Budapesti Hírlap, 1916. március-április (36. évfolyam, 61–120. szám)
1916-03-01 / 61. szám
KMPESTi Mik? (,61 SZr) 10115. március 1. nak egy kiugró részét megtámadtuk és elfoglaltuk. Nagyobbszámu fogoly maradt kezünkön. A németek diadala. Bécs, febr. 29. (Külön tudósítónktól.) A német csapatok mostani napokban hatalmas dolgot művelnek. Azok a részletek, amelyek most Douaumont páncélos erőd elfoglalásáról köztudomásra jutnak, igaz megvilágításban tüntetik föl a németek nagy sikerét. A Douaumont előtt levő domb csak néhány méterrel magasabb, mint a Louvemont-ház. Kettőjük közt vízmosás van, amely Douaumonttól közvetetlenül északra igen csekély, délnyugat felé azonban mélyebb lesz és szélesebb és mivel erdő borítja, kétségtelenül nagy nehézséget okozott a rohamtámadásnak. A Louvemont-hát a Maas-völgyi úttól keletre könnyű ívben és körülbelül 340—380 méter közt váltakozó magasságban keleti irányban Louvemont mellett közvetetlenül északra vonul el és Bezovaux és a douaumonti erődök közt eléri az ornes-eixi utat. A Douaumont csúcsán, amelynek meredek kopasz háta kimagaslik a körülötte lévő erdős hegységből, 388 méter magasságban van a meghódított páncélos erőd, amely a Verdun körül lévő záróerődök legerősebbje. Egészen modern, betonozott páncélos kupolákkal és minden műszaki segítőeszközzel gazdagon el van látva. Sok francia ágyú annak rendje és módja szerint be volt építve. . német nehéz ágyuk itt megsemmisítően és megrázóan halottak. A német nehéz gránátoknak kitett franciacsapatok, amikor fogságba jutottak, teljesen ki voltak merülve. A legfelsőbb hadvezetőség mai közlése szerint a németek a Maastól keletre Douaumont falu közvetetten közelében rohamma f elfosíntjak f"7y kis Táncállati művet. A franciák megújították ama kísérletüket, hogy a németeknek hódításukat vitássá tegyék, de minden előretörésük már csirájéban kudarcot vallott. Nasrvón sikeresen folyik tovább a németekelőrehaladása a Woevre-síklágon. Egész sor helységet, amelyek közel vannak egymáshoz és átlag három kilométer köztük a távolság, minden terepnehézség szerencsés lesvőzése után, elfoglaltaik. Dieppe, Abaucourt, Banzee, a varronvillei és haudiemonti terjedelmes erdővidék, Manheule, valamint Champion már német kézen van. Mindek a községek a verduni erődöv keleti részén, a Cotes Loraines mentén vonulnak végig. Dieppeés Champion közt a távolság légvonalban 19 kilométer. A németek trvezelíni futása ezen a szakaszon rohamon fellem ál. A siker kifejezést nyer a foglyok számában is, mely: 228 tiszt és 16.575 főnyi legénység. Igen man az ágyuzsákmázni is, a melyek közül a legtöbb a 1 pa/míT lprn'°bli mîfpîn, továbbá a ^énci'ika'z sákmany. .4 hadianyag, amelyet a németek zsákmányoltak, akkora, hogy ebben a pillanatban tömegét még nem is lehet áttekinteni. A németeknek sikerük volt a Vogézekben is, amennyiben a francia állásnak egy előreugró részét Badonvillertől északkeletre a thiavillei erdészetnél elfoglalták és e közben sok foglyot ejtettek. Badonviller körülbelül 28 kilométernyire van Lunevilletől délkeletre. (K. B. L.) Bécs, febr. 29. (Saját tudósítónktól.) A Neues Wiener Tagblattnak táviratozza Rheden báró, a német nagy főhadiszálláson levő tudósítója. A németek által meghódított 344. számú magaslat egy is vár volt, a messze környék legmagasabb pontja. A német tüzérség jó előkészítő munkát végzett. Amikor a gyalogság első támadását intézte, a francia tüzérség olyan nagy bombaesőt zúdított rá, hogy valóságos poklokon kellett keresztülmennie. A franciák mindent megkíséreltek, hogy a magaslatot ismét birtokukba vegyék. A győzők két napon és két éjjelen keresztül rettenetes kereszttűz alatt állottak, míg végre bajtársaik előrehaladása ebből kiszabadította őket. Nem volt egy pillanatnyi nyugalmuk. Alvásról, étkezésről szó sem lehetett. Lehetetlen volt az ételt hozzájuk juttatni. Az elfogott franciák ruhája rongyban lógott és semmi sem emlékeztetett belőle a formaruhára. Az egyiken sötétbarna selyem volt, a másik kendőbe volt burkolva. Szomorú volt rájuk nézni. Minden össze-vissza és lerombolva hevert. Mindezen túltesz azonban a kézigránát mérhetetlen tömege. Az idő komor és havazik, de mindenütt csak előre mennek. A súlyos fáradalmak ellenére valamennyien örömteljes bizakodással vanak eltelve. Annyit már ma is mondhatok, hogy Verdun már megszűnt Franciaországra nézve fegyverhelynek lenni. Köln, febr. 29. (Saját tudósítónktól.) A Kölnische Zeitungnak a nyugati harctéren lévő külön tudósítója, aki a harcok idején Verdun környékén tartózkodott, a legutóbbi harcokról a következőket táviratozza: Sarű hóesésben szinte teljesen elrejtve tüzelt a német tüzérség szakadatlanul a Douaumont erődjeire. Egészen Cote de Froideig dühöngött a főharc és végül ide összpontosította a német tüzérség a támadását. Az erős füstképződés elárulta, hogy Douaumonttól nyugatra tűz pusztít. Amint az ellenfél srapnell-lövegeinek fölvillanásából magállapítható volt, az ellenséges tüzér, ('). csakis az első harcvonallal foglalkozott és a hátát tüzelő tüzérséggel szemben tehetetlennek látszott. A tudósító maga messzelátón át láthatott verduni égést. A Maastól délnyugatra ,Vacsitrauville mellett fekvő erődnél is dühöngött a harc. » Lugano, febr. 29. (Saját tudósítónktól.) Az olasz lapok lassan előkészítik olvasóikat Verdun elestére, amennyiben az elért esemény jelentőségét lekicsinyelni igyekeznek. így a Corriere della Sera azt írja, hogy Verdun elestének az lenne az egyetlen következménye, hogy a franciák elveszítenék mozgásuk szabadságát a Maas mindkét partján. A cikk további folyamán a lap annyit mégis megenged, hogy nem egyedül az erőd megtartása vagy elvesztése forog kockán, hanem hogy a most folyó harc eredménye tiszta képet fog adni a világ két elsőségért küzdő csoportjáról és ellenálló erejéről. A német hadsereg, az erőfeszítésben a legnagyobb fokig elment, amidőn e pillanatban működik, mintegy válaszul a szövetségesek győzelmi formulájára. Mindenesetre már most megállapítható, hogy a német tüzérség minden eddigit fölülmúl. A francia válasz hatásosságából kell majd megállapítani, hogy a négyes szövetség ipari és kereskedelmi szervezete mennyit haladt. Itt van a verduni csata kulcsa és egyúttal a jövő problémája. Optimisztikusabban ítél a Secolo, amenynyiben kijelenti, hogy Verdun eleste nagy szerencsétlenség volna ugyan, de nem ok a kétségbeesésre. Legföljebb azt bizonyítaná csak, hogy a németek még, erősek. A szövetségesek győzelme mind a mellett bizonyos. Hága, febr. 29. (Saját tudósítónktól.) A ma délig érkezett francia táviratok azt jelentik, hogy Verdun körül a harcok hevessége mind a két részen kezd valamennyire enyhülni. Valószínűen azonban csak szünet ez a hatalmas küzdelemben, amelynek abbahagyásáról szó sem lehet. A Daily Express jelentése szerint a franciák vasárnap óta minden erejükkel azon vannak, hogy a Douaumont erődtől északra fekvő állásokat visszaszerezzék. A német tüzérség hatása óriás. Vaux erődöt német ágyúk állítólag súlyosan megrongálták. A Maas balpartján Regnevilletől északra húzódó vasúti vonalon a franciák több páncélos vonatot állítottak föl, hogy a németek hadműveleteit megnehezítsék. A Daily Mail jelentése a többi közt ezt mondja: A franciák a legutóbbi napokban nem pihentek. Verdun felé nappal és éjjel haladnak vonatok csapatokkal és lövőszerrel. A francia hadvezetőség világosan látja, hogy azon az oldalon lesz a győzelem, ahol legkiadóbban használják a tüzérséget. Üteget üteg után, a legkisebbtől a legnagyobb kaliberig, sietve szállítanak a várba. Eddig a szeptemberi offenzívát tartották a mostani háború legfontosabb tüzérségi akciójának, de a mostani csata halomra döntötte a francia tábornokok minden számítását és a különféle kaliberű gránátokat oly nagy mennyiségben fogyasztják, amely túltesz min t b rau-t . . . Rostand már a maga klasszikus helyén áll, mis az előtte virágzott Maupassant igazi méreteit még mindig nem látjuk tisztán. Ibsen alakja is erős gránitból való. És nálunk? Nálunk most formizílja az idő a Jókai halhatatlanságát; mellette áll Mikszáth, ők ketten sokat fognak még küzdeni egymással az utókor értékelésében . . . Folyik a harc, küzdenek a zsenik: a ki birja, marja, milyen az ő életük, még a halál után is! Am respiccelnem, mi lesz hosszú futamban az utóbbi ragyogó századok ez irodalmi halhatatlanjainak a szellemi gyermekeivel? Nem új népvádorlás, avagy más barbár hódítás, sokkal prózabb momentum veszélyezteti őket. Babylon írott téglacilinderei, Ninivet-t tablettái, Egyiptom gránithieroglifjei s az antik pergamentek ezredévekkel dacolnak, de az a gyarló, silány vapir, mely korunk egész kulturáját őrzi, alig élheti tul a muló pillanatot. Nem kell ide ausztiás, e papir magától mállik szít s vele aninyi irodalmi halhatatlanság. Pulvis eris .... Itt erősebb a kard a tollnál.«— az utókor emlékezete jobban őrzi az édes dalnál a fájó háborús sebeket. Vagy Sándor, Caesar s Napoleon írott emlék nélkül is halhatatlanok maradnak. S mi most a párhuzam végével méltán kérdhejük: vájjon e klasszikus hadi szentháromság kibővül-e e nagv hadi jelen nagyjai közül egy koszorús negyedikkel? Ki lesz ez, aki az utókor legendájában triumfálok kocsin elsőnek ér be a nagy versenyben? Mi nem érjük meg, a pályázó nagy hadvezérek se. — ők, amíg élnek, csak az ellenséggel harcolnak, a maguk közötti nagyobb harc majd csak később indul meg: haláluk uhin a halhatatlanságéul