Budapesti Hírlap, 1914. szeptember (34. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-01 / 212. szám

1914. szeptember . BUDAPESTI HIRLAP (212. sz.) Délelőtt 10 óra 50 perc. Az óriás csata Galicia északkeleti vidé­kén tovább folyik.­­Az általános helyzet vál­tozatlan. Este 9 óra. A monumentális csata tovább folyik. A balszárny állandóan előnyomulóban van Keim fontos csomópont felé. „A döntés legközelebb várható.“ A Magyar Távirati Iroda jelenti augusz­tus 31-ikéről. A hadisajtószállásról ma este 6 óra 20 perckor föladott távirattal jelentik. Az északi harctéren csapataink továbbra is kemény harcban állanak a Lublin—Krasnostaw-Hrubieszow-vo­­naltól délre. A döntés a legközelebbi időre várható. A Balkánon a tegnap ismertetett helyzet­ijén változás nem történt. Főhadisajtószállás, aug. 31. (Feladatott este 7 órakor.) (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójá­tól.) Északon balszárnyunk erejének megfeszí­tésével küzd. Csapataink Kelet-Galiciában erős védőpozícióban jól állanak, ezért Dankl tá­bornok serege északon döntésre kény­szeríti az oroszt. Döntés legközelebb várható. .4 balszárny éle kiszélesedett Lublin —Krasznoszlav—Grubjeszovig. (P.J. H.) A győzelem reménye. Bécs, aug. 31. A Morgen meg van győződve, hogy csa­pataink a Galíciába benyomult oroszok fölött előnyt szereztek, a­mely remélhetően eldönti végleges győzelmünket. Azok után, a­miket hadseregünk eddig teljesített, azt a reményt táplálhatjuk, hogy a kelet-galíciai csatatér jobb­szárnyán is győznek fegyvereink. Várakozás Berlinben. Berlin, aug. 31. Az­­összes lapok áttekintően foglalkoznak az eddigi jelentések alapján a Visztula és Dnyes­­ter között lefolyó óriás küzdelemmel és a ka­tonai helyzetét magyarázzák ennek. A harcot Ausztria és Magyarország hősi küzdelmének nevezik. Úgy a politikai körökben, mint a kö­zönség körében nagy feszültséggel várják­ a csata kimenetelét. A kielcei kormányzóság elfoglalása. Bécs, aug. 31. A Reichspost haditudósítója megállapítja, hogy a klelcei kormányzóság teljesen a mi ke­zünkben van és birtokba vettük a radomi kor­mányzóságnak azt a részét is, a­mely a kielcei kormányzóság keleti határa és a Visztula között fekszik. Ennek a résznek főhelye Opatov. A kraszniki harc. 1 Krakó, aug. 31. A Hora Reforma a kraszniki harcok egyik résztvevőjétől még a következő részleteket kapta. A Krasznik ellen előnyomuló csapatok közül különösen egy gyalogezred tűnt ki. A puska- és ágyutűz a múlt vasárnap reggel nyolc órától este hét óráig szakadatlanul tartott. Az osztrák és magyar csapatok e­közben állandóan rajvonalban előnyomultak. Mint az elfogott orosz katonák beszélik, a tábori sáncokat már két héttel a csata előtt emelték. Csapataink elő­nyomulása rendkívül nehéz volt, mert homok­­tengeren kellett menetelniök, úgy hogy embe­reink néhol térdig besüppedtek a homokba. Később azután nyílt síkföldön vonultunk előre, a­honnan az oroszokat elűztük. A sáncárkok­ban halomszámra hevertek a holttestek. Ez ágyúink tüzelésének tulajdonítható. . . Vannovszki tábornok halála. A Wiener Alig. Ztg. jelenti Berlinből. Van­­novszki tábornok, a­kit szuronyharcban, mint ismeretes, egy honvéd halálosan megsebesített és a­ki sebeibe belehalt, halála előtt néhány száz rubel készpénzét hálából a szeretettel teljes bá­násmódért, a melyben az osztrák és magyar egészségügyi személyzet részesítette, a Vörös Keresztnek adományozta. . feltűnést kelt itt, hogy Vannovszki tábor­nok levelei között ráakadtak a cár levelére is, a­melyben az elhunyt Vannovszki tábornokot Ga­licia meghódítása után Galicia kormányzójává nevezi ki lembergi székhellyel. r ................ . .­­ . . t . Sebesültek és foglyok. Vasárnap éjféltájban a keleti pályaudvarra egy katona vonat érkezett, melyen 130 sebesültet­ hoz­tak,­ a­kik az északkeleti harctérről jöttek. A se­besültek között volt egy főhadnagy, a­ki augusztus 21-én részt vett a kamionka-strumilovai harcban. A főhadnagy elmondotta, hogy az oroszok a kamionkai kaszárnyát, mely kórházzá volt átala­kítva és melyen vöröskeresztes zászló lengett, meg­támadták és egész délelőtt tüzeltek rá, azonban a kis őrség visszavetette az ötvenszeres túlerőt. Délben egy orosz orvos jött vöröskeresztes lobogót lengetve, és megkérte orvosainkat, hogy Vannovszky orosz tábornokot vegyék ápolás alá, szállítsák Lem­­bergbe és operálják meg. Tisztjeink a hasán meg­sebesült tábornokot átvették, Lembergbe szállították, a­hol a klinika igazgatója megoperálta, de nem le­hetett rajta segíteni, mert az operáció után meg­halt. Katonai dísszel temették el az orosz hadosz­tályparancsnokot. Ma hajnalban hat óra előtt hatvanegy hu­szárt, köztük két tisztet hoztak az északi harctér­ről. A nagy csatatér különböző pontjairól hozták őket. Reggel hat órakor a keleti pályaudvarra hét sebesült tiszt érkezett Lembergből. A tisztek a kö­vetkezőket mondták: — Helyzetünk odafenn napról-napra javul. Az óriás csata nagy hevességgel folyik. Az oroszok fedett állásait egymás után bevettük, azon­ban ismét elsáncolják magukat és vonalról-vonalra, hol előretörve, hol visszavonulva tüzelnek. Tüzérsé­gük folyton akcióba van, azonban nem mérkőzhe­­tik a miénkkel. Lovasságunknak nagy hasznát vet­tük. Lovasságunk volt az, a­mely az ellenség lovas­ságát megakadályozta a betörésben; huszárok ágyu­kat vettek el az ellenségtől és nem egyszer szétver­ték a gyalogságot. Az orosz szívósan és kitartóan küzd, de nem bírja kimozdítani csapatainkat állá­sukból.• Az elmúlt éjjel Budapesten keresztül 1630 orosz hadifoglyot szállítottak. Óriási hosszúságú, két lokomotivos vonat hozta őket. Alig hogy a vonat megállott, a foglyokat kiengedték a zárt teherkocsik­ból. Kettős sorba fölállították őket és bevezették a pályaudvar étkezőjébe, a­hol teát meg kenyeret kaptak. A foglyokon zöldesszürke ruha van, nehéz csizma, szürke köpenyeg és fejüket tányérsapka fedi. Szőke, kékszemű, barátságos tekintetű embe­rek és majdnem valamennyi szakállt és bajuszt vi­sel. Az altisztek rangját a sapkán levő esik jelzi. A muszka legények nevetgélve beszélgettek és évődtek egy vörös szakállú katonával, a­ki a legmogorvább volt. Ez egy donvidéki zsidó, a­ki még fogságban sem szereti az oroszt. A foglyokat Esztergomba vi­szik­, a­hol a táborban lesz a szállásuk. ■ A kísérő tisztek szerint boldogok, hogy nem kell tovább har­­colniok. " A két testvér. írta Varga Bálint dr. Szakácsnál a szerbek Rettentőn rohannak: •Elhalványul bátor képe Két magyar rokonnak. Elhalványul képe, Szeme könybe lábad. Hull a vére, piros vére jó magyar bakáknak. Ám de nincs sok idő: Karjuk tettre buzdul; Ropog, durrog jó fegyverük . Fut az ellen, pusztul. Dühös képű szerbek Bénástoknak esnek: Fojtogatják, fosztogatják. ..Pajtás, tűrjük eztet?“ „Hajhi, de nincsen töltés, A „készlet“ is távol. Elszakadtunk a csapattól; Messze zúg a tábor.“ „Fuss hamar töltésért. Majd én ellentállok!“ És egy magyar tucat szerbi, A Viadalra szállott. ’ Dühös szerb szivekben VI Szuronyhegyet forgat: " Tigris-módra sürög-forog, A rablók oszolnak. ..Pajtás, itt a töltés..­­ Golyózáport rájok." Hajh, de a hős jó rokonná- Szemén szürke hályog. . Inog combja, térde. A fegyvert elejti,­­ Bal melléből omlik a ti.'. * . .4 szót törve ejti. Bajtársa bőszükén Tüzel a futókra: — Elhullott mind! — Forró ajké' Nyújtja búcsúcsókra. -Isten veled, pajtás, Nézz le ránk majd, testvér! ' - -Él az Isten. — győz a magyar, — ■' Rablót, gyilkost megvér.“ ■ *■ i , í ’ • ' ■ ,! így történt ez múltkor Szabácsi nagy téren: . ..Ki volt az a vitéz bajnok !' „Hát az én testvérem.“ Halotti csend borúit Szabácsi nagy térre: .................,Él az Isten, győz a magyar: Égre kiált vérei“ A min torassírója Mulafa. — A francia császárság bukása 1870. szep­tember 1-én. — Ma negyvennégy esztendeje! . . . Augusztus 1-én még­ azt ordította a párisi utca: — Berlin, a Ber­lin!; 4-én a német hadsereg már megkezdte Fran­ciaország ellen az előrenyomulást; 18-án. Gia­velotte- St. Privat mellett már leverték a németek a franciák legnagyobb és legjobb seregét, mely csak úgy mene­kült meg a végpusztulástól, hogy Metzbe húzódott vissza, hol utóbb Ba­aine végre is kapitulált. És szeptember 1-én megmaradt chalonsi sereg már szemben állott Szedánnál a diadalmasan előnyomuló német hadsereggel, hogy megvívja a két­ nemzet nagy csatáját, mely hivatva volt dönteni a francia császárság létéről vagy bukásáról . . . Ekkor már Pár­is is komoly veszedelemben for­­gott s a chalonsi hadsereg feladatává III. Napóleon tulajdonképpen Paris födözését tette; a párisi han­gulat befolyása alatt álló kormány mindezáltal sür­gősen követelte, hogy a sereg a rajnai hadsereggel való egyesülés céljából Metz felé haladéktalanul nyomuljon elő. Mac Mahon hosszas habozás után előbb­­ Reims, majd Szedán felé vonult előre, s augusztus­­ 25-én az Aisne-vonalat érte el. A német fővezérlet, mely a chalonsi sereget előbb nyugat felé kereste, s csak e napon tudta meg, hogy Mac Mahon már elin­­t­dult s az egész erővel észak felé kanyarodva, a­­ chalonsi sereg jobb oldalának tartott. Már 27-én­ g-

Next