink után talán mindenki egyetért velünk. " Csakhogy a feladatot könnyebb kitűzni, mint megoldani.­­ Rendezőink, mint kimutattuk, a jelenlegi alapon tovább nem fejleszthetők, mert körülbe­lül ezer kocsiteljesítmény az, mely mint végső határ e típussal elérhető. Már­pedig rendezőink egy része ma is közel kétezer kocsival kénytelen megbirkózni, illetve kellene hogy megbirkóz­zék. A jövő fejlődéssel is számolva, legalább négyezer kocsi ranzsírozására kellene rende­zőinket építeni. Ily szolgáltatás biztosítása cél­jából át kellene térnünk a külföldön ismert négy­ vágánycsoportos megoldásokra. Ámde ren­dezőpályaudvarainknak ily módon való átépí­tése majdnem a lehetetlenséggel határos. Már említettük a múltkor, hogy a négy vágánycso­portnak egymás után kell elhelyeztetnie, ez a követelmény pedig rendkívül hosszú (kereken mintegy öt kilométer) kifejlődést kíván. Igen megnehezíti nálunk a helyzetet az is, hogy ren­dezőinket városrészek, építmények, vasútvona­lak vagy egyéb akadályok területileg igen kor­látozzák. Mind­ennek figyelembe vételével ren­dezőinknek a külföldi négy-vágánycsoportos megoldás szerint való átalakítása rengeteg ösz­­szeget kívánna. Kereken legalább ötszáz millió koronára becsülhető rendezőpályaudvarainknak ilyképpen való átépítése. De ily elviselhetetlen költekezésre alig lesz szükség. E cikk­sorozat folyamán tudomá­sunkra jutott, hogy a kereskedelmi miniszté­riumban most tanulmányozzák egy magyar mérnöknek új megoldási tervét a rendezőpálya­udvarokról. Komoly helyről figyelmeztettek bennünket, hogy e megoldás­­ nagyjelentőségű dolog, vele a M. A. V. rendezőpályaudvarok aránytalanul csekély költséggel akképpen lesz­nek átalakíthatók, hogy az árutorlódások úgy­szólván egy csapásra meg fognak szűnni. Ez új megoldás szerzője K. Prenoszil Géza mérnök, (M A. V. felügyelő), ki azt mint teljesen új ta­lálmányt valamennyi kulturállamban szabadal­maztatta. Ezt a megoldást több jeles szakember olyannak tartja, hogy vele komolyan kell fog­lalkozni, igen sok finom, jellemző, poétikus részletre ta­lálunk. Nemesen melodikus és színmagyar ka­raktere van Rákóczi egész szerepének. Jelentő­ségében, emelkedett hangjában mindvégig van valami, a­mi megkülönbözteti a többi szólamtól. Nagyon bájosak és dallamosak a fejedelem és Sieniavszka hercegnő duettjei. Széles, zengő együttesbe olvad a búcsúzó fejedelemnek, a magyar vitézeknek s a népnek nagy együttese. Az első kép tompa gyászindulóval végződik, melybe halkan, alig hallhatóan beleszólnak a Rákóczi-nóta motívumai. A második fölvonás­ban a pásztorjáték és a menüett zenéjében Zichy gróf invenciójának kecsességére, graciózus könnyedségére ismerünk. Kétszeresen finom a kettős játék a színpadon történő dolgok tragi­kuma s a zene gondtalan, mosolygó táncritmusa közt. A bevonulások pompásak, a drámai jele­nések élesek és elevenek. A harmadik felvonás­ban a zene pompásan együtt jár az akcióval. Széles, meleg lendület van abban a monológban, mellyel Rákóczi fiát köszönti. Néhány súlyos, metsző akcentussal fejeződik be a fölvonás. A közzene szimfonikusan tömöríti, összeszövi Rá­kóczi valamennyi motívumát, hatalmasan foko­zódik s nagyszerű fortisszimóban zárul. A halál­jelenés a félelmetes, nyomott csendből lassú emelkedéssel vezet az apoteózisba, mely csupa erő és diadal. Az előadás kitűnő volt. Rózsa Lajos min­den kvalitása érvényesült Rákóczi szerepében: férfiasan zengő, erős, meleg baritonja, szép deklamációja és előadásának pompás magyar zamatja. Megjelenésében is megadta a szerep méltóságát, a mellett erővel, természetesen ját­szott. A fiatal művész pályafutásának jelentős mozzanata a mai est. Balla Károly (Longueval) A Kossuth-párt tiltakozása. Egy kőnyoma­tos újság közlése alapján megírtuk, hogy Galambos Pál dr. ügyvéd kilépett a Kossuth-pártból és a mun­kapártba lépett. A Kossuth-párt elnökségétől most arról értesülünk, hogy Galambos Pál sohasem volt tagja sem a régi függetlenségi pártnak­, sem pedig az országos függetlenségi Kossuth-pártnak. A magyar görög-katolikus püspökség. Eperjesről jelentik: Tahy József Sáros megye alis­pánja Eperjes város görög katolikus köreinek és tár­sadalmának kérésére latin nyelvű távirati feliratot in­tézett a római szentszékhez azzal a kérelemmel, hogy a románajkú görög katolikusoknak mozgalmával szemben járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar szer­tartású és nyelvű görög katolikus püspökség mielőbb­ fölállíttassék. A politikai események. Budapest, márc 20. A kormányválság. Csönd és bizonytalanság: ez jellemzi a mai helyzetet. Semmi sem történik­, hogy a nyugta­lanság csökkenjen és a válság lehető gyors meg­oldásra jusson. Csak annyit tudunk, hogy a ki­hallgatott magyar politikusok mit mondottak és mit tanácsoltak a királynak. De a király fölfo­gásáról és a válság megoldására irányuló szán­dékáról hiányzik minden alapos tájékozódás, azt az egy pozitív adatot kivéve, hogy ő felsége a mai többség keretében óhajtja megoldani a válságot. II. Vilmos császár megmaradt eredeti ter­vénél s szombaton Bécsbe érkezik, hogy kirá­lyunkat meglátogassa. Ez alkalommal Bécsben lesz Héderváry gróf s előreláthatólag kihallgatá­son lesz a királynál. A politikai körök remélik, hogy ezen a napon jelentős lépés fog történni a válságban. F­iával áll szoros kapcsolatban, fölkínálkozik a közös hadseregnek és a nemzetfentartó értelmi­ség ellen a bécsi magyarfaló keresztény-szocia­­listákkal egy követ fut. Mondhatta volna azt is, hogy Kossuth Lajos megcsinálta ugyan a negy­vennyolcas átalakulást, az általános választó­­jogot azonban nem hozta be és nem is írta zászlajára. A Justh-párt természetesen Kossuth Lajos nevével fedi mai hamis negyvennyolcas, valójá­ban a bécsi fölfogásra hangolt és a bécsi törek­vésekhez teljesen alkalmazkodó politikáját. Héderváry gróf Bécsben. Félhivatalosan jelentik, hogy Héderváry Ká­roly gróf miniszterelnök pénteken délután Bécsbe utazik, hogy a magyar kormány képviseletében részt vegyen a német császár látogatása alkalmával ren­dezendő ünnepségeken. A munkapártból. A királyi kihallgatásokkal kapcsolatban több­ízben megírtuk, hogy a­ király a munkapárt egysé­gét megóvni óhajtja és határozott kívánsága, hogy a Héderváry-kormányt újra kinevezze. Ma több ol­dalról megerősítik, hogy a Budapesti Hírlap infor­mációi helyesek voltak. A munkapárti klubban ma este minden oldalról kedvező híreket hallottunk a válság megoldásáról és minden csoportban örven­dező arcokat láttunk. Az általános örömet ' bécsi értesülések " szerezték. Bécsből ugyanis —­ kedvező jelentések érkeztek, melyek olyképp szólnak, hogy a főbb nehézségek­ m már elhárultak és hogy ha rend­­kívüli akadály közbe nem jön, akkor a Héderváry­­kormány reaktiválása hamarosan megtörténik. A Kossuth-lakoma, Kossuth Lajos emlékezetét a fehér asztal­nál is megünnepelték a függetlenségi pártok. A­ Kossuth-párt egyik dunaparti szállóban, a Justh­­párt egyik körúti vendéglőben gyűlt össze, de mind a két párt képviseltette magát a másik párt lakomáján. A Kossuth-párt ünnepi kedvét erősen emelte vezérének, Kossuth Ferencnek megjelenése. Hosszú betegsége óta éppen három hónap után ma először jelent meg Kossuth új hívei között. Megérkezésekor zajos, lelkes taps fogadta és a párt valamennyi tagja személyesen is üdvözölte. Apponyi Albert gróf gyöngélkedése miatt nem jöhetett el, de meleg üdvözlő távirat­ban fejezte ki a párttal való együttérzését. Az ünnepi beszédet kezében a Kossuth­­serleggel Palugyay Móric mondotta. Szép, len­dületes beszédét sűrü tetszés kisérte és végül lel­kes taps követte. Történelmi fejtegetései során megemlékezett néhány szóval a függetlenségi párt testvérviszályáról is és röviden ugyan, de éle­sen mondott bírálatot a másik pártnak vá­lasztójogi jelszaváról. A Justh-párti köszöntőt Beck Lajos mon­dotta.­­ A Kossuth-párt. A Kossuth-párt délután három órakor a Hun­­gária-szállóban gyűlt össze ünnepi lakomára. "Az asztalfőn Kossuth Ferenc ült, mellette az ünnepi szónok, Palugyay Móric Tóth János és Désy Zol­tán között foglalt helyet. A Justh-párt képviseleté­ben Lovászy Márton és Esterházy Mihály gróf, a néppárt képviseletében Szmrecsányi György jelent meg a lakomán. Ott volt a­ Kossuth-párt valamennyi tagja, számos külső tag és több küldöttség. A harmadik fogásnál szólásra emelkedett Pa­lugyay Móric képviselő és elsőbben Kossuth Lajos­nak negyvennyolc előtti működését fejtegette, majd a szabadságharcról és az emigrációban való szere­péről szólott. Beszédét így fejezte be: — A magyar szabadság géniusza, mely egész életén át kisérte, az utolsó pillanatig is leghűsége­sebb és legkitartóbb bajtársa, szemeinek lehunyté­val szintén visszatért égi honába! A magyar nem­zet pedig újból tapasztalhatta, hogy a rodostói szent sir nem az egyetlen emlékeink között, mely arról regél, hogy hazátlanul s dicső tetteik színhe­lyétől messze üldözve haltak el ama nagyjaink, kik mindenüket föláldozva s mindent kockára téve nem vívhatták ki hazájuk szabadságát! Boruljunk le Kossuth Lajos a Te nagyságod előtt! Te hozzád for­dulunk, mint minden válságos időben, hogy erőt merítsünk, hogy biztatást, hogy bölcs intelmet és útmutatást nyerhessünk most is, a­mikor a hatalom utáni sóvárgás a közerkölcsök rovására versenyt fut az anyagiak utáni mohó vággyal, mikor a nemzeti Ma Kossuth Lajos halála napján ünnepi sort ültek a függetlenségi pártok. A Kossuth-párt szónoka gyászolta a testvér­háborút és Kossuth Lajos eszméinek romlását, a­mit a másik frakció idéz föl azzal, hogy nemzetközi jelszavakat propagál. Nagyon szelíd volt a megszólás. Rámutat­hatott volna a Kossuth-párt ünnepi szónoka arra is, hogy íme, az a párt, a­mely az igazi füg­getlenségi eszmékkel kérkedik, a bécsi kamaril­is meglepett tenorjának érces csengésével. A darab női szerepei kisebbek, de ezeket is első­rangú művésznőink énekelték: Sándor Erzsi poétikus Sieniavszka hercegnő volt s hangja megvesztegető szépségével ragadta el a közön­séget, Krantner Teréz pedig finom drámai vo­násokkal tette érdekessé a fejedelemasszony rövid szerepét. Háber Györgyike orgánumának erejét és melegségét dicsérhetjük. Az epizódsze­repek a színház majdnem egész férfiegyüttesét foglalkoztatták, dicsérettel említhetjük itt Ven­­czell, Dalnoki, Kertész, Komár, Várady, Pichler, Várkonyi nevét. A darab betanításának és oda­adó, szakavatott vezetésének érdeme Szikla Adolfé. Kitűnő volt Alszeghy Kálmán rendezése. Egészen külön kell megemlítenünk az igazán elsőrangú, művészies kiállítást, Kéméndy Jenő és Ujváry Ignác munkáját. Az első föl­vonás téli tájképe pompás vonalakban tagolja a színpadot, tónusban és világításban egyaránt kifogástalan. A második fölvonás rokokó kertje, a nagy rácsos kapuval, szökőkuttal, lampionokkal, a kivilágí­tott pavillonnal, sugárzó, ezüstös holdfénnyel, a sok XIV. Lajos korabeli ragyogó kosztümmel gyönyörű látványosság. Hatásos az utolsó kép prospektusa, a tengeri vihar is illúziót kelt. A közönség igen melegen, lelkesen fogadta az újdonságot, sokszor tapsolt nyílt színen s a fölvonások után vagy húszszor hívta a lámpák elé a szereplőket és az illusztris szerzőt. Nagy­szerű érzés lehetett az övé, mikor m­a tizenöt év munkáját betetőzve látta, egy hosszú művészi pályafutás után, de még alkotó ereje és kedve teljességében, mosolyogva az elmúlt fáradságon és szeme előtt talán már újabb tervek, ötletek fölrajzó képével. (k. a.)

Next