Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)
1912-03-21 / 69. szám
1912. március 21. BUDAPESTI HÍRLAP (69. sz.) 3 rókát kell modernizálni. E tekintetben eddigi cikkeink után talán mindenki egyetért velünk. " Csakhogy a feladatot könnyebb kitűzni, mint megoldani. Rendezőink, mint kimutattuk, a jelenlegi alapon tovább nem fejleszthetők, mert körülbelül ezer kocsiteljesítmény az, mely mint végső határ e típussal elérhető. Márpedig rendezőink egy része ma is közel kétezer kocsival kénytelen megbirkózni, illetve kellene hogy megbirkózzék. A jövő fejlődéssel is számolva, legalább négyezer kocsi ranzsírozására kellene rendezőinket építeni. Ily szolgáltatás biztosítása céljából át kellene térnünk a külföldön ismert négy vágánycsoportos megoldásokra. Ámde rendezőpályaudvarainknak ily módon való átépítése majdnem a lehetetlenséggel határos. Már említettük a múltkor, hogy a négy vágánycsoportnak egymás után kell elhelyeztetnie, ez a követelmény pedig rendkívül hosszú (kereken mintegy öt kilométer) kifejlődést kíván. Igen megnehezíti nálunk a helyzetet az is, hogy rendezőinket városrészek, építmények, vasútvonalak vagy egyéb akadályok területileg igen korlátozzák. Mindennek figyelembe vételével rendezőinknek a külföldi négy-vágánycsoportos megoldás szerint való átalakítása rengeteg öszszeget kívánna. Kereken legalább ötszáz millió koronára becsülhető rendezőpályaudvarainknak ilyképpen való átépítése. De ily elviselhetetlen költekezésre alig lesz szükség. E cikksorozat folyamán tudomásunkra jutott, hogy a kereskedelmi minisztériumban most tanulmányozzák egy magyar mérnöknek új megoldási tervét a rendezőpályaudvarokról. Komoly helyről figyelmeztettek bennünket, hogy e megoldás nagyjelentőségű dolog, vele a M. A. V. rendezőpályaudvarok aránytalanul csekély költséggel akképpen lesznek átalakíthatók, hogy az árutorlódások úgyszólván egy csapásra meg fognak szűnni. Ez új megoldás szerzője K. Prenoszil Géza mérnök, (M A. V. felügyelő), ki azt mint teljesen új találmányt valamennyi kulturállamban szabadalmaztatta. Ezt a megoldást több jeles szakember olyannak tartja, hogy vele komolyan kell foglalkozni, igen sok finom, jellemző, poétikus részletre találunk. Nemesen melodikus és színmagyar karaktere van Rákóczi egész szerepének. Jelentőségében, emelkedett hangjában mindvégig van valami, ami megkülönbözteti a többi szólamtól. Nagyon bájosak és dallamosak a fejedelem és Sieniavszka hercegnő duettjei. Széles, zengő együttesbe olvad a búcsúzó fejedelemnek, a magyar vitézeknek s a népnek nagy együttese. Az első kép tompa gyászindulóval végződik, melybe halkan, alig hallhatóan beleszólnak a Rákóczi-nóta motívumai. A második fölvonásban a pásztorjáték és a menüett zenéjében Zichy gróf invenciójának kecsességére, graciózus könnyedségére ismerünk. Kétszeresen finom a kettős játék a színpadon történő dolgok tragikuma s a zene gondtalan, mosolygó táncritmusa közt. A bevonulások pompásak, a drámai jelenések élesek és elevenek. A harmadik felvonásban a zene pompásan együtt jár az akcióval. Széles, meleg lendület van abban a monológban, mellyel Rákóczi fiát köszönti. Néhány súlyos, metsző akcentussal fejeződik be a fölvonás. A közzene szimfonikusan tömöríti, összeszövi Rákóczi valamennyi motívumát, hatalmasan fokozódik s nagyszerű fortisszimóban zárul. A haláljelenés a félelmetes, nyomott csendből lassú emelkedéssel vezet az apoteózisba, mely csupa erő és diadal. Az előadás kitűnő volt. Rózsa Lajos minden kvalitása érvényesült Rákóczi szerepében: férfiasan zengő, erős, meleg baritonja, szép deklamációja és előadásának pompás magyar zamatja. Megjelenésében is megadta a szerep méltóságát, a mellett erővel, természetesen játszott. A fiatal művész pályafutásának jelentős mozzanata a mai est. Balla Károly (Longueval) A Kossuth-párt tiltakozása. Egy kőnyomatos újság közlése alapján megírtuk, hogy Galambos Pál dr. ügyvéd kilépett a Kossuth-pártból és a munkapártba lépett. A Kossuth-párt elnökségétől most arról értesülünk, hogy Galambos Pál sohasem volt tagja sem a régi függetlenségi pártnak, sem pedig az országos függetlenségi Kossuth-pártnak. A magyar görög-katolikus püspökség. Eperjesről jelentik: Tahy József Sáros megye alispánja Eperjes város görög katolikus köreinek és társadalmának kérésére latin nyelvű távirati feliratot intézett a római szentszékhez azzal a kérelemmel, hogy a románajkú görög katolikusoknak mozgalmával szemben járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar szertartású és nyelvű görög katolikus püspökség mielőbb fölállíttassék. A politikai események. Budapest, márc 20. A kormányválság. Csönd és bizonytalanság: ez jellemzi a mai helyzetet. Semmi sem történik, hogy a nyugtalanság csökkenjen és a válság lehető gyors megoldásra jusson. Csak annyit tudunk, hogy a kihallgatott magyar politikusok mit mondottak és mit tanácsoltak a királynak. De a király fölfogásáról és a válság megoldására irányuló szándékáról hiányzik minden alapos tájékozódás, azt az egy pozitív adatot kivéve, hogy ő felsége a mai többség keretében óhajtja megoldani a válságot. II. Vilmos császár megmaradt eredeti tervénél s szombaton Bécsbe érkezik, hogy királyunkat meglátogassa. Ez alkalommal Bécsben lesz Héderváry gróf s előreláthatólag kihallgatáson lesz a királynál. A politikai körök remélik, hogy ezen a napon jelentős lépés fog történni a válságban. Fiával áll szoros kapcsolatban, fölkínálkozik a közös hadseregnek és a nemzetfentartó értelmiség ellen a bécsi magyarfaló keresztény-szocialistákkal egy követ fut. Mondhatta volna azt is, hogy Kossuth Lajos megcsinálta ugyan a negyvennyolcas átalakulást, az általános választójogot azonban nem hozta be és nem is írta zászlajára. A Justh-párt természetesen Kossuth Lajos nevével fedi mai hamis negyvennyolcas, valójában a bécsi fölfogásra hangolt és a bécsi törekvésekhez teljesen alkalmazkodó politikáját. Héderváry gróf Bécsben. Félhivatalosan jelentik, hogy Héderváry Károly gróf miniszterelnök pénteken délután Bécsbe utazik, hogy a magyar kormány képviseletében részt vegyen a német császár látogatása alkalmával rendezendő ünnepségeken. A munkapártból. A királyi kihallgatásokkal kapcsolatban többízben megírtuk, hogy a király a munkapárt egységét megóvni óhajtja és határozott kívánsága, hogy a Héderváry-kormányt újra kinevezze. Ma több oldalról megerősítik, hogy a Budapesti Hírlap információi helyesek voltak. A munkapárti klubban ma este minden oldalról kedvező híreket hallottunk a válság megoldásáról és minden csoportban örvendező arcokat láttunk. Az általános örömet ' bécsi értesülések " szerezték. Bécsből ugyanis — kedvező jelentések érkeztek, melyek olyképp szólnak, hogy a főbb nehézségek m már elhárultak és hogy ha rendkívüli akadály közbe nem jön, akkor a Hédervárykormány reaktiválása hamarosan megtörténik. A Kossuth-lakoma, Kossuth Lajos emlékezetét a fehér asztalnál is megünnepelték a függetlenségi pártok. A Kossuth-párt egyik dunaparti szállóban, a Justhpárt egyik körúti vendéglőben gyűlt össze, de mind a két párt képviseltette magát a másik párt lakomáján. A Kossuth-párt ünnepi kedvét erősen emelte vezérének, Kossuth Ferencnek megjelenése. Hosszú betegsége óta éppen három hónap után ma először jelent meg Kossuth új hívei között. Megérkezésekor zajos, lelkes taps fogadta és a párt valamennyi tagja személyesen is üdvözölte. Apponyi Albert gróf gyöngélkedése miatt nem jöhetett el, de meleg üdvözlő táviratban fejezte ki a párttal való együttérzését. Az ünnepi beszédet kezében a Kossuthserleggel Palugyay Móric mondotta. Szép, lendületes beszédét sűrü tetszés kisérte és végül lelkes taps követte. Történelmi fejtegetései során megemlékezett néhány szóval a függetlenségi párt testvérviszályáról is és röviden ugyan, de élesen mondott bírálatot a másik pártnak választójogi jelszaváról. A Justh-párti köszöntőt Beck Lajos mondotta. A Kossuth-párt. A Kossuth-párt délután három órakor a Hungária-szállóban gyűlt össze ünnepi lakomára. "Az asztalfőn Kossuth Ferenc ült, mellette az ünnepi szónok, Palugyay Móric Tóth János és Désy Zoltán között foglalt helyet. A Justh-párt képviseletében Lovászy Márton és Esterházy Mihály gróf, a néppárt képviseletében Szmrecsányi György jelent meg a lakomán. Ott volt a Kossuth-párt valamennyi tagja, számos külső tag és több küldöttség. A harmadik fogásnál szólásra emelkedett Palugyay Móric képviselő és elsőbben Kossuth Lajosnak negyvennyolc előtti működését fejtegette, majd a szabadságharcról és az emigrációban való szerepéről szólott. Beszédét így fejezte be: — A magyar szabadság géniusza, mely egész életén át kisérte, az utolsó pillanatig is leghűségesebb és legkitartóbb bajtársa, szemeinek lehunytéval szintén visszatért égi honába! A magyar nemzet pedig újból tapasztalhatta, hogy a rodostói szent sir nem az egyetlen emlékeink között, mely arról regél, hogy hazátlanul s dicső tetteik színhelyétől messze üldözve haltak el ama nagyjaink, kik mindenüket föláldozva s mindent kockára téve nem vívhatták ki hazájuk szabadságát! Boruljunk le Kossuth Lajos a Te nagyságod előtt! Te hozzád fordulunk, mint minden válságos időben, hogy erőt merítsünk, hogy biztatást, hogy bölcs intelmet és útmutatást nyerhessünk most is, amikor a hatalom utáni sóvárgás a közerkölcsök rovására versenyt fut az anyagiak utáni mohó vággyal, mikor a nemzeti Ma Kossuth Lajos halála napján ünnepi sort ültek a függetlenségi pártok. A Kossuth-párt szónoka gyászolta a testvérháborút és Kossuth Lajos eszméinek romlását, amit a másik frakció idéz föl azzal, hogy nemzetközi jelszavakat propagál. Nagyon szelíd volt a megszólás. Rámutathatott volna a Kossuth-párt ünnepi szónoka arra is, hogy íme, az a párt, amely az igazi függetlenségi eszmékkel kérkedik, a bécsi kamarilis meglepett tenorjának érces csengésével. A darab női szerepei kisebbek, de ezeket is elsőrangú művésznőink énekelték: Sándor Erzsi poétikus Sieniavszka hercegnő volt s hangja megvesztegető szépségével ragadta el a közönséget, Krantner Teréz pedig finom drámai vonásokkal tette érdekessé a fejedelemasszony rövid szerepét. Háber Györgyike orgánumának erejét és melegségét dicsérhetjük. Az epizódszerepek a színház majdnem egész férfiegyüttesét foglalkoztatták, dicsérettel említhetjük itt Venczell, Dalnoki, Kertész, Komár, Várady, Pichler, Várkonyi nevét. A darab betanításának és odaadó, szakavatott vezetésének érdeme Szikla Adolfé. Kitűnő volt Alszeghy Kálmán rendezése. Egészen külön kell megemlítenünk az igazán elsőrangú, művészies kiállítást, Kéméndy Jenő és Ujváry Ignác munkáját. Az első fölvonás téli tájképe pompás vonalakban tagolja a színpadot, tónusban és világításban egyaránt kifogástalan. A második fölvonás rokokó kertje, a nagy rácsos kapuval, szökőkuttal, lampionokkal, a kivilágított pavillonnal, sugárzó, ezüstös holdfénnyel, a sok XIV. Lajos korabeli ragyogó kosztümmel gyönyörű látványosság. Hatásos az utolsó kép prospektusa, a tengeri vihar is illúziót kelt. A közönség igen melegen, lelkesen fogadta az újdonságot, sokszor tapsolt nyílt színen s a fölvonások után vagy húszszor hívta a lámpák elé a szereplőket és az illusztris szerzőt. Nagyszerű érzés lehetett az övé, mikor ma tizenöt év munkáját betetőzve látta, egy hosszú művészi pályafutás után, de még alkotó ereje és kedve teljességében, mosolyogva az elmúlt fáradságon és szeme előtt talán már újabb tervek, ötletek fölrajzó képével. (k. a.)