Budapesti Hírlap, 1918. február (38. évfolyam, 27–50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

1918. február .* BUBAPISTI HIRUP A béke ü­gye. Hogy a most folyamatban levő­­ béketárgyalá­sok eredm­­ényre fognak-e " vezetni s az általános és tartós békét juttatják-e osztályrészünkül, ez idő sze­rint határozottan megmondani képes nem vagyok. Egyet azonban tudok s ez az, hogy a mi békekés­­ségünk, őszinte és Hebiolit." Nem célunk, soha nem is volt célunk a hódítás, készek valll­unk méltányos és tisztességes megegyezésre, a mely tartós békéig vezet s az ennek biztosítására szolgáló nemzetközi megegyezésekhez is szívesen hozzájárulunk. . (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyetlen fel­tételünk integritásunknak sértetlen megóvása. (Ál­talános­­ élénk helyeslés. Taps a bal- és a szélsőbal­oldalon.)­ Csak egy tilalom­fát ismerünk s ez ennek az integritásnak föltétlen megóvása, belső ügyeink rendezésének sértetten szabadsága. (Általános élénk helyeslés.) Mi az államok tartós és tisztességes békéjét óhajtjuk, de a fölbomlás csiráit tenyészteni nem engedjük (Hosszantartó élénk helyeslás a ház min­den oldalán. Taps a baloldalon és a középen.), az­­államok helyett most alakuló népcsoportoknak a béke hamis jelszavat alatti bomlasztó­ érvényesülését meg nem engedjük, mert ez annyit tenne, hogy a béke jelszava­­alatt a népek állandó küszdelme lépne a mai helyzet nyomában. (Általános élénk helyeslés.) Általában a népjogok t­i­s­zt­e­l­e­t­ben ta­r­t­ás­a mel­lett a társadalmi rend szigorú megóvását és minden bomlasztó tünetnek csírájában való elfojtását köte­lességünknek tekintjük. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) De akár a béke olajágát, akár a kényszerű küzdelmet hozza­­is meg a közel­jövő, egy bizonyos, hogy Németországgal való szövetségünket, mint a béke egyik, leghathatósabb biztosítékát fentartani és megerősíteni kívánjuk. (Élénk tulycsál­ a jobb- és baloldalon.) " A gazdasági szerződések. Ez­­vezetett bennünket arra, h­ogy az előbbi kormány által Ausztriával megkötött megegyezés alapján a Néme­t birodalomhoz való gazdasági vi­szonyunk újraszabályozása végett tárgyalásokat folytassunk. Azon fáradozunk, hogy politikai szö­vetségünknek gazdasági irányban való mélyítésére utakat és módokat találjunk. (Fölkiíu­lások a szélső-­f­sloldalon: Mi az? Halljuk! Hajlju­ ki a jobb- és a baloldalon.)' .Törekvésünknek, hogy a­ Ném­et birodalomhoz való hülső gazdasági vonatkozásaink elő­fölt­ét­el­eit megteremtsük, nincsen más államok ellen irányuló tie, s célja egyedül a szorosabb csatlakozás azon a téren, a­melyen ez a csatlakozás saját termelésünk díjtételeinek megóv­ása mellett mindkét félnek köl­csönös előnyöket nyújt a nélkül, hogy oly más álla­m­ok érdekeit károsítaná, melyekkel a jövőben is éppen úgy, mint a múltban, barátságos kereskedelmi viszonyt akarunk fentartani. (Helyeslés.) Ha ez ala­pon meginduló tárgyalásaink eredményre is vezet­nek, az Ausztriával kötött kiegyezés tekintetében azt a biztosítékot föltétlenül megóvjuk, hogy lekötött­ségünk harmadik államokkal szemben ne vonhas­­son reánk lekötöttséget Ausztriával szebben (Taps bal felöl,­ és ne­ érinthesse sem­­ jogilag, sem tény­leges kényszerhelyzet teremtésével a jövő ország­gyűlésnek fentartandó azt a jogot, hogy az Ausztriá­val keleti megegyezés iráni teljes szabadsággal ha­tározzon, mert meg nem engedhető, hogy a harma­dikkal­ szemben vállalt lekötöttség az Ausztria irá­nyában­­való lekötöttséget vonhassa maga után. (Helyeslés balfedék) Pénzügyi helyzetünk.­ ­Pénzügyi helyzetünk súlyos megterhelést von maga után. Minden kínálkozó bevételi forrást ki kellene használnunk kiadásaink fedezésére. Az ál­lamnak fentartott jogok hasznosítása, monopolszerű­ jövedelmi források, céges ipari te­rmelvényeknek a termelők koncentrációjával való hasznosítóvá, ille­tően a haszonban való részesedés, a forgalmi adók­nak, fogyasztási adóknak kimerítő hasznosítása, a jövedelmeknek nemcsak progresszív, hanem a nyere­ség­többletekre is kiterjedő megadóztatása az modern adótechnikának azok az eszközei, a­melyek a ki­adásokat • bevételeikkel ellensúlyozzák. Állami­­ adósságaink konszolidálása, hosszsa­bb •lejárat -vagy pedig járadékkölcsönökre való átvál­toztatása, mérsékeltebb kamatoztatása mellőzhetet­len föltételei a kibontakozásnak. Azt a nagy és ok­­vetetlen cél elérendő célt pedig, hogy pénzünk érté­két helyreállítsuk, csak úgy érhetjük el, ha egy­ je­lentékenyet,a) vagyonadó által igyekszünk fölös pénzforgalmi eszközeinket, legalább fokozatosan be­vonni, másfelől pedig fokozott gazdasági tevékeny­ség, a mellőzhető behozatal megszüntetése s kivite­lünk fokozása által fizetési mérlegünk passzivitását elenyészhetni.­ A gazdasági önállóség. Azok a közjogi ellentétek, melyek politikai fel­fogásunkba éket vernek, két sarkalatos pontra ve­zethetők­ vissza: a gazdasági önállásra, helyesebben különválásra és a hadsereg önállóságára. A gazdasági különválás kérdésinek megítélé­sének bármi legyen­ e tekintetben a rendes viszo­nyokra vonatkozó álláspontunk, ma nem hagyható figyelmen , kívül a háború következtében beállott megrendülés, mely fölöttébb kockázatossá tenné gazdasági életünk új alapokra helyezését. (Mozgás a szélsőbaloldalon,­ és huzamosabb időhaladékot követel a kibontakozási műveletek­ zavartalan ke­resztülvitelére, éppen gazdasági fejlődésünk előké­szítésének, pénzügyi viszonyaink rendezésének • • és ha semmi másról nem is lenne szó, pénzértékünk helyreállításának érdekében.­ (Nagy mozgás és nyug-7­­alanság a szélsőbaloldalon.) Levárzy Márton: Húsz éves vagy negyven éves lesz a kiegyezés? (Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem hagy­ható továbbá figyelmen kívül a háború által terem­tett világgazdasági helyzet, melyből Magyarország sem vonhatja ki magát legvitálisabb érdekeink­ koc­káztatása­­ nélkül. .(Helyeslés jobbról.) Míg tehát egyfelől féltékenyen meg kell óvnunk törvényeink­ben­­biztosított önrendelkező jogunkat arra­­ az esetre­, ha a gazdasági viszonyok kialakulása és sa­ját érdekeink megóvása az önálló gazdasági beren­dezést tennék szükségessé, addig ma nem állhatunk doktriner egyoldalúsággal arra az álláspontra, hogy azt a világgazdasági helyzet és az előbb említett nézőpontok követelményeivel szemben is föltétlenül követeljük. A mai viszonyok ezt a nézetellentétet úgyszólván tárgytalanná teszik; feladatunk ma első­sorban az, hogy a­mint már kifejtettük, a jövő or­szággyűlés elhatározó szabadságát teljesen biztosít­ól­ák. (Zaj a baloldalon.)­­Kávássy Márton : Tisza is így csinál!! Az önálló hadsereg. Wekerle Sándor miniszterelnök: A másikat, az ö­nálló hadsereg kérdését is sarkalatos pontként vettük föl programunkba. (Halljuk! Halljuk! a száz­­minden oldalán.) Célunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező magya­r hadseregnek nem­zeti és gazdasági szempontból való önálló kiépítése. (Élénk"helyeslés, taps és "éljenzés a balolídon.) Ebbeli törekvésünk az egységes vezérlőnek, vezény­letnek és belszervezetnek megóvása mellett, melyek a katonai védelem egységét és hatályát biztosítják, Ő Felsége helyeslésével találkozik. (Élénk tetszés és taps a baloldalon.) Lovássy Márton: Csináljunk rá is mindjárt törvényt! Wekerle Sándor miniszterelnök. Önként ért­hető, hogy: ez­ a reform csal- a háború befejezése után lesz keresztülvihető s ahogy: egyelőr-,: csak az előkészítésre szorítkozhatunk. A­mint ezt már a t. Ház előtt ttdta ,Aladár képviselő úr interpelláció-.­jára adom válaszomban kifejtettem, bármennyire ragaszkodunk is- ahhoz az­ állásponthoz, hogy jogi­lag e kérdésnek szabályozása tulajdonképpen a ma­gyar tettjeinek, és királyának ügye, magasabb po­litikai szempontok követelik, hogy az bizonyos ido-v­o­natkozásokban­-az osztrák kormánnyal is tisztáz­tassék. (Élénk ellentmondás a szélsőbaloldalon.) I­vászy Márton: Ez jogfeladás, miniszter­elnök úr! (Zaj a szélsőbaloldaláig) Wekerle Sándor miniszterelnök: Világosan mondom, hogy ez egyedül a mi jogunk, de hogy politikai szempontot­ követelik, hogy bizonyos vo­na­­­k­o­z­ás­o­k­ban az osztrák kormánnyal is tisz­táztassák. Heck János: És ha a kettő összeütközik? Wekerie Sándor miniszterelnök: Akkor a mi­­ tavunkra dől el! Jelentékeny lesz­ az a megterhelés, melyet hadseregünk külön ellátása­ által vállalunk ma­gunkra, de sokszorosan ellensúlyozza azt, hogy a honvédséggel teljesen közös intézmények olcsóbbá leendik az ellátást. Nagy politikai előnynek tartom továbbá azt, hogy megszűnnek azo­k az ellentétek, a­melyek a hadsereg beszerzéseinek kvótaszerű meg­osztása, körül Ausztriával szemben folyton napi­renden voltak s magának a kvótának jelentősége is úgyszólván a minimumra redukálódik. (Élénk he­lyeslis ,a baloldalon és a középen.) A védőerő ref­or­mjánaik tervezett keretei tel­jesen megvalósítják jogos kívánságunkat, hogy hadseregünk igazán nemzeti legyen s megvalósít­ják" azt a másik kivánságot is, hogy az önálló le­gyen, megvalósítják addig a határig, a­meddig azt a védelem egységének és sillerének megóvása «ül­teti csak megvalósítani lehet. "(Élénk helyeslés a baloldalon és a középért Az erők tömörülése. . .Leomlanak tehát azok a válaszfalak, melyek közjogi aka­dályát képezték politikai együttműkö­désünknek, politikai erőnk tömörülésének. (Mozgás a szélíőbaloldalon.) Pedig erre a tömörülésre, pártkülönbség nél­kül mindazoknak az együttműködésére, a­kik az­ ál­talam kifejtetteket helyesük, immár elodázhatatlan szükség vann. (Élénk helyeslés a baloldalon­ és a kö­zépen.) Szükség van, mert csak együttes erővel le­szünk képesek a gazdasági tevékenységnek azt a fo­kozott mértékét kifejteni, mely a biztos erőgyűjtés­nek s az azon nyugvó pénzügyi rendezettségnek elő­feltétele és szükség van e tömörülésre még inkább politikai szempontból ... Kun Béla: Mi lesz Tisza Istvánnal? (red.). Wekerle Sándor miniszterelnök : ... ha a létért való küzdelemre, annak következményeire s azokra a törekvéseere, gondolunk, • a­melyekkel szemben sikerrel­­kell nemzeti létünket, állami egye­z­ségünket megvédeni és uj biztosítékokkal megala­pozni. Adja az ég, hogy egységében nyilvánuljon meg a hatványozott nemzed­­ erő s alkossa meg ma­radandó biztosítékait jövendőnknek. (Élénk helyes­lés, éljenzés és taps, a baloldalon és a középen. He­lyeslés jobb felől.) A trilorepületika. Külön hangoztatni­­kívánom, hogy egyet­értek azzal, hogy nekünk a birtokpolitika te­rén meglehetősen messzemenő intézkedéseket kell tennünk. (Úgy van! Úgy van! a jobb­oldalon), ugy a magyar faj birtoktál­lományának meg­óvása, mint a liberális birtokpoltikai b«»alitás szem­» pontjából. (Élénk helyeslés a jobboldalom.­ Hiszen ezekkel a kérdéseikkel még felelős álásunkban fog­lalkoztunk, hivatalban létünk utolsó hónapjai alatt, és természetesen ugyanazokat az elveket készséggel fogom támogatni és megvalósítani segíteni, ha egy más kormány hozza azokat elő. Ebben a tekintetben a magam részéről is­ azt hiszem, hogy tell bizonyos kivételes ra­zt lépéseket tennünk arra, hogy olyan, vidékeken, a­hol a föld­­megosztási viszonyok különösen kedvezőtlenek, hol vannak erős, föl­drevágyó néprétegek, a­mrmelyek előtt az út el van zárva, ezen a helyzeten sejtsünk. És ebben a tekintetben én nem akcióm ma már «?..»­n­cufdani, hogy mereven elzárkózom a­­kisajátítás fogalmától, de nagyon kérem a t. kormányt, hogy­igy­ekezz­ék más megfelelő eszközökkel lehetővé tenni ennek a végső eszköznek eliminálását. (Helyeslés jobbf­elő.) Itt van mindenekelőtt például bizonyos­­ parcellázásra alkalmas hitbizományi vagy más nagy­birtokoknak kicserélése erdőbirtokokkal . (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) Azt h­iszem, h­ogy e tekin­tetben nagyon messzemenő tere nyílik a birtokpoli­tikai reform tevékenységnek­. Itt van másfelől a nagy vagyonadó kérdése, a­melyre nézve hivatkozhatom arra, a­mit­ Teleszky János t. barátom egy a hrtalom­mal a Házban kifejtett és a­mire nézve csak azt va­gyok bátor megjegyezni, hogy én olyan messze el nem mennék, mint ő, mennyiben is israél a kisajá­títási, vagyis a kény­szerelvételi momentumtól tehe­tően tartózkodni kívánok. De azt hiszem,­ hogy ha a fakultative csináljuk is a dolgot és ha úgy álítjuk is be­ a kérdést, hogy a földbirtokosra bizonyos elő­nyökkel jár, hogyha nem pénzben rúk­ja le a maga rendkívüli vagyonadóját, ha­nem­ egiy bizonyos föld­terület átengedésével , ezen a téren is nagyon, so­kat tehetünk a cél elérésére és e­ mnk!, a gondolatnak­ megvan az a nagy előnye, hogy ez érvényesülhet kisebb mennyiségekben, érvényesülhet jóformán ez ország majd minden községében ugy, hog­'y annak a nagy gyakorlat: szeoipon'nak lehelitek veje elesel. Tisza István gróf bisiéde. Tisza, István gróf mindössze egy vár észrevé­telre szorítkozik. A hön­gsisatási reform. •Az első a közigazgatás kérdésére vonatkozik.­A miniszterelnök úr, jogsak nagy súlyt helyes a köz­ségi közigazgatás rendezésére. De engedjen meg ne­kem a t.­­miniszterelnök úr, az ellen a gondolat el­len, hogy ez a jegyzői állás­ menedékhelye legyen, az ügyvédi kör gyengébb elemeinek, a legnagyobb súl­­lyal tiltakozom.­­ (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Másik megjegyzésem a közigazgatási tisztvise­lők alkalmazására vonatkozik. Nagy sajnálattal lá­tom, hogy a tisztelt kormány programjába­ a köz­­igazgatási tisztviselők élethossziglani választását vette be. Én­­nagy kérdésnek tartom azt, hogy a vá­lasztás élethossziglanná vevése javítaná-e egyáltalá­ban a helyzetet. Leglényegesebb kérdésekben semm­i esetre sem segít a mai viszonyokon. Nem­ oldja meg az előléptetés kérdését, nem oldja meg azt­ a nagy állami érdeket, hogy az egyes vidékek helyi viszo­nyaitól függetlenül a legalkalmasabb embert a leg­alkalmasabb helyre tegyük. (Helyeslés a job­b olda­lon.) Nem segít azon a nagy bajon, hogy ma egyes vármegyékben igen sok a­ kiváló tisztviselő, más­helyen pedig hiányzik az alkalmas ember és a leg­fontosabb állások másodrendű képesítéssel bíró egyénekkel töltetnek be, nem oldja meg­ közigazga­tásunknak azt a nagy érdekét,­­hogy egészséges vér­keringés létesüljön a középponti kormányzat és a középihatóságok között. Egyik nagy baja és fogyaté­kossága a mi közigazgatásunknak az, hogy kü­lönösen a belügyminisztériumban, a nagy á­rá­sok kevés kivétellel rendszerint olyan férfiak­kal vannak betöltve, a­kik kinn az életben soha nem voltak. (Helyeslés a­ jobboldalon.) Én magam tu­dom, hogy milyen kiváló férfiak vannak ezek kö­zött,­­én magam tehetek tanúbizonyságot az­­ oda­adó, kötelességtudó működésükről: nem az ő hibá­ink, h­anem ennek a szervezetnek a hibája az, hogy ez a működés nem ütheti meg azt a magas mérté­ket, a­melyet megütne," ha ugyanezen leírjak köz­igazgatási pályájukat kinn a községekben. .­» közép­hatóságoknál kezdenék meg. (Élénk helyeslés ' ?OM-­ról.) A nemzet nézőpontok és érdekek valódi védelme és valódi megoldása ,csak a közigazgatás államosí­tása által lehetséges. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.)

Next