Budapesti Hírlap, 1916. március-április (36. évfolyam, 61–120. szám)

1916-03-01 / 61. szám

KMPESTi Mik? (,61 SZr) 10115. március 1. n­ak egy kiugró részét megtámadtuk és elfoglaltuk. Nagyobbszámu fogoly ma­radt kezünkön. A németek diadala. Bécs, febr. 29. (Külön tudósítónktól.) A német csapatok mostani napokban hatalmas dolgot művelnek. Azok a részletek, a­melyek most Douaumont páncélos erőd elfoglalásáról köztudomásra jut­nak, igaz megvilágításban tüntetik föl a néme­tek nagy sikerét. A Douaumont előtt levő domb csak néhány méterrel magasabb, mint a Louve­mont-ház. Kettőjük közt vízmosás van, a­mely Douaumonttól közvetetlenül északra igen cse­kély, délnyugat felé azonban mélyebb lesz és szélesebb és mivel erdő borítja, kétségtelenül nagy nehézséget okozott a rohamtámadásnak. A Louvemont-hát a Maas-völgyi úttól keletre könnyű ívben és körülbelül 340—380 méter közt váltakozó magasságban keleti irányban Louve­mont mellett közvetetlenül északra vonul el és Bezovaux és a douaumonti erődök közt eléri az ornes-eixi utat. A Douaumont csúcsán, a­mely­nek meredek kopasz háta kimagaslik­­ a körü­lötte lévő erdős hegységből, 388 méter magasság­ban van a meghódított páncélos erőd, a­mely a Verdun körül lévő záróerődök legerősebbje. Egészen modern, betonozott páncélos kupolák­kal és minden műszaki segítőeszközzel gazdagon el van látva. Sok francia ágyú annak rendje és módja szerint be volt építve. .­ német nehéz ágyuk itt megsemmisítően és megrázóan halot­tak. A német nehéz gránátoknak kitett francia­­csapatok, a­mikor fogságba jutottak, teljesen ki voltak merülve. A legfelsőbb hadvezetőség mai közlése szerint a németek a Maastól keletre Douaumont falu közvetetten közelében roham­ma f elfosí­ntjak f"7y kis T­áncállati művet. A fran­ciák megújították ama kísérletüket, hogy a né­meteknek hódításukat vitássá tegyék, de min­den előretörésük már csirájéban kudarcot val­lott. Nasrvón sikeresen folyik tovább a németek­­előrehaladása a Woevre-síklágon. Egész sor helységet, a­melyek közel vannak egymáshoz és átlag három kilométer köztük a távolság, min­den terepnehézség szerencsés lesvőzése után, el­foglaltaik. Dieppe, Abaucourt, B­anzee, a varron­villei és haudiemonti terjedelmes erdővidék, Manheule, valamint Champion már német ké­zen van. M­in­de­­k a községek a verduni erődöv keleti részén, a Cotes Loraines mentén vonulnak végig. Dieppe­­és Champion közt a távolság lég­vonalban 19 kilométer. A németek trvezelíni fu­tása ezen a szakaszon rohamon fellem ál. A sike­r kifejezést nyer a foglyok számában is, mely: 228 tiszt és 16.575 főnyi legénység. Igen m­an az ágyuzsákmázni is, a melyek közül a legtöbb a 1 pa/míT­ lprn'°bli m­îfpîn, továbbá a ^énci'ik­a'z sák­many. .4 hadianyag, a­melyet a németek zsákmá­nyoltak, akkora, hogy ebben a pillanatban töme­gét még nem is lehet áttekinteni. A németeknek sikerük volt a Vogézekben is, a­mennyiben a francia állásnak egy előreugró részét Badonvil­lertől északkeletre a thiavillei erdészetnél elfog­lalták és e közben sok foglyot ejtettek. Badonvil­ler körülbelül 28 kilométernyire van Luneville­től délkeletre. (K. B. L.) Bécs, febr. 29. (Saját tudósítónktól.) A Neues Wiener Tagblattnak táviratozza Rheden báró, a német nagy főhadiszálláson levő tudósítója. A németek által meghódított 344. számú magaslat egy is vár volt, a messze környék leg­magasabb pontja. A német tüzérség jó előkészítő munkát végzett. A­mikor a gyalogság első tá­madását intézte, a francia tüzérség olyan nagy bombaesőt zúdított rá, hogy valóságos poklo­kon kellett keresztülmennie. A franciák mindent megkíséreltek, hogy a magaslatot ismét birto­kukba vegyék. A győzők két napon és két éjje­len keresztül rettenetes kereszttűz alatt állottak, míg végre bajtársaik előrehaladása ebből kisza­badította őket. Nem volt egy pillanatnyi nyu­galmuk. Alvásról, étkezésről szó sem lehetett. Lehetetlen volt az ételt hozzájuk juttatni. Az elfogott franciák ruhája rongyban lógott és semmi sem emlékeztetett belőle a formaruhára. Az egyiken sötétbarna selyem volt, a másik kendőbe volt burkolva. Szomorú volt­ rájuk nézni. Minden össze-vissza és lerombolva hevert. Mindezen túltesz azonban a kézigránát mérhe­tetlen tömege. Az idő komor és havazik, de mindenütt csak előre mennek. A súlyos fáradalmak elle­nére valamennyien örömteljes bizakodással­ vanak eltelve. Annyit már ma is mondhatok, hogy Verdun már megszűnt Franciaországra nézve fegyverhelynek lenni. Köln, febr. 29. (Saját tudósítónktól.) A Kölnische Zeitung­nak a nyugati harctéren lévő külön tudósítója, a­ki a harcok idején Verdun környékén tartóz­kodott, a legutóbbi harcokról a következőket táviratozza: Sarű­ hóesésben szinte teljesen elrejtve tü­zelt a német tüzérség szakadatlanul a Douau­mont erődjeire. Egészen Cote de Froideig dühön­gött a főharc és végül ide összpontosította a né­met tüzérség a támadását. Az erős füstképződés elárulta, hogy Douaumonttól nyugatra tűz pusz­tít. A­mint az ellenfél srapnell-lövegeinek fölvil­lanásából magállapíth­ató volt, az ellenséges tü­zér, ('). csakis az első harcvonallal foglalkozott és a hátát tüzelő tüzérséggel szemben tehetetlen­nek látszott. A tudósító maga messzelátón át lát­hatott verduni égést. A Maastól délnyugatra ,Vacsitrauville mellett fekvő erődnél is dühön­gött a harc. » Lugano, febr. 29. (Saját tudósítónktól.) Az olasz lapok las­san előkészítik olvasóikat Verdun elestére, a­mennyiben az elért esemény jelentőségét leki­csinyelni igyekeznek. így­ a Corriere della Sera azt írja, hogy Verdun elestének az lenne az egyetlen követ­kezménye, hogy a franciák elveszítenék mozgá­suk szabadságát a Maas mindkét partján. A cikk további folyamán a lap annyit mégis megenged, hogy nem egyedül az erőd megtar­tása vagy elvesztése forog kockán, hanem hogy a most folyó harc eredménye tiszta képet fog adni a világ két­­ elsőségért küzdő csoportjáról és ellenálló erejéről. A német hadsereg, az erő­feszí­tésben a legnagyobb fokig elment, a­midőn e pillanatban működik, mintegy válaszul a szö­vetségesek győzelmi formulájára. Mindenesetre már most megállapítható, hogy a német tüzér­ség minden eddigit fölülmúl. A francia válasz hatásosságából kell majd megállapítani, hogy a négyes­ szövetség ipari és kereskedelmi szerve­zete mennyit haladt. Itt van a verduni csata kulcsa és egyúttal a jövő problémája. Optimisztikusabban ítél a Secolo, a­meny­nyiben kijelenti, hogy Verdun eleste nagy sze­rencsétlenség volna ugyan, de nem ok a két­ségbeesésre. Legföljebb azt bizonyítaná csak, hogy a németek még, erősek. A szövetségesek győzelme mind a mellett bizonyos. Hága, febr. 29. (Saját tudósítónktól.) A ma délig érkezett francia táviratok azt jelentik, hogy Verdun kö­rül a harcok hevessége mind a két részen kezd valamennyire enyhülni. Valószínűen azonban csak szünet ez a hatalmas küzdelemben, a­mely­nek abbahagyásáról szó sem lehet. A Daily Express jelentése szerint a fran­ciák vasárnap óta minden erejükkel azon van­nak, hogy a Douaumont erődtől északra fekvő állásokat visszaszerezzék. A ném­et tüzérség ha­tása óriás. Vaux erődöt német ágyúk állítólag súlyosan megrongálták. A Maas balpartján Regnevilletől északra húzódó vasúti vonalon a franciák több páncélos vonatot állítottak föl, hogy a németek hadműveleteit megnehezítsék. A Daily Mail jelentése a többi közt ezt mondja: A franciák a legutóbbi napokban nem­ pi­hentek. Verdun felé nappal és éjjel haladnak vonatok csapatokkal és lövőszerrel. A francia hadvezetőség világosan látja, hogy azon az ol­dalon lesz a győzelem, a­hol legkiadóbban hasz­nálják a tüzérséget. Üteget üteg után, a legki­sebbtől a legnagyobb kaliberig, sietve szállíta­nak a várba. Eddig a szeptemberi offenzívát tartották a mostani háború legfontosabb tüzér­ségi akciójának, de a mostani csata halomra döntötte a francia tábornokok minden számítá­sát és a különféle kaliberű gránátokat oly nagy mennyiségben fogyasztják, a­mely túltesz min­­ t b­ rau-t . . . Rostand már a maga klasszikus helyén áll, mis az előtte virágzott Maupassant igazi mére­teit még mindig nem látjuk tisztán. Ibsen alakja is erős gránitból való. É­s nálunk? Nálunk most for­mizílja az idő a Jókai halhatatlanságát; mellette áll Mikszáth, ők ketten sokat fognak még küzdeni egy­mással az utókor értékelésében . . . Folyik a harc, küzdenek a zsenik: a ki birja, marja, m­ilyen az ő életük, még a halál után is! Am respicc­elnem, mi lesz hosszú futamban az utóbbi ragyogó századok ez irodalmi halhatatlanjai­nak a szellemi gyermekeivel? Nem új népvádorlás, avagy más barbár hódítás, sokkal próza­bb momen­tum veszélyezteti őket. Babylon írott téglacilinderei, Ninivet-t tablettái, Egyiptom gránithieroglifjei s az an­tik pergamentek ezredévekkel dacolnak, de az a gyarló, silány vapir, mely korunk egész kulturáját őrzi, alig élheti tul a muló pillanatot. Nem kell ide auszti­ás, e papir magától mállik szít s vele aninyi irodalmi halhatatlanság. Pulvis eris .... Itt erő­sebb a kard a tollnál.­­«— az utókor emlékezete job­ban őrzi az édes dalnál a fájó háborús sebeket. Vagy Sándor, Caesar s Napoleon írott emlék nélkül is halhatatlanok maradnak. S mi most a párhuzam vé­gével méltán kérdhe­jük: vájjon e klasszikus hadi szentháromság kibővül-e e nagv hadi jelen nagyjai közül egy koszorús negyedikkel? Ki lesz ez, a­ki az utókor legendájában triumfálok­ kocsin elsőnek ér be a nagy versenyben? Mi nem érjük meg, a pá­lyázó nagy hadvezérek se. — ők, a­míg élnek, csak az ellenséggel harcolnak, a maguk közötti nagyobb harc majd csak később indul meg: haláluk uhin a halhatatlanságéul

Next