Budapesti Hírlap, 1915. január-február (35. évfolyam, 1–59. szám)
1915-01-01 / 1. szám
1915. január 1. ( Budapest! HIBLAP a. ßZ.) teméntelenségén. A Times kétségbe van esve, hogy a német cirkálók eljuthattak Anglia partjáig, holott Mr. Winston Churchill azt állította, hogy az egész német flotta biztos patkánylyukba bújt. „Az admiralitás nyilatkozatai a tényekkel nyilvánvaló ellenkezésben vannak", véli az újságok öreg leader-e. De ha a Times ideges, a partmenti városok valósággal tombolnak a hisztériától. És nincs is jogunk rá, hogy ezt rossz néven vegyük tőlük. Gondoljuk el: öt mérföldre a parttól az autók nem használhatnak erős lámpát, a tengerről látható házakban ki kell oltani minden világosságot, a szabadban nem lehet tüzet gyújtani, a tűzijáték (kinek volna kedve ma Stuwer rakétáihoz) szigorún tilos; aki az utcán első megszólításra nem áll meg, azt lepuffantják, így élnek ma a szabad Angliában. Hol itt a híres brit szabadság? A Habeas Corpus? Hol e fanyar, rettegő, szándékosan elsötétített városokban az angol humor, Sterne, Dickens, Thackeray és a többi isteni adománya? A humor megvan a jogászokban. Azok most vették föl Scarboroughban az úgynevezett tényállást, és azon vitatkoztak, minek kvalifikálják az áldozatok halálának okát. Az esküdtek főnöke szerint a szegények szándékos gyilkosság áldozatai. A rendőrség tegye meg a kötelességét és üldözze a tetteseket. Az ügyész azt vélte, hogy ez mégis némi nehézségbe ütközik. Erre az esküdtek mégis elfogadták azt a formulát, hogy az elesetteket az ellenség ölte meg. Ezek a haruspexek bizonyára nevettek, mikor egymás szemébe néztek. De ők ma az egyedüli nevetők az egész hatalmas, világbíró, mégis reszkető, hisztérikus, bűntudatos Nagy-Britanniában. Újabb sikerünk az orosszal szemben. — Az orosz támadásoknak nincs eredményük a harcvonal egyetlen helyén sem. — Ökörmezőnél tegnap meghiusult az oroszok támadása és a támadók súlyos veszteséget szenvedtek. — Az uzsoki szorostól nyugatra megszűnt az orosz előrenyomulás. — Gorlice vidékén visszavertük a heves orosz támadásokat. — A német szövetségessel együtt folytatott támadásunk mindenütt előrehalad. — Szövetségesünk az új offenzíva óta 133.600 foglyot ejtett, több, mint 100 ágyat és 330 göptetgvat zsákmányolt. — Höfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták december 31-éndélben; érkezett este 7 óra 15 perckor. A tegnapi napon az oroszok Bukovinában és a Kárpátokban élénkebb tevékenységet fejtettek ki. Csapataink a Szucsava folyónál és a Ceremosz felső vidékén, továbbá nyugatra a Kárpátok gerincén, azután a Nagyág völgyében ökörmezőnél, a hol tegnap az ellenségnek egy támadása, súlyos vesztesége mellett meghusult, végül pedig a Latorca legfelsőbb vidékén és az uzsoki szorostól északra állanak. Ettől a szorostól nyugatra az ellenségnek, a mely itt előnyomulását megszüntette, egyetlen egy kárpáti átjáró sincs birtokában. Gorlice vidékén és Zaklicyntől északkeletre az oroszoknak tegnap és a múlt éjszakán át is folytatott heves támadásait mindenütt visszavertük. A Nida mentén nyugalom volt. Tovább északra a szövetségesek támadása előrehalad. Frzemysl előtt megállapították, hogy az orosz járóőrök osztrák és magyar formaruhát viseltek. Az ellenség tisztjei és legénysége, akik ezzel a meg nem engedett hadicsellel élnek, nem igényelhetik a nemzetközi egyezmények és hadiszokások kedvezéseit. A Balkán-harctéren a nyugalom tart. Trebinjétől keletre tüzérségünk a montenegróiakat több órai harc után visszavonulásra kényszerítette. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés, Berlin, dec. 31. A nagy főhadiszállásról jelentik december 31-én délelőtt, Kelet-Poroszországban ésLengyelországnak a Visztulától északra f levő részében a helyzet változatlan. A Bzura mentén és attól keletre a harc tovább folyik. A Sava tájékon támadásunk előbbre haladt. A Filica keleti partján a helyzet változatlan A németek foglyai és zsákmánya. Berlin, dec. 31. A nagy főhadiszállásról a Wolff-ügynökség a következő közlést kapja: Lengyelországban harcoló csapataink a Lodz és Lovac körül lefölt harcokat követő üldözés során több mint 56.000 foglyot ejtettek és számos ágyút és gépfegyvert zsákmányoltak November 11-én Lengyelországban megindult offenzívánk egész zsákmánya e szerint 136.600 fogoly, több mit száz ágyú és több mint háromszáz gépfegyver. Amit az oroszok jelentenek. Koperasága, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A legutolsó ideérkezett orosz hivatalos jelentések általánosságban azt mondják, hogy Lengyelországban és Galíciában nem történt jelentékeny változás. (?) A lapok haditudósítói a hadihelyzetet még tisztázatlannak mondják, de beismerik, hogy a szövetségesek előrenyomulása a Pilica és a Nida felé Krakót végképpen fölmentette az orosz körülzárás veszedelmétől. Az orosz magyarázatok és jelentések szerint a szövetségesek főereje az oroszoknak Galíciából való kiűzését tűzte ki céljául. A nacionalista Savenko, aki a Kijevijanin katonai tudósítója, azt írja, hogy a szövetségesek látszólgos manőverrel le akarják kötni az oroszok jobbszárnyát, hogy azután a balszárnyát visszaverhessék. Az orosz jelentések továbbá azt mondják, hogy a Kárpátokban rendkívül elkeseredett harc folyik. Az oroszoknak az elképzelhető legkedvezőtlenebb viszonyok között és jelentékeny túlerő ellen kell küzdeniök, miért is elhatározták, hogy a legfontosabb kárpáti szorosok egynémelyikét földi istenről se tudja senki elhinni, hogy egyszer valamikor valóban meghalhatna! Mikor aztán a főkamarás végre mégis elfújja a gyertyát, teljes a fejvesztés, elemi erővel tört ki a konsternáció: „meghalt?! No, ha ez is lehetséges, akkor Isten maradj velünk, mert ezután már minden lehetetlent elhihetünk! ..." Jellemző kiállás, e szárnyas szó adja vissza legjobban azt a világösszeomlást sejtő rettegést, mely Versaillest a Napkirály halála percében elfogja. Mert az a Leheletlen, amitől úgy félnek, eljön, már itt is Van: ahogy XIV. Lajos utolsót lehel, egyszerre megtörténik a csoda, a világ lelket cserél s az iménti alázatot támadó dac váltja föl. • fölszabadul a Voltaire Ész-Százada s hitetlen gúnnyal, romboló tiszteletlenséggel támad rá a királlyal leroskadt állambálványra. Más jöjjön, valami másnak kell jönnie! S a romboló gúny szava visszhangra kel európaszerte, a toll mindenütt a szabadság, az emberi jogok csákányává lesz S mindez ott a versaillesi hálószobában húlt el, ott, abban a percben fordult oly nagyot a világ, s a többi, az, ami 1715-től 1793-ig, vagyis a voltaképpeni XVIII. század alatt végbemegy, az már csak a halott régi rendszer utolsó rángatózása, míg végre a guillotine vasa ezt is örökre elállítja. A nagy dátum, 1715. koronás naplemente, a földi istenek alkonya ... És 1815? Naplemente ez is, de nem királyi többé, hanem a forradalomból született császári Napoleoné, naplemente, de nem bíboros, legitimista hálószobában, hanem vérbíboros harctéren, hősi Waterloonál. Mit jelent ez a Waterloo voltaképp? Azt, hogy mindaz, ami 1715 óta csírázni kezdett, az pontosan száz évre rá is megérik s az evolúció logikája szerint kész a pusztulásra. Száz év mérlege Waterloo s a leszámolás mily döbbentő precizitással következik be épp 1815-ben! Döntő katasztrófa, döntő nagy történeti fordulat: a világ újra lelket cserél, ismét valami másnak kell jönnie, s ezt a mást csinálja is már a mulatós bécsi kongresszus. Épp most száz esztendeje... A szilveszteri éj csöndjében ide, íróasztalomig hatnak a kongresszusi farsang ekhói: kaland, csók, szerelem, bele vígan vannak! Bál van minden este, de a „táncoló kongresszus" azért ráér műkedvelő előadásokra is. Várjon mikor dolgoznak? . . . Nos egy este épp, midőn a Danse interrompue, A Félbemaradt Bál című bohózatot adják elő, egyszerre csak berohan valaki, maga a dandy Sándor cár s felkiált a dámákhoz a színpadra: „Hát a bál tényleg maradjon abba ... itt a livornoi angol kurír: Napoleon megszökött Elba szigetéről!" Kacaj, eleinte rögtönzésnek veszik, de Talleyrand nevetése csakhamar fintorrá torzul, Schwarzenberg dadogni kezd s Metternich elsápad, a beálló csöndben egy percre a korzikai sas szárnya suhog" át a termen ... A sasnak „száz nap" múlva, tudjuk, rövidesen szárnyát szegik, de a „láncoló kongresszus" utóbb a párisi békénél mégse láncol többé, inkább dolgozik, szabászkodik, ollóval és csirizzel szab új térképruhát Európának. Hogy veszekednek, hogy alkudoznak, mint fűszeresek a cukrot, szinte mérlegen mérik ki a mohó nemzeteknek a koncot! E mérlegen nem a királyok koronája többé a mérősúly, hanem az ébredő népek, a nemzeti aspirációk hatalmi öntudata — és itt mindjárt nagy erővel lép elő a hanyatló latinokkal szemben a fiatal Poroszország. Egyelőre persze még az angol túlsúly nehezedik a világra, de Poroszország, melyet Napóleon korbácsa nevelt, mely azonban győztesen állta ki szabadságharcát, készül már az első szerepre Európában. Stein miniszter nyélbeüli az általános hadikötelezettséget s a tornász Jahn apó meg a „német iskolamester" is dologhoz látnak. 1815 . * . Indul az egész uj század, a XIX-dik, nagy politikai és szociális munkájára. A többit tudjuk . » „ És most itt van újra az évforduló, a harmadik, itt van 1915. Pontosan érkezik, jöttére lángban a világ, katasztrofális vihar rázkódtatja az egész vérengző emberiséget. Naplemente lesz ez a dátum is, de vájjon kinek, kiknek a napja fog lenyugodni s a végső küzdelem mely nemzetnek hoz megsemmisítő uj Waterloot? A térkép, melyet nagy vonásaiban még a száz év előtti bécsi kongresszus rajzolt s melynek egyensúlyi viszonyait a közbenső események alig bolygatták meg, de térkép már is rongyokban .